Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-10 / 292. szám, péntek

NEM ÉLT HIÁBA A MUNKÁJÁNAK ÉL Ján Gufaša nyugdíjas a város fölötti dombon, kis házikóban él, ahonnan az egész városka jól látható. Zarnovicén a legöregebb Gulasának hívják, így különböztetik meg őt a család többi tagjától. Meglepődött. Mit akarnak tőle az újságírók? Behívott a konyhába, a szobából fényképe, ket és dokumentumokat hozott., és valahonnan a szekrén'y mélyéről előszedett egy fél liter kisüsti pálinkát és poharakat. Amikor mindezzel elkészült, beszélgetni kezdtünk. Erős, hatalmas férfi, korát találgatva 50—60 évesnek néznénk. Nyugodt ember. Elém rakta a fényképeket. Sok volt közülük a Szovjetunióból. Többször járt ott látogatóban. Szavai elárulták szeretetét az 'ország és népe iránt. Lányát is a Szovjetunióban taníttatta. Ján Gúľaša az első köztársaság idején részt vett a Žarnovica! munkásság politikai küzdelmeiben, maga is bekapcsolódott az akciók szervezésébe. Életét a szociális igazságért, a kizsákmányolt munkás jobb sorsáért folytatott harc töltötte be. Az első komolyabb zavargások az első világháború után voltak* Zarnovicén. Európán végigsöpört a forradalom hullá' ma. Ján Guláša ekkor húszéves volt. A fűrésztelepen dolgozott. Készséges fiatalember volt, mindenkinek szívesen segített. Később, amikor belépett a Szociáldemokrata pártba, mindjárt megválasztották a helyi szervezet, majd később a szakszervezet elnökévé.' Fiatal volt és jólesett neki a munkások bizalma. Kitüntetésnek vette. A nyomorgó, elnyomott emberek tömege azt várta tőle, hogy segítsen rajtuk, úgy ahogy segített nekik a munkában. De hogyan? A választ Marx műveiben kereste. Megértette, hogy a kommunisták között a helye. A kommunisták nem akarták megjavítani a régi társadalmi rendszert, a kapitalizmust. Alapjában új, igazságos rendszert akartak. Amikor ráébredt erre, nem volt olyan erő, ami visszatarthatta volna attól' hogy kommunista legyen. 1931-et írtak. A gazdasági vál. ság veszélye fenyegette a világot. A íhunkások bére csökkent — emlékezik vissza Ján Gufasa. Azelőtt 14—16 koronát kerestek naponta, később már csak hatot, s ebből nehéz volt megélni, hiszen egy kiló rossz minőségű zsír 8 koronába került. Az emberek eladósodtak,' napirenden voltak a

z árverések. A Szociáldemokrata Párt vezetői hallgatólagosan beleegyeztek a bérek csökkentésébe és mindabba, amit a kormány csinált. Sokan azonban nem értettek egyet velük, például Ján Gulasa sem. Ezért az egyik gyűlésen felállt és olyan beszédet mondott, melyet — amint mondják — a vezetőség sem tűzött a kalapja mögé. A tagság körében heves visszhangot váltott ki beszéde. Hírét vette Ján Béčko képviselő is, és az elégedetlenkedőt meghívta Prágába. Ján Gufaš el is ment. A Masaryk pályaudvar előtt kezet fogtak és együtt mentek az állami erdőgazdaság igazgatóságára. Mély, puha karosszékbe ültették, kávéval és cigarettával kínálták, majd előhozakodtak azzal, amiért tulajdonképpen hívták. Azt akarták, hogy vonja vissza a bírálatát. — Ha csak erről van szó, visszavonhatom, de a munkása kon ezzel nem segítek. Éheznek és továbbra is éhezni fognak. Látták, hogy erős egyéniséggel vta dolguk. Különösen az igazgatónak tetszett Ján Guľaša. Ilyenekre van szükségük a pártban. Ezért meg akarták győzni, hogy lépjen be az agrárpártba. -Mindent megadnak neki, amit csak akar. — Ha én kilépek ebből a pártból. igazgató úr, akkor a kommunistákhoz megyek — válaszolta. Szavát betartotta. A helyi képviselőválasztásokon a kommunista párt jelöltjeként a községi bíró helyettesévé választották jneg. A fűrésztelepen megalakultak a vörös szakszervezetek. A munkások ereje egyre növekedett, és az urak gondolkozni kezdtek, hogyan