Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-11 / 293. szám, szombat

Hétvégi hírmagyarázatunk MEDDIG TERJED A TÜZ? A Hindusztán-félszigeten kialakult helyzet napjaink egyik legsúlyosabb politikai válságát idézte elő. Ezt tetézi az a teny, hogy az ENSZ magas szintű fóruma, a Biztonsági Tanács sem foglalt el egységes álláspontot, sőt, a nézetek különbözősége folytán egyre kisebbek a politikai rendezés esélyei. A háttérben egyre markánsabban rajzolódik ki az Egyesült Államok szerepe, amelyet ezúttal leginkább Nixon új Kína-koncepciója determinál. Peking — főként a világszervezet talaján — szovjetellenes kirohanásokkal „szórakoztatja" a nyugati diplomatákat, ezen túlmenően azonban hathatós gazdasági támogatásban részesíti a pakisztáni katonai vezetést. Az indiai fegyveres erők mindennek ellenére sikeresen hajtják végre hadműveleteiket Bengáliában s csupán rövid idő kérdéte, hogy elfoglalják Daccát, Kelet-Pakisztán fővárosát Stoph—Schütz levélváltás Nyugat-Berlin kérdésében A Moutbatten-terv Az indiai—pakisztáni viszálynak immár több évtizedre viszszanyúló története van, amely közvetve, vagy közvetlenül a jelenlegi válsághelyzet kialaku lását is befolyásolta. A viszálv almáját — a brit gyarmaturalom alkonyán — Moutbatter. lord, India utolsó főkormányzója „felejtette" Hindusztánban. Bár Pakisztán létrehozását a Londonban tanuló muzulmán diákok mozgalma már 1933-ban zászlajára tűzte, a végrehajtó szerepét éppen az említett lord töltötte be; Pandzsáb, Kasmír és Szind államok leválasztásából 1947-ben jött létre a világ legnagyobb muzulmán állama, mégpedig, oly módon, hogy a nyugati és keleti országrészt mintegy 1500 kilométer választja el egymástól. Moutbatten elsősorban a vallási és faji ellentétek kiélezésére alapozta terve megvalósítását, az „oszd meg és uralkodj", oly sokszor bevált képletének érvényesítésével óhajtotta biztosítani a térségben az angol korona befolyását. Az „államalkotás" természetesen kitermelte az ellentéteket, mégpedig velejáróikkal, a véres faji és vallási zavargásokkal együtt. A szubkontinensen általános „népvándorlás" vette kezdetét, muzulmánok, hinduk tömegei hagyták el otthonaikat. Feszültséggócként maradt az ún. kasmíri kérdés, amely több ízben bizonyult alkalmasnak a szenvedélyek felszítására. Az események e valóban vázlatos felsorolásából is kitűnik, hogy a legújabb fejleményeket .szinte lehetetlen a folytonosságból kiragadva, metafizikusán elemezni. S ekkor még nem szólottunk arról, hogy India és Pakisztán bel-, illetve külpolitikai koncepciója között lényeges, mondhatnók alapvető eltérések mutatkoznak. Delhi szerepe a nemzetközi politika arénájában mindvégig pozitívan értékelhető, míg Pakisztán a tömbpolitika uszályába került, sőt aktívan közreműködik az imperialista katonapolitikai törekvések valóraváltásában. Rahman sejk riozqalma Muhammed Ayub Khan 1958as katonai hatalomátvételét követően pattanásig feszültek a húrok India és Pakisztán, de Nyugat-Pakisztán és Kelet-Pakisztán között is. Ayub Khan tulajdonképpen a polgárjogi mozgalmak előretörése következtében volt kénytelen átengedni a gyeplőt Jahja Khannak, viszont az „erős kéz" politikája végül is polgárháborúba tprkollt a keleti országrészben. Az Awami Liga győzelme a legutóbbi választásokon, Rahman sejk mozgalmának népszerűsége, az autonomista törekvések nyílt hangoztatása és jogossága nem kis aggodalmat keltettek Rawalpindiben, olyannyira, hogy Jahja Khan végső leszámolásra szánta el magát. Bekövetkezett tehát a kegyetlen megtorlások időszaka, a belviszály tovább súlyosbította a gazdaságilag jóval fejletlenebb keleti országrész helyzetét. A menekültek áradata ismét India felé irányult, mintegy tízmillió ember keresett menedéket Nyugat-Bengáliában. Magától érthető, hogy Indira Gandhi kormánya számára súlyos, szinte megoldhatatlannak látszó feladatot jelent a menekültek U yen nagy számának ellátása és elhelyezése. Természetes tehát, hogy politikai rendezést sürgetett, a menekültek visszatérését szorgalmazta. Tulajdonképpen ezen a ponton találkozik az indiai kormány és a „szabad Bengáliáért" küzdő mozgalom