Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-16 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó
Fizetés napja volt s az apa — szokása szerint — megint ott felejtkezett valamelyik korcsmában. A feleség és a gyeYekek előre rettegtek a következményektől, hiszen jól tudták, mi vár rájuk. Az asszony lefektette a gyerekeket s egyedül virrasztóit a konyhában. Fel-fel- melegítette a vacsorát, mert tudta, hogy az ura milyen ingerlékeny ilyenkor. Ha nem tálalja melegnek a vacsorát, azonnyomban könnyen kirepül az ablakon az étel. Ideges volt, folyton kilesett az ablakon, jön-e már az ember? Nyugtalanította a fizetés is. Marad-e annyi pénz az uránál, hogy legalább a család élelmezését fedezni tudja? Mert többször megesett már, hogy alig maradt néhány korona az ura zsebében. Ilyenkor a szomszédoktól kellett kisebb kölcsönöket kunyerálnia, hogy éhen ne vesszenek a gyerekek. Végre, éjfél körül zörrent a kilincs, hazajött a családfő. Alaposan be volt szeszelve s durván szidalmazta az asszonyt. A vacsorát fazekastól felborította, tört, zúzott, s a feleségének csak annyi ideje maradt, hogy bemenekülhessen a szobába s kulcsra zárja az ajtót. A férfi ezen még jobban felbőszült, késsel kezdte hasogatni az ajtót. A gyerekek felébredtek, jajveszé- keltek rémületükben. Végre a felvert szomszédok fékezték meg a dühöngőt, aki másnapra semmire sem emlékezett, s a feldúlt lakás láttán zavartan mentegetőzött... Naponta olvashatunk az újságokban hasonló tudósításokat garázda férjekről, részeges családapákról, akik feldúlják otthonukat, ütlegelik goznak és gyümölcsöznek. Mi emberek, hasonlóképpen, ha mértéktelenül iszunk, testünk- lelkünk tántorogni kezd, nemcsak lélegezni nem tudunk rendesen, de beszélni sem.“ Arisztotelesz, a másik nagy görög filozófus Nagy Sándor macedón hadvezérhez írta: „Az első pohár bor, amelyet megittál — az egészségé. A második — a jókedvé. A harmadik — a bánaté. A negyedik — a gyalázaté. Örökérvényű gondolatok, s ha valaha is megfogadták volna az emberek, kevesebb gyötrelem szakadt volna a világra. Shakespeare, a nagy angol drámaíró szintén találóan jellemzi „Vízkereszt“ című művében az ittas embert: „Mihez hasonlít a részeg ember?“ — teszi fel a kérdést. „Vízbe fulladó- hoz, a bolondhoz meg az' őrülthöz; egy korttyal több a jóból, s megbolondul; két korttyal több, s megőrül; ha meg hárommal többet nyel, hát megfullad belé.“ Engels a múlt században többek között ezeket írta az angol munkásosztály helyzetével foglalkozva: „Vannak még más okok is, amelyek igen sok munkás egészségét aláássák. Mindenekelőtt az iszákosság. Összefog minden csábítás, minden elképzelhető kísértés, hogy iszákosságra bírja a munkásokat“. Manapság a napi sajtón kívül ezer és ezer könyv foglalkozik a világon az alkoholizmus kérdésével. Milliószámra sorolják fel az intelmeket s mégsem sikerül csökkenteni ezt a kóros és káros szenvedélyt. Nem használt a némely országban bevezetett alkoholitalom sem. KOMLÔSI LAJOS wm MW ♦tmw WM GONDOLATOK AZ ALKOHOLIZMUSRÓL hozzátartozóikat s még a szomszédokat is rettegésben tartják. Ki itt a bűnös? Az alkohol. S természetesen az iszákos férj, aki nem tud gátat vetni szenvedélyének. Ha nyomon követjük a válási statisztikát, tapasztalhatjuk, hogy egyre több asszony adja be a válókeresetet férje részegeskedése miatt. S ez a