Új Szó, 1972. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-04 / 2. szám, kedd
NIXON TOVÁBBRA IS A RÉGI NÓTÁT FÚJJA Mit ígér az amerikai elnök újévi tv interjújában A GYŐZELEM JEGYÉBEN r estvér pártunk, a Chilei Kommunista Párt fennállásának félszázados jubileumát ünnepli. A nyugati világban kevés olyan munkáspárt, marxista—Teninista párt van, amely a győzelem jegyében ünnepelhetné évfordulóját, mint a Chilei Kommunista Párt. , Már tíz évvel a megalakulása után, a harmincas évek elején nagyarányú sztrájkküzdelmek élére áll, mozgósítja a tömegeket. Az 1938-as elnökválasztásokon győzelemre viszi a nemzeti antifasiszta frontot... A Chilei Kommunista Párt életében is voltak váltakozó időszakok, jelemelkedések és hullámvölgyek, akár a többi latin-amerikai kommunista pártéban. Ám a pártvezetőség állhatatos lenini magatartásának köszönhette a párt, hogy a tömegek elismert vezére lett, s nincs olyan számottevő társadalmi erő az országban, amely ne számítana feltétlenül a kommunisták aktív szerepére. A Chilei Kommunista Párt 1958. óla tartósan legálisan működött, sajátos viszonyok között szervezte a munkásosztály és a dolgozó tömegek harcát egy igazságosabb rendszer kialakitá sáért. Az egység)ront gondolata lassan^érlelödött meg és a párt mindennapi hangyaszorgalmú munkája alakította azzá, amivé az Unidad Popular, a Népi Egység képében vált. A párt az ország sajátos viszonyaiból kiindulva mindenekelőtt megbízható szövetségeseket keresett, s ezeket elsősorban Salvador Allende szocialistáiban találta meg. A Népi Egység győzelme a két év előtti választásokon egyúttal a kommunista párt győzelmét is jelentette. Corvalan elvtárs, a Chilei KP főtitkára úgy jellemzi ezt a győzelmet, hogy „a chilei változások legjellegzetesebb vonása az, hogy összhangban állnak az alkotmánynyal és a jogrend azon elvei alapján mennek végbe, amelyek Chile történelme során alakultak ki. A gyakorlat azt mutatja, hogy az ország konkrét feltételei között ez lehetséges volt és marad is". A Népi Egység politikájának győzelme, mely egyben a kommunista párt és szövetségeseinek nagy sikere, valójában vérte- len forradalom volt. Az Allende-kormáuiy első intézkedéseivel azt valósította meg, amit a kommunisták évtizedek óta hirdettek és sugalltak: a chilei bányakincsek nemzeti tulajdonba vételét, a nagybirtokok kisajátítását (már 138 at államosítottak), és hatásos védelmet egy esetleges, ellenforradalommal szemben, ami csakis a tömegek mozgósításával lehetséges. A határozott forradalmi reformok mellett azt a nagy öntudatosító munkát is látni kell, amelyet a chilei kommunisták végeznek. Ez nagyon lényeges valami, és Chilében a tömegek öntudata sokkal magasabb minőségi fokon áll, mint más latinamerikai országokban, s ezért állíthatjuk azt, hogy ellenforradalmi kísérlet esetén itt nem sikerülne a Washingtontól bújto- gatott hazai reakciónak az, ami Bolíviában, a Torres-kormány megbuktatásával sikerült. Á chilei példa járható utat mutat többi latin-amerikai ország népeinek. A forradalmi Kuba nincs egyedül, további országok kísérelik meg az észak-amerikai monopóliumok igájának lerázását, s törekvésükben biztos vezérük a marxista—leninista forradalmi párt, mely a testvérpártok tapasztalataiból tanulva sajátos viszonyok között keresi az elmélet gyakorlati érvényesítésének módját. Chile az élen halad köztük, példát mutatva arra, hogy lehetséges a forradalmi átalakulás viszonylag békés úton. Ezért a chilei kommunisták e napokban méltán a győzelem jegyében ünnepük nagy évfordulójukat. — L— ELŐTÉRBEN A JUGOSZLÁV GAZDASÁGPOLITIKA Washington — Az újév alkalmiéból Nixon elnök vasárnap este {közép-ourópai idő szerint hétfőn hajnalban) hivatali szobájában fogadta Dán Rathert, a CBS-hálózat fehérházi tudósítóját és élő adásban közvetített egyórás interjú keretében válaszolt kiil- és belpolitikai kérdésekre. Nixon közölte, hogy Január 14-én, vagyis u New Hampshire-! próbaválasztás jelölőlistájának lezárása előtt bejelenti, hogy indul-e az elnökválasztási küzdelemben. Nem hagyott kétséget az iránt, hogy másodszor is megpályázni készül az elnöki tisztséget. A CBS tudósítója azután