Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-14 / 11. szám, péntek

Ecsetje nyomán rózsák nőttek JOSEF LADA MÜVEINEK KIÁLLÍTÁSA PRÁGÁBAN Karácsun}es: Ecsetje nyo­mín valóban ró- sá.k nőttek, a nosoly és a jó- edv rózsái. Pe- ig nehéz sor- a volt Josef La- iának. Batyu­val kezében in­ait el a Sáza- •a völgyi Hru- icéből, éhből ■7. isten háta •lögötti falucs- »ából a nagyvi- ígba, amelyet -kkortájt a de- 4k cseh haza­iak számára rága, az egy- ori királyi vá- os jelentett. A agy város nem igadta őt tárt arakkal, s fo­st Ladának íindenért fi- stnie kel­31 ť . . . Ám tehetsé- ,d, melyet a jó ündérak elm­úlásakor sze­nnyes batyujá- ja csempésztek, assan, lépésről epésre, leküzdött minden aka- iályt, minden nehézséget. Js f. Ladából, noha egyszerű laraszti fejében a prágai Ipar- nűvészeti Iskola ,,bölcsességei“, íz anatómia, a perspektíva és miegymás, nem vertek gyöke- "3t, Prága, majd a felszabadult laza legismertebb rajzolója, il­lusztrátora, karikaturistája s estője lett, a humor királya, i gyermekek nagy mesemondó >arátja, a megbántottak derű­akasztó megvígasztalója. — Kilencszázharmin chefben, meséli V. V. Stech, a kiváló uüvészettörténész, az egyik >rágai borozóban mintegy tu­catnyi festőművész vitatkozott i borospohár mellett. Vita lözben — mint ilyen esetek­je n ez szokás — ezúttal is fel­eződött a kérdés: kiket tarta­lak a legjobb tíz cseh festő- lek? Hosszú vita után egyez­ek meg a névsorban. Csupán igyetlenegy név körül nem volt /ita: Josef Lada nevénél a fes. ők, baloldaliak és jobboldaliak jgyöritetűen, minden fenntartás léikül, igennel szavaztak. Igaz, ekkor már Lada sok íimdent megtanult és barátja 'olt Jaroslav Hašeknek, s egy- »en illusztrátora meg népsze- •űsífője a halhatatlan Svejkn'ék, Közismert munkatársa Prága egjobb humorisztikus és szati­rikus folyóiratainak. Szívében azonban tovább él- ‘ek a bolyhos dombok aljában iiegcsuporodott cseh falucskák és városok házai, templomai, ornyai és ezaknek népe: a ít 1 usi suszterek, a kocsmárosok, jz erdőkerülők, a kántorok, az éjjeliőrök, a bakterek, a pos­tások és az obsitosok, s ezek­nek véget nem érő hazugsá­gai... De ugyanúgy éltek em­lékezetében a népmesék hősei, a Bolond Istókok, a hableányok, a vízimanók és az ördögök ... Rajzain, festményein törvény­szerűen tűntek fel egy letűnt világ, egy elsüllyedt Atlantisz bűbájos alakjai. Akvarelljeinek útkanyarai pedig a boldog mo­soly országába vezették el a nézőt, felnőttet és apróságot egyaránt. Csupán Krúdy Gyula. lan szór láttuk álmainkban, de festőnket rendkívüli nagy te­hetsége mégis megmentette at­tól, hogy stilizáló készsége sab­lonba fulladjon és köztünk élő mesebeli figuráit élettelen bá­bokká degradálja. Josef Lada művészete, jólle­het a festő a harmincas évek­ben sokat tanult Walt Disney- től és az amerikai groteszkfil­mek más rajzolójától, a cseh föld és a cseh nép leikéből nőtt ki, akárcsak a falusi ker­tek Százszorszépe, és alakjai is sajátosan cseh emberkék, akik más környezetben nem láthattak volna napvilágot, nem élhettek volna, éppen úgy, mint Matéj Kopecký tónsúr első