akadályozhatnák ezt meg. Végül úgy döntöttek, hogy elbocsátanak 56 fiatal munkást, azokat, akik a legtöbbet lázadoztak. A munkások kijelentették, nem engedik, hogy elvtársaik éhen haljanak. Válaszként tüntetést szerveztek. Követelték, hogy a munkásokat vegyék vissza. De hiába. Amikor a tüntetés nem segített, sztrájkhoz folyamodtak. Á gépek elhallgattak, a kerekek leálltak. A fűrésztelepen hatalmas rakásokban gyűlt a fa. Hét napig állt a fűrésztelep. S ez a hét nap jelentős veszteség volt a tulajdonosoknak. Végül meg kellett hátrálniuk, s az elbocsátottakat visszavették a munkába. Győztünk! — örültek. Ez a győzelem meggyőzte a munkásokat arról, milyen erő rejlik az egységben. Már nemcsak egy maroknyi nyomorultat képvisel, nek. Hangjukat meg keli hallgatni. Kiállták a próbát a következő harcok előtt. A gazdasági válság tovább terjedt. A fűrésztelep tulajdonosai elbocsátották a munkások felét. Otthon sírtak az aszszonyok és gyerekek. Enni akartak, de nem volt mit. A férfiak szótlanul üldögéltek, kétségbeestek. Éhen haljanak? Síró gyermekeik kiéhezett ar

7 cocskáit látva dörömbölni kezdtek Kriška igazgató ajtaján. — Nézze, igazgató úr, üres a zsebünk. Miből etessük családunkat? Adjanak munkát! — Ha nincs mit enni, küldjék a gyermekeket az erdőbe legelni. Én nem tudok segíteni... Így mondta — legelni! A munkásokban felforrott a vér. Valamelyik felkiáltott: Dobjuk ki az ablakon a disznót! Erős, kér. ges kezek közeledtek Kriškához, aki csak futással menekült meg. A munkások az első tapasztalatok alapján úgy döntöttek, hogy újból sztrájkba lépnek. A fűrésztelep vezetői is tanultak azonban a sztrájkból. Csendőröket hívtak, akik karddal ve'rlék sžét a sztrájkolókat. Az igazgató elégedetten dörzsölte kezét. Az agrárpárt lapja világgá kürtölte: „íme, ez a kommunisták leplezett tevékenységének eredménye". A munkások egy része ezután munkát kapott a klaki erdőkben. Egy út építkezésén dolgoztak. Fát vágtak. Az egyik fa kioltotta Ondrej Koka fiatal munkás életét. Halálkiáltása még akkor is a fülükben csengett, amikor már csend volt. Megdöbbenve álltak a 18 éves fiatalember holtteste fölött, és kezük ökölbe szorult. Mindnyájan tudták, ki a bűnös. A temetésen, amely hatalmas szolidaritási tüntetés volt, nyíltan megmondták: Ez a kapitalista vállalkozás következménye . .. A munkások azt akarták, hogy halott elvtársuk sírkövén ez a felirat álljon: Ondrej Koka, a kegyetlen kapitalista kizsákmányolás áldozata. Az akkori urak ezekért az akciókért a kommunistákat, elsősorban Ján Guľašát gyanúsították. Ö nemcsak kommunista, hanem a vörös szakszervezetek elnöke is volt. Már régen szálka volt a szemükben, csak netn tudták, hogyan húzzák ki anélkül, hogy megszúrnák magukat. Először szép szóval próbálkoztak. Május elseje előtt behívatták az irodába és nyíltan színt vallottak. Felajánlották, lépjen be egy másik pártba. Jobb helyet és jobb fizetést is kap. Ján Guláša értetlenül " hallgatta, mit is akarnak tőle. Aztán hirtelen rádöbbent, meg akarják őt ven. ni. Ö azonban semmiért sem adta volna el munkatársai bizalmát. Lélekben ígéretet tett, hogy még kellő választ ad nekik. Meg is tette a május elsejei beszédében: „A megvesztegetést nem fogadom el — mondotta. Továbbra is igazságosabb rendszerért harcolok a munkásokkal együtt". Ez jelentette a búcsút. A fűrésztelep vezetősége mindjárt május elseje után elbocsátotta őt, majd csendőröket küldött otthonába házkutatási parancscsal. A legszívesebben börtönbe juttatták volna. A munkásság azonban ebben az időben már egységfrontba tömörült. Megalakult a kommunista párt járási vezetősége, és Ján Gufaša lett az elnök. Tevékenységük kicsúcsosodását jelentette az erdőmunkások és fuvarosok sztrájkja 1936. január 16-án, amely az egész Garam völgyében elterjedt. A kfaki völgyben sokáig készültek a sztrájkra, és sikere felülmúlt minden várakozást. Liptóban, Prešovban és Kfak. • ban leállt a munka. 