Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-19 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

Kovács e-yürgy Szlovákia legeredményesebb birkózója Amikor végei értek a birkózó csa­patbajnoksúg küzdelmei és végleges­sé vált, bogy a fil'akovói (fülekij birkózóknak sikerült megkapaszkod­niuk az I. ligában, érdeklődéssel utaz­tunk e 8000 lakost számláló város­ba. Kíváncsiak voltunk, vajon milyen úton halad Fiľakovo testnevelési és sportmozgalma, minek köszönheti, hogy birkózói az országos bajnokság legfelsőbb osztályában szerepelnek. Akkor még nem tudtuk, milyen meg­lepetések várnak ránk riport-kőr­útunkon, mennyire tévedtünk, amikor azt hittük, hogy a látottakról csak­nem kizárólag a dicséret hangján ír­tlíít-iinl^ Le a kalappal előttük Filakovon a sporteseményeket lá­togató családtagoktól otthon nem az­iránt érdeklődnek, hogy ki lőtte a gólokat, hanem hogyan birkózott Ko­vács, Pál, Danyi és a többiek, mert a lakosságot elsősorban a Kovomier birkózó-csapatának bajnoki szereplé­se érdekli. Az említett három birkózó a csa­pat erőssége. A legeredményesebb közülük Kovács György, kétszeres or­szágos bajnok, akit a napokban a szö­vetség „Szlovákia legjobb .birkózója" címmel tüntette ki. Kovács január­ban lesz 23 éves, Komáromban szü­letett, ott nevelkedett és a hajógyár tanonciskoláját látogatta, amikor Pet. rás Sándor vette pártfogásába a ke­ménykötésű fiút és az. ő kezei alatt nevelkedett először kétszeres ifjúsági, majd később felnőtt bajnokká. — Tavaly a Dukla Trenčín színei­ben a 82 kg-os súlycsoportban kö­töttfogásban, az idén pedig néhány héttel ezelőtt szabadfogásban végez­tem az első helyen. Örülök, hogy Fü­lekre jöttem, mert Hegedűs edzővel élvezet dolgozni. Ö az itteni birkó­zósport lelke, nélküle nehezen érvé­nyesülnénk. Kétségtelenül kizárólag neki köszönhető, hogy az I. liga résztvevői vagyunk, arról nein is be­szélve, hogy a bajnoki mérkőzéseken ő maga is szőnyegre lép és a csa­pat egyik biztos pontja. — Mi nagyjában meg vagyunk elé­gedve a feltételekkel. Legnagyobb fájdalmunk, hogy az egyesület új ve­zetősége még kevesebbet törődik ve­CSAK AZ ÖSSZEFOGÁS lünk, mint a régi, pedig ennek ellen­kezőjét reméltük. Sajnos, még fű­tött tornatermet sem biztosítanak, pe­dig enélkül edzést tartani egyszerűen lehetetlen. Kováccsal egyetért edzőtársa és egyben jóbarátja, Pál István is, aki Galántáról került Filakovóra, vala­mint Danyi László, aki helybelinek számít, hiszen szülőfaluja csupán 5 km-re fekszik Fülektől. Az utóbbi ki­jelentette, ha nem változik a hely­zet, „elszegődik" Prievidzára. Mind­hárman a csehszlovák blrkózósport nagy reménységei. Fiatalok, lelkesek, szorgalmasak, nagyon szerények, s ami a legfontosabb, imádják sport­jukat. A birkózás megszállottja Hegedűs Lajost szinte az egész or­szágban ismerik. Néhány évvel ez­előtt mi is bemutattuk már olvasó­inknak, mégis célszerűnek látjuk né­hány mondatban rámutatni érdemei­re. Több mint három évtizede aktív versenyző és edző egy személyben. Négyszer nyert észak-magyarországi bajnokságot, és 1943-ban félnehéz­súlyban a magyar bajnokságban a má­sodik helyen végzett. Hétszeres szlo­vákiai bajnok, és még 1970-ben a har­madosztályú versenyzők között Cseh­szlovákiában az első helyen végzett. 