fá­ból készült színésze, a Kašpá- rek, vagypedig Skupa profesz- szor Špejblje és Hurvínekje! Úgy vélem, felesleges lenne külön külön felsorolni a kiállí­tás szebb, érdekesebb vagy je­lentősebb képeit. Hiszen Lada tájképei, hogy éppen ezeket vegyük például, noha modell­ként újra és újra szülőfaluját, a kilencvenes évek idillikus Hrusicéjét választja, ma már — főleg a fiatalok számára — mesebeli tájként hatnak. Vízi­manói, hableányai pedig bár­mennyire is a valótlanná vált múlt hősei, mégis a mai hegyi falvak szüzeire, illetve morcos, tréfarontó öregjeire hasonlíta­nak. És korcsmajelenetei? Ezek előtt az ember órákhosszat áll­hatna, bámulhatná őket és bol­dogan mosolyoghatna... Végül pedig tán csak annyit, hogy Josef Lada nemcsak raj­zoló volt, festő, illusztrátor és humorista, hanem mesemondó is, az új, cseh ezópusi mesék szerzője, akinek képei és tör­Tollózás a Csehszlovák Szocialista Köztársaság 1971-ES STATISZTIKAI ÉVKÖNYVÉBEN Az elmúlt év végén megjelent a Statisztikai Évkönyv 1971-es évfolyama is. Az évkönyv előszavából többek között azt is meg­tudhatjuk, lingy sorrendben ez inár a tizenötödik kiadvány. A statisztikai hivataluk dolgozói gazdasági és kulturális életünk­ben elért eredményeinket tizenöt éve foglalják össze tábláza­tukban, grafikonokban és kimutatásokban, hogy ezzel is segít­sék a társadalmi életűnk fejlődését tanulmányozó és irányító kutatók, politikusok, közgazdászok, és általában a gazdasági és a kulturális élet valamennyi területén működő dolgozók mun­káját. A statisztikai évkönyv összefüggő statisztikai adatokat tar-, talmaz a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egyes népgazdasá­gi ágazataiból, az irányítás és a kultúra egyes területeiről. Az urszágns adatokon kívül az urszágrészek, kerületek és járások fejlődésével is foglalkozik, és közli néhány fontos mutató nem­zetközi összehasonlítását is. Az előző évi kötethez hasonlítva a táblázatok és a grafikonok elrendezése alapjában véve nem vál­tozott. Az új kiadványban megtalálhatjuk az 1970-es nép-, ház- és lakásszámlálás előzetes adatait, a dolgozók megoszlását az 1970 es bérszínvonal alapján, az ásványi eredetű nyersanyag- készletek áttekintését, a gyümölcsfa-összeírás adatait, valamint a KGST országuk egyes alapvető adatait. Mť’jusi éjszaka nak halálából is hétszer feltá­madt hőse, Szindbád, a tenge­rész utazott vörös postakocsi­ján olyan valótlanul bűbájos kisvárosokon keresztül, mint amilyeneket e kiállításon. Jó­sai Lada képein láthattunk. Mindezt, városokat, utcákat, fa­lusi templomokat, férfiakat, nő­ket és gyerekeket, már száinta­ténetei a cseih föld szülöttét, vigasztalva és megnevettetve őt, bölcsőjétől a sírjáig elkíséri. És csak természetes, hogy szo­cialista rendszerünk az ősz mű­vészt, akinek ecsetje nyomán rózsák nőttek, élete alkonyán a nemzeti művész rangos titu­lusával tűntette ki. BARSf IMRE SRAF1KÁK AZ ÖRÖK TÉL BIRODALMÁBÓL A sarkvidék dermesztő fa- jyos világában élnek az eszki- nók, körülbelül mintegy tizen­kétezren Kanadában. Rozmárra, fókára, rénszarvasra vadász­iak. Zsákmányuk adja az élel- net, a