Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-19 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

a szocialista országok pedagógiai kutatóinak tudományos konferenciája Moszkvában a közelmúltban rendezték meg a szocialista országok pedagógiai kutatóinak tudományos konferenciáját. A tanácskozáson részt vettek Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság. Románia és a Szovjetunió képviselői. A konferencia két témája egyben a szekcióülések témáit is jelzi. Az 1. szekció alapkérdése: A marxista-leninista pedagógia problémái, a 2. szekcióé: Az oktatás tökéletesítése a tudományos-technikat forradalom körülményei között. Az 1. témát A. M Arszenyeo exponálta, a 2. számút pedig A. 1. Markusevics. (Markusevics professzor hosszú időn át az Oroszországi Szocialista Szovlet Köztársaság közoktatásügyi miniszterhelyettese volt, nemzetközileg Ismert, becsült oktatáspolitikus.) Arszenyev rámutatott arra, hogy az iskolák fejlesztésének volt olyan szakasza, amikor a mennyiségi fejlesztés dominált. Ma viszont a minőségi fejlesztés szakaszában vagyunk, és ennek a ténynek meg kell mutatkoznia a tudományos munkában Is. Példákon mutatta be. hogy a pedagógiai munka többszörösen nehéz, mivel a pedagógiának — mint az ideológiai front részének — akkor kell fejlődnie, amikor az ideológiai harc élesedik. Bírálta azokat, akik a burzsoá pedagógiát kritika nélkül elfogadják és elfogadtatják. Arra is felhívta a figyelmet, hogy egyes pszichológusok mindenható orvosi módszereket ajánlanak, mondván, hogy ezek a módszerek mindig segítenek az embereknek. Ez azonban — mint általában a módszerek kritikátlan elfogadása — depolitizáltsághoz vezet. Felhívta a figyelmet arra, hogy a pedagógiai kutatók az iskolarendszerek szerkezetének öszszehasonlításakor gyakran a formai, szerkezeti elemet tekintik meghatározónak, és ebből nem egyszer a tőkés országok oktatáspolitikusai vagy propagandistái húznak hasznot. Ma nyugaton erőteljesen hangoztatnak olyan nézeteket, hogy az iskolarendszert alapvetően a technikai fejlettség határozza meg, nem pedig a társadalom és a társadalom céljai. Arra hivatkoznak például, hogy a szovjet és az amerikai iskolarendszer szerkezetében sok hasonlatosság van, és bizonyítottnak látják: „nem a marxizmus—leninizmus hat elsősorban a szovjet iskolarendszerre, hanem a technikai fejlődés". Figyelemreméltó, amit a tanulók egyéni bánásmódjával kapcsolatban mondott. Nem vagyunk ellene az egyéni bánásmódnak — hangoztatta —, de nem vagyunk hajlandók egyetérteni azokkal, akik olyasmit igyekeznek felújítani, amit mi a húszas években kipróbáltunk, s amit el kellett vetnünk ideológiai, politikai és pedagógiai okokból. Markusevics professzor előadásának bevezetőjében hangsúlyozta, hogy az oktatási folyamat tökéletesítésére irányuló kutatások, törekvések nemcsak a ma szempontjából fontosak. Nemcsak arról van szó, hogy a tanulók tudását, e tudás értékelését kell ma megoldani: mindez azért ls fontos, mert ma teremtjük meg az iskola lövőben! funkciójának alapját. Ismeretes, hogy korábban szinte teljességgel az általánosan művelő középiskoláról hallottunk. Markusevics professzor nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az általánosan képző középiskola és a szakközépiskola együttesen valósítja meg a középiskolai képzés általánossá válását. Az előadásban a tantervelméleti kérdések elő- Hj kelő helyen szerepeltek. Hangoztatta, hogy a Rg szakmai képzés megkezdése előtt meg kell adni H a tanulóknak a szakmai alapozást, s ezzel a ||j 10-osztályos iskola tantervét érintette. (Figye- Éti lembe kell itt venni, hogy a Szovjetunióban a tój 8. osztályt elvégző tanulók 60--62 százaléka a S jelenleg általánosan képző középiskolában ta- H nul tovább.) Nagy teret szentelt végül a perma- lg nens képzésnek, az esti és levelező oktatás fej- Sp lesztésépek. A plenáris -és a szekcióülések „gondolatairól" B némi tájékoztatást adunk akkor, amikor közöl- B jük több előadó nevét, valamint előadásuk té- S máit. N. Csakirov (Bulgária) a pedagógia ismeretelméleti problémáit világította meg. V. Čisar B (Csehszlovákia) a tudományos-technikai forradalom és a kvalifikáció kérdéseiről, D. Tolingerová (Csehszlovákia) pedig az oktatás automatizálódásának