12 ezer famunkás és fuvaros szüntette be a munkát. Az erdőgazdaság igazgatósága két hét után teljesítette valamennyi követelésüket és emelte bérüket. Zarnovicán a következő választásokon a kommunista párt sok szavazatot kapott. Ján Gulasa sokáig beszélt nekünk életéről, amely szorosan összefonódik a žarnovicai munkások és kommunisták harcával. Ján Guláša sohasem árulta el meggyőződését, akkor sem, amikor mások a válságos pillanatokban meginogtak. A háború alatt tagja volt a területi illegális pártbizottságnak. Leleplezték és letartóztatták. Államellenes tevékenység vádjával háromévi börtönre ítélték. Még a büntetés letelte előtt felszabadult az ország. Ezután különböző funkciókban dolgozott, Krupinán a párt járási vezető titkára volt, dolgozott a CSKP Központi Bizottságán és az SZLKP Ziar nad Hronom-i járási pártbizottságán. Visszatekintve életére, elégedett lehet: nem élt hiába, ember, kommunista maradt. DUŠAN KLEIMANBoídis Sáiuk. Látszatra negyvenöt-ötven év körüli, jó megjelenésű férfi foglal helyet az asztalunknál. — Elégedettek a kiszolgálással? — kérdezi szinte minden bevezetés nélkül. — Nincs kifogásolnivaló. Meglepődünk, amikor bemutatkozik az idegennek vélt „furcsa vendég", Boldis Sándor, a šahyi (Ipolyság) Vendéglátóipari Vállalat vezetője. Hamarosan azt is elmondja, hogy napjában többször is érdeklődik ilyenformán az Ipoly szállóba betérő vendégektől, mert, még nemrégen is gyakoriak voltak az elmarasztaló vélemények az Ipoly menti hivatalos vendégszeretetről. Később már kötetlenül folytatódik a beszélgetés. Közben egy alig néhány napja olvasott újsághír idéződik fel emlékezetemben: Dezider Goga kereskedelmi miniszter több vezető beosztású vendéglátóipari szakembernek magas fokú kitüntetést adott. A felsorolásban Boldis Sándor neve is szerepelt, aki megszakítás nélkül harmincadik esztendeje dolgozik a szakmában. Szerényen elmondja, hogy először pincérként próbált szerencsét. Kőműves családban született, ezért talán soknak furcsának tűnt akkoriban, hogy a téglatörő kalapács helyett az egész napi szaladgálást választotta. Pedig ez sem A napokban olvastam az Oj Szólóan, hogy kevés tejet fogyasztunk. Nem sokkal ezután cikk jelent meg arról, ho.; terjed az alkoholizmus. E két cikknek látszólag semmi köze egymáshoz. De ha jobban odatigyeiünk, érdekes dolgokra jövünk rá. Sok helyen nincs biztosítva a vasárés ünnepnapi tejellátás. Ezzel szemben alkohol korlátlan mennyiségben és bő választékban kapható. Ha több ital fogy, még többet gyártanak. Egyre több szőlőt telepítenek. Bővítik a sörgyárakat, új borfeldolgozó üzemeket építenek. Minden feltétel meglesz ahhoz. hogv- 4—5 év múlva még több alkohol fogyjon, mint ma. Jó lenne, ha az illetékesek a következőkön is elgondolkodnának: három ünnep volt nemrég egymás után. A távolabb dolgozók is hazajöttek, örüllek, hogy három napon át együtt lehetnek családjukkal. De akinek nem volt kenyér az asztalán, vajon tudott-e örülni? Nem hiszem. Az elárusítók Ha a vásárló az üzletben megkapja a szükséges árut és kedves, barátságos arcú elárusítók szolgálják ki, megelégedéssel távozik. Pedig egy-egy elárusítónő mosolya mögött ott rejlik a kívülálló számára felismerhetetlen fáradság. Hogy miért? A dunajská streda-i. (Dunaszerdahely) üzletek elárusítónőinek* a fele mar reggel fél hétkor megérkezik a városba, de mivel az üzletek — kivéve az élelmiszerüzleteket — nyolc órakor nyitnak, kénytelenek „reggeli sétát" végezni a nyitás idejéig. Ugyanezt