Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-07 / 289. szám, kedd

A Hawei-silosisk fiieis uspia Amikor Pearl Harborban elszabadult a pokol % fgy tört ki a japán—amerikai háború £ Kémek paradicsoma KÉT KONGRESSZUS KÖZÖTT KÖZZÉTETTÉK A LEMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJÁT Varsó — A Trybuna Ludu és a Zycie Warszawy vasárnapi száma közölté a LEMP Központi Bizottságának az V. és VI. kongresszus közti időszakban kifejtett tevékenységéről szóló beszámolóját, amelyet a tegnap kezdődött pártkongreszszus elé terjesztettek. A beszámoló bevezetőben megállapítja, hogy a LEMP V. kongresszusa határozatainak megvalósításában a párt ösztönözte és szervezte a nép társadalmi tevékenységét és termelő munkáját, amely számos területen a termelőerők növekedéséhez és az eredmények gyarapodásához vezetett. Az V. kongresszust követő két esztendőben e tevékenység eredményét sok szempontból csökkentették a társadalom- és gazdaságpolitikában, valamint a párt és államügyek irányítási módszereiben elkövetett hibák. A társadalmi és gazdaságpolitikai nehézségek és hibák felhalmozódása 1970 végén éles társadalmi konfliktust idézett elő — folytatja a referátum. — E konfliktus drámai és veszedelmes alakulását megállapították a Központi Bizottság 7. és 8. plénumának határozatai, amelyek a politikai helyzet követelményeinek megfelelő változásokat és helyesbítéseket hajtottak végre a párt és állami politikában. A 7. és 8. plénum határozatainak végrehajtása a párt politikája számára biztosította a munkásosztály és a nép döntő többségének támogatását, meggyorsította a gazdasági fejlődést, lényegesen javította a dolgozók életkörülmé nyeit, megszilárdította a népi államot és a szocialista társadalmi viszonyokat. A referátum első fejezete a párt társadalom- és gazdaságpolitikájával foglalkozik. Megállapítja, hogy az 1966— 1970-es ötéves terv végrehajtása nem volt egyenletes. 1969— 1970-ben nagyrészt azoknak a problémáknak a leküzdése szerepelt napirenden, amelyek a korábbi években felgyülemlettek. A hibás politika a gazdasági egyensúlyt a fogyasztás korlátozásával próbálta biztosítani, s noha a gazdaságfejlesztés irányait helyesen tűzte ki, a megoldással adós maradt. A lengyel társadalom e hátrányos jelenségek ellenére is fontos eredményeket ért el. 1966—67-ben a nemzeti jövedelem 34 százalékkal, a társadalmi tulajdonban lévő ipar össztermelése 49 százalékkal növekedett. A néhány iparágban azonban a fejlődés dinamikája — az előző tervidőszakhoz képest — lelassult. A dokumentumból kitűnik hogy a tervidőszakban jelentősen növekedett Lengyelország kereskedelmi forgalma a KGST tagállamaival, de az objektív lehetőségek jóval nagyobbak voltak annál, mint amennyi belőlük realizálódott. 1966—70. között a beruházások több mint 7 százaléka meghaladta a tervezettet, s a túllépés csak a fogyasztás terhére történhetett. Mindazonáltal — húzza alá a LEMP KB — az 1966—70-es tervidőszakban óriási termelő potenciál alakult ki, amely megfelélő kihasználás esetén a népgazdaság legfontosabb, tartaléka lehet. A nemzeti jövedelem az elmúlt 5 évben évi 6 százalékkal emelkedett, ami a világ számos országához képest magas növekedés ugyan, de a nagyobb mértékben iparosított szocialista országokhoz viszonyítva nem számít annak. A szocializmus építésének folyamatában bekövetkezett társadalmi változásokról szólva a dokumentum rámutat, hogy 1970 végén a lakosságnak több mint 70 százaléka élt nem mezőgazdasági munkából. A lakosság szociális helyzetével és életszínvonalával foglalkozó rész megállapítja: az 1966—1970 közötti időszak a reálbérek növekedésében és"a lakosság életszínvonalának javulásában a tervezettnél alacsonyabb, mérsékelt eredméneket hozott. A reálbérek növekedése évi átlagban 2 százalékos volt, az emelkedés üteme tehát — főleg az 1968—1970 közötti években — alig volt érezhető. Nem volt megfelelő a lakosság igényeit kielégítő szolgáltatások fejlődése sem. Lelassult, illetve 1970-ben viszonylagos értelemben vissza is esett a lakásépítés üteme. A dokumentum a továbbiakban elemzi a társadalmi elégedetlenség forrásait. Rámutat a munkahelyi légkör kedvezőtlen alakulására, a rossz munkaszervezésre, az alapvető szociális és egészségügyi létesítmények hiányára. 