problémáiról beszélt. A lengyel előadók közül W. Okon professzor nevét emeljük ki, aki a didaktika korszerűsítésének fő irányait foglalja össze. L. Sagdarszuren Mongólia képviseletében a tanítási óra hatékonyságának kérdéseit fejtegette. Az NDK-beli G. Neuner professzor előadásának címe: „Korunk marxi—lenini pedagógiai fejlődése a Német Demokratikus Köztársaságban". A Szovjetunió vezető neveléstudósai közül megemlítjük M. A. Danyilovot, aki a pedagógia metodológiájáról, N. F. Talizinát, aki a kibernetika neveléstudományi kapcsolatairól, N. K. Goncsarovot, aki az individualizálásról adott elő. A hazai közönség előtt bizonyára is- H mert N. A. Mencsinszkaja neve, aki az aktivitás pszichológiai problémáit boncolgatta; A. N. Kolmogorov a korszerű matematikatanításról, J. A. Kairov pedig a gyermek szellemi fejlődéséről értekezett. A magyar delegáció tagjai az egyetemi nevelőmunka kérdéseivel, a pedagógiai kutatás tendenciáival, az oktatási folyamat tökéletesítésével, az oktatás modernizálásával, a marxista pedagógia módszertani kérdéseivel és a szakmai képzés néhány kérdésével foglalkoztak. A tanácskozás határozatot fogadott el, melynek bevezetőjében megállapították, hogy a tanácskozás hasznos, időszerű volt, folytatni kell az eszmecserét, és erősíteni az együttműködést. Megállapította, hogy a konferencia résztvevői „közös nyelven" beszéltek, hiszen közös problémáik váhnak. Ez a tanácskozás a szocialista országok első együttes tanácskozása volt. A résztvevők kölcsönösen informálták egymást nevelési és kutatási eredményeikről. A határozat kimondja: a neveléstudományi kutatóintézetek vezetői évente rendszeresen öszszeiilnek, hogy a kutatási terveket egyeztessék, megállapodjanak a munkamegosztásban és a közös kutatásban. Kívánatosnak tartja továbbá, hogy a moszkvaihoz hasonló széles körű konferenciákat a szocialista országok meghatározott sorrendben vállalják magukra. A legközelebbi konferencia megrendezését az NDK delegációja el is vállalta. Az ismertetést legszebben a tanácskozás jelmondatával zárhatjuk: „Azt szeretnénk, hogy a szocializmus békés rendszere minden nép összetartó, baráti családja legyen, amely megvédi a felépített új társadalmat, és kölcsönösen gazdagítja egymást tapasztalatokkal és ismeretekkel." (A Köznevelés alapján) REGI SZOKÁS szerint az iskolában a hetesek már napokkal a téli vakáció előtt jelzik a szünet közeledtét. A nagy fekete tábla jobb felső sarkába krétával mosolygós, kövérkés nagy Ö-betűt rajzolnak. Néhány nap múlva már ott díszeleg a figyelmeztetés: ÁC1Ö. majd teljes a felírás: VAKÁCIÓ. A nagyobb diákok a téli szünidő előtti utolsó óra szünetében még aláírják a tanítóknak szánt figyelmeztetést: Ultima hora, non datur secundal. ami magyarul annyit jelent, hogy az utolsó tanítási órán nem szabad, nem illő szekundát, azaz ötös osztályzatot adni a tanulóknak. Azután megszólal a tanítás végét jelző csengő, a merészebbek kiáltják: Hurrá! Itt a téli vakáció! A tanulók csak néhány nap óta készülődnek a téli vakációra, ám sokkal előbb készültek erre Želiezovce [Zselízf városában a pionírház dolgozói. Számukra a téli vakáció munkát, méqpedig felelősségteljes pedagógiai munkát jelent. A gyermekek nevelése szempontjából szinte végzetes lenne, ha az életet és a viláqot csak az iskola „padjaiban" ismernék meg. Még akkor is, ha ma már az iskolában nemcsak oktatnak, hanem nevelnek ts, ha az iskolák pedagógusai szüntelenül arra törekednek, hogy az iskolát összekapcsolják az élettel. Sokkal közelebb kerül az élethez az a tanuló, aki aktív tagja a pionírmozgalomnak, aki gyermekkorában úgy iskolás, hogy már pionír, aki igazi gyermeki életet él társai körében ... Erre gondoltak a pionírház dolgozói, amikor már hetekkel ezelőtt összeállították munkatervüket. Terem Mátyás elvtárs, a pionírház igazgatója, szakképzett, gazdag tapasztalatokkal rendelkező pedagógus. Közel egy évtizede különös gonddal foglalkozik a gyermekek iskolán kívüli nevelésével. Határozottan állítja: „Más munka ez, mint a tanítás. Bizonyos szempontból még igényesebb is." Ezt tükrözi munkatervük. NAPONTA vetítenek filmet a téli vakáció idefén. „Ez a legkevesebb", mondja Andruska Tibor elvtárs, a pionírház technikai osztályának vezetője, mert