Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-28 / 306. szám, kedd

imÜL ínnuflK B A kommunista - elvszerűségről A Tribúna december 21-i szá­mában interjút közöl dr. Ján Fojtikkal, a CSKP KB titkárával, aki ideolqgiai, kulturális és ok­tatásügyi kérdésekről nyilatko­zik. Az alábbiakban ismertetjük Fojtik elvtárs több megállapí­tását. Az elvszerűség a politikában és az ideológiai munkában el­sősorban a teljes azonosulást jelenti a munkásosztály alapve­tő érdekeivel a tőke ellen ví­vott harcban, a szocialista és kommunista viszonyokért foly­tatott küzdelemben. Aki azono­sul a munkásosztály alapvető érdekeivel, annak kérlelhetet­len álláspontot kell tanúsítani mindazzal szemben, ami azok­kal ellentétben áll. Aktívan fel kell lépnünk és támadnunk kell az individualizmus, a naciona­lizmus ős az emberek tudatá­ban levő áldemokratikus elkép­zelések ellen. Osztályhű forra­dalmi álláspontot elfoglalni és ugyanakkor türelmes magatar­tást tanúsítani a polgári ideo­lógia és a revizionizmus iránt — lehetetlen. Az elvszerűség feltételezi, hogy képesek vagyunk előre te­kinteni: a közvetlen nyomósok és követelések fölé tudunk emelkedni, azaz követni tudjuk a forradalmi harc fő irányát, az új tásadalom felépítésének programját. Elsősorban a lénye­ges kérdéseket oldjuk meg, azo­kat, amelyek harcunk, és a szo­cialista társadalom megszilár­dítása szempontjából alapve­tően fontosak. A CSKP KB titkára-, a többi között megállapítja, hogy az ideológiai jellegű intézmények ma már nem rejtekhelyei a jobboldali elemeknek, s nem jelenthetnek bázist egy újabb pártellenes támadás stratégiai előkészítéséhez. A felsőoktatási intézményekben megalakultak a marxizmus—leninizmus tan­székei, teljes mértékben megin­dulhatott a marxista—leninista oktatás. A művészi alkotó szövetségek küldetéséről szólva elmondja, hogy azoktól a párt megköve­teli: soraikban elsősorban azo­kat tömörítsék, akik műveiket egybekötik szocialista társadal­munk kulturális forradalmának követelményeivel. Az alkotó szövetségek fő feladata most az, hogy a kommunista párt politi­kájával összhangban tevékeny­kedjen. Taktikát változtatott a jobboldal Ugyancsak a Tribúna idézett számában jelent meg Jaroslav Kučera cikke a jobboldal elleni harc eredményeiről és felada­tairól. — Elmondhatjuk, hogy figyelemreméltó eredmények születtek az emberek gondolko­dásáért vívott harcban. Dolgo­zóink túlnyomó többsége támo­gatja a párt politikáját^ s ez a tudati előrehaladás politikai ak­tivitásban és a munkakezdemé­nyezésben nyilvánul meg — ír­ja. A jobboldal megváltoztatta taktikáját, de alapvető célkitű. zése továbbra is változatlan. To­vábbra is magához szeretné ra­gadni a hatalmat a pártban és az államban egyaránt, s mint a jobboldal programját, uralomra szeretné juttatni a kispolgári revizionista szocialista modellt. A nyugati sajtónak adott külön­féle interjúk, s az a körülmény, hogy a jobboldali opportunista szárny levitézlett exponensei közül senki sem gyakorol elv­szerű marxista" önkritikát, to­vábbá a szórványos röpcédula­akciók és nem utolsósorban az augusztus utáni emigráció tevé­kenysége is ezt bizonyítják. A választási győzelemben ugyan kikövetkeztethető, hogy társadalmunk túlnyomó többsé­ge támogatja pártunk politiká­ját, s azt is, hogy az emberek hisznek a szocializmusban és óhajtják társadalmunk sikeres továbbfejlesztését. A