1966-1970ben — hangoztatja — nagy számban léptek munkába fiatalok. Ezt a tényt a gazdaságpolitikai számításokban nem vették kellőképpen figyelembe. A KB kongresszusi beszámolója ezek után megállapítja, hogy a tervezési és irányítási rendszerben végrehajtott módosítások nem hozták meg a várt eredményeket. Szükség van az egész kérdés mélyreható felülvizsgálására, s a tökéletesítés eddigi irányainak legalább általános értékelésére. Az 1971-es év eddigi eredményei általánosságban véve jók, de mindez nem feledtetheti a tényt, hogy aránytalanságok és feszültségek továbbra is jelentkeznek — állapította meg a Központi Bizottság. A párt és az állam nemzetközi tevékenységéről a Központi Bizottság megállapítja, hogy az elmúlt három évben tovább fejlődött Lengyelország és a Szovjetunió, valamint Lengyelország és a többi szocialista állam együttműködése, amely az utóbbi években megújította kétoldalú barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésekre, valamint a fokozatosan mélyülő közös politikai és gazdasági érdekekre támaszkodik. Pártunk rendíthetetlenül vallja a szocialista erők egységének szükségességét, s ezért szembe fordult mindennemű egységbontó irányzattal, amely a nacionalista sovinizmusra és szovjetellensségre épít — húzza alá a dokumentum. — A LEMP következetes álláspontra helyezkedett a kínai vezetők szovjetellenes politikai irányzatával kapcsolatban, amely alapjaiban ellentétes a marxizmus—leninizmussal, és komoly károkat okoz a szocializmus ügyének. Lengyelország határozottan elvetette a szovjetellenes platformot, ugyanakkor a Kínai Népköztársasággal való kapcsolatai rendezése mellett szállt síkra. Ezen a téren — elsősorban a gazdasági kapcsolatokban — bizonyos fejlődés következett be. A dokumentum a továbbiakban rámutat: a népi Lengyelország lépéseket tett az NSZKval való viszonya normalizálására. E rendezés alapja az Odera—Neise határ végleges jellegének Bonn részéről történő elismerése volt. 1970 december 7-én aláírták a két ország viszonya rendezésének alapjairól szóló egyezményt. A pártról szóló fejezet a többi között kifejti, hogy Lengyelországban az eddigi szocialista építőmunka során előfordult nehézségek, hibák és fejlődési megtorpanások ellenére általában a helyes politika volt az uralkodó. A párt szervezete a nép erőfeszítéseit, amelyek új anyagi és szellemi értékekkel gazdagították az országot. Az 1970 decemberi eseményekből a LEMP levonta az összes szükséges tanulságot. Visszaállította a pártélet lenini normáit, tovább fáradozik a munkásosztállyal és a dolgozókkal fenntartott kapcsolatai újjáteremtésében. A LEMP-nek jelenleg 2 millió 270 ezer tagja és tagjelöltje van. Az V. kongresszust követő két évben a párt sorai több mint 215 ezerrel gyarapodtak. 