ruházkodásukhoz szük­séges prémet, bőrt s a fűtést- világi'tást szolgáltató olajat. Házukat, az iglut jégkockákból építik s közlekedési eszközük a kutyafogatú szán. Ilyen kez­detleges életkörülmények kö­zött is van művészet. Az eszki­mó is érző, gondolkodó, álmo­dozó ember. Ő is törekszik az önkifejezésre s örülni is akar a maga teremtette szépségnek. A legújabb kutatások szerint í. e. 2500 évvel vésték és fa­ragták kőbe meg csontba a íörnyezetiiket benépesítő ma­darakat, halakat, emlősöket, elképzeléseiket s látomásaikat. Tehát sokkal előbb, mintsem a *ehér ember tudomással bírt létezésükről. Szobrászkodásukat csupán két évtizeddel ezelőtt fedezték fel. 1962-ben a bra­tislavai Művelődés Házában lát­hattuk ezeknek az elbűvölő pri­mitív plasztikáknak tárlatát. Ezúttal a Művészet Házában valóban naiv művészetük új ki­fejezési formájával: a kő-, és rézkarccal találkozunk. A gra­fika technikájával 1951-ben a Baffin-szigetekre látogató James Houston ismertette meg az eszkimó szobrászokat, akik szívesen s könnyen követték az ösztönzést. Kanadában há­rom helyen alakultak kis köz­pontok, ahol a kezdő grafiku­sokat irányítják. A sarki „nyár“ idején szállítják számukra a nyomdafestéket, mellyel a kő felületét bekenik, s a levonás­hoz való papírt, újabban rézle­mezeket is, melybe úgy kar­colják be a rajzot, mint ahogy előzőleg a csontba. Kanadai szakemberek harminc lapból álló sorozatban sokszorosítják ezeket a grafikákat. Ők vásá­rolják meg az eredetit az eszkimóktól. Roppant üdítően hat ez az ötven, zömben fekete-fehér, itt- ott déli hatásra színezett kő- és rézkarc. Ösztönösen, mes- terkéletleniil tolmácsolják köz­vetlen benyomásaikat. Majd­nem minden lapjuk feltünteti gazdag jelképvilágukat. Az eszkimók, akik állandó s köz­vetlen kapcsolatban élnek a ter­mészettel s folytonos harcban állnak az elemekkel s az álla­tokkal, csodálatosan humánus érzelműek. Érdekes jelenség, hogy a nagy viharok idején az igluk- ba húzódva csak a férfiak, az aktív vagy volt vadászok fog­lalkoznak faragással s karcok­kal. Viszont a grafikusok fele nő, lévén összetettebb képzele­te. Mert közelebb állanak a szellemekhez, legalább is így hiszik férfiaik. A legismertebb asszony közöttük Kenojua, aki tíz éve sosem a való életből merít. Csupán elképzeléseit ér­zékelteti: a sárgán kelő napot körülötte repdeső sötét mada­rakkal, vagy varjak, baglyok, jégmadarak igazán gazdag fan­táziával megkapó ellentétekkel formált hármas kompozícióját. Pootogok ízes huniorral a rén­szarvasnak előre örvendező va­dászt jellemzi. Angotigaluk köl­tőien stilizált madcircsoportja szép hímzésminta is lehetne, (Különben legrégibb művésze­tük az öltözéküket ékesítő hímzés volt.J Kutyákról álmodó leányka, rókavadász pompás fi­gurája, fókákra leső szigonyo- sok csapata váltakoznak egy­mással. Bámulatos Pitseolak álombéli biztonsággal felépített Kompozíciója. A kanadai kulturált, modern grafika tavalyi bemutatója után ennek a hatalmas ország­nak egy újabb művészi meg­nyilvánulásával bővültek isme­retünk. RÄRKÄNY JENÖNÉ Lapozgassunk bele az új év­könyvbe, s