Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-19 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

a szocialista országok pedagógiai kutatóinak tudományos konferenciája Moszkvában a közelmúltban rendezték meg a szocialista országok pedagógiai kutatóinak tu­dományos konferenciáját. A tanácskozáson részt vettek Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelor­szág, Magyarország, Mongólia, a Német Demok­ratikus Köztársaság. Románia és a Szovjetunió képviselői. A konferencia két témája egyben a szekció­ülések témáit is jelzi. Az 1. szekció alapkérdése: A marxista-leninista pedagógia problémái, a 2. szekcióé: Az oktatás tökéletesítése a tudomá­nyos-technikat forradalom körülményei között. Az 1. témát A. M Arszenyeo exponálta, a 2. számút pedig A. 1. Markusevics. (Markusevics professzor hosszú időn át az Oroszországi Szo­cialista Szovlet Köztársaság közoktatásügyi mi­niszterhelyettese volt, nemzetközileg Ismert, be­csült oktatáspolitikus.) Arszenyev rámutatott arra, hogy az iskolák fejlesztésének volt olyan szakasza, amikor a mennyiségi fejlesztés dominált. Ma viszont a mi­nőségi fejlesztés szakaszában vagyunk, és ennek a ténynek meg kell mutatkoznia a tudományos munkában Is. Példákon mutatta be. hogy a pe­dagógiai munka többszörösen nehéz, mivel a pedagógiának — mint az ideológiai front részé­nek — akkor kell fejlődnie, amikor az ideoló­giai harc élesedik. Bírálta azokat, akik a bur­zsoá pedagógiát kritika nélkül elfogadják és elfogadtatják. Arra is felhívta a figyelmet, hogy egyes pszichológusok mindenható orvosi mód­szereket ajánlanak, mondván, hogy ezek a mód­szerek mindig segítenek az embereknek. Ez azon­ban — mint általában a módszerek kritikátlan elfogadása — depolitizáltsághoz vezet. Felhívta a figyelmet arra, hogy a pedagógiai kutatók az iskolarendszerek szerkezetének ösz­szehasonlításakor gyakran a formai, szerkezeti elemet tekintik meghatározónak, és ebből nem egyszer a tőkés országok oktatáspolitikusai vagy propagandistái húznak hasznot. Ma nyugaton erőteljesen hangoztatnak olyan nézeteket, hogy az iskolarendszert alapvetően a technikai fejlett­ség határozza meg, nem pedig a társadalom és a társadalom céljai. Arra hivatkoznak például, hogy a szovjet és az amerikai iskolarendszer szerkezetében sok hasonlatosság van, és bizo­nyítottnak látják: „nem a marxizmus—leninizmus hat elsősorban a szovjet iskolarendszerre, ha­nem a technikai fejlődés". Figyelemreméltó, amit a tanulók egyéni bá­násmódjával kapcsolatban mondott. Nem va­gyunk ellene az egyéni bánásmódnak — han­goztatta —, de nem vagyunk hajlandók egyet­érteni azokkal, akik olyasmit igyekeznek fel­újítani, amit mi a húszas években kipróbáltunk, s amit el kellett vetnünk ideológiai, politikai és pedagógiai okokból. Markusevics professzor előadásának beveze­tőjében hangsúlyozta, hogy az oktatási folyamat tökéletesítésére irányuló kutatások, törekvések nemcsak a ma szempontjából fontosak. Nem­csak arról van szó, hogy a tanulók tudását, e tudás értékelését kell ma megoldani: mindez azért ls fontos, mert ma teremtjük meg az is­kola lövőben! funkciójának alapját. Ismeretes, hogy korábban szinte teljességgel az általánosan művelő középiskoláról hallottunk. Markusevics