Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-11 / 293. szám, szombat

Történelmünk új fejezete LASSAN HÁROM ÉVTIZEDE lesz annak, hogy Csehszlovákia és a Szovjetunió népei közötti megbonthatatlan barátság dokumentumát, a csehszlovákszovjet barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és háború utáni együttműködési szerződést aláírták. Akkor még javában tombolt a második világháború, ám Európa népei már a fasizmus Igája alóli felszabadulásukra készültek. Történelmünknek ezt az új fejezetét jelentette az 1943. december 12-én aláírt szerződés ls, mely a szocialista építőmunka negyedszázadán kísért végig bennünket. Kifejezője volt ez a megállapodás annak is, hogy a szovjet nép, melyhez hazánk nemzeteit évszázados barátság fűzte, támasza és reménye lett népünknek nemcsak a fasizmus veszélyeztetése és a müncheni árulás idején, hanem a szabadságért folytatott küzdelemben éppúgy, mint az azt követő építőmunkában. Közismert tény, hogy a második világháborút megelőzően is a Szovjetunió volt az egyetlen, mely fellépett a fasiszta terjeszkedéssel és a nagyhatálmak csalárd játékával szemben. Már 1935-ben ielkínálta baráti segítségét, a csehszlovák burzsoá kormány azonban elutasította azt. A fasiszta hódítások idején pedig a Szovjetunió vállalja magára a nácizmus elleni küzdelem fő súlyát, s az ezzel járó mérhetetlen anyagi és emberáldozatot... Mindezt az európai népek szabadságáért, a kultúra és emberi civilizáció megmentéséért. A Szovjetunió közvetlen segítséget nyújtott nekünk az ellenállási harcban, a partizánháborúban éppúgy, mint a szovjetföldön megalakuló csehszlovák hadtestek létrehozásában, melyeknek vezetője Ludvík Svoboda hadseregtábornok volt. A közösen ontott vér pecsételte meg a két nép barátságát, s joggal állapította meg Gustáv Husák elvtárs: „Népünk, amely megismerte a náci megszállás brutalitását, sohasem felejti el a szovjet nép becsületes harcát és felszabadító szerepét. Mély tisztelettel és hálával emlékezünk meg arról az áldozatokról, amelyet a Szovjetunió és nemzetei hoztak azért, hogy m'egmentsék a világot a fasizmus veszélyétől. Sohasem felejtjük el, hogy köztársaságunk területén több mint 150 ezer becsületes szovjet ember áldozta életét a mi szabadságunkért". A FELSZABADULÁS UTÁNI években a szövetségi szerződés nemcsak a Szovjetunió iránti külpolitikai viszonyunk meghatározója volt, hanem a nemzeti szuverenitás biztosítéka is. A szovjet néppel" való szövetségre támaszkodtunk az 1945—48-as évek osztályharcaiban, majd a szocialista építőmunka rendkívül igényes és,bonyolult problémáinak megoldásában. A hidegháború zimankós éveiben, a nemzetközi feszültség állandó fokozása és a Nyugat gazdasági blokádja közepette csak úgy tudtunk megbirkózni feladatainkkal, hogy a szovjet nép, a szovjet emberek maximális megértést tanúsítottak irántunk, s messzemenő segítséget nyújtottak a gazdasági, műszaki és tudományos élet minden területén. S bár 1968/69 sokat emlegetett hónapjaiban az elszabadult nacionalizmus elsősorban a szovjet nép iránti barátság kötelékeit szerette volna — rágalmakkal, alaptalan vádaskodásokkal, sőt nyílt uszítással — megbontani, az igazságkeresés hónapjai, és az azóta elteit időszak azonban méltó választ adott ezekre az üzelmekre. Az augusztus utáni időszak nagy politikai harcai eredményeként a politikai, társadalmi és gazdasági válság súlyos hónapjai után teljes mértékben konszolidálódott az ország, s rendeztük