Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-05 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó

Amikor o legnagyobb amerikai busztársaság, a Greyhund autóbusza elhagyta a fülledt, meleg levegőjű Barstow városkát a Mohave sivatagban, örültem, hogy közeledünk utazásom végcéljához, Los Angeleshez. A Nevada és Mohave sivatag szélén zöld szigetként húzódik a Csendes-óceán partjainál Kaliforniában a hétmillió lakosú Los Angeles, fényűző és elmaradott utcáival, épületeivel. A helybeliek büszkén mondják városukról: beutiful Los Angeles, the golden town - gyönyörű Los Angeles, az aranyváros. Az utóbbi jelzőnek múltja is van. A múlt században még aranyat bányásztak a pálmós partok fölé emelkedő közeli Rangers hegyeiben. Az utolsó évtizedekben egész sor nagy település összeépült vele, mint Pasadena, Glendale, Long Beach, Beverly Hills, Hoollywood. Eddigi elképzeléseim szerint a világszerte jsmert filmváros stúdiókból, színészek villáiból és a filmipar többi alkalmazottainak házaiból áll. Megérkezésem után meglepődve vettem észro a nagy különbséget. Félmillió lakosú elővárosba csöppentem, amely körülvett forgalmával, nyüzsgésével, mindennapi gondjaival. Az amerikai filmgyártás az 1900-as években indul el világhódító útjára. Két évtizeddel később már világszínvonalat ért el Griffith és Chaplin közreműködésével. A filmért rajongó közönség akkor kapta fel Greta Garbó, Romon Novarro, Shirley Temple, Dolores del Rio, Johny Weismüller, Jackie Googan, Pola Negri, a magyar Korda Sándor valamint Bánki Vilma nevét. Ezekben az évtizedekben a filmgyótrás még vezető foglalkozás volt Hollywoodban. Jelenleg már itt is mutatkoznak az egész Egyesült Államokat sújtó gazdasági válság jelei. Téma- és tőkehiány lépett fel. Már a nagy történelmi témájú filmek, mint a nálunk is ismert Kleopátra, A római birodalom bukása, Cid és mások sem vonzzák a nyugati közönséget. Nagy ritkaságnak számított, amikor néhány évvel ezelőtt a mozipenztáraknál a „Ben Hur" új filmváltozatára sorakoztak jegyekért USA nagyvárosaiban. Megunták a sex-filmeket és a pufogtatással teli, egy kaptafára készült ún. western-filmeket. Ezért újabban fantasztikus, világűrben játszódó filmeket készítenek - ám kevés sikerrel. Ezeket a filmeket nálunk is játszották. Az új filmcsillagok már nem bővelkednek úgy dollárokban, mint nagynevű elődjeik. Hollywoodban az egyik stúdió a másik után zárja be kapuit. Csak a legnagyobb filmvállalatok: a Metro - Goldwyn - Mayer, a Paramouth, a 20-th Century Fox, a Columbia-film és még egynéhány tartják magukat szilárdan. A stúdiók kénytelenek voltak megnyitni területeiket a nagyközönségnek, és berendezéseik mutogatásával szerezni mellékes jövedelmet Arról, hogy a stúdiók látogatása is lehetséges, első sétám alkalmával értesültem az aranyvárosban, a Hollywood boulewardon. Az útépítő vállalat a filmcsillagok nevét ötágú bronzcsillagokban örökítette meg a járdán. Kezdetben a vállalat fizetett a színészeknek. Később már a színészek fizettek azért, hogy a járdára „kerülhessenek". Hely van elég szerencsére a bouleward több kilométer hosszú sok üres csillag vár még újabb nevekre. Az ember sétál a boulewardon, és közben olvassa lába alatt a nagy neveket Chaplin-től, Greta Garbótól kezdve Kirk Douglas, Elisabeth Taylorig, John Wayneig. Hogy a jellegzetesség Hollywoodban még nagyobb legyen, a filmszínészek kéz- és lábnyomait is megörökítették névaláírásaikkal együtt a már említett kínai színház előtti tér betonjában, (gy megcsodálhatjuk, mekkora lába, keze volt, vagy van John Barrymare-nak, Clark Gablenak, John Wayne-nak, Gregory Pecknek és még több hírességnek. Bátran beléphetünk valamelyik lábnyomba és megállapíthatjuk, hogy akkora lábunk, illetve cipőnk van, mint nekik ... Ezt sokan csinálják is. A hollywoodi utcák forgalmában elveszett szürke emberként járva megfigyelhettem a csoportokba verődő hippiket, akik új divattal lepték meg a világot: farmernadrágjuk egyik szárának rövidre vágásával. Több utcasarkon egyes vallási szekták tagjai őrjöngtek. A leglehetetlenebb öltözékkel akarták magukra vonni o figyelmet. Az egyik csoport például római típusú tógákba burkolva zsoltárt üvöltött a világ pusztulásáról, túlharsogva az utcazajt. Az éneklés közbeni szünetekben vad táncot lejtve nagy csengőket ráztak a fejük felett. Nálunk az ilyen utcai „fellépésnek" nagy nézőközönsége lenne, amíg csak el nem vinnék az illetőket a bolondok közé. Az amerikai azonban fölényes merevséggel halad el mellettük, és semmin sem csodálkozik. Ez nem illik a „legtökéletesebb amerikai nemzet" tagjához. A Greyhund autóbusza vitt a legnagyobb Universal-stúdióba. Menetközben a vezető olyan gyorsan beszélt a hangszóróba, hogy tájékoztatásából keveset értettem meg. Többek között néhány ismertebb színész villájára hívta fel az utasok figyelmét, aztán nagyobb középületekre, stúdióterületekre, köztük a Walt Disney rajzfilmstúdiőra. Félórás utazás után a városban pálmafákkal szegélyezett úton haladtunk a Ranges előhegyei között. Már messziről látható nagy toronyépületre lettem figyelmes. Elhaladtunk mellette, gyönyörű park vette körül mesterséges vízesésekkel, patakokkal, szökőkutakkal. Ez a fényűző épület a szlnészszálló - a közeli stúdióban készülő filmek szereplői számára. Az Universalstúdió előtti parkolóhelyen több száz személykocsi és busz fogadott. Elindultam a tömeggel a főbejárat felé. A belépőjegy „csak" 10 dollár volt. Jó mellékes jövedelmet jelent az a tulajdonosnak, ha tekintetbe vesszük, hogy naponta itt több ezer turista fordul meg. Elvégre, ha valaki Hollywoodban jár, nem mugos amerikai technikai csodák. Ilyen trükkfelvételeket a világ minden stúdiójában alkalmaznak. Ezután a kelléktárt tekintettük meg. Óriási épületben több mint százezer kelléket tárolnak: ruhatár, bútor-, kép- és szoborraktár - tökéletes másolatok a különböző korokból. Ezt kiegészítették a lakásés háztartási berendezések. A fegyvertárban néhány ezer fegyver fogadott, a kezdetleges fegyverektől a modern könnyűfegyverekig. Még több nagy épület sorakozott ott - ezeket már nem tekintettük meg, hanem egy motoroskocsi által vontatott, három, kényelmes kocsibői álló sze. relvénybe ültünk. A tizenöt kilométeres hosszúságban húzódó szabadtéri berendezéseket gyalogosan egy délután lehetetlen megtekinteni, (gy kényelmesen ülve végignézhettem a középkori európai városrészeket: egész utcasarkokat, korabeli stílusban. Mindegyik utcában egy-egy teljesen felépített ház áll, a többinek csak az utcafelőli homlokzata volt megépített. Ugyanez a látvány fogadott a múlt századbeli amerikai városrészekben is, valamint kínai, ókori görög, római és egyiptomi városrészekben. Ezután több vadnyugati városkát láttunk, ezek egykét utcából álltak, köztük préri húzódott bozóttal, kaktuszokkal, legelővel. Az utcában csak a „saloon" vagyis a vendéglő-szálloda, a seriff-iroda és még egyegy ház volt teljesen felépítve, a többinek csak az utca felöli oldala. Az egyik ilyen western-faluban megálltunk: szerencsénkre felvétel folyt: (gy láthattam, hogyan készül a „vadnyugati" film. A felvevőgép a saloon épületét vette célba - egyelőre semmi nem történt. Hirtelen kivágódott a lengőajtó, és egy cowboy tántorgott ki, ittas állapotban. Majd két álarcos bandita rohant elő a közelben álló postakocsi mögül, s kezdődött az ütlegelés, hatalmas ütések, nagy puffantások kíséretében. Az ütéseknél a támadó ökle ügyesen elsiklott az ellenfél arca, teste mellett. Közben az ellenfél meg-megtántorodott, fájdalmas grimaszokat vágott. Nagy szerep jutott itt a hangeffektusoknak. Gombnyomásra, asztalszerű alkotmányból minden ütésnél elővarázsolták a megfelelő csattanást. A cselekmény tovább folyt: a megtámadott segítségért kiabált, mire a szalonból kirohant a supercowboy, Gregory Peck, a vadnyugati filmek ismert főszereplője. Űjabb ütések következtek. A supercowboy leöklözte két ellenfelét. Erre harmadik