Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-21 / 301. szám, kedd

• ••••••••••••• DED - Ü J FILMEK — • ••••••••••••••CD A PISZTOLYOS ĽANY Monica Vitti sziporkázó humorára, árnyalt játékára és kiváló jellemábrázoló képességére épül ez az olasz szatirikus vígjáték. A film a régi, idejét múlt szicíliai erkölcsi felfogást gúnyolja ki. A történet egy elcsábított szicíliai lányról szól, aki maga kénytelen a csábítón bosszút állni s azt egészen Angliába üldözni. A szicíliai életformáról s a vérbosszú hagyományairól máisok film — tragédia és vígjáték egyaránt — készült Olaszországban. Maria Monicelli ismert olasz rendező filmje azt az erkölcsi szemléletet gúnyolja ki, mely elsősorban a. látszatot, egy önmagát túlélt társadalom szokásait kívánja megőrizni. A rendező ezúttal nem hatolt a problémakör mélyére, nem is az volt a célja; a témát inkább csak ürügyként használta fel arra. hogy a helyzetkomikumra és az erősen karikírozó játékstílusra épülő filmmel szórakoztassa a nézőt. Kétségtelenül a film inkább Monica Vitti tehetsége, ötletei és humora, mint Mario Monicelli rendezése (bár szí vonalas munka) jóvoltából lett külföldön is népszerű. HA KEDD VAN, AKKOR EZ BELGIUM (angol) Tizennyolc nap alatt kilenc országot jár meg az az amerikai turistacsoport, amellyel Mel Stuart vígjátékában ismerkedhetünk meg. Ez a különös című angol—amerikai koprodukciós film napjaink sajátos vígjátékhősét, a turistát „pécézi ki" s az amerikaiak utazási lázát szatirizálja. Elsősorban a módszert gúnyolja ki, azt, hogy a turisták a csaknem háromhetes társasutazás során a nyugat-európai városokból csak annyit láthatnak, amennyit az utazási irodák színes prospektusaiból már ismerhettek. Átrepülik a tengert, Londonban kezdik, majd Rómában végzik az autóbuszutat. A komédiából nem hiányzik az irónia, a társas körutazások kritikája, sőt a szerelmi történet sem, amit az alkotók mellőzhettek volna, a story ugyanis meglehetősen szentimentális és mesterkélt. A filmben a főbb szerepeket ismeretlen színészek játsszák, viszont annál nagyobb nevek tűnnek fel az epizódszereplők listáján. A filmben olyan sztárok vállaltak szerepet, mint Vittorio de Sica, Anita Ekberg, Senta Berger, Virna Lisi. Elsa Martinelli, Catherine Spaak. A nyugati filmvilágban mostanában nagyon divatos lett, hogy elsőrangú csillagok csak egy-egy pillanatra tűnjenek fel a filmben. Természetesen kommerszfilmekről van szó, s a nagy nevek a reklám céljaira szolgálnak — jó csalétek a közönség számára. A film tele van ötletekkel, hatásos képekkel, „telitalálat" néhány figura is, ennek ellenére az alkotás egésze csak felszínes élményt nyújt, olyat, amilyenben a filmbeli turisták részesülnek. A CSENDŐR NYUGDÍJBA MEGY (francia) Jean Girault rendező felbuzdulva a csendőrsorozat olcsó sikerén, folytatni szándékozik a már előző részekben elcsépelt jeleneteket és Louis de Funés csetléseit-botlásait. Erőszakolt humor (álhumorl), régi, százszor elismételt fogások, a tömérdek arcfintorgatás kevés a jó vígjátékhoz, ám olcsó, vásári áruhoz bőven elegendő! —ym — A Szovjetszkij Ekran című szovjet képes filmfolyóírat évente an kétot rendez az olvasók körében és ennek alapján állapítja meg az év legjobb, illetve leglátogat ottobb filmjét és a legjobb színészi alakítást. Az olvasók válás zai alapján az 1971-es év legláto gatottabb filmje Szergej Geraszi mov: A tónál. A nézfik különösen Natalja Belohvosztyikova, Vaszilij Suskin és Oleg Zsakov játékáról nyilatkoztak elismeréssel. A