megkérdezte, miként kell értelmezni az elnök sokszor megismételt kijelentését „egy egész nemzedék életére szóló békéről“, különös tekintettel Észak-Vietnam bombázásának felújítására. A következőkre hivatkozott: az ellenség fokozta katonai tevékenységét, megsértette a bombázás megszüntetésére vonatkozó megértést, amerikai felderítő gépekre lőtt. A bombázást Nixon felettébb hatásosnak minősítette. Dan Rather, idézve Nixon elnök tavalyi kijelentését — amely szerint „1972-ben Vietnam már nem lesz választási kérdés, mert addigra véget vetünk az amerikai részvételnek“ — megkérdezte: „ebből nemde, jogos a következtetés, hogy az elnökválasztások napján már nem fognak harcolni, szárazföldi, légi és haditengerészeti erőink — még amerikai rezidens haderő sem — a laosziakat, kambodzsaiakat, vagy a dél-vietnamiakat támogatva“? „Ez egy dologtól függ“ — mondta Nixon s utalt a VDKLejárt a titoktartás London — Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia 1942- ben, vagyis két évvel a normandiai partraszállás előtt kidolgozta már a franciaországi Invázió tervét. Erre a Szovjetunió egyre energikusabb követelései miatt került sor. A második fronttal kapcsolatos do k u m e n t u móka t s zom baton hozták nyilvánosságra Londonban. Az iratokat a szövetséges haderők dokumentumaira vonatkozó 30 éves titoktartási idő leteltével lehetett csak közölni. A partraszállás tervét George Marshall tábornak, amerikai vezérkari főnök és sir Állati Brooke brit tábornok dolgozta ki. A második front megnyitásának halogatását a dokumentumok a szövetségesek nem kellő erejű katonai felkészültségé, vei próbálják indokolni. Kommentárunk ban levő amerikai fogolypilóták helyzetére... Szerinte amíg ezek a foglyok Észak-Vietnam- ban vannak, addik az amerikai alkudozási pozíció megőrzése végett ott kell tartani a rezidens erőket és nyitva kell hagynia az észak elleni légitámadások lehetőségét. — Hogyan állhat ilyen körülmények között a választók elé, azt mondván, hogy véget vetett Vietnamban az amerikai részvételnek — kérdezte Rather. Nem az a kérdés, hogyan folytatom a választási hadjáratot — válaszolta zavartan az elnök —, hanem az a fontos, hogy az amerikai nép meg legyen győződve: az Egyesült Államok elnöke megtett minden tőle telhetőt ennek a keservesen nehéz háborúnak a befejezésére, s megtett mindent, hogy megvédje az amerikai férfiakat és visszaszerezze a fogva tartott amerikaiakat“. Dan Rather ezután közölte, hogy az interjú előtt egy 27 éves hadifogoly hadnagy Floridában élő édesanyja telefonon felhívta, s megkérte, tegye fel az elnöknek a következő kérdést: megkérdeztük-e valaha is az észak-vietnamiaktól és az ideiglenes forradalmi kormánytól, hajlandó-e szabadonbocsá- tani a foglyokat és garantálni kivonuló csapataink biztonságát, amennyiben mi határidőt szabunk valamennyi fegyveres erőink kivonására? Az elnök ezen a ponton végképen zavarba jött, szakadozottan, csaknem összefüggéstelenül magyarázgatta, hogy „ez az ügy különböző időpontokban szerepelt a párizsi tárgyalásokon“. A KNK által a közelmúltban szabadonbocsátott 2 amerikai esetére utalva Nixon kijelentette, „a kínaiak sokkal civilizáltabban viselkednek, mint az észak-vietnamiak“. Majd hozzátette: „meglátjuk, tudnak-e befolyást gyakorolni Hanoira hasonló magatartás érdekében“. Az elnök ezúttal először jelentette ki, hogy nem számít a formális diplomáciai kapcsolatok felvételére pekingi látogatása eredményeként, mivel az Egyesült Államok továbbra is fenntartja „a Tajvan iránti védelmi kötelezettségét“. Mindazonáltal Nixon elnök rendkívüli nyomatékkal hangsúlyozta azt a reményét, hogy sikerül majd Pekingben megtalálni az amerikai—kínai kapcsolatok normalizálásának egyéb lehetőségeit. Á CBS tudósítójának kérdésére válaszolva Nixon elnök kijelentette: elvben már hozzájárult ahhoz, hogy további Phantom vadászJiombázókat szállítson az Egyesült Államok Izraelnek. Belgrád — Dzsemal Bijedics, Jugoszlávia miniszterelnöke, a sajtónak adott újévi nyilatkozatában kormánya öthónapos tevékenységéről szólva elmondotta, hogy fő feladatnak tekintette a gazdaságmegszilárdí- tási program megvalósítását és továbbfejlesztését, valamint