nézzük, milyen ér­dekes adatokat találunk ben­ne. A számoszolopok útvesztői­ben viszonylág könnyen el le­het igazodni, és aki konkrét adatokat keres, benne, az köny- nyen rájuk is talál. Nézzük például a legutóbbi nép-, ház- és lakásszámlálás néhány kiegészítő, de azért so­katmondó adatát. Ezek között például azt is megtudjuk, hogy a Szlovák Szocialista Köztár­saságban a lakások 58,6 száza­léka 1946 után épült, a Cseh Szocialista Köztársaságban vi­szont csak a lakások 31,5 szá­zaléka épült ebben az időben. Az egyes kerületek között a kelet-szlovákiai áll az élen, itt a lakások 65,2 százaléka épült 1946 után, ezt követi a közép­szlovákiai kerület 57,7 száza­lékkal, majd a nyugat-szlová­kiai 54,9 százalékkal. Ennek el­lenére a kelet- és közép-szlová­kiai kerületben 1 lakóhelyiség­re még mindig 1,9 személy jut, a nyugat-szlovákiai kerületben 1,7 személy, az országos átlag pedig 1,6 személy. Azonban ezt is könnyen meg­értjük, ha figyelembe vesszük az egyes háztartásokban élő személyek számát. Az országos átlagban legtöbb a 2 személy­ből álló háztartás (23,6 száza­lék). Az egyes országrészek szerint azonban már eltérő a helyzet. A CSSZK-ban a háztar­tások 25,1 százaléka kétszemé­lyes, az SZSZK-ban viszont csak 19.6 százaléka. A négyszemé­lyes háztartásoknál már az SZSZK javára billen a mérleg, az országos átlag itt ugyanis 21 százalék, a CSSZK 20,6 százalékot, az SZSZK pedig 22,1 százalékot mutat ki. Minél na­gyobb létszámú a háztartás, annál jobban tolódnak el az arányok az SZSZK javára. Ve­gyük például az utolsó kategó­riát, a 7, vagy ennél több tagú háztartást. Ebben a kategóriá­ban az országos átlag 2,9 szá­zalék, s míg a CSSZK-ban csak 1.6 százalékot mutat ki a táblá­zat, az SZSZK még ebben a kategóriában is tekintélyes, 6,2 százalékos aránnyal szerepel. Még érdekesebb az egyes kerü­letek összehasonlítása ebben a kategóriában, a kelet-szlovákiai kerület ugyanis 9,3 százalékkal, a közép-szlovákiai 6,4 százalék­kal, a nyugat-szlovákiai pedig 5.0 százalékkal képviseli magát. Ezek az adatok valóban érde­kes képet nyújtanak az egyes országrészek és kerületek de­mográfiai fejlődéséről is. Vizsgáljuk meg a háztartások tartós használati tárgyakkal való ellátottságát is, és ebből a szempontból is tegyünk ösz- szehasonlítást. Országos átlagban a lakások 69,3 százaléka rendelkezik elektromos mosógéppel (CSSZK 68.0 százalék, SZSZK 72,7 szá­zalék), 60,6 százaléka hűtőszek­rénnyel (CSSZK 62,5 százalék, SZSZK 55,6 százalék), 51,3 szá­zaléka porszívóval (CSSZK 55,7 százalék, SZSZK 39,4 százalék), 73,2 százaléka tv-készülékkel (CSSZK 75,3 százalék, SZSZK 67.6 százalék). A kiegyenlítődés folyamata tehát ezen a terüle­ten is eredményes volt, csak­nem befejezettnek tekinthető. Nagyobb különbség tapasztal­ható azonban a nyaralási lehe­tőségek és a motorizmus terü­letén. A kimutatások ezzel kap­□ IGOR ILJINSZKIJ hét Cse- hov-novellát filinesített meg a moszkvai televízió számára, s a hét novellának mind a huszon­négy szerepét maga játssza el ebben a filmben. csolatban arról tanúskodnak, hogy országos átlagban a ház­tartásoknak 