Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-19 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

Használaton kívül Komárno [Komárom) város érdekessége a felvéte­len látható, úgynevezett „Pozsonyi kapu", melyet 1844-ben építettek. Még nem is olyan régen erre vezetett az út Bratislava felé. Kár, hogy jelenleg az előtte levő térséget széntelepnek használják, mert a kapu alatti hajógyárhoz vezető út megnyitása nagyban tehermentesítené a délutánonkénti csúcs­forgalmat. Boncsek László Árpád-kori rézpénzek A komárnói (Komárom) Duna menti Múzeum tör­ténelmi osztálya gazdag éremgyűjteménnyel rendel­kezik. Az idén meghatározott érmék legérdekesebb­jei az Árpád-házi királyok korából való bizánci stílű, nagyobb méretű rézpénzek. A XII. században volt egy rövidebb időszak, ami­kor a magyar pénzverés az addig érvényesülő nyu­gati hatások helyett a bizánci stílusnak hódolt. IV. István király görög mintára olyan rézpénzt veretett, amelyen atyja, Vak Béla és saját képe gyanánt két, trónon ülő király s a bizánci Madonna látható. A baloldali képen mindez szemügyre vehető. A másik, jobboldali képen a pénz hátlapja látha­tó. Liliomos kormánypálcát tartó, fénykörös fejű Má­ria keblére hajtott kezével a kis Jézust öleli, akinek alakját karikákkal jelezte a pénzverő. XII. századi pénzverésünket befolyásoló bizánci stílust kétféle módon magyarázhatjuk: a magyar pénzverő mesterek azokat a keleti érméket utánoz­ták, amelyeket Emanuel császár katonái hoztak ma­gukkal Magyarországra. Vagy a IV. István által be­hívott görög pénzverők honosították meg a magyar pénzverésben az általuk jól Ismert bizánci érmék utánzatát. Egyébként a képeken látható rézpénzek hosszú ideig, mint „tatárpénzek" voltak ismeretesek. Réthy László azonban bebizonyította, hogy száz évvel a tatárjárás előtt készültek abban a korban, amikor a magyar trónt a görög császár pártfogoltja bito­rolta. Tok Béla (A felvételt Bíró Béla készítette) Ma sem pihen Tóth András bácsi min­taképe a munkaszerető embernek. Elmúlt hatvan­hat éves, megérdemelt nyugdíját élvezhetné, de nem tud munka nélkül él­ni. Korán kel és egész nap megállás nélkül dol­gozik. Vagy a cellulóz üzemben, vagy a szövetke­zetben, vagy a lakásépít­kezéseknél. — Pihenj márl — mondják neki a roko­nok, de ő nem hajt a szó­ra, továb tesz vesz. Tizen­két éves kora óta egy­folytában dolgozik. Amel­lett, hogy mindig helyt állt a munka frontján, ér­tékes közéleti tevékenysé­get is folytatott. Hosszú éveken át ő volt a Gem. Horka-i [Gömörhorka] tűzoltó testület parancsno­ka. Az ő vezetése alatt sokat fejlődött a szerve­zet, amiért kitüntetésben is részesült. A parancsnoki tisztségről már lemon­dott, de a fizikai munkát nem tudja abbahagyni. Kívánunk neki erőt, egész­séget további munkájához! Prihradszky Lajos Angyalkertek Senki se gondoljon a hí­res filmszínész, Angyal kertjére. Még kevésbé va­lamiféle misztikus dologra. A napközi otthonokat, is­mertebb nevükön: az óvo­dákat hívták így százötven évvel ezelőtt. A feljegyzé­sek szerint ugyanis Szlo­vákia területén az első óvoda 1829. november 4-én Banská Bystricán alakult. Brunswick Teréz grófnő, egy pozsonyi származású, felvilágosult gondolkodású asszony kezdeményezésére. Az angyalkertnek nevezett óvodát azután hamarosan követte a többi. Losoncon 1844-ben alapították meg. A város akkori, játszótér­rel is ellátott, 160 gyerme­ket befogadó angyalkertje 12 000 tallérba került. Az épület egyébként a Fučík utcában ma is megtalálha­tó. Jelenleg az I. számú napközi otthon kapott ben­ne helyet. Érdekessége az is, hogy az egykori óvodá­ban csak férfinevelőket alkalmaztak. Többek között itt tanított Karády Ignác is, aki később az 1848— 49-es években Kossuth La­jos gyermekeit nevelte. Egy pedagógusra akkori­ban 47 gyermek jutott, és mivel a férőhelyhiány már a múlt században ls ismert jelenség volt, 1879-ben, a mai Vajanský utcában megnyitották a város má­sodik napközi otthonát 75 gyermek számára. Az an­gyalkertben a gyermekek gondozásáért 36 