Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-26 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó

BORISZ SZLUCKIJ: Álombéli röpülés Az őlombéli röpülés minden röpülés kezdete, álmában röpül minden ember, ki ébren is, - alig akad. Először mint egy szál fenyő, imbolyog mind oz ég fele, s úgy hussan aztőn a magasba, mint bolyhoslábú bogarak. De a röpülésbeli álom csak azé, ki elalszik a gépen, így még soha nem aludtam el én, de szomszédom tán százszor is, egy mondat közepén, elaludt, " mosolyogva, a magasság s a fellegek körében. En láttam mosolya színét, kék égen mélyülőt; az álombéli repülés ringatja most is őt. Székely Magda fordítása BELLUS IMRE felvétele Kunyhócska-csorda - kémények, tetők. Fa tekenők kerek-kövéren az ősi lét címereképpen ... Füst és korom fürösztött vaskosfalú vas üstök átalvirrasztott éjszakán forgathatod vas rúd fokán. Rakott gerendafal, festett zsaluk - s ki látja? a háztető fölött antenna csöppnyi csápja: kunyhód kicsiny, de kék képernyő vászonán országok zajganak, s üvölt az óceán, zászlók villognak és kürtök rivallva zengnek ... Kunyhód ilyennek is megismerték, ilyennek. A múltat és jövőt álmodja... Imcsak, ott a televízió s a szent ikón-sarok. Kárpáty Csilla fordítása SZTYEPAN SCSIPACSOV: Kunyhó VLAGYIMIR CIBIN: Hómező ALEKSZEJ SZURKOV: Ma elfáradtam • • • Ha elfáradtam a szomorúság tölt be, szemedbe nézek én, e tengerzöldbe, s újul erőm, a bánat árnya lebben és sokkal-sokkal könnyebb lesz a lelkem. Harc s újra harc! Ládd, ebből áll az élet, a béke sem teremthet békességet, Minszk flaszterén ma, Teheránban másnap ki tudná percét a találkozásnak? kicsiny koromban ott a förgeteg-anyácska ringatott, medve volt másik anyám, szelíd nyálát csorgatta rám, fölöttem a kékség körhinta-szédületében ezüst tobozok: csillagok csüggtek az égen, és éjjel olyan fagyok ropogtak, hogy jégcsapokbői nagy harcsabajsza nőtt a holdnak. Arasznyi koromban télen fürdettek patak jegébe vágott pipáló lékben, életre vert a nyírfaseprű, aztán a gőz! S a viszontlátás lázában Ipbogva, hány vallomás veszett szó-záporokba s hány búcsúszó a búcsúnémaságba, az állomáson, válásunkra várva? Örök viszontlátásban s érte égve, oz élet szállt a múló messzeségbe, nem üldögéltünk kéz a kézbe ketten, egymás szemébe nézve önfeledten. Te drága társ, a szíved mégse fájjon, én vándorsorsom vádammá ne váljon, nézz rám! szemed, ó, nyisd reám egészen, mint tengerár - olyan nekem e két szem. - Ettől, kölyök, ha megélsz, nagyra nősz! Ha nagyra nősz, a fogy pőrén se bír veled, a nyírfaseprű vágtára fogja véredet! - Muromec lesz belőled! s a hátam csattogott. Az ablaktábla résén unatkozó kis téli csillagok, és szúrós fehér prémbe bújt a hold, a szél-csiszolt havon kékhasú förgeteg loholt. Rab Zsuzsa fordítása LEONYID MARTINOV: Szárai szárnyak JEVGENYIJ VINOKUROV: Síremlék Büszke leány féltérden, hajzuhatagja lebontva, búsan egy ódon edény tört cserepére tekint. Lány, ne tekints hosszan, szomorúan az urna-romokra: kőmívest hivatunk, összeragasztja megint. S hosszan elomló lepled, a gyász finom, angyali póza máris üres póz lesz, bút hazudik kegyesen. Kedvesebb énnekem ott az az élő, egyszerű próza: bokrok, esőpocsolyák, varjú a fán, eleven. Rab Zsuzsa fordítása Ahol a szarvasagancsok, cári koronák, ahol elsistereg a hó, mikor az izzó szántalp belevág, és a megolvadt hóban szélviharok csukafärka csobban .Grigássy Éva fordítása Erdőszéli fürdőházak füstje göndörül, porhavat csap fel a szél szántalpak mögül, szántalpak csikorognak, kasban lányok zsinatolnak, ágaskodnak, hegyre érnek, fehér csillagokat tépnek. Megégetik ujjukat, juj - fújdogálják, csillagtépő kezüket nekem szánjók. Könyvesboltokban Lelni Ma is még Oly verseket, miket elfeledett Különcök írtak, - holt a nevük is rég. Olyanok e könyvek, Mint hajdani Elhullott lepkék száraz szárnyai. Mikor tombolt a szélvihar, talán Vadul szálltak valamerre e lepkék. Vagy értelmük nem nyílt meg igazán, letörte tán a nyomor s a betegség. Mert ahhoz, hogy testté legyen a szellem Irgalmatlan erő kell s lendület... Száraz szárnyakként hevernek leverten. S én hallom neszüket nem vagyok süket. Garai Gábor fordítása