statisztika évről évre emelkedő tendenciát mutat. Egyre több ember keres „vigasztalást“ a korcsmákban, mulatókban, egyre többen menekülnek a búfelejtő szeszesitalhoz, mert képtelenek szembenézni saját gyengeségükkel. Hogyan lehetne csökkenteni az alkoholizmust? Hogyan lehetne meggátolni a családi élet feldúlását? Ez itt a kérdés. A kérdésre azonban nagyon nehéz megnyugtató feleletet találni. Sok ezer embert küldenek évente elvonókúrára, nagy részük azonban bizonyos idő múlva megint rabjává lesz az alkoholnak. Bár segít az elvonókúra, elenyészően kis mértékben csökkenti csak az alkoholizmust. És hány ezer, százezer részegeskedő van, akiket különböző okoknál fogva nem kényszerítenek elvonókúrára. A legtöbb részegeskedő megtanulta, hogy nyilvánosan nem jó randalírozni, mert abból bajok származhatnak és így odahaza dü- höngenek vélt sérelmeik miatt. S a feleség, a család? Tűr és szenved, rejtegeti, takargatja szégyenét. Naponta olvashatunk autóbalesetekről, amely mögött ott találhatjuk az alkoholizmust. Csak egy korsó sört ivott az autó vezetője, csak egy féldecit, de az éppen elég volt ahhoz, hogy a saját maga, vagy mások életét vásárra vigye. Olvashatunk üzemi balesetekről, amelyeket sör, bor, pálinka idézett elő. Bármerre tájékozódunk, mindenütt megtaláljuk a kórokozó alkoholizmust, amely lassan, de biztosan kezdi ki az emberek egészségét, lassan, de biztosan fertőzi a társadalmat. Alkoholizmus elleni propaganda? Igen. Azóta létezik, amióta alkoholt isznak az emberek. Kell az alkohol elleni propaganda, csakhogy sokkal intenzívebben, sokkal célravezetőbben. Nincs tudomásunk róla, hogy az alkoholellenes hadjárat valaha is nagy sikert ért volna el. Egyrészt azért, mert az alkohol melletti propaganda sokkal sikeresebbnek bizonyult. A józan emberben mindig undort és ellenszenvet kelt a garázda részeg, akiben felszakadtak a gátlások. Már időszámításunk előtt azt mondotta Szókratész, a nagy görög bölcs a mértéktelen emberekről: „Nekem úgy tetszik, hogy az emberekkel az történik a lakomákon, ami a növényekkel a földben. A növények, ha túlon-túl átitatódnak az esőtől, nem tudnak egyenesen állni s a szél sem járja őket kellőképpen; de ha annyi nedvességet szívnak be, amennyi hasznos, szálegyenesen nőnek, viráMeg kell vallanunk az igazat, nálunk is, más országokban is, nagy hasznot jelent a szeszesital árusítása. Boltjainkban, nemcsak a vegyes kereskedésekben, csemege üzletekben, de még a zöldségkereskedésekben és halas üzletekben is ott sorjáznak a boros palackok és a különleges tömény szeszesital fajták. Már ez a látvány is felhívás a táncra. Hiszen majdnem minden üzletben ezt kínálják, és akarva akaratlanul vásárol belőle az ember. Nem is beszélve a szeszesitalok reklámozásáról, amely sokkal ügyesebb kerítő, mint az alkoholizmus ellenpropagandája. Egy ország nemzeti jövedelmében pontosan megállapítható, mennyi az az összeg, amely szeszesitalok árúsításából került az állam kasz- szájába. S ezek az összegek országonként mil- liárdokat jelentenek. Azt azonban senki sem tudná megmondani, mennyi az anyagi és erkölcsi kár. Gondolkozzunk csak el a dolgok fölött: mennyi családot rombol szét az alkoholizmus évenként, mennyi a munkakiesés, mennyi a baleset, mennyi a testileg-lelkileg tönkrement ember? S ha körülnézünk hazánk tájain, tapasztalhatjuk, hogy