arra gondol, hogy a hagyományos „Nagy sí- és szánkóverseny" megrendezése, előkészítése több gondot, nagyobb fáradságot jelent. Még szerencse, hoqy amikor a Sikenica (Nagypeszekf és Želiezovce (Zselíz) közötti terepen, a Hosszúlánc dombvidékén százával jelennek meg a síző, szánkózó pionírok, rendszerint szíves segítséget szoktak kapni a Csehszlovák Autóforgalmi Vállalat dolgozóitól. Á pionírházban téli vakáció idején ugyancsak mindennapi munka a diafilmes vetítéssel tarkított beszélgetések, teadélutánok, mesedélutánok megrendezése. G r é c z i Géza elvtárs, a pionírház tömegpolitikai osztályának vezetője ezt tartja a legkevesebbnek, mert sokkal igényesebb munkát követel a sakkozók „Nagy téli versenye", és az asztaliteniszezők körzeti versenyét is meg kell rendezni. Erre eljönnek a körzet iskoláinak legjobb asztaliteniszezői. Es már hagyományos, hogy ilyenkor zajlik le a Šahy (Ipolyság

f város pionírházának legjobb asztaliteniszezőivel vívott küzdelem, a „Nagy téli torna" is. Emília Kaňuková elvtársnő, a természetrajzi osztály vezetőnője számára nem újdonság a vetélkedők megszervezése. Az idén télen azonban több is lesz. „Mit tudsz a Szovjetunióról?" címmel földrajzi, majd történelmi vetélkedőket szerveznek. Az idősebb pionírok számára pedig a XIV. pártkongresszus anyagából állítanak össze versenyfeladatokat egy érdekesnek ígérkező vetélkedőhöz. A vezetőnő elve: „A gyermekek érdeklődési körének megfelelő programot kell összeállítani." És már sorolja is, hogy az olvasókörökben, az irodalmi körökben tevékenykedő pionírok számára milyen meglepetéseket készített elő. Többek között ilyen lesz a műsoros, bemutatóval egybekötött délután is: „Mi illik? Mi nem illik?" címmel, melyet szlovák és magyar nyelven rendeznek meg, akárcsak minden más akciót. Barátok látogatására is számítanak. A város pionírjainak körében oly kedvelt, fiatal szovjet katona, Szása, azaz Sajdurov főhadnagy már jelezte, hogy a téli vakáció idején feltétlenül meglátogatja őket. Egy másik találkozó keretében látogat majd a pionírházba Kozlovszkij őrnagy és Kovalenko kapitány, s több mint valószínű, hogy Zseleznij őrnagy látogatása sem marad el. Ezek nem hivatalos látogatások. Es a találkozók is olyanok lesznek, mint a látogatók: egyszerűek, barátiak. A pionírház igazgatója azonban ezeken a találkozókon kívül más jellegű találkozót is szervezett. Ilyen lesz az „Ojévi találkozó", melyre január 2-án kerül sor. Közéleti vezetőkkel, a városi nemzeti bizottság elnökével, titkárával és más, felelős beosztásban dolgozó vezetőkkel találkoznak majd a pionírok. A vezetők megismerik a pionírok életét közelebbről is, a oioníroic pedig legalább ízelítőt kapnak abból, hoqy milyen problémák megoldásával foglalkoznak közéletünk vezetői. Néhány probléma azonban felvetődik a terv megvalósulása során. Ezek egyike: a különféle vetélkedők győztesei, qyöztes csoportjai rendszerint díjakat, jutalmakat szoktat kapni. Honnan biztosítanak erre anyagi fedezetet? Az iqazqató elvtárs erre így felel: „Saját költségvetésünk biztosít valamelyes fedezetet, és az iskolák igazgatóságai is hozzájárulnak." Tehát van rá lehetőség. Pionírjaink szerények, örömmel fogadják a díj és jutalom gyanánt kiosztott könyveket. Különösen olyankor, ha Andruska elvtárs szép betűkkel az első lapjára ráírja, hogy ki, mikor, miért kapta, az iqazqató elvtárs pedig aláírásával, a pionírház pecsétjével méq külön ts bizonyítja ezt. Am felvetődik a kérdés: A város üzemei ehhez nem járulhatnának hozzá? Nem arra gondolunk, hoqy pénzt utaljanak ki erre a célra. Ennél többről van szó: az üzemek képviseletében ugyanis fiatal munkások, munkásnők, SZISZ-taqok is részt vehetnének a versenybizottságokban, a vetélkedők zsűrijében, s ők adhatnák át az üzem díját. Közelebb kerülhetnének így egymáshoz a Szocialista Ifjúsági Szövetséq taqjai, a tegnapi pionírok és a maiak. Együtt örvendeznének a téli vakáció napjainak, melyek qyorsan bár, de nem nyomtalanul múlnak el, mert a pionírházak dolgozóinak munkája színessé, emlékezetessé teszi számukra. Ebben a városban csakúgy, mini szerte a hazában mindenhol, ahol vörösnyakkendős pionírok ujjonganak: Itt a téli vakációi HAJDÜ ANDRÁS Könözsi István felvétele a Gyerkőcök című ciklusból