ennek keretében különböző gazdasági intézkedéseik kidolgozását. A kormány által elvégzett feladatok között'emlílette, hogy intézkedéseket hoztak a fizetés- képtelenség leküzdésére, valamint arra, hogy a fogyasztást reális méretek közé szorítsák vissza. A kormány idei legfontosabb feladataként a gazdaságpolitika kialakítását és alkalmazását, a középtávú terv jóváhagyásút további gazdasági intézkedéseket és törvények kidolgozását jelölte meg. Az újév alkalmából nyilatkozott Mirko Tepavac Jugoszlávia külügyminisztere is. A külpolitikai kérdésekről szólva hangsúlyozta, „ahogyan nehéz ma elképzelni egy balkáni helyi háborút Európában, ugyanúgy nehéz elgondolni az európai békét a Balkán nélkül“. Az európai biztonsági értekezlet összehívásával kapcsolatban kijelentette, hogy annak szükségességét senki sem tagadja, de megtartását nem egyformán szorgalmazzák. 1972. I. 4. A hiudusztáni szubkontinen- sen elhallgattak ugyan a fegyverek, a helyzet tényleges rendezése azonban még aligha mondható befejezettnek. Mindenképpen nagy eredmény persze, hogy a harcban álló felek között — India kezdeményezésére — fegyverszünet jött létre, s ezzel elejét vették a további értelmetlen öldöklésnek. A fegyveres konfliktust kiváltó okok megszüntetése azonban még hátra van. India és Pakisztán harmadik háborúja, mint ismeretes, India katonai és politikai győzelmével végződött s elkerülhetetlenné tette a katonai diktátor pakisztáni elnök, Jahja Khan bukását. Kelet Pakisztán elfoglalásával és a Bangla Desh kikiáltásával új helyzet teremtődött a szubkontinensen. Az 1970. decemberi választásokon győztes és az 1971 tavaszán betiltott Avami Liga vezetői vették kezükbe a hatalmat. Most már nemcsak „nagyobb önállóságot“ követelnek, mint a választások idején, hanem a Jahja Khan-rendszer kegyetlen vérengzése és a megtorlások következtében előállt helyzet alapján azt követelik a pakisztáni kormánytól, ismerje el a Bangla Desh-t független, szuverén köztársaságnak. Indiai részről befejezettnek tekintik az ügyet. Indira Gandhi miniszterelnök-asszony több ízben is leszögezte: „India kész Pakisztánnal be ke tárgyalásokat folytatni minden külső beavatkozás nélkül.“ Ezeknek a tárgyalásoknak az alapja azonban man sejkkel — „Kelet-Pakisz- tán“ jövőjéről. Mindenképpen nagyjelentőségű Bhutto tegnapi bejelentése, miszerint feltétel nélkül szabadon bocsátják az Avami Liga vezotőjét, Rahman sejket. Ez sejtetni engedi azt is, Pakisztán új elnöke keBhufto új játszmája a realitások tudomásul vétele, mindenekelőtt az új állam, a Bangla Desh elismerése. A másik fél ezzel szemben továbbra is Pakisztán egységéről beszél, s hallani sem akar az új, független állam elismeréséről. Sőt egyes megnyilatkozásokból arra lehet következtetni, az új elnök meglehetősen „harcias“ a realitásokkal szemben. Zulfikar Ali Uhut to, az új pakisztáni elnök a jelek szerint tapasztaltabb és ravaszabb elődjénél, s a rugalmasabb politikára is hajlamosabb. Ezt mutatják nemcsak a személyi kérdésekben hozott szigorú intézkedései, leváltásai, valamint az egyes iparvállalatok államosításáról szóló újévi bejelentése, hanem az a tény is. a közvélemény nyomására tárgyalásokat kezdett a most már csupán „házi őrizetben“ levő Mudzsibur Rahresi az Indiával fennálló háborús helyzet rendezésének módozatait. Az új elnök politikája szempontjából nem lehet mellékes azonban az a kérdés sem, mit és mennyit használ fel az eddigi tapasztalatokból, s meddig jut el a további realitások felismerésében. Hírügynökségi jelentések szerint Bhutto „maximális autonómiát“ ajánlott fel a „keleti országrésznek“, s azt ígéri, hogy rövidesen helyre állítja a demokráciát. Sőt olyan hírek is vannak, hogy Ali Bhutto népszavazást tervez Kelet-Pakisz- tánban. Miért és minek? — vetődik fel joggal a kérdés. Hisz Daccában nipgalakult és hivatalba lépett egv új kormány, mely a törvényes parlamenti választások alanlán egyetlen hivatott képviselője az ország lakosságának. Aligha remélhető tehát, hogy egy esetleges „népszavazás“ más eredményt hozhatna, mint amire 1970 decemberében adták a választók a voksukat... Nem is szólva arról, hogy ebbe már a Bangla