Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-15 / 12. szám, szombat
Egyetértésben Egy iskola szülői munkaközösségéről NAPJAINKBAN a középiskolák, a gimnáziumok pedagógiai vezetésének feladata a korszerű' oktatási-nevelési munka megszervezésén túl az, hogy a tanulók tényleges teljesítményét potenciális képességeik szintjére emelje. Ez részben szervezési probléma, de főleg és elsősorban a vezetői ráhatás minőségének a függvénye. Senec (Szene) városában a gimnázium tanári kara ebből a szempontból fontosnak tartja az iskola és a szülők kapcsolatát. Herd.ics János elvtárs, az iskola igazgatója gyakran hangzotatja: „A család a legrégibb s egyben a legerősebb intézmény a földön. A család gondoskodására és alapozó tevékenységére épül az iskola hatása és nevelése ... Én mégis a legelső és legfontosabb helyre emelném az iskola és a pedagógusok eredményes munkáját, iigybuzgóságát.“ Ha látszólagos ellentmondás mutatkozik is az igazgató szavaiban, az csak látszólagos, mert ő az, aki mindennapos, szívós és kitartó munkával törekedik arra, hogy a szülők és a pedagógusok közötti jó kapcsolat révén emelkedjen a legelső és a legfontosabb helyre az iskola munkája. A sokat hangoztatott jó kapcsolatnak a ténye eredményeket mutat. Ez talán először és legkifejezőbb módon a tanulókról való anyagi gondoskodás terén mutatható be. Az iskola igazgatójának helyettese, Párkány Antal elvtárs kimutatja, hogy az iskola leltári értékei a múlt tanév folyamán több mint 660 ezer koronát képviseltek. 221 tanuló oktatásához használták ezt. A tanév folyamán 151 200 koronát ösztöndíjként fizettek ki a tanulóknak. K a r s a y Tibor, a szülői munkaközösség tanácsának elnöke pedig arról ad számot, hogy a szülők évi költség- vetési tervezete 20 korona folyószámla-egyenleggel és 6,25 koronás bankbetéttel indult, a tanév folyamán tervezett bevételek összege 25 476 korona volt, de ezt az összeget túlszárnyalták. KÜLÖN ELISMERÉSRE méltó azonban az a tény, hogy az együttműködés nem csupán anyagiakban jutott kifejezésre. A szülők az iskola minden akciójához közvetlenül vagy közvetve segítséget nyújtottak. Akciókban pedig nem volt hiány. Az Igazgató elvtárs belelapoz az iskola évkönyvébe — melyet ugyancsak a szülői munkaközösség hozzájárulásával sikerült megjelentetni r-, az első lapra tekint, ahol írásban rögzítve sorakoznak a rendezvények és felsorolja a tizennyolc jelentősebb akciót. Ezek csak a legfontosabbak voltak. Az évfordulókkal kapcsolatos akciók jelentőségét csöppet sem kisebbítve, érdemes csak úgy találomra ket- tőt-hármat kiemelni a rendezvények közül. Egyik: kerületi sportversenyek iskolánk rendezésében. Másik: terítési esztétikai verseny. És a harmadik: szlovák nyelvű vetélkedő megszervezése földrajzból és történelemből a CSKP megalakulásának tiszteletére. A továbbiakban már felesleges is hangsúlyozni, hogy ezeket és a hasonló akciókat csak a szülői munkaközösség segítségével tudta, bírta megvalósítani az iskola igazgatósága, a tanári kar. A legfontosabb azonban mind a pedagógusok, mind a szülők számára, hogy a tanulók tényleges teljesítményét képességeik szintjére emelje az iskola. Vagyis: hogy minél jobb legyen a tanulók tanulmányi előmenetele. Az idei tanév első felének erre vonatkozó eredményei még ismeretlenek, de a múlt tanév