kapcsolatainkat szövetségeseinkkel, elsősorban a Szovjetunióval. Ennek eredményeként tavaly, a felszabadulási ünnepségek idején írták alá az új szövetségi szerződést. Az új szerződés, mely az 1943. december 12-én aláírt és 1963. november 27-én meghoszszabbított szerződés helyébe lép, „a fasizmus elleni közös harcban megpecsételt, a szocializmus és a kommunizmus építésének éveiben tovább mélyített megbonthatatlan barátság, valamint a marxizmus—leninizmus tanításán, a szocialista internacionalizmus rendíthetetlen elvein nyugvó kölcsönös testvéri segítség és sokoldalú együttműködésen" alapszik, s megfelel a két nép, valamint a szocialista közösség létérdek G i Ň G k AZ ÚJ SZERZŐDÉS különleges gondot fordít az európai biztonság kérdésére. A 8. cikkely leszögezi „A Magas Szerződő Felek együttesen törekednek Európa helyzetének javítására és békéjének biztosítására, az európai államok együttműködésének v szilárdítására és fejlesztésére, kölcsönös jó kapcsolataik kialakítására és valamennyi európai állam kollektív erőfeszítései alapján az európai biztonság hatékony rendjíerének létrehozására". Most, az európai biztonsági értekezlet előkészületei, s a nagyarányú szovjet békeoffenzíva idején nem árt emlékeztetni erre az elkötelezettségre. Ez ugyanis mindennél jobban bizonyítja, hogy a szerződés nem más országok ellen irányul, hanem a közös törekvéseket és az együttműködés lehetőségeit körvonalazza. Nem hagy kétséget, persze, affelől sem, hogy külső támadás idején a két fél kölcsönösen — • a kollektív önvédelem természetes jogán — minden támogatást megadnak egymásnak. Ez utóbbi annál is inkább fontos, mivel az elmúlt években az „önállóság" és a „nemzeti szuverenitás" demagóg hangoztatásával sokan megfeledkeztek arról, hogy Csehszlovákia nyugati határa a szocialista közösség határa ls. Következésképpen az ország fejlődése, érdekeinek védelme csak a szocialista országokkal és a. Szovjetunióval való szoros szövetségben képzelhető el. Ez szuverenitásának, önállóságának és nemzeti érdekeinek az alapja. „A világ szocializmus fő hatalmi pillére, s ugyanakkor forradalmi energiájának legfontosabb forrása a Szovjetunió, amely egyúttal leküzdhetetlen gátat emel az imperializmus terjeszkedése és hódító vágya elé" — állapította meg a CSKP XIV. kongresszusának beszámolója. Érdekünk és célunk, hogy häzánk ne csak teljesítse a szocialista közösséghez való tartozásából eredő kötelességeit, hanem ösztönzője, hatékony előmozdítója legyen a szocialista országok akcióegysége megszilárdításának, politikai és gazdasági ereje további növelésének. EZT A TERMÉSZETES kötelességet egyébként maga a szövetségi szerződés is tartalmazza. A Szerződő Felek rendületlen és határozott akaratukat kifejezve leszögezik, hogy „tovább folytatják a szocializmus és a kommunizmus építését, megteszik a szükséges intézkedéseket a nép szocialista vívmányainak, mindkét ország biztonságának és függetlenségének védelmére, törekedni fognak a szocialista közösség államai közötti sokoldalú kapcso latok fejlesztésére, és egységük, barátságuk és testvériségük" szilárdítására. A csehszlovák—szovjet barátság „stafétáját" átvevő új szerződés ily módon megerősíti és felöleli mindazt, amit a két ország kapcsolatában az elmúlt közel három évtized során elértünk, s minőségileg magasabb fokra emeli, s az együttműködés mai igényeihez igazítja azt. „Szerződésünk közvetlen örököse 'annak a nem formális, reális testvéri szövetségnek — állapította