Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-19 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó

1971. december 19. A NAP kel — Bratislava: 7.45, nyugszik: 15.50 óra­kor. Košice: 7.29, nyug­szik: 15.34 órakor. A HOLD kel: 9.02, nyugszik: 17.23 órakor. NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK VIOLA — JUDIT nevű kedves olvasóinkat 1906-ban született LEO NYID ILJICS BREZSNYEV szovjet politikai vezető, az SZKP főtitkára. — 1956-bán halt meg OLÄH GUSTÁV építész és díszlettervező, univerzális műveltségű mű­vész (szül.: 1901). Zsákbamacska? Szerkesztőségi postánk­ban az utóbbi Időben ugyan­csak megszaporodtak a pa­naszos levelek. Olvasóink­nak komoly kifogásaik van­nak a közszükségleti cikkek minősége ellen. Ezekben a panaszokban új jelenség, hogy azoknak a hibáknak, melyekre olvasóink panasz­kodnak, nagyon furcsa mó­don nincs gazdájuk; nincs az a szervezet, amely felelne értük. Állításunk igazolására Íme két példa. Kiss László­né košicei olvasónk 410 ko­ronáért csizmát vásárolt. Köztudott, hogy a női csiz­mákhoz pótsarokalátétet ad­nak. így tudta olvasónk is, és így szólt a csizmákhoz szóló utasítás is. Kellemet­len meglepetésben volt ré­sze, amikor egy hét múlva a sarokalátétet kl akarta cserélnL Kiderült ugyanis, hogy azokat a csizmákhoz elfelejtettek odatenni. Rek­lamációjára az üzletben azt felelték, hogy ezekhez a csizmákhoz ők sem kaptak pótaľátéteket, viszont meg­mondták, hogy panaszával forduljon a partizánskéi lábbeli nagykereskedelmi vállalathoz. Három hét múl­va kapott is kétmondatos választ, melyben arról érte­sítik hogy panaszán nem tudnak segíteni, mivel nekik sincs egy darab pótsarok­alátétük sem. Hogy hol sze­rezhetné be, arról — saj­nos — mélyen hallgatnak, így most olvasónk ott áll az új, ám használhatatlan csiz­májával. Capp Jánosné Calovói (Nagymegyer) olvasónk az ottani cipőüzletben egy krepszllon harisnyanadrágot vásárolt 55 koronáért. Ott­hon fel akarta próbálni, ám a harisnyanadrág a minta mentén azonnal fesleni kez­dett. Azonnal visszavitte az üzletbe, ahol nem cserélték ki (ebben igazuk volt, mi­vel az előírások értelmében fehérneműt nem cserélnek ki), de nem voltak hajlan­dók elárulni a gyártó üzem nevét sem, hogy olvasónk panaszával oda fordulhatott volna. Itt van nálunk a ha­risnyanadrág tasakostul együtt, ám a gyártó vállalat nevét mi sem tudjuk felfe­dezni a tasakon, mivel min­den törvényes előírást mel­lőzve, egyszerűen nincs fel­tüntetve. Törvényes előírás, hogy minden árucikken fel kell tüntetni a gyártó cég nevét. Ennek az elvnek minden té­ren érvényt kell szerezni, mert tűrhetetlen állapot, hogy a vásárló zsákbamacs­kát vásároljon megdolgozott pénzéért. (bátky) A következő mmaifiwKo * tartalmából A FÖ FORRADALMI ERÜK ÉS KÖLCSÖNHATÁSUK (G. Hiasz cikke) A szavakat a tettek kivetik A választások eredményei minden kétséget kizáróan népünk­nek a Nemzeti Front jelöltjeibe vetett bizalmát, valamint a párt és az állam politikájával valő egyetértését tükrözték. Ez a tény természetesen nemcsak a képviselőknek, hanem a politi­kai, a közigazgatási és a gazdasági tényezőknek a választók milliói iránti felelősségérzetét vonja maga után. Elsősorban ugyanis a vállalatok vezető dolgozóitól függ, milyen mérték­ben sikerül a XIV. pártkongresszus irányelvei értelmében az új választási időszakra vállalt, tehát kötelező feladatok, illetve az ötéves terv feladatainak a teljesítése. Az irányítással szemben támasztott fokozott igények követ­keztében természetesen az egyénekkel, minden egyes dolgozó­val szemben arányosan, munkabeosztásához mérten emelked­nek az igények. Nem tűrhetjük, hogy a jövőben is akadjanak munkakerülők, vagy olyan dolgozók, akik elhanyagolják köte­lességeiket. Ezért elengedhetetlen követelmény a teljesítmé­nyek és az azokért kifizetett bérek rendszeres ellenőrzése. Noha az idei gazdasági eredmények kielégítőek, mégsem le­hetünk minden téren elégedettek. Még mindig helyénvaló a bírálat, melynek célja a hibák haladéktalan orvoslása, a fogya­tékosságok gyors kiküszöbölése. Csak ily mpdon, a bírálat se­gítségével vethetünk véget a dolgozók közönyösségének és csak így leplezhetok le a munkaerőkben vagy akár a nyers­anyagokban mutatkozó tartalékok, melyeket a kívülálló — az