választási győzelemből azonban nem kö­vetkeztethető az, hogy a szo­cializmusban hívő minden em­ber marxista, hogy a szocializ­mushoz, s a társadalomhoz fű­ződő viszonyukat marxista szempontok határoznák meg, s ez a mindennap! konkrét mun­kában meg is nyilvánul. A vá-< lasztási győzelem még nem je­lenti a jobboldal vereségét az ideológiában. A Nemzeti Front jelöltjére tüntetően szavazott pl. a párt jobboldali szárnyának több volt vezetője és ideológusa is. Bizonyos feltételek mellett ezt a tényt pozitívan értékel­hetnénk, azonban a hivatalos politikai fordulat még nem je­lent alapvető ideológiai válto­zást — de jelentheti ez a min­den hájjal megkent, hátsó szán­dékokat követő politizálgató taktikázgatását. Az igazsághoz talán az áll a legközelebb, hogy taktikai húzásról volt szó, azzal a céllal, hogy meggátolják a jobboldal volt exponenseinek elszigetelését és egyben baga­tellizálják a választások ered­ményét és a párt politikáját. Tény, hogy a párt túlságosan nehéz megpróbáltatásokon ment keresztül ahhoz, hogy a világot rózsaszínű szemüvegen át szem­lélje és a politika támogatását magával a politikával azonosít­sa — olvassuk a Tribunában. Ellenben az is tény, hogy a szo­cializmus hazánkban mély gyö­kereket eresztett, és népünk túlnyomó többsége a múltban és ma is a szocializmus híve —, és ezt a választások során kifejezésre juttatta. A kritika elnyomásáról ír a Tribúna idézett számában M. Šolc. Megállapítja, hogy a pártszervezetek munkájában veszélyes következményekkel járhat a kritika bármilyen el­nyomása. A bírálat elnyomása a leggyakrabban abban nyilvá 7 nul meg, hogy az emberek ész­revételeit, javaslatait semmibe veszik, nem intézik el. Ez nem­csak gazdasági, de erkölcsi ká­rokat is okoz, mert a jogos ész­revételek semmibevétele,, a hiá­nyosságok iránti közömbösség­hez, a munkakedv csökkenésé­hez vezet. Néha találkozunk a kritika elnyomásának azzal a formájá­val is, amikor a gyűlés elnöke minden bíráló megjegyzést azonnal meg akar magyarázni és egyben vissza akar utasítani, mint nem helyénvaló kritikát, anélkül, hogy meggyőződne a bírálat helyességéről. Tudni kell, hogy nem mindenki szüle­tett szónok. Az egyszerű embe­rek a bírálatot egyszerűen, tö­mören fejezik ki. Az egyes hi­bákra úgy reagálnak, ahogy azokat" saját tapasztalataik alapján látják. Ha bírálatukban akárcsak részben van igazság — már akkor is foglalkozni kell vele. Előforduéhat, hogy egyea párttagok bizonyos kérdéseket nem értelmeznek helyesen s a gyűléseken egyoldalúan, helyte­lenül szólalnak fel. A párt­szervezet számára kétségkívül hasznosabb, ha a kommunista (részben téves, hibás) nézetét a pártszervezeten belül nyilvá­nítja Jel, mint hogy hibás meg­győződését magában hordja vagy esetleg a pártszervezeten kívül mondja el. A pártszerve­zetben a téves nézeteket meg lehet vitatni, kellő érvekkel se­gíteni lehet azon, hogy a szó­banforgó elvtárs megértse, mi­ben tévedett. Helytelen, ha a téves nézetet valló elvtársakat nevetségessé teszik. A bírálat elnyomásának leg­veszélyesebb formája st embe­rek üldözése, háttérbe szorítá­suk a kritika miatt. Gyakran előfordul, hogy az az elvtárs, aki a pártgyűlésen bírálta ve­zetőjét, egy idő múlva tapasz­talja, hogy más, alacsonyabb bérrel járó munkabeosztást ka­pott. De olyan eset is előfor­dult, hogy a bíráló magasabb beosztást kapott — ahonnan azonban kevesebb lehetősége nyílt a bírálatra. A kritika el­nyomásának ilyen megnyilvá­nulásai ellen a leghatározot­tabban harcolnunk kell — von­ja le a következtetést a Tribú­na. (sm) MÉG HÚSZ VAGONNAL A trebišovi cukorgyárban a ré­pakampány 98 nappal ezelőtt kez­dődött meg. Ladislav Pislč, a cu­korgyár igazgatóhelyettese elmon­dotta, hogy a tervezett 16 500 va­gon cukorrépából az elmúlt hét szerdájáig 14 500 vagon cukorré­pa került fedél alá, amiből 1762 vagon cukrot készítettek. A gyár dolgozói szilveszterig még 2000 vagon cukrot gyártanak. —ak Igényes fejSesztési feladatok A SZLOVÁKIAI IPAR 1972. ÉVI CÉLKITŰZÉSEI A CSKP XIV. kongresszusán és az SZLKP kongresszusán ki­jelölt pártprogram abból indul ki, hogy a szocialista társada­lom további fejlődésének egyik döntő fontosságú területe a népgazdaság, alapvető gondola­ta pedig az, hogy a szocializ­mus előnyeit egyesítsük a tu­dományos-műszaki forradalom lehetőségeivel. A párt gazdaságpolitikája és a szlovákiai iparfejlesztés 1971 —1975. évi ötéves terve meg­határozza, hogy az 1975-ig ter­jedő időszakban különösen a fejlődés intenzív tényezőivel kell biztosítani a termelés ha­tékonyságának fejlődését és növelését. Az SZSZK Iparügyi Minisz­tériumának legfőbb célja 1972­ben csakúgy, mint az ötödik ötéves tervidőszak további évei­ben az olyan feltételek kiala­kítása, amelyek lehetővé teszik az iparágak dinamikus fejlődé­sét, a vegyipar és a közszük­ségleti ipar szintézisét, a köz­szükségleti ipar és a népgazda­ság többi ágazatainak kemizá­lásával úgy, hogy kielégíthes­sük a lakosság és a népgazda­ság igényeit, és maradéktalanul teljesíthessük kiviteli kötele­zettségeinket is. Mindennek elsőrendű feltéte­le, hogy a minisztérium és a termelési szféra hatékonyabbán tudja kihasználni a növekedés olyan gazdasági tényezőit, mint pl. az állóeszközök, a munka­időalap, valamint a nyers­anyag. és anyagkészletek. E feladat fontosságát hangsúlyoz­za az is, hogy a vegyipar és a közszükségleti ipar további fejlődése nem követelheti sem a beruh'ázások, sem a munka­erők, sem a nyersanyag- és anyagszükséglet, valamint a tü­zelő. és energiaigény további növelését. Egyidejűleg mielőbb meg kell valósítani a komplex racionalizációs intézkedéseket, a termelésben pedig fokozott mértékben kell hasznosítani az ipari tudományos-kutatóbázis munkájának az eredményeit. Ezért a népgazdaság fejlődé­sének egyik célja, hogy a nem­zeti jövedelem országos vi­szonylatban évente átlag 5,0 %­kai, ennek keretében Szlová­kiában 7,0 °/o-kal nőjön, és a növekedésnek legalább 95 %­át a munkatermelékenység nö­vekedése fedezze. 1972-ben a nemzeti jövedelem ötvenhat százaléka az iparban — en­nek 35 százaléka a vegyipar­ban és a közszükségleti ipar­ban — realizálódik. Az ipar munkaeredményei­től függ, a bármilyen tényezők által igényelt, szerkezeti vál­toeások megvalósítása. Az iparban eredményes a párt gazdaságpolitikai prog­ramjának megvalósítása. Ez olyan tényezőknek köszönhető, mint a minisztérium, a terme­lési és gazdasági dolgozók he­lyes politikai szervező munká­ja, valamint a dolgozók kezde­ményezésének kibontakozása a CSKP megalakulása 50. évfor­dulójának, a pártkongresszusok és a választások tiszteletére. A Szlovák Iparügyi Miniszté­rium Irányítása alá ^prtozó vál­Motorosok figyelmébe (ČSTK) — Áz automatikus fény­jelző berendezéssel ellátott