felvételen: N. Belohvosztyikova és O. Zsakov. Ifüllll (olasz) , Párbeszéd az ember és a számítógép között A boszorkány című Kupdin elbcs zélés többször megihlette már a filmművészeket; a novella hősnőjét, Oleszját legutóbb Marina Vlády keltette életre. A boszorkányból most a Szovjetunióban forgattak filmet; a főszereplő: Ljudmilla Csnrszina. Az új film decemberben kerül a szovjet közönség elé. Képünkön Ljudmilla Csurszi oa, mint Oleszja, a film egyik jelenetében. Napjainkban az elektronikus számítógépek a „harmadik generáció" korszakát élik. A szakértők szerint elérkezett az az idő, amikor a számítógépek gondolkodási gyorsaságát már nem lehet növelni. A kutasások zöme napjainkban arra irányul, hogy a számítógép eredményét lehetőleg azonnal és közérthető módon közölje az emberrel. A lyukkártyák értékelése, sőt a vizuális leolvasás is ugyanis fárasztó munka az ember számára, és bizonyos körülmények között, például űrhajóban, vagy sebészeti műtét közben ez nem is lehetséges. A cél ezen a téren, hogy a számítógép az emberi hangon feltett kérdésre szintén emberi hangon adja meg a választ, viszonylag csekély gondolkodási idő után. Ilyen számítógépeket szűkebb körben elsősorban bankokban hitelintézetekben már használnak — írja a La Nature szaklap. Ezek ma még előre betáplált, meglehetősen sovány szókincs segítségével és igen szűk területen adják meg a feleletet az ember számára. Az ilyen gépek továbbfejlesztésével juthatunk el azonban az ember és a számítógép valódi párbeszédéig. Jelenleg a kutatás célja részben az emberi hang szintézise, részben pedig az, hogy az ordinátor az emberi hangot, majd a folyamatos beszédet érzékelni legyen képes. Az amerikai űrkutatási szakemberek azt jósolják, hogy kb. 1975-re az űrhajókon olyan ordinátorok állnak az űrhajósok rendelkezésére, amelyek az emberi hangon feltett kérdésekre hasonló módon adnak feleletet. A számítógépek beszélő egységének szókincsét mágnesszalagra veszik fel. A jelenlegi legtökéletesebb ilyen rendszerű amerikai gyártmányú ordinátor szókincse nem egész 200 szóból áll. A hangszalagon regisztrált szavakat fotoelektromos cellák tapogatják le, és dekódoló mátrix választja ki azokat a szavakat, amelyeket az ordinátor kimenő egységén felerősítenek. Az eredményt az ember tehát hang formájában kapja meg. Ilyen rendszerű ordinátorokat használ az amerikai „Stock Exchange" vállalat. Az ilyen ordinátorokat bankokban, nagyobb vállalati irodákban, a jövőben repülőterek navigációs segédberendezéseként is alkalmazni lehet. Az orvostudomány egyes területein szintén szóba jöhet e gépek használata, a sebész például inűtét közben kikérdezheti az ordinátort a beteg vérnyomásáról, pulzusáról stb. Az emberi beszéd felismerése automata rendszerek segítségével mintegy 15 éves kutatási múltra tekinthet vissza. Olyan problémakör ez, amely túlterjed az elektronika és a nyelvtudomány területén. A kutatók 1950 körüli optimizmusát a későbbi években bizonyos fokú kiábrándulás váltotta fel. Az automatikus gépi felismerő rendszerek kutatása során kiderült, hogy az emberi beszéd az érzékelő automaták számára több, mint a hangösszetevők frekvenciaöszszege. A szavak automatikus felismerése vokális, fiziológiai, elektronikai problémákat egyaránt felvet, így a legújabb kutatások a neurofiziológiai és pszichoneurológia területére is átterjednek. Amerikai kutatóknak már 1948-ban olyan spektrográfot sikerült szerkeszteniük, amelynek segítségével mágnesszalagon lehetett rögzíteni a szavak