meg Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára —, amely mindig ösz szekapcsolta a szovjet és a csehszlovák kommunistákat, országaink munkásosztályát." TÖRTÉNELMÜNK ÜJ FEJEZETE, s a szocialista építés Mag na Chartája a barátság és együttműködés alapja. A szerződésben megfogalmazott elvek kiteljesítése ily módon újabb és újabb bizonyítéka nemcsak az érdekek kölcsönösségének, hanem az együvétartozás tör ténelmi felelőssége tudatosításának is. És erre nemcsak a mai évforduló figyelmeztet bennünket FONOD ZOLTÁN BULGÁRIAI ÜTIJEGYZETEK A BALKÄN-HEGYSÉG ÉSZAKI l&ÁUÁl ÉSZAK-BULGÁRIÁT kelet-nyugati irányban hatszáz kilométer hosszúságban szeli át a Balkán-hegység, bolgár nevén Sztara planina. A lombos és tűlevelű erdőkkel borított hegyhátak, a felhőket ostromló csúcsok, az egész táj, melyre minden túlzás nélkül ráillik a vadregényes jelző, maradandó emléket hagynak az arra járó utasban. A hegység legismertebb átkelőhelye az 1333 méter magas Sipkahágó. Az erdő sűrűjében kanyargó, jó karban tartott műúton a szoroson átkelő Idegen aligha mulasztja el az alkalmat, hogy megtekintse a közelben felállított hősi emlékművet és az 1877. évben itt lefolyt ádáz harcok színterét. Örökláng messze látszó fénye hirdeti itt azoknak az orosz- és bolgár harcosolyiak a hősiességét, akik a Bulgáriát évszázadokon keresztül sújtó török rab iga lerázásáért vívott 1877/78. évi orosz—török háború idején Sztoletov tábornok parancsnoksága alatt négy teljes hónapig ellent álltak az óriási túlerővel szakadatlanul támadó török seregnek. A Szulejmán pasa vezette török csapatok hiába indították egyik rohamot a másik után, a szoros védői, bár végsőkig kimerülten, minden támadást visszavertek és a stratégiailag fontos ponton megakadályozták az ellenség átkelését Észak-Bulgáriába. A bolgár nép kegyelettel megőrzi a hősök emlékét. A több mint harminc méter magas emlékmű belsejében nagy, fehér márványkoporsóban az elesett orosz és bolgár katonák csontjai porladnak. A koporsó előtt a későbbi közös ellenség, a fasizmus elleni küzdelem szimbólumaként, * Sztálingrád véráztatta csatamezejéről hozott maroknyi földet helyeztek el. A BALKÁN-HEGYSÉG északi oldalán kígyózó úton leereszkedve, a gépkocsi csakhamar befut Gabrovo utcáira. Egymás után mellőzzük a gyárépületeket. A Jantra felső folyásánál, a Sztara planina északi lábánál fekvő tipikus bolgár város ugyanis jelentős ipari központ, különösen fejlett a textilipara, de számottevő a gépgyártás, a bútor- és gumiipar, úgyszintén a fémfeldolgozás. Gabrovoban nyílt meg még a török megszállás idején, 1835-ben az első bolgár világi iskola, amely fontos állomása volt az egész bolgár művelődési mozgalomnak. • A gabrovoiak messze földön tréfáikról, talpraesett adomáikról ismertek. Mókás kedvük mellett a nagyfokú találékonyság, ötletesség, alkotó készség és praktikus gondolkodásmód jellemzi őket. Ennek gyakorlati bizonyítékait nem kell messze keresni. A bolgár nép hagyománytiszteletének köszönhetően Gabrovotól nyolc kilométerre, közvetlenül a Sztara planina nyúlványainak lábánál szinte csokorba kötve kapja őket a látogató. A Jantra egyik kis, mellékfolyója, a Sziveki kies völgyében hat hektárnyi területen „Etyr" néven etnográfiai szabadtéri múzeumot létesítettek, ahol összegyűjtötték mindazt, ami Gabrovo és környéke építészetére ' és a gazdasági fejlődés megindulására jellemző. A népi leleményességnek, ügyességnek, esztétikai és gyakorlati érzéknek