1942-ben Budapesten tette le az ed­zői és a bírói vizsgát. — 1939-ben kezdtem a versenyzést, de már egy évvel később, amikor a füleki edzőt kivitték a frontra, meg­kezdtem edzői tevékenységemet. Ta­lán nem kell külön hangsúlyoznom: a füleki birkózócsapat kialakítása nem ment egykönnyen. Sokáig tartott, míg ütőképes gárdát sikerült összehozni. Sajnos, az egyesület vezetősége el­sősorban a labdarúgókat támogatta, a közönség azonban minket. Az utób­bi években bajnoki mérkőzéseinket több mint 500 szurkoló látogatta rendszeresen, de nem volt ritkaság a 700-on, sőt 900-on felüli nézőszám sem. — Tavaly már ötödször nyertük a II. ligát, és az I. ligába jutásért ví­vott selejtezőt is. Tervünk az volt, hogy bennmaradjunk az első ligában. Sikerült aminek mindnyájan na­gyon örülünk, hiszen olyan csapa­tok mögött végeztünk az ötödik he­lyen, mint a Košice, az RH Praha, a Dunajplavba, a Prievidza, amelyeknek birkózósportja eredményekben gazdag múltra tekint vissza, és olyan lehe­tőségekkel rendelkeznek, amelyeket csak nagyvárosok klubjaiban lehet megteremteni. A mi kis sáros váro­sunk ezeket a feltételeket megköze­lítőleg sem tudja biztosítani. — Mivel megalakult az Extra-liga, megnyílt előttünk a jobb helyezés el­ÍTHET A TJ Kovomier Fiľakovo eisűligás birkózó csapata érésének lehetősége, de csak akkor, ' ha együtt marad a mostani gárda. A fiúk szorgalmasak, igyekezetben sincs hiány, csak az anyagiakat kel­lene biztosítani, egyesületünkben viszont jelenleg ez a legkényesebb kérdés. — Ami versenyzőink elmúlt idény­ben nyújtott teljesítményét illeti, azoknak az eredményeivel, akik az egyéni bajnoki küzdelmekből is kivet, ték részüket, meg lehetünk eléged­ve. Az I. liga mérkőzésein azonban a balszerencse végig kísért bennün­ket. Versenyzőink a kőbányában fizi-" kai munkát yégeznek, s ez vélemé­nyem szerint, ha nem viszik túlzásba, jócskán hozzájárul az erőnlét meg­alapozásához, Az irodai munka ugyanis elpuhítja a birkózókat. Jö­vőre azoknak, akik a válogatott ke­ret tagjai lesznek, az üzemtől hatórás kedvezményt szeretnénk kieszközöl­ni. — Ami az utánpótlást illeti, igye­keztünk fiatalokat nevelni, de nem váltották be a hozzájuk fűzött remé­nem tudtuk az 5U00 koronás villany­számlát kifizetni. Nem titok előttünk, hogy a tornaterem fűtetlen, s ezért nem lehet edzeni, de egyelőre nincs módunkban ezen segíteni. Labdarúgó, csapataink 1970 augusztus óta Ragyol­con játsszák mérkőzéseiket és ott tartják edzéseiket is. — Panaszkodjam még tovább? Mi­nek? Ha nem változik a helyzet, sportegyesületünk feloszlik, elsősor­ban anyagi okok miatt. Az év végé­ig azonban a szakosztályok elkínlód­nak valahogy. Azt, hogy a birkózók eljutottak az I. ligába, kizárólag He­gedűs edzőnek, és nem utolsósorban saját szorgalmuknak köszönhetik. Kár, hogy a jövő ilyen kilátástalan. — Pedig a sport iránt lenne nálunk is érdeklődés, hiszen a két gimnáziu­mot, valamint a tanonciskolát csak­• nem 2300 fiatal látogatja. Számukra nincs — a kötelező iskolai testneve­lésen kívül — sportolási lehetőség biztosítva. Érdeklődés lenne kézilab­da, röplabda, kosárlabda és az atlé­tika iránt, de hát megfelelő alapok, Hegedűs edző kislányával is