Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-21 / 301. szám, kedd

Kapitulált a kelet-pakisztáni főváros, a Banqla Desh alap­jában véve átvette az ország irányítását. Az esemény politi­kai fejleményei ma még nem körvonalazhatók tisztán, vi­szont határozottan a progresszív erők győzelmét jelentik. Jahja Khavi lemondott (Folytatás az 1. oldalról) ni hadifoglyok ellenébe cseré­lik ki. E terv megvalósításához azonban nem sok reményt fű­zött, mert — m!nt mondotta — „a pakisztáni katonai kormány nem tiszteli az ember értékét". A Bangla Desh Népi Köztár­saság több városában 1500 po­litikai foglyot bocsátottak sza­badon, akiket a nyugatpakisztá­ni erők vetettek börtönbe. Pakisztán djakartai nagykö­vetségének három diplomatája és kilenc alkalmazottja szakí­totta meg hétfőn kapcsolatait a karachi hatóságokkal és állt át a Bangla Desh oldalára. Párizsból hasonló eseményről érkezett hír. Muszlehud-din Ah­med, Pakisztán párizsi nagykö­vetségének kereskedelmi ügyek­kel megbízott első titkára teg­nap közölte, hogy „csatlakozik a Bangla Desh ügyéhez". A pakisztáni csapatok vasár­nap a kasmíri Uri térségében megszegték a tűzszünetet — kö­zölte a PT1 hírügynökség. Tá­madást intéztek egy indiai állás ellen, akciójukat azonban visz­szaverték. India hálás a Szovjetuniónak Új-Delhiben vasárnap nyilvá­nos taggyűlést tartottak a 14 napos háborúban Pakisztán fö­lött aratott győzelem megün­neplésére. A nagygyűlésen fel­szólalt Ram hadügy- és Csavan pénzügyminiszter is. A két mi­niszter beszédében békejobbot * * nyújtott Pakisztánnak, javasla­tot tett arra, hogy a két or­szág a háború okainak kikü­szöbölése után a jövőben béké­ben és barátságban éljen egy­mással. A Bangla Desh kormányának tagjai vasárnap több mint két­órás megbeszélést tartottak Cal­cuttában az indiai kormány magas rangú tisztviselőivel... A megbeszélés után Tadzsuddin Ahmed, a Bangla Desh minisz­terelnöke reményét fejezte ki, hogy India és a Bangla Desh „örökké egységes marad". Indira Gandhi indiai minisz­terelnök Alekszej Kosztginhoz, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökéhez intézett leve­lében kinyilvánította India hálá­ját és elismerését az indiai—pa­kisztáni konfliktusban tanúsí­tott szovjet magatartásért — kö­zölte a PTI hírügynökség. Peking — A Kínai Népköz­társaság új-delhi nagykövetsége tegnap jegyzékben tiltakozott az indiai kormánynál a Kína­ellenes tüntetés miatt, amely a múlt héten zajlott le a nagykö­vetség épülete előtt. Egyébként a pekingi rádió és az Új-Kína hírügynökség teg­nap ismét kemény vádakkal, sőt rágalmakkal illette Indiát. Azt állította, hogy India az „új tűzszüneti vonalnak megfele­lően" akarja megvonni Pakisz­tánnal szomszédos „új határát". Célja ezzel az, hogy annektálja az indiai csapatok által a 14 na pos háborúban elfoglalt nyugat­pakisztáni területeket. Aláírták az egyezményt Szovjet kormánynyilatkozat Berlin — A Német Demokra­tikus Köztársaság fővárosában, a minisztériumok házának dísz. termében hétfőn aláírták az NDK kormánya és a nyugat-ber­lini szenátus között december 11-én parafált két egyezményt. Dr. Günther Kohrt, az NDK külügyminisztériumi államtitká­ra és Ulrich Müller szenátusi igazgató pontban 11 órakor lé­pett be a terembe és foglalta el helyét az íróasztalnál. Az