az utóbbi időben gombamód szaporodnak a csárdák és borozók s más italmérések. Az országutak mentén hatalmas reklámtáblák hívják fel a figyelmet arra, hogy az utazó ember feltétlenül térjen be egy kis itóká- ra. És az utazó ember meg is teszi. A borozókban pedig nem az üdítő italokat kínálgatják, sőt, rossz néven veszik, ha azt kér az ember, mert az üdítő ital kevesebb hasznot jelent a vállalatnak. S mondjuk meg, sokkal nehezebb üdítő italhoz jutni, mint a borhoz. Az orvos azt mondja: „Egy liter bor, vagy néhány féldeci úgy hat idegsejtjeinkre, mint az emberiségre a természeti katasztrófák: a földrengés, az árvíz, vagy a különböző járványok. Az alkohol mohón keresi az utat az agyba. A sejtbe hatolva bénító és mérgező hatást vált ki, akár a kémiai fegyverek a lakosságra. Az etikai gátlástalanság emiatt a bűnözésig fokozódhat, mert beszűkül a tudat“. Igen. Az alkoholizmus fizikai és erkölcsi értelemben is tönkreteszi az embert. Természetesen nem azokról az emberekről van szó, akik mértéket tudnak tartani, s egykét pohár borral megelégszenek. Akik a bor mellett nyugodtan elbeszélgetnek, mert tudják, mi az illendőség. Azokról beszélünk, akik gyakori részegeskedésükkel feldúlják otthonukat, tönkreteszik családjukat s önmagukat is, akik megfertőzik egész társadalmunkat. jegyezzük meg jól a régi magyar közmondást: „Nincs az a bölcs ember, kit a bor meg nem tántoríthat.“ DÉNES GYÖRGY Villamosok, repülőgépek, soha el nem fogyó tömeg zajától távol, több mint kétórás dimbes-dombos, olykor nyílegyenes országutakon való bolyongás után tűnik fel egy kékszínű. tábla, melyen ezt olvassuk: Želiezovce. Zselíz... Míg a városba vezető hosszú be- kötőúton fut gépkocsink, gyermekkori emlékek jutnak eszembe. Kosztolányi ezt így fogalmazta volna meg: Az álmok lenge fodrát fodrozom ... Úgy él emlékezetemben, mint egy távoli, nagyon távoli kisváros, ahol semmi sincs, csak kék, sárga, zöld és lilaszíníí üveggolyó. Apám vagy talán valamelyik rokonom — huszonöt év távlatából ki tudná ma már ezt pontosan megmondani — egy nyári napon sok üveggolyót vett nekem ebben a városban. Hol van már a kisváros és az üveggolyó? 1967 táján felépítették a Jabloneci Üveggyár egy részlegét. Híres csiszoló üzem működik itt, de egészen más termékeket állítanak elő a mesterek. Az egykori agrárváros 1945 után rohamos fejlődésnek indult, melynek keretében építkezési vállalatok egyesültek, felvásárlási üzem, fa- és szénlerakat, élelmiszerraktár létesült. A városi nemzeti bizottság új épületet kapott, 1960-ig pedig további 106 lakásegység épült fel. Közben elkészült a Garamon átvezető új híd, a kultúr- ház, a posta új épülete, az áruház, mozi és bővültek, illetve újonnan épültek az iskolák. 1964-ben már vígan „rúgták a bőrt“ az új sporttelepen. Új élelmiszerüzletek épültek, a régieket pedig korszerűsítették. Az új kórházban szakképzettt dolgozók őrködnek az emberek egészsége felett. Ezzel a létesítménnyel jelentősen nőtt a dolgozók egészségéről való gondoskodás, amit egy számadat is bizonyít: 1945-ben 5000, ma pedig 690 betegre jut egy orvos. Van itt még valami, ami megkülönböztetett figyelmet érdemel: a városban 4 gondozónő foglalkozik az egyedülélő, idős, beteg emberekkel! Olyan nagyszerű intézkedés ez, amelyért a városi nemzeti bizottság tanácsa minden dicséretet megérdemel. A felsorolás