1971 első hónapjaiban, a válság leküzdésének időszakában azonban kitűnt, hogy a párt ügyéért odaadóan tevékenykedő tagok döntő többségen kívül olyan emberek is vannak pártban, akik a kritikus helyzetben nem tudtak vagy nem akartak a párt helyes elveinek és határozatainak szószólóiként fellépni, nem vetették magukat alá a pártfegyelemnek, behódoltak a demagógiának. A tavaly decemberi események határozottan bebizonyították, hogy a párt számszerű gyarapodása nem mindig fejezi ki a párt politikájának nyújtott társadalmi támogatást és a párt tömegkapcsolatait. Pártunk ebből levonta a szükséges következtetéseket. Irányelvtervezet A Központi Bizottság beszámolója melfett a kongresszusi vita alapjául szolgáló dokumentumok között szerepel a KB „Lengyelország további szocialista fejlesztéséről" című irány elv-tervezete. A LEMP KB kongresszusi irányelv-tervezete — amelyről az elmúlt hónapban országos vita folyt — „Az ország társadalmi-gazdasági helyzete" című első részében az V. pártkongresszus óta eltelt három év jelentős eredményeivel, valamint azokkal az ellentmondásokkal foglalkozik, amelyek az 1970 decemberi tragikus eseményekhez vezettek. Az irányelvek értékelik azt az utat, amelyet Lengyelország a népi hatalom 27 éve alatt megtett. „Az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének alapvető célfai és irányai az 1971—1975-ös években" című második rész megállapítja, hogy az ország társadalmi-gazdasági fejlesztésének egyik fő célja az 1971— 1975 ös években, a társadalmi szektorban az átlagos reálbér 17—18 százalékos növelése. A fogyasztás növekedése ezalatt 38 százalékos lesz. A fejlesztés másik fő célja: munka bitosítása a fiatalságnak. Ebben az ötéves időszakban 3,5 millió fiatal lép munkaképes viszonyba, s így ennek megfelelő új munkahelyet kell létesíteni. A nemzeti jövedelem — hangsúlyozza az irányelv-tervezet — 1971—1975 között mintegy 38 —39 százalékkal emelkedik. A nemzeti jövedelem növekedésének ez az üteme az ipari termelés előirányzott 48— 50 százalékos és a mezőgazdasági termelés 18—21 százalékos növekedésén alapul. A beruházások az ötéves terv során több mint 1400 milliárd zlotyt érnek el. A dokumentum jellemzi a munkabér-politika alapelveit. Sürgősen fel kell számolni az évek során felhalmozódott aránytalanságokat. A munkaidő általános csökkentését heti 42—43 órára csak 1975 után lehet megvalósítani. A lakásépítési terveket az okmány a lakosság életszínvonal emelési programjának fontos részeként jelöli meg. Ebben az ötéves tervben 550 ezer lakást építenek, vagyis 25 százalékkal többet mint eredetileg tervezték. „A szocialista demokrácia fejlesztéséért és az állampolgári öntudat emeléséért, a társadalom szocialista neveléséért" című fejezet kiemeli a szocialista demokrácia fejlesztésének, a néptanácsok, a munkások és parasztok önkormányzati szervei, a szakmai, társadalmi, ifjúsági és nőszervezetek szerepe és tekintélye további fokozásának fontosságát. Az irányelvek utolsó része „A párt vezető szerepe növeléséért" címet viseli. Aláhúzza a LEMP felelősségét az ország és a nép sorsáért. A pártmunka gyakorlatában alkalmazni kell a következő elveket: több vitát a döntések meghozatala előtt és több fegyelmet a döntések végrehajtásában — fejeződik be a több mint 30 ezer szavas dokumentum. Harminc évvel ezelőtt különös jelszó hangzott fel a tokiói rádióban: „Tora, Tora, Torai". Laikusoknak semmit sem mondott, de a japán hadvezetőség legfelső köreiben és bizalmas osztályain tudták, hogy ezekben a pillanatokban elszabadult a halál a Hawaii-szigetek Oahu szigetén levő Pearl Harbor amerikai támaszponton. Meglepetés? Hanyagság? Árulás? A Pearl Harbor-i csapás óta eltelt három évtized alatt vagy száz olyan mű látott napvilágot, amely politikai, hadászati, vagy hírszerzési szempontból foglalkozik Pearl Harbor történetével. A komoly művek kisebb számban jelentek meg, s jellemző rájuk, hogy szépítgetni próbálják az amerikai hadvezetés hibáit. Az írók többsége — talán divatos korhatásra — inkább a kalandirodalom jegyében taglalja az eseményeket és deríti fel a japán támadás rejtélyes körülményeit. Ma is ugyan úgy felvetődik a kérdés, mint a katasztrófa bekövetkezésekor, vajon a véletlen műve volt-e, hogy a japánoknak pár óra alatt sikerült szinte letarolniuk az amerikaiak legnagyobb csendes-óceáni bázisát? Az Egyesült Államok és Japán viszonya a harmincas években korántsem volt barátságos. Már 1932 óta feszültség érződött a nagyhatalmi ambícióktól fűtött Japán és az USA között. Nem volt vitás, hogy Washington nem nézi jó szemmel Japán ázsiai terjeszkedését és nagyhatalmi érdekeik összeütköznek. Japán szerette volna kipuhatolni a háborútól_ magát távol tartó Egyesült ÄLlamok álláspontját, s végül „elvesztette a fejét": kiprovokálta a háborút Jamamoto tengernagy tervének végrehajtásával, Pearl Harbor megtámadásával. Az amerikai hadvezetőség felderítői még novemberben is Pearl Harbor körüli gyanús japán hajómozdulatokat észleltek, de ügyet sem vetettek rájuk. Hírszerzők is aggasztó jelentéseltet küldtek, de ez sem adott elég okot az amerikai hadvezetésnek megfelelő megelőző intézkedések foganatosítására. S akkor jött 1941. december 7ének Vészes reggele ... Szörnyek a vízben és a levegőben Helyi idő szerint reggel nyolc óra volt, amikor hat japán repülőgépanyahajó, két csatahajó, három cirkáló, 11 torpedóromboló, három tengeralattjáró, megközelítette Oahu szigetén a támaszpontot. Az anyahajókon tartózkodó 400 reoülőgéo közül 350 felszállt és villámgyorsan rávetette magát a célpontra. Közben a hajók is akcióba kezdték. Pillanatok műve volt a rombolás, melynek következményeit néhány számadat szemlélteti: a kikötőben nyolc amerikai hajó közül öt azonnal elsüllyedt, három pedig súlyosan megrongálódott és harcképtelenné vált. Pearl Harbornál az amerikaiak 19 hajót és 180 repülőgépet vesztetted, ezenkívül 2343 halottjuk és 1272 sebesültjük volt, 960-an eltűntek. Ezzel szemben a japánok mindössze 27 repülőgépet és hat kisebb tengeralattjárót vesztettek. Az amerikai kongresszus másnap — egy ellenszavazattal — megszavazta a hadbalépést. Hosszú, véres háború kezdődött, amelyben a háborús veszteségekhez hozzá nem szokott Amerika érzékeny sebeket szenvedett, noha igazán csak az európai és az ázsiai népek tudták, mi a háború. A horogkereszt árnyékában Pearl Harbor valóságos történetéhez tartozik az is, hogy főként a náci Németország közvetítésével a japán hírszerző szolgálatnak dolgozó kémek segítségével tudta meg a japán hadvezetőség, mikor érdemes lecsapni Pearl Harborra. A Bermudákon és a Hawaii-szigeteken kiépített kémhálózat működésének érdekes epizódjai vannak, melyek nem egy regénybe belekerültek. Megemlíthetnénk dr. Kühnnek, az antropológusként szereplő, a valóságban azonban Heydrich SDbeli emberének történetét és lebukását, vagy . a joe K. néven szereplő náci kémnek a működését, aki leveleit Friedrich Lothar névre küldte egy nem létező berlini címre, amely valóságban Himmlernek, a birodalmi SS mindenható urának álneve és rejtett címe volt. Joe K. primitív technikai eszközökkel dolgozott, pyramidontabletták oldatával használt titkos írást alkalmazott, de az amerikai hírszerzés elismerte róla, hogy rendkívül ügyes volt. A legügyesebb hírszerzőnek mégis Velvalee Dickinson aszszony, egy üzletember felesége bizonyult.-Híres volt kincseket érő babagyűjteményéről, ezzel kapcsolatban üzleti levelezést is folytatott. A babák azonban igen gyakran amerikai hajókat jelképeztek a képzelt rokonok is politikusokat jelentettek. Az ártatlannak tűnő levelek átjutottak a cenzúrán, míg egy Nadja Gardner nevű ügybuzgó tisztviselőnő rá nem jött a dolog nyitjára ... A Pearl Harbor-i öbölben a vízből kikandikálnak az elsüllyedt hajók periszkópjai. Öriási felkiáltójelként hatnak, de a figyelmeztetés nem jut el Washingtonig... L. L. Penal Harbor a pusztulás óráiban ... ... és ma