egyezmények aláírása után tartott rövid beszédében dr. Günther Kohrt kijelentette, kor­mánya jelentős eseménynek tartja az aláírás tényét. Ez is bizonyíték rá, hogy a realitások elismerése alapján meg lehet oldani földrészünk bonyolult problémáit is. Ulrich Müller a nyugat-berli­ni szenátus nevében is üdvözöl­te a megegyezések aláírását. A négyhatalmi megállapodással megnyílt a lehetőség a megér­tés megteremtésére a szenátus és az NDK kormánya között — mondotta. Ezután a berlini szovjet nagy­követségen Zsárou nagykövetsé­gi tanácsos tartott sajtóértekez­letet. Bejelentette, hogy Mihail jejremov, a Szovjetunió berlini nagykövete hétfőn délelőtt fel­kereste Ottó Winzert, az NDK külügyminiszterét, s átnyújtot­ta neki a szovjet kormány ne­vében azt a nyilatkozatot, amelynek nyilvánosságra hoza­talára kormányától felhatalma­zást kapott. Jefremov nagykö­vet ezután Klaus Schütz nyu­gat-berlini kormányzó polgár­mesterrel is ismertette a szov­jet kormány nyilatkozatát. A nyilatkozat szövege a kö­vetkező: „A szovjet kormány megelégedésének ad kifejezést azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy az illetékes német ható­ságok megállapodásokat kö­töttek, amelyek az 1971. szep­temberi 3-i négyoldalú egyez­ménnyel függnek össze. A meg­állapodás zárójegyzőkönyvé­nek a négy hatalom — a Szov­jetunió, az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britan­nia — által történő aláírása időpontját később állapítják meg." Kommentárunk« Dacca elestét követően gyors fordulatot vettek a kelet-pa­kisztáni események. Tény, hogy a stratégiai szempontokat fi­gyelembe véve a pakisztáni ve­zetésnek nem volt sok esélye, ami a keleti országrész főváro­sának védelmét illeti. Igaz az is, hogy a politikai megfigye­lők nem számoltak az indiai haderő ilyen rohamos és ered­ményes előrenyomulásával, amelynek következtében a poli­tikai helyzet szinte óráról órá­ra változott. A pakisztáni katonai kormány manőverei, amelyeket többek között az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság is tá­mogatott, ezúttal nem vezettek célhoz, sőt felvillantották a re­zsim gyenge oldalait. Nem is olyan régen utaltunk rá, hogy Jahja Khan elveszti a csatát, illetve belebukik az ön­maga „kotyvasztotta" kelet-pa­kisztáni fejleményekbe. A leg­frissebb hírügynökségi jelenté­sek arról számolnak be, hogy Jahja Khan lemondott tisztségé­ről s helyébe Ali Bhutto lépett, aki az utóbbi napokban a kül­ügyminiszteri tisztséget töltötte be. Ali Bhutto nyilatkozataiból még nem derül ki, hogy Nyu­gat-Pakisztánban valóban ko­néhány sorban VARSÓBAN tegnap összeült a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága. A központi bizottság megvitatja a pártszer­vek és -szervezetek feladatait a LEMP közelmúltban véget ért kongresszusi határozatainak végrehajtásában. TOKIÓ külvárosában hét em­berrel a fedélzetén lezuhant az amerikai haditengerészet egyik helikoptere. A szeren­csétlenséget, amely leszállás közben következett be, senki sem élte túl. A MAGYAR nemzetgyűlés ülé­sén, amelyen többek között Ká­dár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Losonci Pál, az MNK elnöki ta­nácsának elnöke is részt vesz, az állami költségvetés és az el­következő tervfeladatok néhány problémáját tűzték