Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-16 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó

A szocialista társadalomban minden prognózis kiindulópontja a társadalmi igények feltárása. A tapasztalat azt igazolja, hogy a tudományos és műszaki fejlődésben is ott jelentkeznek az új vívmányok, módszerek — eljárások, ahol ezt a társadalmi igények a legjobban, feszítően követelik. Miután a műszaki és tudományos haladás irányát meghatározták, értékelni kell, hogyan hatnak ezek vissza a társadalmi-gazdasági helyzetre.

’ A tudományos-műszaki előrejelzés napjainkban szorosan összekapcsolódik a gazdasági prognózisokkal, hiszen a helyes gazdaságfejlesztési irányok kiválasztása egyben a népgazdaság szempontjából a legcélravezetőbb műszaki fejlesztési irányok meghatározását is jelenti. A műszaki előrejelzés és a gazdasági prognózis között hasznos az ismétlődő (iteratív) eljárás alkalmazása, amely során a műszaki haladás a gazdasági-társadalmi igények által indulált szükséglet feltárásával kezdődik és a gazdasági lehetőségek és a műszaki kívánalmak összehangolásával folytatódik. Az ideális megoldás: a gazdasági és műszaki prognózisok rendszeres integrálása.

A KGST-országokban a műszaki előrejelzés jelentősége egyre inkább túlnő a nemzeti kereteken és része lesz a szocialista országok gazdasági integrációjának, Erre utal, hogy a KGST gazdasági integrációjának komplex programja is leszöge.- zi: ,,A KGST-tagállamok együttműködésüket a prognosztizálásban a következőkre összpontosítják:

— azokra a problémákra, amelyek megoldása a szocialista nemzetközi munkamegosztásban rejlő előnyök kihasználásával lehetségesek, s különös jelentőségük van a KGST-tagállamok gazdasági. tudományos és műszaki fejlődése szempontjából;

— olyan komplex korszerű technológiák, új termelési eljárások és rendszerbeli megoldások' bevezetésére, amelyek a munkatermelékenységet jelentősen növelik.“

E fontos dokumentum rámutat arra is, hogy a prognóziskészítésben az országok együttműködése kívánatos, s a prognózisok kerülhetnek nemzeti, két- és sokoldalúan koordinált, valamint közösen kidolgozott formákban.

A tudományos-műszaki előrejelzés elméleti és módszertani kérdéseit a KGST különböző fórumain állandóan napirenden tartják. Az utóbbi években a KGST-országokban több tudományos tanácskozás és tanulmány foglalkozott a tudományos és műszaki prognóziskészítés legfontosabb összefüggéseivel, valamint a kölcsönös tapasztalatcsere hatékonyságával.

— A kutatási és laboratóriumi stádiumban levő termékek felmérése és a speciálisan előre elgondolt technológiák jelzése, különféle lehetséges termelési és felhasználási feltételek között.

— A termékek és a gyártás-technológiák nemzetközi összehasonlító elemzése.

— if prognózis tárgyát érintő szociális és gazdasági összefüggések feltárása.

A feltáró jellegű szakaszban még nem az új termék és a gyártási technológia meghatározása a feladat, hanem a kiindulási feltételek rendszerezése és a technikai horizont kitágítása.

E L Q H HU ££ 2 I

FEIL íl D E

kötődnek. A gyártási technológiák fejlődése pedig még jobban kapcsolódik a szakmai ágazati szerkezet sajátosságaihoz.

E módszerrel általában az egyes termékek, illetve technológiák „jelleggörbéinek“ különböző számítási eljárásokkal való kivetítését végzik. Jellemzője, hogy viszonylag széles információbázisra támaszkodik. A bővebb információ lehetővé teszi a matematikai eljárások szélesebb körű alkalmazását.

A többé-kevésbé pontos prognózisok elkészítéséhez olyan matematikai apparátus szükséges, amely lehetővé teszi, hogy elvégezzék a prognosztizálandó nagyság értékelését, valamint értékeljék a valószínűségszámítással és más matematikaistatisztikai módszerekkel kapott eredményeket.

A normatív prognózisoknál a megoldandó feladat keretein belül a végső jellemzők ismertek és a prognózis célja az adott jellemző elérésével kapcsolatos nehézségek előrejelzése. Itt az extra- polás és a tényezők hatásának értékelési módszere csak másodrendű, kisegítő szerepet játszik.

Például a korszerű hírközlés és távbeszélő központokkal szemben a következő követelményeket támasztja: a nyilvános távbeszélő-állomásokról is lehetőség nyíljon az in tér ur bán beszélgetések lebonyolítására; jelentősen lerövidüljön a tárcsázás időigénye, ezért terjedjen el a nyomógombos hívórendszerű távbeszélő-államások széles körű használata; a hívásokat gyorsítsák meg a hívószámok rövidebb kódokkal való kapcsolása útján; tegyék lehetővé a konferenciák telefonon történő megszervezését, oly módon, hogy több előfizetőt kódjellel egy áramkörre kapcsolnak stb. Továbbá a távbeszélő üzemnek fokozatosan információsszolgálatot kell biztosítania, amihez növelni kell a központok memóriatárát. A fenti követelmények közül néhányat már meg is valósítottak egyes országokban, ezért azok ma már normatív módon előre jelezhetők.

A normatív előrejelzés sajátossága, hogy nem nő túl a „realitások“ keretein, tehát egzaktnak minősíthető rövidebb távon igazolható és nagyobb valószínűséggel bekövetkező becsléseket nyújt. A normatív előrejelzés során a műszaki variánsok gazdasági vonatkozásai is feltárhatók és így e módszer alkalmas a komplex gazdasági-műszaki prognózisok kialakítására.

AZ INTUÍCIÓ SZEREPE

A gyártmány és gyártástechnológia fejlődésének egyik fontos eleme az intuitív gondolkodás, amely mindig az előrejelzést végző műszaki szakember ismereteiből, műszaki tudásától, szintetizáló készségétől és képzelő erejétől függ.

Az ötletek, a merőben újszerű mégoldásök jelentik a tudományos és technikai haladás mozgató rugóit. A tapasztalat szerint a látszatra véletlen- szerű műszaki üzleteket matematikailag is körülhatárolható valószínűségi rendszerbe lehet foglalni. Erre vonatkozóan egy angol szerző a következőket írja: „A felfedezési folyamatok különböző állapotok oszcillálás jellegű változásai után következnek be. Ezek időpontját — megfelelő meny- nyiségű információ birtokában — előre lehet jelezni. Maga a felfedezési folyamat tehát a szükséges információelemek összegyűjtéséből, rendezéséből, majd pedig egy felfedezés jellegű kulmi- nációból áll.“

Belátható, hogy az elektronikus számítógépek hatalmas memóriatároló képességét, valamint az információk nagymértékű kombinációjának lehetőségét kihasználva az emberi képzelőerő új, minőségileg megbízható felhasználása bontakozik ki, ami az új termékek és technológiák megjelenését nagymértékben felgyorsíthatja.

A tudományos és műszaki előrejelzés intuitív szakaszának értékelésében szerepet játszik a különböző „ötlet-börzében“ megjelenő javaslatok, elképzelések rendszeres és szervezett gyűjtése és ezek segítségével a korszerű technikai gondolkodás csomópontjának felkutatása. Az utóbbi években a tudományos-műszaki előrejelzés módszerei kozott szerepel a Delphi-eljárás is, amely céltudatos és ismételt körkérdésekkel ^rja fel a műszaki szakértők jövőre vonatkozó elképzeléseit.

A TERVEZÉS SZOLGÁLATÁBAN

A technikai előrejelzés makro-ökonómiai szférájában a társadalmi és a piaci igényekhez idomuló termékszerkezet és gyártástechnológia kiválasztását szolgálja. Ez azt jelenti, hogy segítséget nyújt a szelektív jellegű (ágazati vagy termékcentrikus I fejlesztési altertnatívák közötti gazdasági-műszaki döntésekhez, a közép- és hosszúlejáratú népgazdasági tervek megalapozásához, a kutatási program kijelöléséhez, a központi beruházások irányainak megszabásához, a KGST-or- szágok közötti kutatások koordinálásához és a szakosítás-kooperáció műszaki megalapozásához.

A mikroökonómiai szférában a műszaki előrejelzés a vállalati fejlesztési politika és a piaci stratégia részét képezi. A vállalatok a műszaki prognózisra támaszkodva alakítják ki beruházási programjaikat, az új termék piacrahozásának időpontját, a kutatási programokat.

A vállalatfejlesztési döntések megalapozását a gazdasági és a műszaki előrejelzések szintetizálása előzi meg. Ennek során az alternatívák rangsorolása a „döntési fa“ és a „maxi-max“, illetve „mini-max“ eljárásokat alkalmazzák. A „döntési fa“ eljárás során az események várható valószínűségét használja fel a megoldások megközelítésére, a döntés kialakításában súlyozzák a valószínűségi elemeket és ezek után születik meg a döntés. A „maxi-max“ eljárás azt vizsgálja, hogy a ráfordítások és a kockázatvállalás ésszerű keretek közötti vállalása mellett melyik az a megoldás, amelyik a legnagyobb hasznot nyújtja. A „mini- max“ eljárás során azt vizsgálják, melyik az a technikai változat, amely a legkisebb ráfordítás mellett a legnagyobb relatív hasznot eredményezi. Természetesen a három mód más és más döntések felé hajt. A döntést azonban végül is az determinálja:

— milyenek a vállalat anyagi és műszaki erőforrásai;

— hogyan mernek kockázatot vállalni;

— a társadalomnak milyen elvárásai vannak a termeléssel szemben;

— hogyan alakul a vállalat döntési lehetősége a népgazdaság irányítási rendszerének adott keretei között.

összefoglalva a tudományos-műszaki prognóziskészítés népgazdasági és vállalatgazdálkodási szinten egyaránt nagy jelentőségű, hiszen korszakunkban a tudományos és technikai forradalom gazdaságilag és műszakilag egyaránt felgyorsítja a fejlődési folyamatokat, s ennek követése a szintetizált gazdasági és műszaki előrejelzések szisz- tematikus elkészítése és értékelése nélkül lehetetlen.

WIESEL IVÁN

NORMATÍV MÓDSZEREK

A műszaki előrejelzés fontos szakasza a normatív előrebecslés. A normatív módszernek általános sémája nem határozható meg, mert a termékekkel szembeni várható új igények termékfajtáktól függően más és más paraméter rendszerhez

A SZÜKSÉGES INFORMÁCIÓK

A tudományos és műszaki előrejelzésnek információt kell nyújtania: a világ tudományos és műszaki fejlődésének várható főbb tendenciáiról, egy- egy ország fejlődési specifikumairól a különböző ágazatok és iparágak komplex műszaki fejlődéséről, az egyes terméktípusok és technológiai folyamatok jövőbeni alakulásáról, s végül a szerkezeti egységek, gépegységek, értékelemzés alapján kialakítható fejlődési irányairól. Továbbá információt kell nyújtani a tudományos-műszaki haladásnak a gazdasági növekedésben betöltött, illetve betöltendő szerepéről, valamint annak társadalmi és szociális következményeiről.

leegyszerűsítve úgy is fel lehet tenni a kérdést — már amennyire ez egyáltalán feltehető —, hogy mik lesznek a jövő termékei (felhasználási iuuKciójuk és hatékonyságuk, formájuk, méretük stb.j, milyen technológiákkal lehet majd azokat fcluíiliUani, hogyan változtatják meg a munkatermelékenységet, mikor jelentkezik az egyes ter- mekek, illetve technológiák kicserélésének szükséges időpontja. E kérdésekből következik, hogy választ kell adni arra is, milyen új találmányok, illetve felfedezések várhatók és mikor. A találmányoknak és felfedezéseknek milyen alkalmazási területei vannak, és alkalmazásuk miként változtatja meg a korábbi termékszerkezetet, illetve a . hagyományos gyártási technológiát.

A termékek és a technológia előrejelzése a különféle szinteken (népgazdasági, ágazati és vállalati j, különböző módszerekkel és szakaszokban, különböző időtartományban (rövid-, közép- és hosszúlejáratra) készülhet. Az alkalmazott módszert és időtartamot mindig az előrejelzéssel szemben támasztott Igény determinálja.

FELTÁRÓ JELLEGŰ VIZSGÁLAT

Minden előrejelzés kiindulópontja a múltban jelentkezett tendenciák és összefüggések mély, sokoldalú és átfogó ismerete, valamint a jelen helyzet pontos felmérése. A műszaki előrejelzés módszertanában ezt a szakaszt feltáró jellegűnek, retrospekciós szakasznak tekintik. A feltáró jellegű vizsgálatok középpontjában az alábbi témák vannak:

— Mi az adott termék fejlődésének „élettana“, hogyan módosultak a termék felhasználási funkciói, milyen új követelményeket támasztottak vele szemben a felhasználásban. Melyik az a tartomány, amely a jelenlegi legfejlettebb műszaki ismeretek birtokában korszerűnek tekinthető, milyen paraméterek jellemzik ezt a gyártmányt.

— A termékek gyártási technológiájának morfológiai elemzése, vagyis az Ismert rendszerek összes paraméterének módszeres elemzése.

— Melyek azok a technikai problémák, amelyek egyes termékek gyártásával, illetve felhasználásával kapcsolatban sürgetően megoldásra várnak. Ennek során már bizonyos „szűk keresztmetszetek“ jelentkeznek, amelyek a várható technológiai változásokat érzékeltetik.