4,5 százaléka ren­delkezik nyaralóval (CSSZK 5,7 százalék, SZSZK 1,2 százalék), 4,7 százaléka kiskerttel (CSSZK 5,6 százalék, SZSZK 2,3 száza­lék). A háztartások 16,3 száza­lékában van motorkerékpár (CSSZK 17,9 százalék, SZSZK 11,9 százalék) és 17,3 százalék­ban van személyautó (CSSZK 19,4 százalék, SZSZK 11,9 szá­zalék). Ami a nyaralókat és a kis-, kerteket illeti, az utóbbi évek-, ben szinte feltartóztathatatla­nul terjed a kiskertmozgalom Szlovákia minden részében. Ez a legtöbb esetben nem is any- nylra az anyagi eszközök, mint inkább az érdeklődés kérdése, a jelek szerint azonban rövid időn belül megtörténik a ki-» egyenlítődés ezen a területen is. De vizsgáljuk meg kissé kö­zelebbről az utolsó tételt, a sze­mélyautókkal való ellátottság kérdését. Ha jócskán tovább la­pozunk az évkönyvben, a 412, oldalon azt is megállapíthat­juk, hogy a CSSZK lakosai 1969-ben 3320 millió koronát, 1970-ben pedig 3227 millió ko­ronát költöttek személyautókra. Az SZSZK lakossága ugyanezek­ben az években 1120, illetve 1356 millió koronát költött sze­mélyautókra. Amíg tehát a CSSZK-ban az autóvásárlás csökkenése tapasztalható, az SZSZK-ban növekszik a vásár­lás, ami szintén megfelel a ki­egyenlítődés követelményeinek. S ha már fellapoztuk ezt az oldalt, nézzünk körül, milyen a helyzet a további iparcikkek vásárlása terén. 1968-ban, 1969- ben és 1970-ben mindkét or­szágrészben arányosan növeke­dett a bútorvásárlás üteme. Ugyanakkor fokozatosan csök­kent a mosógépek, a hűtőszek­rények és a tv-készülékek vá­sárlása. Ezekből a cikkekből tehát már telített a kereslet, a vásárlás lassan csak a kiöre­gedő gépek pótlására szorítko­zik. 1968-ban például országos mértékben még 1381 millió ko­ronát költöttünk tv-készülékek- re, 1969-ben 1274 millió koro­nát, 1970-ben már csak 1145 millió koronát. A csökkenés csaknem azonos mértékű mind­két országrészben. A textiláruk vásárlásánál — néhány kivételtől eltekintve — nem tapasztalunk lényeges mér­tékben növekvő vagy csökkenő irányzatot. A kivételek közé sorolhatjuk a kötött ruhafélé­ket, a szőrmeféléket, a rövid­árut és a divatcikkeket. Ezek vásárlása egyenletesen felfelé ívelő tendenciát mutat. Biztató jelenség, hogy évről évre egyre nagyobb mennyisé­gű könyvet vásárolunk, Szlová­kiában például 1968-ban 180 millió koronát, 1969-ben 221 millió koronát, 1970-ben pedig 244 millió koronát költöttünk könyvekre. Hasonló mértékben növekszik a sportszer- és a já­tékvásárlás, a kozmetikai és az egészségügyi cikkek vásárlása. Tallózhatnánk még tovább is a statisztikai évkönyv adatai között, számos érdekes tanul­sághoz, következtetéshez jut­nánk. Az itt felsorolt adatok azonban elégségesen bizonyít­ják, hogy társadalmunk jó úton halad előre, a termelés való­ban a fogyasztást, a szocialista társadalom szükségleteinek ma­ximális kielégítését szolgálja. A számok azonban arra is fi­gyelmeztetnek, hogy a kereslet terén rövidesen jelentősebb mértékű eltolódásokra kerül sor és erre az iparnak is ide­jében fel kell készülnie. MAKRAI MIKLÓS 1972.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents