Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-05 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó

M

ár-már kezdtem feladni a reményt, hogy találkozom velük. Haza ugyanis csak nagy ritkán, inkább vendégségbe járnak, néhány percnél tovább a munkahelyükön sem igen tartózkodnak. Tulajdonképpen nincs is állandó munkahelyük. De nem is lehet, hiszen rendszerint úton vannak: valahol Prága és Žilina, vagy Zilina és Prága között... Több mint egy esztendeje teljesítenek együtt szolgálatot ezen a vonalon: Emil Klatt és Josef Tomšu, a két mozdonyvezető, összeszoktak, akár a testvérek. Hacsak lehet, egymás nélkül egy lépést sem tesznek. Csak otthon válnak el egymástól néhány órára,^ amikor hazamennek. Legtöbbször Zilinán töltik az éjszakát, a vasutasok szállásán. A moszkvai gyors megérkezett Végre befutott a prágai főpályaudvarra a vonat. Akikre várok, fáradtan, piszkosan vesznek búcsút szeretett „paripájuktól". Első útjuk a zuhany alá vezet, onnan ebédelni mennek, és csak azután jelentik az irodában az őrségváltást. Ólomlábakon járnak a percek, lassan telnek-múlnak a -negyedórák. Végre megjelennek az ajtóban. Az egyik kezükben vasutassapkájuk, a másikban a nélkülözhetetlen aktatáska, a legszükségesebb kellékekkel. Látszik rajtuk, keveset aludtak az éjjel, de azért nem kéretik magukat. Szívesen beszélgetnek velem. — Hőstett? — Klatt elmosolyodik. — Szó sincs róla, hiszen csak a kötelességünket teljesítettük ... Az idén, szeptemberben történt. Pontosan szeptember 10-én, a kora délutáni órákban. A moszkvai gyors menetrendszerű pontossággal indult Zilináről Prága felé. Tomšu és Klatt fütyörészve foglalták el helyüket a villanymozdonyon, ezúttal a váltásra Žilinán került sor. Néhány perc múlva ismét felhangzott a motor zúgása, és a vonat elhagyta a pályaudvart. Az utasok észre sem vették a cserét, hogy a mozdonyt már másik két személy irányítja. Ez nem is érdekelte őket, fő, hogy időben megérkezzenek rendeltetési helyükre. Egyesek az órájukra tekintgettek vagy elszundítottak, esetleg olvasgattak. Mások futó ismeretségeket kötöttek, beszélgettek, hogy gyorsabban múljék az idő. Ilyenkor — ebéd után — elnépteleneMIÉRT MOSZKVAIIGYORS? dik az étkezőkocsi. Csak a sörözők és a kávézók maradnak ott. Italukat szürcsölgetve únottan számolgatják a villanypóznákat, vagy szemlélik a gyorsan változó tájat. Életmentés kockázattal Klatt mozdonyvezető is ezt teszi, izzadságcseppeket csal a homlokára. De akkor nem engedhette meg magának, hogy a saját bajával foglalkozzon. Azzal sem törődött, hogy vakmerősége az életébe, de legalábbis a lábába kerülhet. — Minden mindegy — gondolta —, nem adhatja meg magát. A vagonokat minden körülmények közt le kell féközben jóízűen falatozik. Nem csoda, hogy megéhezett, hiszen már a déli egy óra is elmúlt. A gépnél Tomšu ül. Fütyörészik, szerinte ez a legjobb kikapcsolódás. Már alig egy kőhajításnyira vannak a morvaországi Suchdoltól. A vonat a jelzőberendezéshez közeledik. Szabad a vonal — állapítja meg Tomšu elégedetten. A szemafor is szabadot jelez, ám egyszerre — ki tudja, miért — kigyullad a vörös fény. Egy ismeretlen kéz tilosra állította. — Hát ez meg micsoda? Valami nincs rendben — kiáltja izgatottan, és minden erejéből fékezni kezd. Most már ketten várják visszafojtott lélegzettel az eseményeket. Azaz, hogy várakozásra ilyenkor nincs idő, hiszen már látják a vágányon feléjük száguldó vonatot. Szénnel megrakott teherkocsik. Még néhány pillanat vagy talán még annyi sem: Klatt leugrik a mozgásban lévő vonatról. A gyorsan közelgő ellenfél felé rohan. — Szaladtam, ahogy