páratlan felsorakoztatását tekinthetjük meg itt. AZ „ETYR" szabadtéri múzeum nemcsak szemlélteti, hanem a legtöbb termelőeszközt és műhelyt dinamikus mozgásában, működés közben is bemutatja. A gabrovoi népművészet számos kiváló művelője dolgozik - itt. Készítményeik egy része helyben vevőközönségre talál a látogatók között, másik része a hazai és a külföldi ajándékboltokba kerül. Egyebek között találkozhatunk velük Bratislavában is a nemrégen megnyílt bolgár kulturális központban. Gabrovo és környéke nemcsak jelenleg^ fontos ipari központ, hanem számottevő szerepet játszott a megújhodás idején is a gazdasági fejlődés megindításában. A XVIII. század derekától a tőrök iga lerázásának idejétől kifejlődött itt az akkori Bulgáriában űzött mind a huszonhatféle legfontosabb ipari tevékenység. A bőséges vízforrásokat, a hegyekről aláhulló víz energiáját sokoldalú találékonysággal állították az embqr szolgálatába. A vizet hatalmas fatörzsekből égetéssel kivájt csövekben vezették a helyszínre. Az emberderék vastagságú fatörzsekből összeállított csővezeték láttán az ember akaratlanul is arra gondol, mily óriási kitartás kellett hozzá, hogy egyszerű eszközökkel elkészítsék ezeket a csöveket. A másik dolog, ami a látogatónak mindjárt szembetűnik, hogy minden egyes objektumot berendezés hozza mozgásba a munkaeszközöket. A gépezet működése egyetlen mozdulattal megindítható vagy megállítható. Az évszázadokat átélt, ma is jól működő berendezés tisztán fából készült, egyetlen vasszög sem található bennük. A XVIII. SZÁZAD második felében készült az a kis műhely, melyben a víz által pörgetett esztergagépen Gadjev Patkó népművész ügyes kézzel esztergálja a Sztara planina lejtőin növő fehér bélű puhafából a kétrészes sótartőkat meg a lapos dísztányérokat. A. hatvahasított kőlapokból összeállított ,nas éveiben járó zömök férfi tetőzet fedi. Ilyen kőtetős ház nemcsak a múzeumban levő épületeken látható, hanem a községekben, sőt a városokban is gyakoriak. A Sztara planina hegyei korlátan mennyiségben nyújtották a könnyen hasítható üledékes kőzetet. A két-három centiméter vastagságú kőlapokból készült tető víznek, szélnek egyaránt ellenáll. A SZIVEKI JOBB PARTJÁN körutunk első állomása egy jellegzetes régi bolgár ház vendégfogadóval. Kísérőnk elmondta, hogy a XVIII. század második feléből származó, földszintjén . terméskövekből, emeleti részén fagerendákból álló ház építésénél egyetlen vasszöget sem használtak. Minden faanyagot faszeggel rögzítettek. Az emeleti rész a korabeli gabrovói ház ízléses, célszerű berendezését szemlélteti, a falakon, a padlókon elhelyezett tarka szőnyegek, kivarrott párnák ízelítőt adnak az egykori gabrovoi nők ügyességéről is. A lakószobának használt helyiség egyik sarkában kürtővel ellátott szabad tűzhely van, mellette ott láthatók a konyhaeszközök és edények. Ülőhelyül igen alacsony, támla nélküli székecskék szolgáltak, asztalként pedig a padlóra helyezett hatalmas kerek fatálca. A tágas, fedett verendán óriási ökörszarvból készült fogasra akasztották ruhájukat a vendégek, akik egykor a kocsikerék nagyságát meghaladó fatörzsből lefűrészelt asztalt ülték körül. A ház földszintjén működött a korcsma, berendezése teljesen korhű. A vendégfogadó melletti gazdasági épületben a víz hajtóereje egyszerre tizenöt nyársat forgat egyenletes lassúsággal a tűzhely parazsa felett, a szép ropogósra sülő pecsenye vendégmarasztaló illatot áraszt. A székelykapuhoz hasonló, kőtetővel