koncepciója. Lényegében ismert tény, vajon a pakisztáni háborús hisztéria, majd a kisebb-nagyobb határincidensek miként hágták túl az „összetűzések" kereteit, miként "növekedtek ma még tán lokalizálható háborúvá. Útban Dacca felé A válság elmérgesedése természetesen szükségessé tette, hogy a világszervezet kellő komolysággal foglalkozzon a politikai megoldás lehetőségével. A Biztonsági Tanács éjszakába nyúló ülésein nem sikerült megfelelő határozatot elfogadni. Az Egyesült Államok pártatlanságot*hangoztatva Pakisztán mellé állt. A „rossz nyelvek" szerint Nixon elnök így hálálja meg Jahja Khan-nak a kínai—amerikai viszony alakulásában játszott közvetítő szerepét. A Kínai Népköztársaság szovjetellenes koncepciója további „megalapozására" használta ki a fejleményeket, s bár a kínai nagykövet az „imperializmus címére" is tett néhány elmarasztaló megjegyzést, alapjában véve egy követ fújt Washingtonnal. Az amerikaikínai javaslat, lényegét tekintve, viszont nem old meg semmit. A tűzszüneti felhívás, a csapatok kölcsönös visszavonása egymagában nem szünteti meg a belpolitikai válságot, nem tépi ki a viszály gyökerét. A Szovjetunió indítványa, amelyet egyébként India is támogat; a tűzszünetet a politikai rendezés szükségességevei köti össze. Aligha vitatható ennek a koncepciónak a helyessége, arról nem is szólva, hogy a Bangla Desh indiai részről történt hivatalos elismerése új jogi helyzetet teremtett a kérdésben. Miután a. Biztonsági Tanácsban ki-ki élhet, és élt is, a vétó jogával, az indiai—pakisztáni konfliktus kérdése a világszervezet közgyűlése elé került. A közgyűlés — mint az várható volt — tűzszüneti felhívással intézte el az ügyet, mégpedig akkor, amikor az indiai csapatok már szorosra vonták a gyűrűt Kelet-Pakisztán fővárosa, Dacca körül. Ki tekinthető ellenségnek? Politikai és katonai megfigyelők körében nem keltett különösebb feltűnést az indiai csapatok gyors előrenyomulása Bengáliában. Hírügynökségi jelentések egybehangzó véleménye szerint az indiai alakulatokat felszabadítóként üdvözli az ország lakossága és szorosan együttműködnek velük a Bangla Desh egységül. Ezzel egyidejűleg — s nyilván a hazai közvélemény nyomására is — mintha módosulna Washington koncepciója: a Fehér Ház szóvivője többször hangoztatta az elmúlt napokban, hogy az Egyesült Államok nem elfogult Indiával szemben, őszinte és becsületes szándékkal nyúl a kérdéshez. Kapkodás és bizony talanság tapasztalható Rawalpindiben: Jahja Khan „újabban" tűzszüneti felhívásokat ismétel get, sőt, nagyhirtelen polgári kormányt alakított, hogy a demokratizmus látszatát keitő mázzal vonjá be diktatórikus rendszerét, illetve magához édesgesse az Ali Bhuttoval és Nurun Aminnal egyívású potgá ri politikusokat. India szándékát — s ezt vé gezetül hangsúlyoznunk kell — Giri elnök kijelentése világiíja meg, amelyben kiemeli: Delhinek nincsenek területi igényei Pakisztánnal szemben. Viszont a kialakult helyzetben feltétlenül szükségesnek tartja a politikai rendezést, következésképp a menekült-probléma megoldását. BALOGH P. IMRE Nyugat-Berlin — A nyugatberlini rádióadások szerint Klaus Schütz nyugat-berlini kormányzó polgármester, aki a legutóbbi öt nap alatt az NDK kormányával kötendő egyezmények parafálásának szabotálásával kétszer is lehetetlen helyzetbe hozta magát, a csütörtöki nap folyamán levelet intézett Willi Stoph-hóz, az NDK Minisztertanácsa elnökéhez. A levélben Schütz rhegpróbálja megmagyarázni saját álláspontját, ugyanakkor elismeri: véleménye szerint két pontot még mindig tisztázni kellene ahhoz, hogy az állandó nyugat-berlini lakosok NDK-beli látogatásáról és az enklávék problémájának területi csere útján való megoldásáról szóló egyezményeket parafálják. A nyugati hírforrások nem részletezik, hogy Schütz milyen két pontra gondol. Levele végén Schütz arra utal, hogy ha a szerződéseket a legközelebbi jövőben pacafálnák, akkor az NDK kormánya még mindig végrehajthatná azt a szándékát, hogy az egyezmények életbe lépése előtt, most karácsonykor és újévkor lehetségessé teszi a nyugat-berliniek NDK-beli látogatását. Általában jól informált nyugat-berlini