támadó jelent meg az ivó tetőzetén, s egyszerűen átlőtte - pontosan a kalapját. Ö erre gyorsan megfordult, s visszalőtt. Nagy ordítás, hallatszott, s a támadó leesett a tetőről - szerencsére laszthatja el valamelyik nagy stúdió megtekintését. Mindenki kíváncsi arra, hogyan készülnek azok a filmek, amelyeket a mozikban láthat. Megtekintettük a külső felvételek számára felépített hózkolóniát: udvarral, kertekkel körülvett ókori keleti, görög, római házakat, majd a középkori kínai japán, indiai házakat, reneszánszkori olasz polgári házat, spanyol, német, francia, angol házat és néhányat a 19. századból. Minden ház külseje és belső berendezése korhű utánzat. Utána nagy hangárszerű épületben a trükkfelvételek készítését mutatták. Az egyik a készülőben lévő „Andromeda-köd" c. legújabb fantasztikus világűr-filmhez volt beállítva. Például: az űrhajó-modell vékony dróton lógott, mögé vetítették a mozgó csillagos eget. Aztán: az űrhajó belső központi vezérlőterme, amely gombnyomásra minden irányban megdőlhetett. További trükkfelvételek: álló gépkocsit mozgóvá varázsoltak, mögéje vetített mozgó, forgalmas utcával. Hasonló megoldást alkalmaznak a motorkerékpárnál, repülőgépnél. Végignéztem még néhány híd- és vonatrobbantást, városbombázást - kicsiben, terepasztalokon. A filmben természetesen felnagyítva, a valóság látszatát kelti. Megjegyzem, hogy ezek nem kizárólac' c a -O J3 >0 c — o tí o o -a> .o a = >o N 1i cn O c2 5

2 S s £ >o i "*- -o <"3 az alul kifeszített hálóba. Rövid szünet következett, amíg a hálót az emeletnyi magasságból leengedték. Az áldozat ezután elhasalt a porban. A kellékes előrohant és lelöttyintette piros festékkel. A felvétel újra kezdődött, s ezzel a jelenettel be is fejeződött. A szünetben a szereplők előszedték a hűtőkocsiból a frissítőket, és ittak. A mi kocsisorunk pedig továbbgördült. Nagy tóhoz érkeztünk, amelynek csendes vizén árbócos hajók, kalázhajók, modern felszerelésű, kb. 50 méter hosszú hadihajók, tengeralattjárók ringtak. A parton szél- és esőcsináló berendezések voltak láthatók. Ezek segítségével bármilyen vihart elővarázsolhatnak. Szükség esetén kicsiben itt véres ten* geri csaták játszódnak le; ha kell, viharral aláfestve. Természetes, nem hiányzott az indián település sem - megfelelő sátrakkal, totemfákkal, kínzócölöpökkel, meg a filmekben sokszor bemutatott múlt századbeli amerikai katonai faerdő őrtornyaival és tüzelőállásaival. Piramis is volt kettő, sivataggal körülvéve. Az egyik dombtetőn középkori a valóságnak megfelelő méretű vár lepett meg. A sok látnivalóból elég ennyit megemlíteni. Ne csodálkozzunk ezen a szertelenségen, mivel az amerikai fimvállalkozók véleménye szerint mindig olcsóbb egy utcát felépíteni Hollywoodban, mint színészekkel, felszereléssel, rendezőgárdával, személyzettel elutazni például Antwerpenbe, ott lefoglalni egy megfelelő utcát, és átalakítani a középkori jelenetek filmezéséhez. S amit egyszer már felépítettek, többször szolgálhatja ugyanazt a célt, s így a kezdeti nagyobb kiadások gyorsan megtérülnek. Hasonló ok miatt a stúdiónak saját állatkertje is van - nem kell például valamelyik jelenethez szükséges tigrisért a szomszédba szaladni, illetve kikölcsönözni a legközelebbi városi állatkertből. A sok látnivalótól kicsit fájó fejjel ültem le a főbejárat melletti presszóba, hogy üdítőitallal frissítsem magam. A csoportvezető megjegyzéseiből 'megtudtam, hogy míg a múltban a stúdió csaknem egész területe állandóan foglalt volt, jelenleg itt csak két filmet forgatnak- a már említett Andromeda-köd címűt, és egy western-t a Django-sorozatból, ennek láttam is egyik jelenetét. A filmvetítésből származó bevételek nem fedezik a személyzetre és a karbantartásra fordított óriási kiadásokat Ha ez így megy tovább, akkor már a turisták sem segítenek ... Minden jel arra vall, hogy az egykor tündöklő Hollywood csillaga végképp elhahyatlik, s tegyük hozzá: nem ok nélkül. Dr. KINDERNAY EDE