frekvencia-spektrumát és amplitúdóját. Ezek a spektrogramok a szavak szintézisével kapcsolatos kutatási metodikát nagymértékben elősegítették. Egyes államokban a rendőrség már hasznát veszi ezeknek a spektrográfoknak a bűnesetek felderítésében, névtelen telefonálgatók leleplezésében. Az emberi hang gépi szintézise előreviszi azokat a kutatásokat, amelyeknek végső célja az ember és a számítógép közvetlen párbeszédének kialakítása. Lombhullás — az élet velejárója A tenyészidö vége felé, lombhullás előtt nagy változások következnek be a levél alapszöveti sejtjeiben. Ez természetesen összefügg a környezet változásaival, de azzal is, hogy a levél elöregszik. Az öregedésre az élővilágban általában jellemző, hogy az anyagcsere-tevékenység építőszakasza egyre gyengül és a szerves anyagok bontódása jut túlsúlyba. Miért emlegetjük azt az általánosan ismert tényt? Azért, mert a lombhullás — bár minden évben szemünk előtt játszódik le — sokáig vita tárgya volt a növények életével foglalkozó tudósok között. Vitatták az okait, körülményeit, lefolyását, soltat meg is fejtettek titkaiból, de több részlete még ma is homályos. Ma már tudjuk, hogy az elöregedett levélben csökken a fotoszintézis, és megkezdődik a levélből a foszfor és a nitrogén kivonása. A levélfehérjék alokotóelemeikre bomlanak, kisebb molekulákra, és ezek a növény élénkebb anyagcseréjű részeibe, például a kialakulóban levő rügyekbe, gyökerekbe vándorolnak. Tudjuk azt is, hogy a zöld klorofill is elbomlik és ekkor változik meg ősszel a lombozat színe. A zöld színű klorofill mellett ugyanis egyes színes — főleg sárga és vöröses — anyagok is rejlenek a színtestecskékben, de színüket nyáron elnyomja a klorofill zöldje. Csak akkor válnak láthatókká, amikor a klorofill ősszel elbomlik. Az elbomló klorofillal fokozatosan eltűnik a levelek zöld színe és felhalmozódik a sárga színű karotín, amely nevét a sárgarépáról kapta. Sok növénynél ezzel le is zárul a levél élete: lehull a levél... A lombsárgulás nem egyszerre következik be az egész növényen: először a hajtások alján levő levelek kezdenek sárgulni, majd fokozatosan a többi, a csúcs felé haladva, kezdetben a hajtásokon egyszerre láthatunk sárga és még zöld leveleket, különösen az akácfán vagy a nyárfán. Ennek az az oka, hogy a levelek kora nem egyforma: először az öregebbek kezdenek sárgulni. A sárgulással és az anyagok kivonásával egyidőben más változások is megkezdődnek a levélben. Ősszel a levélnyél és a szár találkozási helyén, az úgynevezett levélalapon téglasorra emlékeztető leválasztó szövet alakul ki, s ez fokozatosan elválasztja a levél és a szár kőzött a nedvmozgás útját. Kezdetben még visszaáramlónak rajta keresztül az anyagok a levélből, később azonban teljesen elparásodik, úgyhogy a leváló levél helyén nem marad nyílt seb a növény testén, amely esetleg fertőzés kapuja lehet, sem pedig nyitott szállítóedény, amelyen át értékes anyagok távozhatnának a növényből. A lombja vesztett fa párologtatása tehát gyakorlatilag megszűnik, s ez előnyös, ha arra gondolunk, hogy télen a fagyott talajból nem vehet fel vízutánpótlást a növény. A kutatók előtt nem volt egyértelmű, hogy ml idézi elö a növények őszi átalakulását, a lombhullást. Élettani oka még ma sem teljesen tisztázott. Régebben úgy vélték, hogy az őszi, téli nyugalmi állapot valamiféle kényszer jelenség, amelyet a kedvezőtlenre forduló külső körülmények váltanak ki. Bizonyítékul a trópusi fákra és néhány nálunk is tenyésző növényre