foglalkozik. „Kár, hogy nem fiúnak született, olyan jól csinálja" — szokta hangoztatni nyeket. Ezen is segítenünk kell és a jövőben minden tekintetben többet és sokoldalúbban kell velük foglal­kozni. Vezetőség nélkül Hegedűs edző társaságában felke­restük Szikora Istvánt, a TJ Kovomier Fiľakovo elnökét, aki meglepő beje­lentéssel fogadott: — Az új vezetőség már több mint három hónapja lemondott, de szak­osztályaink — labdarúgók, teke, bir­kózás — döcögnek tovább (az utób­bi nem is rosszul, a szerk. megj). Funkcióinkat az év elején egymillió 300 ezer koronás adóssággal vettük át, melyből eddig 400 000-et törlesz­tettünk. A szakosztályokat, bár szűkö­sen, de igyekeztünk támogatni. Rövid ténykedésünket sok gond kísérte. Az üzemek nem tanúsítottak érdeklődést a helyi sportélet iránt. Igaz, a volt vezetőség 1969-ben egy 60 000 koro­nád támogatásról nagyképűen lemon­dott, pedig ez a csekély összeg is jó lett volna, ha másra nem, hát új fel­szerelés vásárlására. A négy labda­rúgó, 2 teke- és 3 birkózócsapat fenn­tartása bizony sokba kerül. v— A volt vezetőség tagjai megját­szották a milliomosokat. Csaknem na­pirenden volt a vendéglátás, dínom­dánom, csoda, hogy így eladósodtak? Mi természetesen máról holnapra ezen nem tudunk segíteni. így tör­tént ezután, hogy az idén a sportoá­lya áram- és víz nélkül volt, mert illetve sportpályák és tornatermek nélkül mit sem kezdhetünk. — Talán .túj sötéten látjuk jövőn­ket, de ez jelenlegi helyzetünkből adódik. A városi funkcionáriusoktól vagy két hónappal ezelőtt ígéretet kaptunk, hogy megbeszélésre hívják össze az állami gazdaság, a vasút, a hnb, a Kovosmalt, a Béke üzem és az iskolák küldöttjeit, mert — úgy­mond — itt az ideje, hogy tegyünk valamit a füleki testnevelés érdeké­ben. Egyelőre azonban nem történt semmi. Őszintén megvallva, nem tu­dom, milyen megoldást sikerül talál­nunk. Mit hoz a Hosszú évek óta járjuk a vidéket, írunk a falvak, a községek, a kisváro­sok testnevelési mozgalmáról, sport' , járói. Sok-sok panaszt hallottunk már, de még többször kellett a látot­takról az elismerés hangján nyilat­koznunk. Amit Füleken tapasztaltunk, arra újságírói pályafutásom során talán még nem is volt példa. Egy nyolcezer lakosú városban ilyen pasz. szív sporttevékenység egyeriesen meg­hökkentő. Ezen valóban csak az ösz­szefogás segíthet, de csak akkor, ha erre minél előbb sor kerül. Ahol csaknem 2500 fiatal látogatja az is­kolákat, körültekintő munkával már rövid időn belül virágzó sportéletet lehet teremteni. Reméljük, ez a fü­lekieknek is mielőbb sikerjül. KOLLÁR JÓZSEF Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkij | wea 10. Telefon: 537-16, 512-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-18 sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek - 506-39, távirá: 09308. Journal Kiadó­Mvatal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállaiat bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrovo 4. Hirdetőiroda: Bratislava, Jesenského 12. lelelon: 551-83. Elôlizetési díj havonta 14.70 korona, a Vasárnapi Új Sző negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS • Ústredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII.

Next

/
Thumbnails
Contents