fedett fakapuh áthaladva egész sor eredeti műhelyt és épületet tekinthetnek meg a vendégek. Az objektumok, berendezésük és környezetük' hajszálpontosan olyan, mint sok évtizeddel ezelőtt eredeti helyükön volt. A kovácsés késgyártó műhelyt Aprilovo községből szállították át teljes berendezésével. Építésének időpontja a múlt század közepe. Közelében a XIX. század elején készült, vízzel hajtott köszörűkő forog, melynek nedvesítését is önműködően oldották meg. Mellette kártoló, odább egy 1780-ban épült malom látható. Fából készült meghajtó berendezésük, a nagy vízkerék az épületek pincerészében van. A facsövekben odavezetett víz nagy esése forgatja a kereket és elmésen megoldott átvivő A mesterek utcájának egy részlete. IA szerző felvétele.) munka közben sesm veti le meleg bolgár kucsmáját. Sok évtizeden keresztül megszokott tempós mozdulatokkal, kényelmes ülőhelyzetben dolgozik, a vésőt tartó ujjai alól hosszan kígyózva szökik fel a forgács. Munkáját nézve az ember akaratlanul "arra gondol: hányadik generáció tagja ül a hajdani mester által fabrikált egyszerű eszköz mellett, melyen az ember természetadta ügyessége az ősi természetes hajtóerőt, kir aknázva ma is hasznos terméket készít. A jobb parti sok látnivaló között szólni kell még a zsU nórfonő műhely „automata" berendezéséről. A XIX. század közepén egy. gabrovoi polgár Eu-^ rópában utazgatva egy üzemben elleste a gőzgéppel működő zsinórfonó gépek szerkezetét. Odahaza megszerkesztett egy hasonló gépet vízhajtással. Ügy számította, hogy versenytársai között nagy előnyére v szolgál majd a gépi erő. Az ügyes masinát egyik szomszéd a másik után csodálta meg, egy kis idő múlva aztán a szomszédoknál egymás után indultak meg a hasonló gépek. Az ügyes gab? rovoiak emlékezetből maguk is elkészítették a gépeket. A zsl* nórfonó műhelyben nyolc ilyen gép ma is ezerméter számra készíti a zsinórt. A meghajtás egyetlen vízkerékkel történik, Doszju Sztanev Tazandijev, a gépek között serénykedő öreg mester készségesen megmutatja a berendezés működésének el. vét. Ha elszakad egy fonál, vagy ha földet ér a kész zsinór végét húzó kőnehezék, az orsó működése önműködően kikapcsolódik. A szabadtéri múzeum bal oldali részén valóságos régi városrészt állítottak fel. A látógató, amikor a hajdani iparos, mesterek utcáján áthalad, úgy érzi magát, mintha az elmúlt századokban Járna. Az egykori épületek és berendezésük pontosan megfelel az eredetinek. Láthatunk itt tímárműhelyt az 1875. évből, nagy márványasztallal, fa kádakkal, préssel és más eredeti berendezéssel. Az emeleti rész a mester családjának lakásául szolgált. Az apró, lakályos szobákat körbefutó, fedett veranda övezi. A fazekasműhelyben a híres bolgár fazekasművészet remek darabjait láthatjuk. Az ékszerészműhelyben a hetvennyolc éves Sztyefan Jofcsev Tatev 1906 óta dolgozik. A műhelyben látható ezüst ékszerei között valóságos műremekek vannak. Egy további műhelyben a vert edények készítéséről kap képet a vendég. A szőnyegszövő műhelyben a fa szövőszék is megtalálható. Sok egyéb mellett a látogatók megismerkedhetnek a papucskészítéssel, a szűcsök munkájával, a szekérés kerékgyártással. A cukrászdában és a sütödében a vendégek mindjárt meg is vásárolhatják a készítményeket. A LELEMÉNYES gabrovoi elődök mai leszármazottainak alkotó munkája a szocialista építés eredményeiben, az ipari és a mezőgazdasági nagyüzemek sikereiben nyilvánul meg. - 1 ' " v * 1971 XII. GAL LASZLO