csak bírtam, nemegyszer megbotlottam, a halántékomon az erek pattanásig feszültek, szívem zakatolt az izgalomtól, úgy éreztem, mindjárt végem van — mondja. A felidézett borzalmas emlék ismét keznie, hogy megakadályozza a készülő vasúti szerencsétlenséget, s megmentse az utasok életét... Izzadva, fulladozva ért a vele szembe rohanó, halált hozó szerelvényhez. — Az elsőre fel kell jutnom, ha addig élek is — villan agyába a gondolat, s máris cselekszik. Magasan vannak a lépcsőfokok, ki tudja, sikerül-e felugrania? Megmarkolja a robogó vagon korlátját, minden erejét összeszedve, hatalmasat lendít a testén, így jut fel egyik lábával az első lépcsőfokra, onnan kúszik tovább, hogy elérje a kocsi peronját. Végre helyben van. Mindkét kezével nagyot ránt a féken, majd csavarja ... csavarja ... — Még most is hallom a borzalmas csikorgást. A berendezés fokozatosan engedett, már nem rohant oly eszeveszetten — de már nagyon közel voltak a gyorshoz. Valóságos örökkévalóságnak tűnt, míg sikerült a szerelvényt teljesen megállítania .. . Az utasok türelmetlenek a késésért A Moszkva—Prága gyors mozdonyától mindössze 50—60 méterre álltak meg a vagonok. Az utasok erről mit sem tudták, türelmetlenül tekintgettek órájukra. — Miért állunk már 17 perce a nyílt pályán? — kérdezgették egymástól, anélkül, hogy tudták volna, hogy egyik embertársuk — a saját életét kockáztatva — éppen a halál torkából ragadta ki őket. Mert bizony neki, Emil Klattnak köszönhetik, hogy megmenekültek. Néhány órával később befutott a szerelvény a prágai főpályaudvarra. Az utasok elözönlötték a kijáratot, siettek, hogy behozzák a késést. Csak a két mozdonyvezető lépkedett ráérősen, megfontoltan. Mosakodás közbeji nem sok szót váltottak egymással. Később sem volt több kedvük a tereferére. Rövidesen napirendre tértek a dolgok felett. A fő, hogy sikerült... Kitüntették Az eredmény a fontos, a feltűnést egyikük sem szereti. Azután még nem egy példa volt már az ilyesmire. Nincs is a-csoportjukban olyan, aki másként cselekedett volna. Hiszen Klatt és Tomšu a Csehszlovák—Szovjet Barátság Brigádja nevét viselő kollektívának a tagja. Ez a megtiszteltetés pedig kötelez. Különben is csak a kötelességünket teljesítettük — ismétli meg Klatt a véleményét. A két vasutas otthon sem beszélt az esetről. Feleségük is csupán szűkszavú újsághírből tudta meg, hogy: „Dr. Antonín Kroužil, a Csehszlovák —Szovjet Baráti Szövetség Központi Bizottságának titkára, A. I. Cserkaszovnak, a Szovjetunió prágai nagykövetsége titkárának a jelenlétében Emil Klatt és Jozef Tomšu mozdonyvezetőket egy vasúti szerencsétlenség megakadályozásánál tanúsított hősies magatartásukért a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség emlékérmével tüntette ki". KARDOS MARTA Ennek a határmenti városnak, Veiké Kapušanynak tNagykapos) nevét az utóbbi időben egyre gyakrabban emlegetik. Szóba került már sokszor a szomszédos Vojönyi Hőerőmű építésével kapcsolatban, amely valójában rugalmassá tette fejlődését. Ebben a városban hirdette ki az ötvenes években volt köztársasági elnökünk a kelet-szlovákiai síkság vízgazdálkodása rendezésének többmilliárdos beruházási programját. Neve szóba került és kerül ma ls a Barátság elnevezésű kőolajvezeték, valamint a nemzetközi gázvezeték építésével kapcsolatban. S nem túlzás, ha azt mondjuk, a jövőben Is számíthat hasonló hírnévre. Hiszen folyamatban van a második hőerőmű építése, s ez a város a későbbiek folyamán Kelet-Szlovákiának nemcsak energetikai, hanem vegyipari központjává is válik. Ezt a hatalmas változást könnyebben