krajcárt fizettek a szülők. Ez is ter­mészetes volt akkor, mint ahogy ma természetes, hogy az óvodák költségei­nek túlnyomó részét, éven­te több tízezer koronát, szocialista államunk fede­zi. Kanizsa István Irodaház és szálló Mindez pedig egyetlen épületben, Ľuba (Libád) községben található. Az Egyetértés Efsz járásunk legjobb szövetkezeteinek egyike. Négy falu szövet­kezetesei hozták létre, jó egyetértésben. A szövetke­zet tavaly építtette fel köz­ponti irodaházát Ľuba (Li­bád) községben. Ebben az épületben található az iro­daház és a szálló. Az épü­let emeletén a körzeti ál­latorvos kapott összkom­fortos, modern lakást és a szövetkezet brigádosai (pl. kombájnosok) részére 12 ágyas szállót rendeztek be, ugyancsak összkomforttal: fürdőszobával, központi fűtéssel. Kürti Anna Végre beléphetnek Tízéves álom vált valóra, amikor az Okoči (Ekecs) Kilencéves Alapiskola tanulói először léphették át az új tornaterem küszöbét. Az épületet 1 millió 200 ezer korona költséggel építtette a járási iskolaügyi szakosztály. A čalovól [Nagymegyer) építővállalat dolgozói építették. Az iskola 606 tanulójának öröme egyúttal ajándék ls az iskola fennállásának 10. év­fordulóján azoknak a pedagógusoknak, akik itt ta­nítottak Berényi József iskolaigazgató vezetésével. Csepy András Ez is hazai! Felvételünk a FLÖRA OLOMOUC kiállításon készült. Az üvegházban, ahol a délszaki növényeket mutatták be. A kiállítás már bezárta régen kapuit, de még mindig fülünkben cseng az egyik holland szakember véleménye: „Földünk minden rangosabb kiállításán részt veszünk, mint érdekelt felek, tehát jól, világ­szinten ismerjük, hogy mi az átlag, mi a kiemelkedő, így határozottan kijelenthetem: ez a kiállítás kiér­demelte a ritkaságszámba menő jelzőt — világ­márka!" Említésre méltó a kiállítás látogatottságának sta­tisztikai kimutatása ls. Szombatonként, vasárnapon­ként egy-egy napra átlagosan 350 ezer látogató ju­tott. A tavasztól őszig tartó idényben csak több mil­liós számmal lehet megjelölni a látogatók számát. Kalita Gábor A Tátrában jártak A Hurbanovői (Ögyalla) Mezőgazdasági Gépjavító Szakiskola növendékei közül tizenhatan felejthetet­len tíz napos üdülésen vettek részt, melyet a Szö­vetkezeti Földművesek Szlovákiai Szövetsége szerve­zett számukra. Tatranská Lomnica legszebb és leg­fényűzőbben berendezett szállodájában laktak, s az itt összegyűlt mezőgazdasági Iskolák diákjaival együtt járták végig a Tátrát. Megtekintették a kežmaroki várat, Zdiar községbe látogattak. Itt a kirándulás vezetői a népviseletbe öltöztetett fiatalokkal humo­ros ždiari lakodalmat rendeztek. Jártak a Csorba­tónál, megnézték a tátrai sívilágbajnokság környé­két. Nagy élményt Jelentett számukra a Lomnici csúcs „megmászása" drőtkötélpályás felvonóval. Az utolsó napon pedig megtekintették a Tátrai Nemzeti Park múzeumát. Felejthetetlen tíz napot töltöttek a Tátrában. Kissé szomorúan búcsúztak egymástól, de bíznak benne, hogy még többször is gyönyörködhet­nek majd a Tátra szépségeiben, hisz mindannyian elhatározták: máskor is eljönnek. Munka László Komoly feladatok Ebben a választási idő­szakban Radzovce (Ra­gyolcj község vezetőire komoly feladatok teljesíté­se vár. A tervek szerint korszerűsítik az óvodát, rendbe hozzák annak kör­nyékét, postát, uszodát építenek, átépítik a tej­csarnokot, parkosítják az iskola körüli tér­séget, tornatermet csinál­nak az iskolához. E fel­adatok teljesítése során számíthatnak a nemzeti bizottság most megválasz­tott képviselőire. Koronczi Katalin Hazánkban Az elmúlt napokban Du­najská Stredán (Duna­szerdahely) is fellépett a hazánkban turnézó Cse­csen-Ingus Szovjet Autó­nom Köztársaság népi együttese. Az együttest el­kísérte útjára Tatajev elv­társ a köztársaság kulturá­lis minisztere, aki pár szó­val bemutatta a köztársa­ságot. A Csecsen-Ingusz Autónom Köztársaság Grú­zia területén fekszik, la­kosainak száma 1 millió 200 ezer, fővárosa Groznyj. Ezután az együttes fellépé­sére került sor. Horváth Márta

Next

/
Thumbnails
Contents