napirendre. BÉCSBEN folytatódtak a SALT-tárgyalások. A szovjet, il­letve az amerikai küldöttség megállapodott abban, hogy még a karácsonyi szünetet megelő­zően újabb megbeszélést tart. BERLINBEN összeült a Német Demokratikus Köztársaság nem­zetgyűlése, amelynek napirend­jén az 1971—75-ös évekre szó­ló ötéves terv irányelveinek, valamint a jövő évre szóló népgazdasági terv mutatóinak megvitatása szerepel. Befejeződött a Béke világtanács ülése Oslo — Oslóban véget ért a Béke-világtanács európai biz­tonsággal foglalkozó bizottsá­gának kétnapos kibővített ülé­se. Romes Csandrának, a BVT titkárának, Raymond Guyot francia szenátornak és Zamja­tyinnak, a TASZSZ vezérigazga­tójának vitaindító felszólalásai nyomán tizenhét európai or­szág képviselői fejtették ki vé­leményüket, köztük olyan brit, nyugatnémet és norvég parla­menti képviselők, akik szerve­zetileg nem tartoznak a BVT­hez. A négytagú magyar dele­gációt dr. Bartha Tibor debre­ceni református püspök vezet­te, tagjai Pethő Tibor, dr. Nagy Gábor és Réti Ervin voltak. Első ízben fordult elő, hogy a BVT európai bizottsága egy NATO tagállam fővárosában ta­nácskozott. Az értekezlet meg­nyitó ülésén beszédet mondott s kifejtette kormányának állás­pontját Arnessen, a norvég külügyminisztérium politikai ál­lamtitkára is. Bull, Oslő főpolgármestere fo­gadást adott a küldöttek tisz­teletére. A BVT bizottsága olyan hatá­rozatokat és felhívást fogadott el, amelyek leszögezik, hogy a földrészünkön bekövetkezett új politikai fejlemények nyomán lehetőség nyílt az európai biztonsági értekezlet előkészü­leteinek meggyorsítására. Amerikai légitámadás Hanoi közeiében Saigon — Vasárnap egy F-105-ös amerikai vadászbom­bázó támadást intézett egy, a VDK fővárosától, Hanoitól mindössze 144 km-re lévő cél­pont, egy radar-állomás ellen — közölte hétfőn egy amerikai katonai szóvivő. A Reuter hír­ügynökség ehhez a bejelentés­hez hozzáfűzi, hogy amióta Johnson elnök három évvel ez­előtt elrendelte a VDK bombá­zását, amerikai repülőgépek sohasem közelítették meg eny­nyire Hanoit. A Dél-vietnami Nemzeti Fel­szabadítási Front megalakulá­sának 11. évfordulója alkalmá­ból a hazajias erők fokozták har­ci tevékenységüket Dél-Vietnam­ban, Kambodzsában és Laosz­ban — tűnik ki nyugati hír­ügynökségek jelentéseiből. Hét­főn hajnalban — az október­ben megtartott úgynevezett dél­vietnami elnökválasztások óta először — a ÜNFF jegyveres erői rakétatámadást intéztek Saigon ellen. Az amerikai ka­tonai parancsnokság szóvivőjé­nek közlése szerint két rakéta csapódott be a Saigon központ­jában lévő dél-vietnami tenge­részeti parancsnokság közelé­ben. A hazafiak erőteljes táma­dást intéztek a Bien Hoa-i légi­támaszpont ellen is. Hanoiban hétfőn ünnepélye­sen megemlékeztek a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabaditási Front megalakulásának 11. év­fordulójáról. A VDK nemzetgyű­lésének épületében ünnepi gyű­lést tartottak az évforduló al­kalmából, amelyen Le Thanh Nghi, a VDK miniszterelnök-he­lyettese méltatta a nemzeti füg­getlenségéért harcoló dél-viet­nami nép katonai sikereit, amelyeket a DNFF vezetésével ért el. Az egybegyűltek hosz­szas ünneplésben részesítették Nguyen Van Ngoy, a DNFF kül­döttség vezetőjének felszólalá­sát, aki hangoztatta, hogy a