érzékelhetjük, ha figyelembe vesszük, hogy az ötvenes években mint mezőváros és járási székhely harmincegy környező mezőgazdasági községet képviselt. Sok erőfeszítésbe került, míg a város kezdetben egy-egy új középületet kapott, amilyen az iskola, a poliklinika, a kultúrház, a jnb épülete volt, s míg néhány lakóház tető alá került. Felvételünk az új lakótelepen készült R. Berenhaut felvételei Bpül Vojanyban a második hőerőmű hűtőtornya Az ipart abban az időben az alig száz embert foglalkoztató Veiké Kapušanyi Gép- és Traktorállomás és a Vojanyi Kenderfeldolgozó Üzem képviselte. A város másfél évtizedig volt járási székhely, ez alatt az idő alatt a beruházások értéke nem haladta meg a százmillió koronát. A hatvanas évek második felétől már nem milliókról, hanem milliárdos beruházásokról tárgyaltak a város vezetői. A korábbi és a jelenlegi ötéves tervidőszak alatt több mint négymilliárd koronát fordítanak a város és környéke fejlesztésére. Valaki — nagyon találóan — az energetikusok városának nevezte a nem is oly régen még háromezer lakosú mezővárost, amelyet a jövőben méltán megillet majd a „nagy" jelző is. Lakosainak száma ma már jóval meghaladja az ötezret, s ez a szám a közeljövőben a néhányszorosára növekedhet. Hiszen itt laknak a Vojanyi Hőerőmű dolgozói és családjaik, épül a második hőerőmű, következik majd a vegyipari üzem, és ezek dolgozói részére is ebben a városban épülnek lakások. Kenyhercz Gyula elvtárs, a városi nemzeti bizottság elnöke és képviselőtársai s mindazok, akik valamit is tettek e város fejlődése érdekében, nyugodt lelkiismerettel adtak számot választóiknak eddigi eredményes munkájukról, s örömmel számoltak be a városfejlesztés biztató távlatairól. Csupán az elmúlt évek folyamán 537 lakás, 172 új családi ház, 73 garázs épült a városban. Ezenkívül 56 családi házat felújítottak. Jelenleg három toronyházban 51, továbi kettőben 36, illetve két újabb lakóházban 72 lakás építése van folyamatban. Csak nagy gondok — s nem kevés bosszúság — közepette sikerült a vnb vezetőinek kiépíttetni az egész városban a vízvezeték-hálózatot.: Kivéve a Veskóci utcát. Sajnos, a humennéi Chemkostav hiányos munkája folytán a kanalizáció építését nem fejezték be. Sok-sok minden felépült még ebben a fiatalodó városban. Bőven akad olyan építkezés ls, amely — a vnb hibáján kívül — alaposan megkésett. Jelentős eredményt ért el a város az utak portalanítása, újabb utak és járdák építése terén. Minden akciót, megvalósított beruházást nehéz lenne ezen a helyen felsorolni. A lakosság aktív társadalmi munkával viszonozta a városvezetők gondoskodását, közel 340 000 brigádórát dolgozott, aminek értéke meghaladja a 4,6 millió koronát. A távlatok felől érdeklődve Kenyhercz elvtárs, a vnb elnöke annyi mindent felsorolt, hogy képtelenek vagyunk feljegyezni. A tervben szerepel egy cipőkészítő üzem létesítése, ahol a város és környéke aszszonyai találnak munkaalkalmat. Felépül további 540 lakás, egy új iskola, vendéglő, élelmiszerüzlet, áruház, szolgáltatások háza, bölcsőde, óvoda, sporttelep, szabadtéri színház. Kiépül a város gázvezetékhálózata és még sok egyéb létesítmény. A működő első hőerőmű kétszáz méteres kéménye közelében egy újabb, háromszáz méteres kémény emelkedik a magasba, hirdetvén, hogy épül a második hőerőmű, és alatta terebélyesedik a város, hazánk szövetségi kormánya határozatának értelmében készítik a családi „fészkeket" az új lakók számára, így válik ez a nemrég még mezőváros valóban naggyá, fontos ipari centrummá. Ezt a választási program teljesítése biztosítja. KUL.K GELLERT