megismétlik nap nap után a délutáni nyitásig is. S ha rossz volt könnyebb kenyér. Söt, a leggyakrabban jóval keményebb volt, mint a kőműves mesteré. Szívesen emlékezik vissza még talán a nehéznél is egykét fokkal nehezebb kezdetre. Feleleveníti a korántsem derűs szakmabeli történeteket, serdülőkori kalandokat. Majd önmagáról, hétköznapjairól, életéről is mond néhány szót. Naponta hajnali öt óra körül csörren meg kezében először a kulcscsomó. Munkatársai, beosztottjai úgy mondják, nagyon ritka az olyan reggel, amikor nem ő nyomná ie először a bejárati ajtó kilincsét. Mire a többiek megérkeznek, elvégzi a „papírmunkát". Többnyire már a raktárban szorgoskodikv Napközben is sok a dolga. Az üzemvezetés, munkaszervezés mellett rá hárul az anyagbeszerzés gondja is. Szinte nem is emlékszik arra, mikor volt utoljára szabadságon. Tíz-tizenkét órát tölt mindennap a munkahelyén. Csak a becsületesen végzett munkának lehet jó eredménye. Akaratlanul is erre kellett gondolni, amikor körülnéztünk egyszerűen bútorozott irodájában. A berendezés minden darabja többszörösen „leszolgálta" már az árát. Az egyik falat szinte teljes egészében beborítják az elismerő oklevelek, kitüntetések. A Vendéglátóipari Vállalat fennállásának huszadik évfodulóján „A szocialista munka élharcosa" kitüntetéssel hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából „A kiváló munkáért" érdemrenddel, azután pedig ,,A példás dolgozó" jelvénnyel tüntették ki. Zsúfoltak a munkanapjai, a fiatalok, a kezdők gyakorlati tanítására azonban mindig szívesen szakít időt. A legtöbb beosztottjának már ő volt a „mestere". Ez pedig sokat jelent Boldis Sándor számára. t. K. Pedig Hurbanovón (Ógyalla) sok család örömét rontotta el, hogy nem vásárolhattak elég kenyeret. Kinek a hibájából történt, nem tudom. Keveset rendeltek az üzletekben? Vagy a pékek sütöttek keveset? Jó lenne, ha a Jednota vezetősége megállapítaná, kit terhel ezért a felelősség? Érdekes dolgot olvastam egy magyarországi folyóiratban. A riporter lengyelországi útjáról számol be. Többek között azt írja, hogy Varsóban, a belvárosban nem szolgálnak fel szeszes italt. Kérdésére, hogy miért van ez így, azt a választ kapta: a városi tanács nem akarja, hogy részegek ga. rázdálkodása rontsa a város békés hangulatát. Egy város, ahol az erkölcsi hasznot előbbre helyezték az anyagi haszonnál. Bár csak nálunk is minél több helyen követnék ezt a szép példát és törődnének azzal, hogy alkohol helyett több tejet fogyasszanak az emberek. KÁDEK KÁLMÁNNÉ érdekében idő esetén meghúzzák magukat a közüzem csarnokában, kitessékelik őket, mondván — ez nem váróterem. Ismerjük el, ebben igazuk is van. Érdemes lenne elgondolkozni, nem lenne-e célszerű, ha a beutazó elárusítónők számára berendeznének egy olyan helyiséget, ahol a szabad időt eltölthetnék?. Sajnos, ilyen vagy ehhez ha. sonló problémák nem csak az említett városban vannak, pen ezért jó lenne, ha az illetékes szervek gondolnának az elárusítókra is és megoldanák azokat a problémákat, melyek személyükkel és munkájukkal kapcsolatosak. - OLLÁRI IRMA A világ legszebb metrója A moszkvai földalatti a világ hasonló Jéteskményeinek egyik legszebbike. Hossza 147,7 km, állomásainak száma 90, és 306 (összesen 30 km mozgólépcsője van. A • metró vonalain közlekedő vonatok legnagyobb óránkénti sebessége 90 km, az óránkénti átlag 44,5 km. A metró állomásai helyenként 40 méterre a föld alatt vannak, nyáron a hőmérséklet nem haladja meg a húsz fokot, télen pedig nem sülylyed a hőmérő higanyszála 14 fok alá. A moszitvai földalatti naponta átlag négymillió utast szállít. A közlekedés gyors, kényelmes, biztonságos. (Felvétel: I. Dubovský — CSTK) Tej, alkohol, kenyér