dél-vietnami hazafiak minden erejüket a dél felszabadításá­nak, hazájuk béijgs újraegyesí­tésének szentelik. Moszkva — Leonyid Brezs­nyev, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszigin, a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabaditási Front megalakulásának 11. év­fordulója alkalmából táviratban üdvözölte Nguyen Huu Thot, a DNFF Központi Bizottságának elnökét, a Huynh Tan Phatot, a dél-vietnami ideiglenes for­radalmi kormány elnökét. A DNFF szervezi és vezeti a dél-vietnami népet hősies har­cában az amerikai betolakodók­kal és a népellenes saigoni re­zsimmel szemben — állapítja meg a távirat. A Szovjetunió hűen a lenini elvekhez következetesen és sokoldalúan segíti Indokína né­peit az imperialista agresszo­rok ellen vívott küzdelmükben. Támogatja a DIFK hétpontos javaslatát, amely a vietnami kérdés rendezésének ésszerű és igazságos alapja — hangzik a szovjet vezetők üdvözlő távira­ta. Saigon — Az amerikai kato­nai parancsnokság hétfőn beje­lentette, hogy az elmúlt héten csaknem tízezer amerikai kato­nát vontak vissza Dél-Vietnam­ból. Ez volt több mint másfél év óta a legnagyobb arányú amerikai csapatkivonás Viet­namból. Az amerikai katonai parancsnokság szóvivője közöl­te még, hogy jelenleg 162 500 amerikai katona állomásozik dél-vietnami területen. Szófia — Vasárnap késő este bolgár párt- és kormánykül­döttség utazott a Vietnami De­mokratikus Köztársaságba, hogy eleget tegyen a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bi­zottsága és a VDK kormánya meghívásának. A delegációt Sztanko Todorov, a BKP politi­kai bizottságának tagja, a Bol­gár Népköztársaság miniszter­elnöke vezeti. A dollár — új helyzetben A dollárt leértékelték — s ez a pénzügyi és politikai „vi­lágszenzáció" ismét megerősí­tette a régi tapasztalatot — ne­vezetesen azt, hogy a tőkés vi­lág hatalmainak egymás közöt­ti vitás kérdéseiben a tényle­ges erőviszonyok döntenek. Az Egyesült Államok látszólag ked­vezőtlen helyzetből indult. I.anyhuló termelés, fokozódó munkanélküliség, a fizetési mérleg krónikus hiánya, a kül­kereskedelmi mérlegnek az or­szág történetében első ízben jelentkező deficitje, a dollár ál­landó értékvesztése. Ez volt a kiindulópont. De csupán „tisz­tán gazdasági" értelemben. Tisztán gazdasági viszonylatok azonban nincsenek. Bármilyen kedvezőtlen is lett az Egyesült Államok gazdasági pozíciója — tényleges stratégiai, politikai túlsúlya miatt továbbra is az „erő helyzetéből" tárgyalhat a tőkés világon belül. Ez a magyarázata annak, moly, a belpolitikai képletet alapvetően megváltoztató sze­mélycserékre került sor. Viszont vitathatatlan, hogy Jahja tábor­nok kormánya képtelen ellen­állni a nyomásnak, s akarva akaratlanul vissza kell lépnie. Mohnak a táviatok ľ Köztudomású, hogy Ali Bhutto személyében tulajdonképpen szovjet- és általában haladás­ellenes politikus került a pa­kisztáni vezetés élére. Ma még nem tudhatjuk, vajon a „min­den hájjal megkent" pakisztáni politikus első lépései merre ve­zetnek. Kétségtelen azonban, hogy nyilván Peking felé orien­tálódik majd, kísérletet tesz diplomáciai sakkhúzásokkal za­vart kelteni Delhi fennálló kap­csolatait illetően. Az indiai ál­lásfoglalás viszont egyértelmű, és világos. Indira Gandhi kor­mánya nem területszerzési