Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-05 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó

1 kötelezetten kert talán Eugen Suchoň „Kaleidoskop" cimű műve aratta, amelyet zongorára, ütőhangszerekre és vonóshangszerekre Irt. Rendkívül hatásos, szinte emlékező jellegű művébe a zeneszerző az életben szerzett tapasztalatait, élményeit és komponáló tehetségét sűrítette. A hatrészes mű, melyet Debussy, Jozef Suk, Bartók Béla, a Szlovák Nemzeti Felkelés ismeretlen hőse, Alekszandr Szkrjabin és a fiatal szlovák zeneszerző-nemzedék emlékének szentelt, nemcsak Suchoň egyéni fejlődésének útját szemlélteti, hanem egyben a szlovák és az európai zene útját ls. A gazdag szólamú, kompozíciós tökéletességű, technikai szuverenitást kifejező mű az esztétikai funkción túl jelentős instruktív szerepet is betölt. A Kaleidoszkóp a szlovák zene s az utóbbi évek egyik legkülönlegesebb és legértékesebb alkotása. Nagy érdeklődés előzte meg Ilja Zeljenka müvét is. Ogy látszik azonban, hogy a „Zenekari variációk" nem sorolhatók legjobb alkotásai közé. A kompozíciós töprengés és technikai önsanyargatás jegyeit magán viselő mű híján van annak a csodált Invenciónak és muzikalitásnak, amelyet a rendkívül tehetséges zeneszerzőnél 3ddig megszoktunk. Ivan Hrušcvský, a „Musica nocturna per archi" szerzeményével lassan, ám céltudatosan érlelődő és felfigyeltető zeneszerzőként mutatkozik be. Ha a tavalyi bemutatón előadott hegedűszonátája felfedezésként hatott, akkor ugyanezt elmondhatjuk új, zenekari szerzeményéről is. Hrušovský, a Musica nocturnában — amelyben saját szavai szerint az éjszaka Jelképével akarta kifejezni az emberi lélek negatív oldalait, különösen az agreszszivitást és terjeszkedési hajlamot, amely nemegyszer megbontja az emberek közti kapcsolatokat — adekvát zenei anyagával és feldolgozási formájával keltett érdeklődést. A seregszemlén bemutatott művek példás tolmácsolása a Szlovák Filharmónia érdeme, amelyet Zdének Košler vezényelt (Cikker, Zimmer Moyzes) továbbá a prágai Szimfonikus zenekaré, dr. Václav Smetáček vezényletével. Elismerést érdemel legifjabb szimfonikus zenekarunk, a Košicei Állami Filharmónia, Bystrík Režucha karmester vezetésével, továbbá a Szlovák Filharmónia kamarazenekara, Ľudovít Rajter vezényletével, valamint a Csehszlovák Rádió' bratislavai stúdiójának Szimfonikus Zenekara. A seregszemle további örvendetes ténye a közönség nagy érdeklődése volt. A szlovák zeneszerzők új alkotásának seregszemléje, amelyet a Szlovák Zeneszerzők Szövetsége és a Slovkoncert művészeti irodája példásan készített elő, teljesítette küldetését. Szemléltető képet nyújtott a szlovák zeneszerzők alkotó Igyekezetéről, előretöréséről, bemutatta a szlovák alkotók mai arculatát. Az elhangzott művek túlnyomó része nemcsak a szlovák zeneművészetet, hanem az egész szlovák kultúrát is gazdagítja. ALFRÉD GABAUER Az idei Bratislavai Zenei Ünnepségek szerves részét képezte a szlovák zeneszerzők új alkotásainak seregszemléje, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártja 50. évfordulójának tiszteletére rendeztek meg. Az elmúlt évtől eltérően, amikor a kamarazene és a szórakoztató zene új alkotásait mutatták be, az Idei szemlén kizárólag a zenekari-szimfonikus alkotásokat hallhattuk. A bemutatón néhány kivételtől eltekintve részt vettek mind. azok a zeneszerzők, akik döntő szerepet játszanak Szlovákia szimfonikus zenéjének fejlődésében. A 12 zeneszerző alakításaiból hatnak ez volt a premierje (Zimmer, Moyzes, Kowalski, Suchoň, Zeljenka, Hrušovský), két müvet közvetlenül a seregszemle előtt (Cikker, Kardoš), a többit pedig a közeljnúltban (Očenáš, Greša, Parik, Hatrík) mutatták be. A várakozásnak megfelelően a seregszemle teljes mértékben tükrözte a mai szlovák zene széles körű stíluspalettáját. Ez természetes is, hiszen a szemlén több zeneszerző-nemzedék vett részt, a legidősebbektől egészen a legifjabbakig. A zeneszerzőknél a modern zenei felfogás, az új zeneiség kutatásának igyekezete észlelhető, habár ez természetesen nagyobb erővel mutatkozik meg a fiatal zeneszerzői nemzedék képviselőinél. A müvek sokrétű stílusa mellett nem hagyható figyelmen kívül az alkotók céltudatos igyekezete a jelen problémáinak legmeggyőzőbb művészi kifejezésére, a mai modern ember belső világának feltárására, valamint a mű társadalmi funkciójának keresésére. Ez mindegyiküknek nem sikerült egyformány, ám egyikük őszinte igyekezete sem vonható kétségbe. A seregszemlén az értékes és maradandó műveken kívül elhangzottak átlagos, sőt problematikus alkotások is, ez azonban minden ilyen bemutató velejárója, hiszen csakis a bemutatott szerzemények összevetése alapján mérhető le a jelenlegi helyzet, csupán így lehet helyesen tájékozódni az új kompozíciós irányzatokban és áramlatokban, így állapítható meg, hogy mi a jő és mi a rossz, melyik mű tartós értékű, és melyik mulandó alkotás. Anélkül, hogy alaposabb értékelésre vagy bírálatra törekednénk (ez egy szakcikk feladata), igyekszünk legalább rövid információt nyújtani a seregszemle egyes müveiről. A szemle bevezető szerzeménye, Cikker „Variációk egy szlovák népdalra", az egész seregszemle legértékesebb művészi alkotásai közé tartozott. Cikkért, az érett művészt újra a szlovák népdal és a természet ihlette, s mesteri variációk formájában ismét felhívja a figyelmet a népdal kimeríthetetlen dallam- és harmónia-, valamint érzelmi-hangulati forrására. Bá