vasúti átjáróknál a jövő év január 1-től bevezetik a berendezés üzemelé­sét jelző fehér fényt. A vonat "ér­kezését úgy, mint eddig két vö­rös villogó fény, valamint az au­tomatikusan leengedett sorompók jelzik. A vonat áthaladása után a fehér fény ismét kigyullad agy bizonyqs idő (többnyire egy perc) múlva. E fényjelző berendezések beve­zetése a gépkocsivezető számára további változásokat jelent a köz­úti közlekedés szabályaiban: ha kigyullad a fehér villogó fény, az átjárón 50 km-es óránkénti sebes­séggel haladhatnak át, ha nem világít a fehér fény vagy a vas­úti átjárót még nem látták el ilyen berendezéssel, az átjáróknál ugyanazok a szabályok érvénye­sek, mint eddig. Itt megemlítjük, hogy az au­tomatikus berendezéssel ellátott átjárókon a vörös fény a döntő jelentőségű. Amint kigyullad, az utat keresztező vágányra nem hajthat semmilyen gépkocsi. Még akkor sem, ha «z' automatikusan működő sorompók nincsenek le­engedve. lalatok az év 10 hónapjában a • tervfeladatokat az áruterme­lésben 133,8 millió koronával (0,6 %), a bruttó termelésben 196,8 millió koronóval (0,9%) teljesítették túl. A bruttó ter­melésben sikerült teljesíteniük az évi terv 82,0 százalékát, jól­lehet a termelés, 1970 azonos időszakához viszonyítva, 9,0 %­kal nőtt. Az értékesítési terv teljesítésében is kedvező ered­ményeket értek el. A piaci ala­pok dotálása 1,8 °/o-kal f a szo­cialista országokba irányuló kivitel 3,2 %-kal, ebből a Szov- ' jetunióba irányuló kivitel 4,9 °/b-kal, a tőkésországokba irá­nyuló kivitel pedig 3,9 %-kal nőtt. A munkatermelékenység évi tervét háromnegyed év alatt 74,0 %-ra teljesítették, és 9 hónap alatt a munkatermelé­kenység 5,4 %-kal nőtt, a bé­rek pedig 3,1 %-kal' emelked­tek. Az építkezési beruházás évi tervfeladatait 71,6, ennek keretében a kiemelt feladato­kat 88,4 %-ra teljesítették. A tiszta nyereség tervét 106,8 %­ra teljesítették. Az előzetes számítások sze­rint valószínű, hogy az évi terv­feladatokat az árutermelésben több mint 200 millió koronával (az 1970. évhez viszonyított nö­vekedés 8,9 %-os), a munkater­melékenység tervmutatóját 0,3 %-kal, a szocialista országok­ba irányuló kivitelt 2,4 %-kal, ennek keretében a Szovjetunió­ba irányuló kivitelt 2,5 %-kal, a tőkésországokba irányuló ki­vitelt 1,3 %-kal, a beruházási szállításokat 5,6 %-kal, a be­ruházási feladatokat 3,7 %-kal túlteljesítik. A minisztérium az 1972. évi tervirányzatot lebontotta a ter­melő-gazdasági egységekre, és a vegyiparban, valamint a köz­szükségleti iparban megkezd­te a CSKP XIV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa ha­tározatainak és irányelveinek a megvalósítását. Ennek biztosí­tása érdekében adta ki a ter­melési szféra számára a poli­tikai-gazdasági irányelveket, és a vállalatok tárgyi problémái­nak megoldását elősegítendő, 16 komplex munkacsoportot alakított. A vállalatok ez év szeptem­ber 17-én előterjesztették az 1972. évi végrehajtási terv ja­vaslatát. A vezérigazgatóságok igénye az, hogy a minisztéri­um az 1971. VII. 23-i tervle­bontás mutatóihoz viszonyítva csökkentse a termelés terje­delmét 700 millió, a kivitelt 200 millió, az 1 -dolgozóra szá­mított munkatermelékenységet 6200, a nyereséget pedig 1,0 milliárd koronával. Ugyanakkor riöveljék a dolgozók számát 3300 fővel, a béralapot 101 millió, a beruházási eszközö­ket 400 millió, és az import­limitet 