professzor nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az általánosan képző középiskola és a szakközép­iskola együttesen valósítja meg a középiskolai képzés általánossá válását. Az előadásban a tantervelméleti kérdések elő- Hj kelő helyen szerepeltek. Hangoztatta, hogy a Rg szakmai képzés megkezdése előtt meg kell adni H a tanulóknak a szakmai alapozást, s ezzel a ||j 10-osztályos iskola tantervét érintette. (Figye- Éti lembe kell itt venni, hogy a Szovjetunióban a tój 8. osztályt elvégző tanulók 60--62 százaléka a S jelenleg általánosan képző középiskolában ta- H nul tovább.) Nagy teret szentelt végül a perma- lg nens képzésnek, az esti és levelező oktatás fej- Sp lesztésépek. A plenáris -és a szekcióülések „gondolatairól" B némi tájékoztatást adunk akkor, amikor közöl- B jük több előadó nevét, valamint előadásuk té- S máit. N. Csakirov (Bulgária) a pedagógia ismeret­elméleti problémáit világította meg. V. Čisar B (Csehszlovákia) a tudományos-technikai forrada­lom és a kvalifikáció kérdéseiről, D. Tolingero­vá (Csehszlovákia) pedig az oktatás automati­zálódásának problémáiról beszélt. A lengyel elő­adók közül W. Okon professzor nevét emeljük ki, aki a didaktika korszerűsítésének fő irá­nyait foglalja össze. L. Sagdarszuren Mongólia képviseletében a tanítási óra hatékonyságának kérdéseit fejtegette. Az NDK-beli G. Neuner pro­fesszor előadásának címe: „Korunk marxi—leni­ni pedagógiai fejlődése a Német Demokratikus Köztársaságban". A Szovjetunió vezető nevelés­tudósai közül megemlítjük M. A. Danyilovot, aki a pedagógia metodológiájáról, N. F. Talizinát, aki a kibernetika neveléstudományi kapcsolatai­ról, N. K. Goncsarovot, aki az individualizálásról adott elő. A hazai közönség előtt bizonyára is- H mert N. A. Mencsinszkaja neve, aki az aktivi­tás pszichológiai problémáit boncolgatta; A. N. Kolmogorov a korszerű matematikatanításról, J. A. Kairov pedig a gyermek szellemi fejlődéséről értekezett. A magyar delegáció tagjai az egyete­mi nevelőmunka kérdéseivel, a pedagógiai kuta­tás tendenciáival, az oktatási folyamat tökélete­sítésével, az oktatás modernizálásával, a mar­xista pedagógia módszertani kérdéseivel és a szakmai képzés néhány kérdésével foglalkoztak. A tanácskozás határozatot fogadott el, mely­nek bevezetőjében megállapították, hogy a ta­nácskozás hasznos, időszerű volt, folytatni kell az eszmecserét, és erősíteni az együttműködést. Megállapította, hogy a konferencia résztvevői „közös nyelven" beszéltek, hiszen közös problé­máik váhnak. Ez a tanácskozás a szocialista országok első együttes tanácskozása volt. A résztvevők kölcsö­nösen informálták egymást nevelési és kutatási eredményeikről. A határozat kimondja: a neveléstudományi kutatóintézetek vezetői évente rendszeresen ösz­szeiilnek, hogy a kutatási terveket egyeztessék, megállapodjanak a munkamegosztásban és a kö­zös kutatásban. Kívánatosnak tartja továbbá, hogy a moszkvaihoz hasonló széles körű konfe­renciákat a szocialista országok meghatározott sorrendben vállalják magukra. A legközelebbi konferencia megrendezését az NDK delegációja el is vállalta. Az ismertetést legszebben a tanácskozás jel­mondatával zárhatjuk: „Azt szeretnénk, hogy a szocializmus