hírforrások szerint most, miután a nyugat-berlini szenátusnak az egyezmények parafálása ellen kimondott kétszeres vétójával sikerült megakadályoznia, hogy a NATO brüsszeli tanácskozása érdemben foglalkozzék az európai biztonsági értekezlet előkészítésével, továbbá minthogy Nyugat-Berlin — Rendkívüli ülésre ült össze pénteken délelőtt a nyugat-berlini szenátus, hogy eldöntse, a késő délelőtti órákban Berlinbe utazzék-e Ulrich Müller szenátusi irodaigazgató, hogy — miként Willi Stoph, az NDK minisztertanácsának elnöke csütörtöki válaszlevelében javasolta — NDKbeli tárgyalópartnerével elvégezze a demokratikus Németország és Nyugat-Berlin tnegálBarzel Mosz Bonn — Rainer Barzel, a nyugatnémet Kereszténydemokrata Unió elnöke pénteken délelőtt hatnapos látogatásra a Szovjetunióba utazott. Utazásának célja, hogy megbeszéléseket tartson vezető szovjet politikusokkal és kifejtse előttük a nyugatnémet jobboldal álláspontját az európai enyhülési politikáról. Az ellenzék vezére egy pillanatra sem titkolja, hogy nem a béke olajágát viszi Moszkvába. Elutazása előtt kijelentette, ugyanis, hogy a szembenálló New York — U Thant ENSZfőtitkár mandátumának december 31-én esedékes lejárta után hajlandó még három hónapig hivatalában maradni, amennyiben az öt nagyhatalomnak időközben nem sikerülne megállapodni utódjának személyéről és amennyiben egészségi állapota is megengedi — közölték New Yorkban. Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága csütörtökön újabb határozatban szállt sijcra a nukleáris kísérletek minden formájának betiltásáért. Kína és Albánia a beterjesztett határozati javaslat ellen szavazott. Az ENSZ-közgyűlés egyes számú, politikai bizottsága egyhangúlag határozatot hozott a bakteriológiai fegyverek kísérletezésének, gyártásának és felhalmozásának tilalmáról, illetve azok elpusztításáról. A közgyűlés az újonnan megalakult Arab Emirátusok Államszövetségét felvette a világszervezetbe. Az Arab Emirátusok Államszövetségének tagjai: Sharja, Umm Al-Quaiwan, Ajman, Dubai, Abu Dhabí és Fujaira; Schützre meglehetősen nagy nyomás nehezedik a nyugatberlini lakosság részéről, a kormányzó polgármester, saját személyes felelősségét csökkenteni próbálva, úgy igyekszik feltüntetni önmagát, mint akinek egyszerre sürgőssé vált a parafálás. Nyilvánvaló azonban, hogy Schiitznek még mindig vannak bizonyos fenntartásai a parafálás ellen. Berlin — Willi Stoph, az NDK * Mnisztertanácsának elnöke 1971. december 9-én, csütörtökön válaszolt Klaus Schütz nyugatberlini kormányzó polgármester ugyanaz nap hozzá intézett levelére. A Német Demokratikus Köztársaság kormányfője válaszában a többi között leszögezte: az NDK kormánya változatlanul kész parafálni az NDK és a nyugat-berlini szenátus tárgyalásainak eredményeképpen tető alá hozott megállapodást. Az NDK Minisztertanácsának elnöke kormánya nevében elégedetten vette tudomásul, hogy a nyugat-berlini szenátus most már hajlandó parafálni a nyugat-berlini lakosok berlini és NDK-beli látogatásáról, valamint az enklávék problémájának területcsere útján való megoldásáról szóló egyezményeket, amelyekben a két fél immáron csaknem egy héttel ezelőtt megállapodott. Reményét fejezte ki, hogy a nyugat-berlini szenátus nem terjeszt elő újból követeléseket, amelyek „mind a mai napig akadályozták a létrejött tárgyalási eredmény már régóta lehetséges parafálását". lapodásának parafálását „megelőző utolsó teendőket". Ulrich Müller szenátusi igazgató, a nyugat-berlini szenátus, továbbá az SPD-frakció és nyugat-berlini vezetőség együttes ülésének határozata alapján haladéktalanul az NDK fővárosába indul, hogy felvegye a tárgyalást Peter Florin államtitkárral az NDK kormányával kötendő két egyezmény parafálásáról. k v á b a n nézetek között igen nagy a távolság a „keleti-politika" megítélésében. Hozzáfűzte, hogy a jobboldal valószínűleg nem tartja majd kielégítőnek a nyugat-berlini rendezést sem. Még csütörtökön este egy másik nyilatkozatában állást foglalt ismét a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés gyors ratifikálása ellen is. Brandt kancellár álláspontját visszautasítva, kijelentette, hogy