Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-29 / 307. szám, szerda

SZÓLJON HOZZÁ...! Két héttel ezelőtt 7 tematikus feladatot tettünk közzé. Megkértük olvasóinkat, nyújtsanak segítséget a problémák megoldásához. Írásunkra sokan felfigyeltek és megírták gondolataikat, elképzeléseiket. Jakab Sándor olvasónk Ptrukšáról (Szirénfalva) hozzászólt a 3., 4., és a 7. számú tematikus feladathoz. Gondolatainak szívesen adunk helyet. Budai József és Búkor József írásait is ismertetjük. KÉT LEHETŐSÉG Jakab Sándor a 3. számú tematikus feladattal kapcsolatban ezt írja: — Az édesanyák szívesen dolgoznak olyan üzemben, amelynek vezetősége ovódát is létesített. Munka közben jólesik arra gondolniuk, hogy gyermekükre biztonságos helyen vigyáznak. Az üzemek kétféleképpen építhetnek óvodát: 1. önsegéllyel, 2. közösen a helyi nemzeti bizottsággal. Az utóbbi főleg ott jöhet számításba, ahol a község lakosságának nagy része az egységes földművesszövetkezetben vagy más helybeli üzemben dolgozik. Nézetem szerint az építkezésbe brigádmunkával bekapcsolódhatnak az érdekelt édesapák és segíthetnek a többi családtagok is. Jóakarattal és jó szervezéssel az óvoda felépítésének problémái megoldhatók. NEM JÁRNAK A KOCSMÁBA — A sporttelepeket, klubokat, kultúrházakat csak akkor tudjuk jól kihasználni — olvashatjuk ptruskai olvasónknak a 4. számú tematikus feladathoz való hozzászólásában —, ha ügyes szervezőt biztosítunk. Az illető természetesen lehet fiatal is, de szükséges bevonni a szervezőmunkába idősebb, tekintélyes embert is. A klubhelyiségekben, kultúrházakban rendezzenek teaesteket. Községünkben az ifjúsági klubba szívesen járnak a fiatalok. Azt mondják: itt jobban szórakoznak mint a kocsmában. A klubban hangszerek állnak rendelkezésükre, gramafonozhatnak, rádiót hallgathatnak, tévét nézhetnek. Pénteken és szombaton sokan sakkoznak. Elegendő tüzelőanyagot biztosítunk számukra. Rendeztek már községünkben esztrádműsort és most színdarabot tanulnak. A hnb biztosított a fiatalok számára alkalmas szórakozási lehetőséget és ők ki is használják. A tanácsi szervek hasonló jó viszonyulásával fel lehet lendíteni a sportéletet is és az eddiginél jobban ki lehet használni a sportlétesítményeket is. KORSZERŰ ÉPÜLETEKET A 7. számú tematikus feladatban felvetett problémákkal kapcsolatban Jakab Sándor a következőket írja. — Saját magam győződtem meg arról, hogy a sátor nem mindig biztosít alkalmas szálláshelyet a gyerekeknek. A fiam két évvel ezelőtt Jelšava mellett lakott sátortáborban és amikor két héttel a"megérkezése után meglátogattam, egy szűkreszabott fabódéban feküdt betegen. Azonnal haza kellett vinnem. Javaslom, hogy a gyermekek számára is építsenek minden üdülőközpontban korszerű épületeket. A sátor érdekes — s ha jó az idő — egészséges ls. Hűvösebb, ködös időjárás esetén azonban a gyermekeknek épületekben kell lakniuk. Az üdülőközpontokban biztosítani kell a fűtést is, mert a hegyek között augusztus végén az éjszakák már hidegek. Javaslom, hogy a vakáció idejére jelöljenek ki néhány üdülőközpontot, ahol kizárólag gyermekek laknak majd. Nézetem szerint az is hozzájárulna a problémák megoldásához, ha több mezőgazdasági vagy más üzem dolgozói közösen építenének üdülőt a gyermekek részére. KELLEMES NYARALÁST, PIONÍROK! Ezt a címet adta Budai József, bušincel olvasónk írásának, aki szintén a 7. számú tematikus feladathoz szól hozzá. Többek között a következőket írja. — Több esetben tapasztaltam, hogy a tanulók üdültetését illetően még sok problémát nem oldottunk meg. Ez is egyik oka annak, hogy egyes szülők idegenkednek a gondolattól, hogy gyermekük pionírtáborba menjen, sőt nem ritka az olyan eset sem, amikor a gyermeknek van kifogása, főleg, ha már részt vett nyári táborozáson. A következő megoldást javaslom: A jelenlegi pionírtáborok helyén az illetékes járás pionírszervezetének elnöksége a jnb iskolaügyi szakosztályával, a járási pionírházzal és az ottani üzemek, szövetkezetek vezetőségeivel közösen építtethetnének egy 50—100 férőhelyes, minden igényt kielégítő üdülőközpontot. A költségek