békés rendszere minden nép össze­tartó, baráti családja legyen, amely megvédi a felépített új társadalmat, és kölcsönösen gazda­gítja egymást tapasztalatokkal és ismeretekkel." (A Köznevelés alapján) REGI SZOKÁS szerint az iskolában a hetesek már napokkal a téli vakáció előtt jelzik a szünet közeledtét. A nagy fekete tábla jobb felső sarkába krétával mosolygós, kövérkés nagy Ö-betűt rajzolnak. Néhány nap múlva már ott díszeleg a fi­gyelmeztetés: ÁC1Ö. majd teljes a felírás: VAKÁCIÓ. A na­gyobb diákok a téli szünidő előtti utolsó óra szünetében még aláírják a tanítóknak szánt figyelmeztetést: Ultima hora, non datur secundal. ami magyarul annyit jelent, hogy az utolsó tanítási órán nem szabad, nem illő szekundát, azaz ötös osz­tályzatot adni a tanulóknak. Azután megszólal a tanítás végét jelző csengő, a merészebbek kiáltják: Hurrá! Itt a téli va­káció! A tanulók csak néhány nap óta készülődnek a téli vaká­cióra, ám sokkal előbb készültek erre Želiezovce [Zselízf városában a pionírház dolgozói. Számukra a téli vakáció mun­kát, méqpedig felelősségteljes pedagógiai munkát jelent. A gyermekek nevelése szempontjából szinte végzetes lenne, ha az életet és a viláqot csak az iskola „padjaiban" ismernék meg. Még akkor is, ha ma már az iskolában nemcsak ok­tatnak, hanem nevelnek ts, ha az iskolák pedagógusai szün­telenül arra törekednek, hogy az iskolát összekapcsolják az élettel. Sokkal közelebb kerül az élethez az a tanuló, aki ak­tív tagja a pionírmozgalomnak, aki gyermekkorában úgy is­kolás, hogy már pionír, aki igazi gyermeki életet él társai körében ... Erre gondoltak a pionírház dolgozói, amikor már hetekkel ezelőtt összeállították munkatervüket. Terem Mátyás elvtárs, a pionírház igazgatója, szakképzett, gazdag tapaszta­latokkal rendelkező pedagógus. Közel egy évtizede különös gonddal foglalkozik a gyermekek iskolán kívüli nevelésével. Határozottan állítja: „Más munka ez, mint a tanítás. Bizo­nyos szempontból még igényesebb is." Ezt tükrözi munka­tervük. NAPONTA vetítenek filmet a téli vakáció idefén. „Ez a leg­kevesebb", mondja Andruska Tibor elvtárs, a pionír­ház technikai osztályának vezetője, mert arra gondol, hogy a hagyományos „Nagy sí- és szánkóverseny" megrendezése, előkészítése több gondot, nagyobb fáradságot jelent. Még sze­rencse, hoqy amikor a Sikenica (Nagypeszekf és Želiezovce (Zselíz) közötti terepen, a Hosszúlánc dombvidékén százával jelennek meg a síző, szánkózó pionírok, rendszerint szíves se­gítséget szoktak kapni a Csehszlovák Autóforgalmi Vállalat dolgozóitól. Á pionírházban téli vakáció idején ugyancsak mindennapi munka a diafilmes vetítéssel tarkított beszélgetések, teadél­utánok, mesedélutánok megrendezése. G r é c z i Géza elv­társ, a pionírház tömegpolitikai osztályának vezetője ezt tart­ja a legkevesebbnek, mert sokkal igényesebb munkát követel a sakkozók „Nagy téli versenye", és az asztaliteniszezők kör­zeti versenyét is meg kell rendezni. Erre eljönnek a körzet iskoláinak legjobb asztaliteniszezői. Es már hagyományos, hogy ilyenkor zajlik le a Šahy (Ipolyság f város pionírházá­nak legjobb asztaliteniszezőivel vívott küzdelem, a „Nagy téli torna" is. Emília Kaňuková elvtársnő, a természetrajzi osztály vezetőnője