szándékkal folyamodott a végső eszközhöz, hanem éppen ellen­kezőleg: a politikai rendezést kívánja mielőbb megvalósítani. Pillanatnyilag nyilvánvaló, hogy a Biztonsági Tanácsban elhang­zott szovjet javaslat valóban reális volt, hiszen hangsúlyoz­ta a politikai rendezés feltét­len szükségességét. Erre sajnos csak azt követően került sor, illetve kerülhetett sor, hogy In­dia egyrészt területi sérthetet­lenségét, másrészt legközvetle­nebb politikai érdekeit védve fegyveres erőinek igénybevéte­léhez folyamodott. Az első kommentárok, a leg­frissebb vélemények a pakisz­táni politika teljes vereségét jelzik. A polgári erők előretöré­se, következésképp Jahja Khan bukása vitán felül a kelet-pa­kisztáni helyzet alakulásával hozható összefüggésbe. Ma még nem tudni, miként alakul a jövőben Pakisztán sorsa. Az utolsó szót valószínűleg Rah­man sejk, illetve a Bangla Desh mondja majd ki. Előrejelezhető azonban, hogy a „csata" a pa­kisztáni haladó erők javára dől el. S ez a tény vitán felül iga­zolja a szovjet álláspont he­lyességét, rávilágít, hogy a jö­vőben is csupán a megfontolt, a problémák eredendő okát ki­küszöbölő döntések vezethetnek a hasonló helyzetek megoldá­sához. IP) hogy gazdaságilag gyenge po­zíciója ellenére a nagy deviza­csatában az Egyesült Államok a maga alapvető érdekeit érvé­nyesíteni tudta. Ennek a politikának a szol­gálatában vezette be Nixon a 10 százalékos import külön­adót, amellyel megdrágította a versenytársak Amerikába irá­nyuló kivitelét. Ugyanezt a célt szolgálta az is, hogy egyes ve­zető tőkés országokat a valu­ta „lebegtetésére" kényszerí­tették. Ez a kereslet-kínálat ide. iglenes szabad érvényesülését jelentette, ami az összes vezető valuták árfolyamát magasba hajtotta a dollárhoz képest. A gyakorlatban ez úgy hatott, mintha már fel is értékelték volna ezeket a valutákat. Ež tovább drágította az Egyesült Államok versenytársainak ára­it a világpiacon. Mis szóval: javította az USA VRr=enypozí j cióit. Az amerikai pénzügyi és bank­világ taktikát változtatott. Olyan döntés született, hogy az Egyesült Államok is leértékeli a dollárt — de ugyanakkor sú­lyos kereskedelempolitikai kö­veteléseket is támaszt vetély­társaival szemben. így történt, hogy Rómában, a tíz vezető tő­kés ország tanácskozásán, majd utóbb Brüsszelben Washington bejelentette a leértékelést — s egyben új követeléseit is. A leértékelésre vonatkozó döntést azután megerősítette a Nixon —Pompidou találkozó. A meny. nyiségi arányokat pedig meg­határozta a Washingtonban va­sárnap hajnalban végetért két­napos pénzügyminiszteri konfe­rencia. A dollárt 7,89 százalék-^ kai értékelték le, ami azt je­lenti, hogy 1934 óta első ízben megváltozott az arany dollár­ban kifejezett hivatalos árfolya­ma: 34 dollárról 38-ra emelke­dett. Ezzel egyidőben felérté­kelték a japán yent 7,0 száza­lékkal, a nyugatnémet márkát és a svájci frankot 4,6 száza­lékkal, mfg az angol font és a francia frank árfolyama vál­tozatlan maradt. A különbsé­gek természetesen összeadód­nak. A „lebegtetés" előtti utol­só fix árfolyamhoz képest te­hát a yen 15,6 százalékkal, a nyugatnémet márka és a svájci frank 11,6 százalékkal, a frank és a font pedig 7,8 százalékkal értékelődött fel a dollárhoz ké­pest.

Next

/
Thumbnails
Contents