fedezésére felhasználhatnák' a kulturális alapra szánt összeget vagy annak egy részét. Törekedjünk arra, hogy ne csak mi, felnőttek üdülhessünk kultúrált környezetben, hanem gyermekeink is jól érezzék magukat a nyári vakáció alatt! CSEPPEKBŐL ÁLL A TENGER Búkor József zemnéi (Szímő) levelezőnk a napközi otthonok, iskolai klubok, ebédlők bővítését cálzó 5. számú tematikus feladathoz szólt hozzá. A többi között ezt írja. — A Jednota a gazdasági évet csaknem mindenütt nyereséggel zárja. Mivel a falvakban majdnem mindenki tagja ennek a szervezetnek, közösen oldhatnák meg a feladatpkat. Ha a Jednota valamilyen $knál fogva nem tudná anyagilag támogatni a vállalkozást, a tagok az évi nyereségrészesedésből 20—30 koronát adhatnának új étkezdék és napközi otthonok építésére. A tagok között különféle mesteremberek találhatók. Ök brigádmunkával járulhatnának hozzá az építkezés megvalósításahoz. A hnb ingyenesen biztosíthatna telket, mivel nem egyéni, hanem közös érdekről van szó. Sokat tehetnek az újonnan megválasztott képviselők is. Minden munkaviszorfyban levő kereső saemély 25—50 korona értékben émlék-téglajegyet vehetne, mely jelentős anyagi hozzájárulást Jelentene az építkezéshez. Ezeket a szülői munkaközösség árusíthatná, továbbá különféle kulturális rendezvényeket szervezne, és a befolyt összeget folyószámlára tenné. Községünkben pl. a szülői •munkaközösség ilyen alapon évente 20—30 ezer koronát gyűjtött össze. Falvainkban a legtöbb ember tagja az egységes földművesszövetkezetnek is, mely erőgépekkel és brigádmunkák szervezésével Járulhatna hozzá az építkezésekhez, ugyanis valamennyi szövetkezeti tag gyermeke élvezné a létrehozott létesítményt. A terveket a Járási nemzeti bizottság iskola- és kulturálisügyi dolgozói készíthetnék el. Érdemes lenne elgondolkozni azon, vajon nem lenne-e célszerű egy épületbe összevonni a napközi otthont, az ifjúsági klubot és az ebédlőt? Ebben az épületiben —-külön bejárattal — büfét is létesíthetnének azok számára, akik napjában utaznak és melegre, valamint meleg ételre vágynak. A beérkezhet további javaslatokat lapunk következő számában tesszük közzé. A legtartalmasabb levelek íróit megjutalmazzuk. Fellazítás irodalmi köntösben Az utóbbi időben a kommunistaellenes propaganda fegyvertáráben egyre nagyobb szerephez jut két olyan módszer, amelyekre általában nem fordítunk kellő figyelmet. Az egyik — a nem propaganda jellegű irodalom propagandasztikus célzatú terjesztése, a másik — az angol nyelv és más idegen nyelvek tanítása a propaganda csatornáinak közvetítésével. Faulkner és Wiener „kéz alatt" „A propaganda és a hidegháború" témáról rendezett tudományos tanácskozásán D. Criscitelío, a princetoni ggyetem kiadóvállalatának igazgatója előadást tartott „Az amerikai könyvek szerepe" címmef. Előadásában világosan kifejtette az amerikai könyvtermés külföldi terjesztésének alapvető elméleti tételeit: „Az amerikai könyv valamivel több mint közönséges árucikk, külföldi terjesztése valamivel több, mint egyszerű kereskedelem, A mi könyveink eszközül szolgálnak álláspontunk, művészetünk, szépirodalmunk, oktatási eredményeink, technikánk népszerűsítéséhez, méghozzá sokkal állandóbb jelleggel, mint a kommunikáció (értsd: propaganda — a szerző megj. J bármely más formája. A könyvek éppúgy a mi követeink, mint a diplomaták." A tanácskozáson felszólalt Allan Dulles, a CIA egykori igazgatója és George Gallup, az Amerikai Közvélemény-kutató Intézet igazgatója. Mindketten nagy jelentőséget tulajdonítottak a „szép angol nyelven megjelenő könyvek" hidegháborús célzatú külföldi terjesztésének. Gallup, például kijelentette: „Nem nehéz bebizonyítani, .hogy az angol nyelv tanulása a mi malmunkra hajtja a vizet." A tanácskozáson más felszólalók is utaltak arra, hogy ki kell használni az ideológiai harc érdekében az emberek, idegennyelv-tanulási kedvét. A nyugati propagandisták nagyon szeretnék rászoktatni az olvasókat, hogy érdeklődjenek az olyan irodalmi művek iránt is, amelyek Nyugaton jelentek meg és nem a szokásos úton (könyvtárak stb.) kerültek a kezükbe, s rendszeresen forgassák ezeket a könyveket. Eleinte csak olyan könyvekkel ismerkednék nek meg, amelyekben semmiféle propagandisztikus célzatosság nincs, később azonban fokozatosan rászoknának a „minden ideológiától mentes", burkoltan szocialistaellenes művekre is, s lassan-lassan többre becsülnék a külföldi eredetű információs forrásokat a hazaiaknál. A nyugati propagandisták úgy számítanak, hogy az „apró változások" törvénye értelmében egyes esetekben észrevétlenül is az ellenséges nézetek és értelmezések kerülhetnek fölénybe az események és tények megítéléseikor. Abban reménykednek, hogy ilyen körülmények között egyes ingatag vagy kialakulatlan osztályöntudattal rendelkező emberek eszmei változáson mennek majd át. Az ideológiai fellazítás második szakaszában már a propagandaművek veszik át a szerepet. A nyugati propagandisták ezért a szocialista orszámin Több gyógynövényt A Pionírszervezetek Szlovákiai Központi Tanácsának, valamint az egészségügyi központok felhívására nagyszabású gyúgynövénygyfijtési versenyt hirdettek a pionírszervezetek között. Az elért eredményeket figyelembe véve megállapították, hogy Kelet-Szlovákiában a rožňavai járás pionírjai voltak a legszorgalmasabbak. A revúvai KIA pionírjai 1877 kg, a rožňavai KIA pionírjai B82 kg és a jelsavai pionírok 950 kg gyógynövényt gyűjtöttek öszsze. —szagokban olyan olvasókat akarnak toborozni maguknak, akik kézbe veszik,a nem hivatalos úton hozzájuk kerülő — esetleg értalmatlan tartalmú — nyugati könyveket is. Nem nehéz rájönni, hogy itt távolról sem egyszerűen a kultúra terjesztéséről van szó. A jó angol kiejtés, mint csalétek Ugyanilyen -rendeltetésük van azoknak az angol nyelvleckéknek, amelyeket a nyugati rádióállomások propagandaműsorokkal keverve sugároznak (egyébként a nyelvleckék szövegében is nagyon sok a propaganda). Ez a nyelvoktatás módot nyújt arra, hogy a hallgatók számára egyre több propagandisztikus célzatú szöveget sugározzanak. Meg kell jegyezni: a nyugati propagandisták szerint az a tény, hogy a szocialistaellenes rádióállomások segítségével egyre többen tanulnak meg angolul, tovább könnyíti az ő helyzetüket, mert az angolul tudó hallgatók száméra nem kell külön lengyel, magyar, orosz stb. nyelvű műsorokat sugározni, amelyeknek propagandacélzata még nyilvánvalóbb. Az Egyesült Államokban és Angliában azért is nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy a szocialista országokban népszerűsítsék az angol nyelvet és terjesszék az angol nyelvű irodalmat, mert a középiskolai és egyetemi ifjúság ily módon hozzászokik, hogy külföldi forrásokból szerezze be a tudományos és műszaki információkat. így aztán esetleg kevésbé viseltetik előítélettel az ezeken a nyelveken jelentkező politikai információs csatornákkal szemben. A szocialista országok ellen irányuló ideológiai fellazítás szervezői ezért igyekeznek minden lehetőséget megragadni, hogy különféle sajtótermékeikkel elárasszák ezeket az embereket. Az 50-es évek végén és a 60-as évek elején az amerikaiak komolyan hozzáfogtak a külön e célra kiválogatott és kitűnő szakemberek által lefordított művek kiadásához. Ezek a művek az „ideológizálás" jegyében és szellemében propagálják az amerikai életformát, a polgári demokráciát stb. Nem véletlen, hogy orosz nyelvre elsősorban olyan szerzők műveit fordítják le, akik népszerű formában fejtik kl az „amerikanizmus" alapvető eszméit, csakis az Egyesült Államok belső problémáiról és történetéről írnak és semmiféle kirohanást nem intéznek a marxizmus, vagy például a szovjet életforma ellen. Az Egyesült Államokban nagy népszerűséget elért művek orosz nyelvű kiadása is ugyanazt a célt szolgálta, mint a különböző amerikai kiadványokból öszszeválogatott cikkek közlése az „Amerika" című folyóiratban. Az effajta művek kiadásával az Egyesült Államokban főleg a New York-i „Frederic A. Prager" cég foglalkozott. A kiadó első orosz nyelvű könyvei között volt például S. Padover „Jefferson — Egy nagy amerikai élete és eszméi" c. könyve, A. Newins és T. Commagfer „Az Amerikai Egyesült Államok története" c. műve, A. Goldberg „AFL—CIO: Munkásegység"-e stb. Azt az 'eszmei mondanivalót, amely e könyveket egy szintre helyezi a közönséges, bomlasztó célzatú propagandaanyagokkal, jól illusztrálhatjuk D. Coyle „Az Egyesült Államok politikai rendszere és annak működése" c. könyvéből vett idézettel: az Egyesült Államokban nem lehet pontosan megállapítani, mi a munkásálláspont. Az amerikai munkások nem mindig úgy szavaznak, ahogyan a szakszervezeti vezetők tanácsolják nekik. Ez arra mutat, hogy az úgynevezett osztályöntudatnak az Egyesült Államokban nincs olyan fontos szerepe, mint egyes európai országokban." Mint látható, szó sem esik a kommunistákról és a Szovjetunióról, ugyanakkor mégis olyan burkolt utalás van benne, mintha az osztálytársadalomról szóló tanítás szinte egyáltalán nem lenne érvényes az Egyesült Államokra! Nos hát igazodjon el rajta. aki tud, hogy mennyi az igazság és mennyi a hazugság ebben a szociológiailag téves mondathalmazban, amikor annak minden egyes szava vagy nyilvánvaló hazugság, vagy arcátlan elferdítés ... „Könyvbarát" hírszerzők A Prager-féle kiadványok sorozatában, természetesen, nem csupán effajta, többé-kevésbé „ártalmatlan" műveket találunk. Ide tartoznak még Gyilasz, M éra y Tibor és sok más renegát írásai, valamint Walt Rostownak, a „gazdasági fejlődés fokozatai" elmélet hirdetőiének könyvei. A nyugati propagandisták a nyíltan és burkoltan szovjetellenes művek vegyítésével akarják elérni, hogy ez az irodalom könnyebben felkeltse a szovjet, emberek érdeklődését. Nem véletlen, hogy e művek megjelentetését Pragernek, az egykori amerikai hírszerzőnek a kiadóvállalatára bízták, amely különböző felbérelt szervezetek közvetítésével a Központi Hírszerző Irodától kap anyagi támogatást és az amerikai hírszerzésáltal megrendelt könyvek kiadásából tartja fenn magát. Ugyanebben az időszakban Nyugaton valóban gomba módra elszaporodtak a legkülönbözőbb „könyvbarát" társaságok, amelyek egymással versengve javasoltak „könyvcserét" szovjet állampolgároknak és intézményeknek; ám többnyire csak küldtek és nem kértek könyveket. Bizonyára nem nehéz rájönni, mi rejlik e bőkezűség hátterében? Az effajta bomlasztó célzatú intézmények között is különösen hírhedt volt az a szervezet, amely a „Könyvbarátok világszövetsége" szépen hangzó cégéré alatt működött. Központja az Egyesült Államokban volt, egyes részlegei pedig a szocialista országok határai közelében ütöttek tanyát. A „szövetség" müncheni tagozata például a szó szoros értelmében egy fedél alatt működött a „Szabad Európa" rádió vezérkarával. S ki más vezethette volna a „szövetség" európai osztályát, ha nem a „Szabadság" rádió igazgatója s egyben a CIA fiókintézetériek vezetője. Nem kell hát csodálkoznunk azon, hogy a „Könyvbarátok világszövetsége" a „művelődési" tevékenység mellett hírszerzéssel is foglalkozik, s távolról sem „könyvbaráti" információkat igyekszik szerezni azoktól, akikkel kapcsolatot sikerült teremtenie. Kétségtelen, hogy az ilyenfajta ideológiai fellazító tevékenységet nem szabad lebecsülni, de nem kell túlbecsülni sem. A szocializmus ellenségei igyekeznek saját céljaik érdekében kihasználni a szocialista társadalom egyik jellemző vonását, az emberek látókörének szélesedését, műveltségének növekedését. A nyugati propaganda a legkisebb lehetőséget is felhasználja arra, hogy akár csak néhány ember szocialista öntudatán is rést üthessen. A szocialistaellenes propaganda azonban csakis akkor tudná kihasználni ezeket a lehetőségeket, ha nem állnék útját olyan erős ellenálló tényezők, mint az osztályöntudat, a szocialista társadalom ideológiai és társadalompszicholó-' giai értékeinek rendszere. Ezért az irodalmi köntösben ielentkező ideológiai fellazítás ellen vívott harcunkban tovább igyekszünk erősíteni a tömegek DOlitikai öntudatát, ugyanakkor minden lehető módon ösztönözzük az egyetemes kultúra által felhalmozott tapasztalatok hasznosítását. Ehhez kétségkívül még inkább el kell sajátítani az idegen nyelveket, amelvek révén eredetiben olvashatjuk a külföldi irodalmat. . VLAGYIMIR ARTYOMOV, a történelemtudományok kandidátusa