számára nem újdonság a vetélkedők megszerve­zése. Az idén télen azonban több is lesz. „Mit tudsz a Szov­jetunióról?" címmel földrajzi, majd történelmi vetélkedőket szerveznek. Az idősebb pionírok számára pedig a XIV. párt­kongresszus anyagából állítanak össze versenyfeladatokat egy érdekesnek ígérkező vetélkedőhöz. A vezetőnő elve: „A gyermekek érdeklődési körének meg­felelő programot kell összeállítani." És már sorolja is, hogy az olvasókörökben, az irodalmi körökben tevékenykedő pioní­rok számára milyen meglepetéseket készített elő. Többek kö­zött ilyen lesz a műsoros, bemutatóval egybekötött délután is: „Mi illik? Mi nem illik?" címmel, melyet szlovák és ma­gyar nyelven rendeznek meg, akárcsak minden más akciót. Barátok látogatására is számítanak. A város pionírjainak körében oly kedvelt, fiatal szovjet katona, Szása, azaz Sajdurov főhadnagy már jelezte, hogy a téli vakáció idején feltétlenül meglátogatja őket. Egy másik találkozó keretében látogat majd a pionírházba Kozlovszkij őrnagy és Kovalenko kapitány, s több mint valószínű, hogy Zseleznij őrnagy láto­gatása sem marad el. Ezek nem hivatalos látogatások. Es a találkozók is olyanok lesznek, mint a látogatók: egyszerűek, barátiak. A pionírház igazgatója azonban ezeken a találkozókon kí­vül más jellegű találkozót is szervezett. Ilyen lesz az „Ojévi találkozó", melyre január 2-án kerül sor. Közéleti vezetőkkel, a városi nemzeti bizottság elnökével, titkárával és más, fele­lős beosztásban dolgozó vezetőkkel találkoznak majd a pio­nírok. A vezetők megismerik a pionírok életét közelebbről is, a oioníroic pedig legalább ízelítőt kapnak abból, hoqy milyen problémák megoldásával foglalkoznak közéletünk vezetői. Néhány probléma azonban felvetődik a terv megvaló­sulása során. Ezek egyike: a különféle vetélkedők győz­tesei, qyöztes csoportjai rendszerint díjakat, jutalmakat szok­tat kapni. Honnan biztosítanak erre anyagi fedezetet? Az iqazqató elvtárs erre így felel: „Saját költségvetésünk bizto­sít valamelyes fedezetet, és az iskolák igazgatóságai is hozzá­járulnak." Tehát van rá lehetőség. Pionírjaink szerények, örömmel fogadják a díj és jutalom gyanánt kiosztott köny­veket. Különösen olyankor, ha Andruska elvtárs szép betűkkel az első lapjára ráírja, hogy ki, mikor, miért kapta, az iqaz­qató elvtárs pedig aláírásával, a pionírház pecsétjével méq külön ts bizonyítja ezt. Am felvetődik a kérdés: A város üze­mei ehhez nem járulhatnának hozzá? Nem arra gondolunk, hoqy pénzt utaljanak ki erre a célra. Ennél többről van szó: az üzemek képviseletében ugyanis fiatal munkások, munkásnők, SZISZ-taqok is részt vehetné­nek a versenybizottságokban, a vetélkedők zsűrijében, s ők adhatnák át az üzem díját. Közelebb kerülhetnének így egy­máshoz a Szocialista Ifjúsági Szövetséq taqjai, a tegnapi pionírok és a maiak. Együtt örvendeznének a téli vakáció napjainak, melyek qyorsan bár, de nem nyomtalanul múlnak el, mert a pionír­házak dolgozóinak munkája színessé, emlékezetessé teszi szá­mukra. Ebben a városban csakúgy, mini szerte a hazában mindenhol, ahol vörösnyakkendős pionírok ujjonganak: Itt a téli vakációi HAJDÜ ANDRÁS Könözsi István felvétele a Gyerkőcök című ciklusból

Next

/
Thumbnails
Contents