hivatkoztak, amelyek szobában télen is növekednek. Az újabb felfogás ezzel szemben belső okokra vezeti vissza a lombhullást és tagadja a külső, környezeti tényezők döntő szerepét. Azzal érvelnek az e felfogást valló kutatók, hogy legtöbb növényünk télre még melegházban is leveti lombját, s a trópusokon is többféle fa évente 2—3-szor vált lombot. Közben hosszabb ideig csupaszok, s ezek az időszakok nem függnek össze a nedves vagy a száraz időszakokkal. Ma az a legáltalánosabban elfogadott nézet, hogy a lombhullás anyagcserebeli szükségszerűség, mivel az idősebb levél a kiválasztott melléktermékek, sokszor mérgező anyagok raktárhelye is, amelyektől a növénynek előbb-utóbb szabadulnia kell, hiszen a növényi szervezetben nincs kiválasztószerv — mint például az állatoknál a vese. A lombhullás egyúttal hasznos alkalmazkodás az éghajlati ritmushoz. A lombszíneződés és lombhullás tehát mai ismereteink szerint a növény belső életritmusa, annak egyik külső megnyilvánulási formája. A sejtek biokémiai folyamatai szabályozzák, irányítják. Az éghajlati és talajtani tényezők kisebb-nagyobb mértékben befolyásolhatják az időpontját, lezajlásának módját, de alapvető különbségeket nem okoznak. A lombhullás és a sárgulás tehát — bármenynyire is költői az elmúláshoz, a halálhoz hasonlítani — nem a halál, hanem az élet velejárója, ritmusa. Mesterséges holdak javítása távirányítással A Föld körüli pályán különféle méréseket végző, illetve távközlést biztosító mesterséges holdak száma egyre nő, de ezek közül sok vált üzemképtelenné egy-egy alkatrész hibája folytán. Minthogy a mesterséges holdak gyártási és pályára állítási költsége igen tekintélyes, számuk növekedésével egyre inkább gazdaságossá válik azok javítása a keringés alatt. Főként a „szinkron", tehát a Földhöz képest állni látszó távközlési mesterséges holdak javítása lesz szükséges, minthogy ezekből 1980-ig kb. 130 darab „fellövését" tervezik. A mesterséges holdak javítására az amerikai General Electric távvezérelt, manipulátorokkal felszerelt, különleges űrhajó fejlesztésén dolgozik, amelynek felhasználásával a kezelőszemély meglehetősen bonyolult javítási műveleteket végezhet majd akár a Földről, akár egy közelben keringő űrhajóról távirányítás útján. A tervek szerint ilyen űrhajók kb. öt éven belül előállíthatók lesznek. A javítóűrhajót távvezérelt hajtóművek begyújtásával a kezelő személy a javítandó mesterséges hold mellé manőverezi, majd ahhoz csatolja,, és így végzi munkáját, amely telepek, elektronikus alkatrészek, szubegységek cseréjéből, vagy mechanikai rendszerek beállításából állhat. A kezelő személy a javítóűrhajón elhelyezett televíziós kamerák útján látja a manipulátorok mozgását. A tervek szerint a manipulátorok „erő-visszacsatolást" tartalmaznak majd. ami azt jelenti, hogy a televíziós vizuális kapcsolaton kívül a kezelő személy érezni is fogja, hogy mit csinálnak a manipulátorok. A kezelő személy kar- és kézmozgását telemetrikus úton továbbítják a manipulátorhoz, amely utánozza az ember mozdulatait, és a keltett és tapasztalt „erőhatásokat „visszaküldi" a kezelőhöz. Ilyen módon bonyolult és kényes műveletek elvégzése is lehetővé fog válni. Ma még problémát jelent a kommunikációs időkésés a földi kezelő és a távvezérelt manipulátor között, amely 0,3 másodperctől 1 másodpercig, vagy még hosszabb ideig tarthat. Ehhez az időkieséshez ugyan elvileg lehet alkalmazkodni, de a végzendő műveletek stabilitása és biztonsága még nehezen biztosítható. (dji