korántsem teljes, mert nem érintette azokat a járási viszonylatban is kiváló eredményeket, melyeket a mező- gazdasági termelésben értek el, nem foglalkozott mélyrehatóan a tanulási lehetőségekkel. Képzeljük csak el, hogy ebben a városban a háború óta eltelt időszak folyamán — az akkori állapotokhoz viszonyítva — 3,5 százalékkal több a főiskolát és kereken 6 százalékkal több a középiskolát végzett egyének száma. Érdekes adat szemlélteti, mennyire összemosódnak ma már a határok a nagy és a kisvárosok között. Zeliezovcén például minden családnak van rádiója vagy tévé-készüléke és minden 20. család házába bevezették a telefont. „Szegénységre“ se panaszkodhatnak, mert a vnb egyik kimutatása szerint a városban élő családok 82 százalékának saját háza van. És ezzel szorosan összefügg még egy örömteli adat: minden harmadik család új lakásban lakik. Bármennyire igyekszem elzárkózni a tengersok számadattól, nem sikerül, mert ezek nem száraz számadatok, hanem társadalmunk nagyszerűségét bizonyító tények, a győzelem, az előrelendülés örömteli bizonyítékai. Az itt élő emberek szeretik, becsülik városukat. Bizonyítja ezt az is, hogy a „Z“ akció keretében óriási értékű városszépítési munkát végeztek. Hárommillió 800 ezer korona ráfordítással új utakat építettek, az üveggyár kiépítése közel két és fél millióba került, négymilliós költséggel építették fel a szolgáltatások házát, Schubert-szobát rendeztek be és emlékművet építettek, a strandfürdő mélyfúrása több mint egymillió koronába került. Ez a fejlődés alaposan „feladja a leckét“ az újonnan megválasztott képviselőknek. A választási program ugyanis a város továbbfejlesztésével, új üzemek, létesítmények létrehozásával számol, további munkaalkalmat biztosít a lakosoknak. Pillantsunk a jövőbe, nézzük meg mi mindent kap a város az előttünk álló választási időszakban? Képletesen átadom a szót a választási programnak. — Egy új húsüzem felépítését tervezzük. Fel kell építenünk egy 400 vagon befogadó- képességű borászati üzemet, mely 28 millió korona ráfordítást igényel. Folytatjuk a Zse- liz-Nagysáró közti nagykiterjedésű öntözőmű kiépítését. Számolunk városunk területén a Garam szabályozásával és 1973-ig részben, 1976-ig véglegesen kiépítjük a város korszerű csatornahálózatát. 1972-től 1974-ig 12 és 1976-ig 10 millió koronás költséggel városi vízvezetékhálózatot létesítünk. Hosszan „beszéltethetném“ a városfejlesztést célzó gazdag választási programot. Az egészségügyi szolgáltatások további javításától az oktatás színvonalának növeléséig a gazdasági és társadalmi élet minden területére kiterjed. Kitűzött feladatai konkrétak. Lesz mit tenniük a képviselőkkel és a város lakosaival szorosan együttműködő tanácsi szerveknek, ha a számadatokat új házakká, üzemekké, mezőgazdasági létesítményekké akarják átváltoztatni. Szó ami szó, messzire gurult térben és időben az üveggolyó. És hol van ma már az egykor álmosan porosodó kisváros? A városi nemzeti bizottság épületétől jó két kilométert mentünk, mire rátaláltunk a benzin- kútra. Ott pedig az újév első munkanapján — a tolongó járművek miatt — minimum jó fél órát vártunk, míg ránk került a sor. Kedves, rendezett, szép város épült ki az utóbbi évtizedek folyamán. Olyan város, melyből bánatosan távozik el a látogató és mindenkor örömmel tér vissza. SIENHEDEIV ■eieesce