800 millió koronával. A minisztérium a termelési-gaz­dasági szféra igényeit elutasí­totta, mivel ezek irreálisak és veszélyeztetik az ötödik ötéves terv céljainak elérését. ' A minisztérium kidolgozta az 1972. évi végrehajtási terv ja­vaslatát, ezt megvitatta a ve­zérigazgatókkal és a vállalat­igazgatókkal, és olyan intézke­déseket fogadott el, amelyek biztosítani hivatottak á párt gazdaságpolitikájának eredmé­nyes realizálását. A miniszté­rium javaslata szerint az ipari termelés a jövő évben, 1971­hez viszonyítva, 9,7 %-kal (2,7 milliárd korona abszolút érték­kel) nő. 1972-ben a vegy­ipari termelés az előző évhez viszonyítva 10,5 %-kal (1,6 mil­liárd korona értékkel) nő. A szakágazat feladatai jelentősen emelkednek, mert ezt igényli a népgazdaság legtöbb ágaza­tának kemizálása,_ a nemzetkö­zi munkamegosztás elmélyülé­se és a kiviteli feladatok növe­kedése is. Ezzel egyidejűleg je. lentősen fejlesztik a cellulóz­és papíripart, továbbá a gumi­ipart. A szemléltetés kedvéért is­mertetem néhány gyártmány tervezett mennyiségi növekedé. sének mutatóját. Motorolaj 71000 tonna, fűtő-" olaj 99 000 tonna, kenőanya­gok 3688 tonna, karbamid 26 107 tonna, kombinált műtrá­gya 12 915 tonna, műanyagfó­lia 464 tonna, gumiból készült padlóborító 264000 négyzetmé. ter, egészségügyi papiros 4357 tonna, papírabrosz 1915 tonna. A közszükségleti ipar terme­lési feladatainak növelése meg­követeli a meglevő kapacitások átalakítását és korszerűsítését. Fokozottabb mértékben fogják kialégíteni a belföldi piac igé­nyeit a jelenleg hiánycikknek számító gyártmányokból is. A közszükségleti ipari termelés a jövő évben 1971-hez viszo­nyítva 8,4 százalékkal (1,1 mil­liárd korona értékkel) nő. A termelés tervezett növe­kedése: Üvegipar: 19,8, textilipar: 19,7, cipőipar 9,3 százalék. Az egyes gyártmányok ter­melési növekedésének mennyi­ségi mutatója: Fűrészelt áru (lombfa): 54 907 tonna köbméter, fale­mez: 2 200 000 négyzetméter, gyapotszövet: 8 535 000 méter, bőrcipő: 983 000 pár, műanyag­cipő 291 000 pár. A minisztérium egyik fő cél­ja, hogy a szlovákiai vegyipart és közszükségleti ipart bekap­csolja egyrészt az országos népgazdasági feladatok megol­dásába, másrészt a nemzetkö­zi munkamegosztásba, elsősor­ban a KGST tagállamainak ke­retében, a Komplex Program alapján. A szocialista országok­ba irányuló kivitel 11,0 száza­lékkal, a tőkésországokba irá­nyuló kivitel 15,6 százalékkal nő. A piaci alapok dotálása 1971. hez viszonyítva a jövő évben 9,1 százalékkal nő. -» A tárca keretében foglalkoz­tatottak száma 1972-ben több mint 200 000 fő lesz, s az irány­elvek számítanak a munkater­melékenység 6,5 és az átlagos bérek 3,0 százalékos növekedé­sére. Az építkezési beruházások szakaszán az 1972-re tervezett munkák és szállítások értéke 4,6 milliárd korona, s elsősor­ban a feldolgozó és finalizáló ágazatok fejlesztését célozza. Az SZSZK Iparügyi Miniszté­riuma következetesen biztosít­ja a CSKP XIV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa ha­tározataiból az iparra háruló valamennyi feladat maradék­talan teljesítését. SZABÖ LAJOS mérnök, az SZSZK Iparügyi Minisztériumának osztá1"veze*ője A Piesoki Gépgyár dolgozói a világ hatvan országába exportálják termékeiket. Képünkön? U Anda és M. Maliňák szerelők munka közben. (Petráš felvétele — CSTK) 1971. XII. 28.

Next

/
Thumbnails
Contents