r a szerzeményben egyss részek a zeneszerző előző alkotásaira emlékeztetnek (Szlovák szvit; Juro Jánošík), mégis megállapíthatjuk, hogy a „Variációk" a népzene elemeiből táplálkozó teljesen új műalkotás, a mai kompozíciós technika színvonalán. A zeneszerző sikerrel oldotta meg a szlovák népdal és a mai kompozíciós eszközök párosítását. A seregszemle kellemes meglepetése fán Zimmer új VIII. szimfóniája volt. A zeneszerző, akinek kompozíciós módszere főleg racionális és intellektuális alapon nyugszik. új eléggé komor szimfóniájában a zenei kifejezési mőd teljesen új fejlődési fokát érte el. Ez nemcsak a szuverén kompozícióból volt érzékelhető (ez már eléggé ismert az előző szerzeményeiből), hanem a zenei elgondolásokból és az anyag kifejezőbb, egyénibb hangvételéből, ami jelentős mértékben hozzájárul a zeneszerző egész profiljának meghatározásához. A szlovák zene nagy egyénisége, Alexander Moyzes, a seregszemlén bemutatta új, a CSKP megalapításának 50. évfordulójára szerzett IX. szimfóniáját. A nem mindennapi filozófiai mélységet, erős érzelmet tükröző mű kifejező zeneszerzői egyéniségre vall. Moyzes új szimfóniájának komoly mondanivalóját szuggesztív zenei nyelven, erős kifejező koncentráltsággal, a szimfonikus áramlat meggyőző erejével, jelentős kontrasztjaival és hatásos hangképzésével érezteti. Moyzes a IX. szimfóniában az előző alkotásaihoz mérten is új, érdekes serkentő és inspiráló. Július Kowalskt a „forradalmi" alcímű IV. szimfóniáját a párizsi kommün 100. évfordulója és a CSKP jubileumának tiszteletére írta. A mű irányzatát a kifejező eszközök kiválasztása adta meg: a szimfónia teljes, dinamikusan exponált zenekari szólamokból merít, főleg a pátoszra és a monumentalitásra építve. A tömör zenei áramlás kifejező-egyesítő tényezője a Marseillaese-t és Internacionálét idéző ritmus. A zeneszerző minden őszinte igyekezete ellenére is a mű túlságosan a külső kifejező eszközökre támaszkodik, s emiatt veszít művészi meggyőző erejéből. Dezider Kardoš a „Res philharmonlca" című, virtuóz szimfőnikus nyitánnyal mutatkozott be a seregszemlén. Művével jelentős technikai igényeket támasztott a zenekar tagjaival szemben. Bár a Res philharmonica nem Jelenti új út kezdetét, mégis bizonyítja a zeneszerző technikai szuverenitását, virtuóz bánásmódját a zelekarral, nagyobb zenei egységek kompozíciós felépítési képességét. Andrej Očenáš, régi Zongorahangversenyének új változatával és modern zenei eszközökkel Igyekezett a leghatékonyabban kifejezni a nemzeti hagyományokat. Ezt igen hozzáférhető, kultivált módon tette. A hangverseny felépítése áttetszően tiszta, nem komplikált, főleg ritmikus alapokra épül. Az átdolgozás és a részletek csiszoltsága ellenére azonban a Zongorahangverseny Očenáš kompozíciós fejlődésének egy, már lezárt szakaszát Idézi. Már nem felel meg Dčenáš mai fejlődési fokának, nem üti meg legutóbbi, valóban mesteri kamaraműveinek színvonalát. Jozef Grešák košicei zeneszerző ,

Rotory II" című zenekari műve konstruktív jellege, különös harmonikus lüktetése, túltelített hangszerelése és formai homályossága miatt nehezen érthető. A mű a sötét színek, a depressziós légkör jegyében született. Grešák alkotását természetes fájdalommal, egészséges vitalitással, drámai kifejező eszközökkel és szubjektív lírával telítette, ami azonban nemcsak az átlagos hallgatóval, hanem a szakértővel szemben ls óriási igényeket támaszt. Igényes Ivan Parik „Részletek" című műve is, amelyben a fiatal szlovák zeneszerző-nemzedék tagja érdekes módon oldja meg a hangszerelési lehetőségeket. A racionálisan megalapozott műre a meglepő találékonyság, zenei színezés, kultivóltság és kifinomultság jellemző, s így ez a darab a fiatal zeneszerző-nemzedék egyik legeredetibb alkotása. Megérdemelt figyelmet keltett Juraj Hatrík — a seregszemle legfiatalabb résztvevője volt — szimfonikus zenekarra írt „Kettős portré"- jávai. A Sancho Panza és Don Quijote emlékét idéző kétszeres szerzemény a programozott zenét Idézi fel, bár ebben az esetben nem a hagyományos típusról van sző. Hatrík a jó és a rossz, a bölcs és az oktalan örök küzdelmének eszméjét az ismert Irodalmi anyag alapján a kettős portréban egyénileg, eredeti kompozíciós módon oldja meg. A seregszemlén a legnagyobb si-