Deshnek is beleszólása volna. A most felkínált „maximális autonómia“ pedig az Avami Liga választási programja volt, melyre irtó hadjárat volt a válasz. Aligha lehet hát azt remélni, hogy a Bangla Desh, mely most már független államnak tekinti magát, Bhutto kedvéért visszalép a mai realitásoktól. így aztán nem marad más választás, mint az „örökös konfrontáció“ elvének elfogadása és hangoztatása helyett a megbékélés útjának keresése. India már nem egyszer baráti jobbot nyújtott Pakisztánnak. Rahman sejk szabadon bocsátása most már arra enged következtetni, Bhutto pakisztáni elnök is mindinkább kénytelen a megmásíthatatlan realitásokat tudomásul venni. Ez utóbbi döntés egyébként új fejezetet nyithat a két ország kapcsolatában, s nyitánya lehet az ellenségeskedések megszüntetésének. S hogy a realitások felismerésében meddig jut el Ali Bhutto, arra majd az elkövetkezendő napok vagy hetek adnak választ. FONOD ZOLTÁN KIRILL MAZUROV, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese a Kremlben búcsúlátogatáson fogadta Bohuslav Chfíoupek távozó csehszlovák nagykövetet. VARSÓBAN ülést tartott a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa. Az ülésen megvitatták a kormány 1971. évi munkáját és a központi, valamint helyi szervek 1972. évi tevékenységének fő irányát és a legfontosabb feladatokat. PERINGBE érkezett a Nixon amerikai elnök kínai látogatásának gyakorlati és technikai előkészítésével megbízott 25 tagú csoport, melyet Ronald Ziegler, a washingtoni Fehér Ház szóvivője és Alexander llaig tábornok, Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadó helyettese vezeti. ZDF.NÉK HORENÍ, a Rudé právo főszerkesztőjének helyettese egyike azoknak a szerzőknek, akiket az „Ogonyok“ című folyóirat szerkesztőtanácsa prémiummal és díszoklevéllel jutalmazott az 1971-es évben megjelentetett legjobb anyagokért. AZ AFROÁZSIAI Szolidaritási Szervezet titkárságához szovjet javaslat érkezett, mely azt indítványozza, hogy a szervezet január 9-én sorra kerülő konferenciájára hívják meg a Bangla Desh küldöttségét. A javaslatról még nem döntöttek. MAHMUD RIAD egyiptomi miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter a hónap vége felé utazik Kínába — jelentette az A1 Ahram. VASÁRNAP Rómában 76 éves korában elhunyt Mauro Scoc- cimarro szenátor, az OKP vezetőségi tagja, az olasz munkásmozgalom veterán harcosa. AZIZ SZIDKI, az EAK első miniszterelnök-helyettese és iparügyi minisztere fogadta Francois-Xavier Ortoli francia iparfejlesztési és tudományos- kutatásügyi minisztert, aki egyhetes hivatalos látogatáson tartózkodik Egyiptomban. A BURMÁI kormány 69 ipari üzemet államosított — jelentették be hivatalosan Rangoon- ban. MIJAMOTO KENDZI, a Japán Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökségének elnöke újévi nyilatkozatában élesen bírálta a Kínai Kommunista Párt maoista vezetőségét a nemzetközi kommunista mozgalomban végzett bomlasztó tevékenységéért. KONRÁD AHLERS, a bonni kormány sajtóhivatalának vezetője a hesseni rádiónak adott interjújában bírálta a CDU— CSU állásfoglalását a szovjet- nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződések ratifikálásával szemben. A franciák pesszimisták Párizs — Az 1971-es év legfontosabb külpolitikai eseményei közé tartozott Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának franciaországi látogatása. A franciák jelentős része meg van győződve róla, hogy a Szovjetunió őszintén óhajtja a békét. A franciákra nagy hatást gyakorolt a Szovjetunió gazdasági fejlődése és a szovjet technika fejlettsége. E tények abból a közvéle- ménykutatásból származnak, amelyeket a múlt évben végzett a francia közvéleménykutatási intézet. Eredményéről a Le Monde számol be. Á franciák mintegy 52 százaléka elégedetlen a inai francia kormány gazdasági és pénzügyi politikájával. 80 százalékuk aggódik az áremelkedések, 54 százalékuk pedig a munkanélküliség növekedése miatt. A gazdasági és szociális helyzetet illetően a franciák pesszimisták, és nem nagy reményekkel tekintenek Franciaország további gazdasági fejlődése elé. Azt várják, hogy ebben az évben számos nagy szociális konfliktusra kerül sor.