második fél évének adatai valóban beszédesek. A kitüntetettek száma lvtíttel, a jeleseké tizenkettővel volt több, mint az első fél évben, tehát a tanév végén kitüntetett volt 34 tanuló, jtoie- sen megfelelt 46 tanuló. Az egy tantárgyból bukottak száma 14-ről 0-ra csökkent, a két vagy több tantárgyból bukottaké pedig 17-ről egyre. Érdemes még megemlíteni, hogy a múlt tanévben érettségizett 58 tanuló közül 29 tanuló különféle főiskolákra, egyetemekre jelsntkezett, 22 tanuló pedig felépítményi szak- középiskolákba. Ezek a számok, ezek az adatok késztették a tanári kart, a szülőket arra, hogy az idén továbblépve, magasabb szinten foglalkozzanak a tanulmányi kérdésekkel. A szülői munka- közösség az idén úgy szervezte meg a pedagógusok és a szülők rendszeres találkozóit, hogy azok is ezt a célt szolgálják. A tanév megkezdése óta már háromszor tartottak össz- szüiői értekezletet. ÜGY SZERVEZIK, rendezik meg ezeket a szülői értekezleteket, hogy rendszerint valamilyen szakelőadást követően kérdés-feleleť formájában vitatják meg az oktatás, a nevelés egy-egy problémakörét. Ez azonban csak az első része az értekezletnek. Utána a szaktanárok, az osztályfőnökök tartanak „fogadást“, azaz olyan megbeszélést az érdekelt szülőkkel, ahol már konkrétan meg lehet beszélni bizonyos eseteket, esetleg még egyedi eseteket is. Tanulnak ilyenkor egymástól a szülők és a pedagógusok. Sót, bizonyos problémák alapján közös intézkedéseket is foganatosítanak. Legutóbb elhatározták, hogy újra bevezetik a tanulók tanulmányi előmenetele biztosabb ellenőrzése céljából az ún. „ellenőrző könyv“ használatát A tanári kar vál lalta a többletmunkát. A szülők is vállalták a rendszeres, otthoni ellenőrzést. Bizonyára megmutatkoznak majd az eredmények. A legutóbbi össz-szülói értekezleten dr. Buga László, a budapesti Kossuth-rádió ismert szerkesztő-főorvosa tartott előadást a szülők számára. A szokásos kérdés-felelet keretében az igazgató közreműködésével megvilágított néhány nagyon fontos nevelési problémát. És nem maradt el a szaktanárok, az osztályfőnökök szokásos „fogadása“ sem, pedig talán a félévi bizonyítvány kiosztása előtt ezt akár el is lehetett volna hagyni. A szülői munkaközösség tanácsa vezetősége pedig sok-sok ügyrendi, szervezési, intézkedési problémát beszélt meg. Néhányat érdemes megemlíteni: sítanfolyam szervezése, a szülők ismerkedési estje, a szülők iskolázása. RÉSZT VÁLLALTAK a szülök ebben a tanévben is az iskola minden jelentősebb akciójából. Egyetértésben a pedagógusokkal, az iskola vezetésével. Mindezt sommázva erre az iskola igazgatója csak ennyit mond: „Ez ígéretes biztosíték a jövőre nézve is.“ Nem árt azonban hangsúlyozni, hogy a szülők egyetértésben a pedagógusokkal vállalták a feladatokat. HAJDÚ ANDRÁS KULTURÁLIS KfREK □ MICHELANGELO ANTONIONI Heinrich Mann Ronda tanár úr-ját készül megfilmesí teni. A Kék Angyal szerepét a jugoszláv Maria Baxának ajánlotta fel. □ V1TTOKIO DE SICA filmre viszi Flaubert Education senti- mentala című művét. Flaubert alkotásából Cesare Zavattini ír forgatókönyvet de Sicának. □ AZ 52 ÉVES JACQUES LAURENT, aki tizenegy álnéven jelentette meg eddigi harminc kötetét, Les betises című esszéregényéért megkapta az idei Goncourt-díjat. A Renaudot-díj idei kitüntetettje Pierre-Jenn Rémy, akinek Le sac du palais d’été című regénye egy földrajzi és történeti „szálakból szőtt“ csillogóan túlzsúfolt kalandregény. □ A FRANCIA TELEVÍZIÓ külön-műsort szentelt a Párizsba látogató Charlie Chaplinnek. A műsorban, amelynek címe Ez a Chaplin nevű angol... volt, fellépett Marcel Achard, Jacques Tati és Jean-Louis Barrault is. VÁLTOZÓ Ét ÉT Téli időszak. Falvamkban és községeinkben azelőtt a pihenés, az apró-cseprő munka és kissé az unalom jegyében telt el. Az irodalmi alkotások és az idősebb emberek elbeszélése alapján belénk rögződött kép már végérvényesen a múlté. Napjainkban ezeken a helyeken is felgyorsult az élet ritmusa, a hosszú téli esték is jórészt tartalmasan telnem el, a nappalokról nem is beszélve, jómagam ezt legutóbb Dolný Peteren (Alsópéter) tudatosítottam, amikor beléptem az efsz irodájába. Az elnök szobájában a szokásos hétfői munkaértekezlet folyt, az előszobában pedig többen az elnökre és más vezetőre vártak. Néhány perc telt el és felboly- dult a szoba, véget ért az értekezlet. Ezután még több mint fél órát üldögéltem, míg az elnök elintézte a rá várakozó emberek ügyes-bajos dolgait, s odajött hozzám Fiatal ember, alig lehet túl a harmadik „X“-en. — Barta- kovics István vagyok — mutatkozik be és hellyel kínál. Elmondom neki, szeretnék valamit megtudni arról, hogy a szövetkezetben mire fordítják és hogyan használják fel a rendelkezésükre álló kulturális alapot. Kissé meglepődve feleli: — Hát ilyen kérdéssel még egy újságíró sem kopogtatott be hozzánk. Azért nem jön zavarba. Iratokat, statisztikai adatokat vesz elő és beszélni kezd: — A mi szövetkezetünknek 670 tagja van és 2700 hektár földterületet Tnűvelünk meg, túlnyomórészt növény termesztéssel foglalkozunk. A mindennapi teendők, tehát a munka mellett természetesen más dolgokkal Is törődünk, többek között tagságunk életmódjával, szórakozási és pihenési lehető »épeivel. Tudjuk azt. hogy ezek a tényezők befolyásolják a mun. kateljesítményt is. de ezen túlmenően azon fáradozunk, hogy a „szocialista módon élni és dolgozni“ elvet ne csak hangoztassuk. hanem valóban tartalommal töltsük meg. Meghallgatja szavaimat, s azután folytatja: — Valóban nálunk is meg változott az élet ritmusa. Télen sem tétlenkedünk, akad munkánk bőven. Mégis annyiban megmaradt a hagyomány, hogy pihenésre, szórakozásra most több idő jut, mint a tavaszi és a nyári hónapokban. Szövetkezetünk vezetősége a helyi társadalmi szervezetekkel együtt támogatja falunk kulturális életét. Ebben az esztendőben Dalolva szép az élet címmel énekes vetélkedőt rendezünk, amelyre már most készülődnek az érdeklődők. Tagságunk az idén is részt vesz a Csallóközi Kulturális Napokon, minden valószínűség szerint itt nemcsak nézők leszünk, hanem néhány tagunk a kultúrműsorban is fellép. Falunk állandó vendége a Magyar Területi Színház, valamint az Ifjú Szívek együttese. Évente többször ellátogatnak hozzánk. Tagságunk Ingyenesen vehet részt ezeken az előadásokon, mert a költségeket a kulturális alapból szövetkezetünk téríti meg. Falunk lakossága nemzetiségi szempontból vegyes összetételű, ezért szlovák népi együttesek, esztrádcsoportok is gyakran ellátogatnak hozzánk. Fényképet tesz elém: — Szövetkezetünknek citera- együttese is van. Szabó Gábor, Mester Viliam, Andó Michal, Németh György és Juhász Miklós a tagjai, valamennyien szövetkezetünkben dolgoznak. Van egy énekkarunk is, őket, akárcsak a citeraegyüttest, a környező falvakban miudig szívesen látják. Ezután ismét az iratokba lapoz bele: — Egyre több gondot fordítunk tagságunk üdültetésére is. Tavaly 15 dolgozónk 14 napos fekete-tengeri kiránduláson vett részt. Tagjai vagyunk a komárnói (Komáromi Mezőgaz dasági Társulásnak, s a többi szövetkezettel karöltve többek között egy szép üdülőházat építettünk a Magas-Tátrában, itt rendszeresen pihenhetnek, szórakozhatnak dolgozóink Is. A térkép felé fordul: — Ezenkívül az illetékes vezetők és más tagok részére ta- nulmánvutakat szervezünk. A SZC'V'S?“'1 ~>C M P tr-ÍH ť OTS7'' P'v’l W A szövetkezet citeraegyiittese viil — ahová rendszeresen járunk — az NDK, Jugoszlávia és Hollandia mezőgazdasági termelésével ismerkedtünk. Mosolyog. — A most einlíttítt tények valóban új vonások falunk életében. Ilyen kirándulásról, ingyenes juttatásokról azelőtt álmodni sem mertek. Ezután pártunk XIV. kongresszusának idevágó határozatairól beszél. — Valóban az ipari és mező- gazdasági üzemek rendelkezésére álló kulturális alapot észszerűen és hasznosan kell felhasználni. E téren még sok a rejtett tartalék. Mi is keressük az új lehetőségeket. Tavaly mi voltunk az elsők, akik támogattuk a komárnói Dunainenti Múzeum képzőművészeti tárlatát; Lőrincz Gyula grafikai kiállításának mi voltunk a védnökei. Azóta sok környékbeli szövetkezet és üzeni a mi példánk nyomán szívügyének tartja ezeket a kiállításokat, s ez nemcsak anyagi támogatásban mutatkozik meg, hanem abban is, hogy a szövetkezeti dolgozók is megtekintik a kiállításokat, s így a Dunamenti Múzeumban a művészet és az élet kapcsolata nem közhely, hanem valóban értékes tartalmai jelent. Ezután a tervekről érdeklődöm: Ebben az esztendőben csaknem 200 000 koronát fordítunk kulturális célokra. Ebből az összegből szeretnénk többek között javítani tagságunk munkafeltételein. Kulturáltabbá akarjuk tenni a műhelyeket és más munkahelyeket, hiszen az sem mellékes körülmény, hogy tagságunk milyen körülmények között dolgozik Ezenkívül természetesen kirándulásokat, üdültetéseket is szervezünk. Már sötétedett, amikor elbúcsúztam a-/, elnöktől. Autónk új ' előtt sui • el. az ablak ikon a t elevízió kék fénye szűrődött ki- Több helyen garázs húzódott meg a ház mellett. A tagság anyagi jólétéről nem beszéltünk, habár ez is — a fentebb említettekkel sgyütt — a megváltozott falusi élet bizonyítéka. SZII.VASSY JÓZSEF Aki tükröt tartott kora elé A magyar írók közül talán egyedül a százhuszonöt évvel ezelőtt született Mikszáth Kálmánról mondhatjuk, hogy boldog ember volt. Élvezte az életet, tudott gyönyörködni mindenben, amit az élet adott és szikrázó humorral mesélt, anekdotázott az életről. Szklabonyán született 1847. január 16-án és a szülői házban legendákat hallott harcos protestáns ősökről, nagynevű nemesi elődökről, de mert a Mikszáth-család a paraszti és az úri világ határán élt, a gyermek Mikszáth nem különült el a falu parasztságától, a palóc föld népétől és a kibocsátó fészekben szerzett első benyomások jelentőségéről később így vallott: „Elbeszélni nem a regényíróktól tanultam, hanem... a magyar paraszttól“. 1857 őszén iratkozott be a rimaszombati gimnáziumba, majd Selmecbányán folytatta tanulmányait, ahol 1866 júniusában érettségizett. Pesten volt joghallgató, de a diplomát nem szerezte meg és előbb szolgabírói esküdtként, majd ügyvédgyakornokként dolgozott és közben tárcákat és elbeszéléseket küldözgetett a pesti lapoknak. 1873 végén költözött Budapestre és 1874-ben adta ki — saját költségén — az Elbeszélések című két kötetes novellagyüjteményét. Első írásai még nem jelezték, hogy igazi, nagy író született, aki tükröt tart kora elé, mert saját egyéni hangját csak sokkal később találta meg, ákkor, amikor a szegedi szemléletváltó évek hatására megszabadult a Jókai-féle romantikától. A kor valóban nem kedvezett a romantikának és hogy Mikszáth regényeiben mégis visz- szatér a patetikus lelkesedés, hogy édesbús reminiszcenciát ébreszt benne a „régi magyar virtus“ egy-egy melldöngető fel lobban ása, csaj< annyit bizonyít, hogy nem tudta levetkőzni korának politikai illúzióit, hogy fájt neki a pusztuló dzsentri, mert világosan látta, hogy a kisnemesi kúriák, a falusi udvarházak Magyarországa a kiegyezést követő évek gazdasági átalakulása során igen rövid idő alatt lepattogtatta életformájának nemes'fco- máncát. A reformkor lángja a provizórium éveiben még lobogott, de a nagyok unokái, a „pakfon arisztokrácia“ már nem tudta felszítani a hamvadé parazsat, címeres gyűrűje a zálogházba került, a széltépte udvarház felett pedig megper- dült a dob. Hiába akartak többet, jobbat, szebbet a „nagyerejű Mácsi- kok“, idejük lejárt, hiába voltak hősök valamikor Zrínyiék, az eszménytelen korban, a parazita Katánghy Menyusok társadalmában nevetségessé vált minden szép, hősi szándékuk. Mikszáth három réteget ábrázolt: a parasztokat, a felvidéki kisvárosok különc polgárait és a dzsentrik és vármegyei urak világát. Életművén felismerhető Balzac és Dickens polgárábrázoló művészetének a hatása, Arany János egyszerűsége és a mesemondó Jókai színes szópergetése, de minden művével közelebb jutott a reális ábrázoláshoz és nemcsak az ő hibája, hogy csak élete utolsó évtizedében, a XX. század első éveiben ismerte fel a kapitalizmus igazi arcát, az auli- kus és klerikális politika aljasságát. Figurái sohasem függetlenek a környezetüktől, soha nem boncolta a lelket, hanem az embert mutatta meg úgy, ahogy bizonyos lelki vagy fizikai hatások alatt viselkedik. Mikszáth — Schőpíún szerint — „karzatról nézte az embereket“, felülről, hogy minél nagyobb területet tudjon befogni pillantásával, hogy minél jobban lássa a feltörő, dolgos polgárt és az úri svihákot, hogy a millennium hivalkodó, cifra kulisszái mögé pillanthasson és megláthassa a bomlás sötét foltjait Részvéttel és kételkedő fölénnyel nézte az emberi élet nagy színjátékát és a hatalmas alkotó emléke előtt tisztelgő jelen őszintén sajnálja, hogy a kiegyezé3t követő évek zseniális krónikása, a úri-nemesi osztály felett ítéletet mondó, az urak és polgárok nemzeti közömbösségét olyan erővel bemutató író nem látta meg a legszegényebb szegények sorsát: a proletariátus nyomorát. Boldog ember volt: a világ- irodalom nagy szatirikusaihoz hasonlítható zsenialitással mondta el adomáit és nem hallotta hogy karosszéke körül recseg a világ ... Pedig a falusi kúriákat licitáló dobok tompa hangjában már az első világháború csatadalainak borzalmas üteme remegett! PÉTERFI GYULA 1972. I. 15.