tavasszal „teljesen kizártnak" tartja a szerződés ratifikálását. New York — Az ENSZ-közgyűlés 2-es számú, gazdasági és pénzügyi bizottsága csütörtökön elvetette a Szovjetuniónak és a további 16 országnak azt az indítványát, hogy hívják meg a Német Demokratikus Köztársaságot is az 1972. júniusában Stockholmban rendezendő környezetvédelmi- tanácskozásra. Adam Malik, az ENSZ-közgyűlés 26. ülésszakának elnöke kérte a tagállamok képviselőitől, hozzászólásukat korlátozzák 15 percre, mivel december 21-én berekesztik a közgyűlés ülésszakát. Amennyiben a közgyűlést, vagy a Biztonsági Tanácsot ismét megkeresnék az indiai—pakisztáni konfliktus ügyében, leheséges, hogy a közgyűlés 1972. januárjában Ismét összeül. Tizennyolc, többségében afrikai ország csütörtök este határozati javaslatot terjesztett az ENSZ közgyűlése elé a közelkeleti helyzetről. A határozati javaslat megerősíti annak tilalmát, hogy egy ország erőszak útján területeket hódítson el egy másiktól. Január 25—26 ón: a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének konferenciája Csütörtökön Belgrádban ülést tartott a jugoszláv Kommunisták Szövetségének Elnöksége és úgy határozott, hogy 1972. január 25—26-ra összehívja a JKSZ jövő év elejére halasztott második országos konferenciáját. Az ülésen Dzsemal Bijedics miniszterelnök tájékoztatta az elnökséget a kormány gazdaságpolitikai elképzeléseiről. A beszámolót vita követte. Meghalt Smeral elvtárs özvegye Moszkva — Moszkvában elhunyt Szofija Alekszandrovna Smeral, a CSKP egyik. alapítójának és a nemzetközi munkásmozgalom háború előtti kimagasló vezetőjének özvegye. Szofija Alekszandrovna férjének 1941-ben bekövetkezett halála után a Szovjetunióban maradt. Az elhunytat hétfőn temetik Moszkvában. LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság elnöki tanácsának elnöke és Marién Ngouabi, a Kongói Népi Köztársaság elnöke csütörtökön B razza vil le-ben megkoszorúzta a Szabadság-téren levő emlékművet. Losonczi Pál és Marién Ngouabi csütörtökön a kongói elnök rezidenciáján négyszemközt tárgyalt. A SPANYOL FEGYHÁZAK baszk nemzetiségű rabjai csütörtökön éhségsztrájkot kezdtek, tiltakozásul az embertelen bánásmód és a börtönök állapota miatt. Hírügynökségek megjegyzik, hogy éppen egy évvel ezelőtt hozták meg az ítéletet a nagy nemzetközi tiltakozást kiváltó burgosi perben, ahol három vádlottat halálra ítéltek. A ROMÁN MINISZTERTANÁCS épületében csütörtökön Ilié Verdet, a román minisztertanács első elnökhelyettese megbeszéléseket tartott Aziz Szidkivel, az Egyiptomi Arab Köztársaság minisztertanácsának első elnökhelyettesével. AZ INDIAI PARLAMENT felsőháza 167 szavazattal 7 ellenében, megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely megfosztja a maharadzsákat címeiktől, az adómentességtől és egyéb kiváltságaiktól. A törvényjavaslat most az államok parlamentjei elé kerül jóváhagyásra. AZ ENSZ szakosított intézményének, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek kormányzótanácsa csütörtökön kizárta Tajvant tagjai sorából és bejelentette, hogy a Kínai Népköztársaság foglalja el a jövőben az ügynökségben az őt megillető helyet — közölték hivatalosan a szervezet székhelyén, Bécsben. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK és Nyugat-Németország csütörtökön Brüsszelben egyezményt kötött az NSZK-ban állomásozó amerikai csapatok fenntartási költségeinek fedezéséről. Az új megállapodás értelmében Nyugat-Németország 1971. július 1től két éven át 3800 millió márkával járul hozzá közvetett módon az amerikai csapatok állomásoztatásával kapcsolatos költségek fedezéséhez. Ez az összeg 500 millióval magasabb annál, amelyet a korábbi megállapodás irányzott elő. BERLINBEN tegnap megkezdődött a Szakszervezeti Világszövetség főtanácsának 21. ülésszaka. MOSZKVÁBAN megkezdte tevékenységét a KGST új koordinációs központja. DR. MIROSLAV ŽEMLA, Csehszlovákia új londdni nagykövete tegnap átadta megbízó levelét II. Erzsébet angol királynőne le. December 21-én berekesztik az ENSZ-közgyűlés ülésszakát Fontos döntések a közgyűlés bizottságaiban TÁRGYALÁSOK AZ EGYEZMÉNY PARAFÁLÁSÁRÓL