összeredmények láttán — sokszor észre sem vesz. A ki nem merített források és lehetőségek leleplezésében a vállalatoknak nagy segítségére lehetnek a szocialista verse­nyek különböző formái. A kollektívák tágjai nem tűrhetik meg soraikban a fluktuansokat, a henyélűket és a felelőtlen dolgo­zókat. A szocialista versenyek jóvoltából olyan jogosan bírált hibákra is fény derülhet, melyek kizárják a jobb eredménye­ket. A munka üteme, a feladatok teljesítése, valamint a tényle­ges teljesítményekért fizetett bérek tehát következetes ellenőr­zést igényelnek. Ez ugyanolyan érdeke a népgazdaságnak, mint mondjuk a munkájukat pontosan végző dolgozók dicsérete és megjutalmazása. Ez az elismerés nem hiábavaló fáradság, nem is kárbaveszett anyagi áldozat. Bőségesen megtérül a dolgozók nagyobb munkakedve és lelkesedése folytán. Mire fektetik ezentúl a fő súlyt a vállalatok? A legfontosabb feladat — lakosságunk és a szocialista integráció követelmé­nyeinek a szem előtt tartásával —, a népgazdaság fellendítése, a termelés minőségének javítása. Kétségtelen, hogy ez a célki­tűzés a tudományos-műszaki forradalom időszakában csak po­litikailag művelt, széles körű ismeretekkel rendelkező dolgo­zókkal valósítható meg. A további követelmény a termelés racionalizálása, de nem csupán a vállalati nyereség növelése érdekében, mert a szocia­lizmusban a racionalizálás a dolgozókkal való szoros együttmű­ködésen kívül szükségleteik és igényeik figyelembe vételét is feltételezi. A választások alkalmával szinte egyhangúlag a szocializ­musra szavaztunk s ezzel a szocializmus sorsáért is felelőssé­get vállaltunk. Kötelességünk tehát segítő kezet nyújtani az akadályok mielőbbi eltávolításához. KARDOS MÁRTA KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Kapuzárás előtt Kissé tán korai megvonni az Egyesült Nematetek Szervezete idei ülésszakának mérlegét. Annak ellenére, hogy a tagorszá­gok küldöttségei néhány nap múlva elhagyják a világszervezet székhelyét, az elfogadott dokumentumok, határozat-tervezetek gyakorlati megvalósulásáig még hosszú út vezet. Tény azon­ban, hogy az ENSZ idei ülésszakának napirendjén valóban ko­moly, a nemzetközi politikai élet súlyponti kérdései szerepel­tek. A közgyűlés, valamint a világszervezet egyes bizottságai aránylag bő teret szenteltek a leszerelés kérdéseinek, ezen be­lül is a vegyi és biológiai tömegpusztító eszközök gyártása el­tiltásának, illetve a meglevő készletek megsemmisítésének. Vi­tathatatlan ugyanis, hogy a genfi leszerelési értekezleten bizo­nyos előrehaladást sikerült elérni ebben a vonatkozásban, az egyes nagyhatalmak álláspontja közelebb került egymáshoz. A szóban forgó egyezmények végső kidolgozásának folyamatát, a hatékony ellenőrzéssel összefüggő problémák megoldását azonban gyorsabb ütemben lenne szükséges tető alá hozni. Sok sző enrett az idei közgyűlésen a neokolonializmus felszá­molásáról és ezzel kapcsolatban néhány ENSZ-tagállam apart­heid politikájáról is. Kétségtelen, hogy ebben a tekintetben az ENSZ különösképpen szigorú határozatokat, dokumentumokat fogadott el a múltban, viszont a világszervezet néhány tagja nem hajlandó betartani az említett dokumentumokban fog­lalt szankciókat. Példaként a dél-afrikai fajüldöző rezsimeknek nyújtott anyagi és katonai támogatást említhetnénk, többek között azt a tényt, hogy Nagy-Britannia, a Biztonsági Tanács állandó tagja kétes értékű alkuba bocsátkozott Smith rend­szerével, következésképp egy követ fúj a rhodesiai fajüldö­zőkkel. A közgyűlésnek korántsem sikerült egységes álláspontra he­lyezkednie az indiai—pakisztáni konfliktus kérdésében. Miután a Biztonsági Tanács — főként az Egyesült Államok manővere­zésének köszönhetően — a világszervezet közgyűlése elé bo­csátotta a kérdést, az mindössze megismételte a tűzszüneti fel­hívást, a fegyvernyugvást nem kötötte össze a politikai rende­zés szükségességével. Nos, az indiai—pakisztáni viszály ismét a Biztonsági Tanács elé került, s pillanatnyilag úgy tűnik, mintha a problémakör megoldásában sikerült volna némi elő­rehaladást elérni. Pozitíven értékelhető azonban az ENSZ közgyűlésének az ál­lásfoglalása a közel-keleti válság ügyében. Az éles vitát köve­tően olyan határozat született, amely hitet tesz a Biztonsági Ta­nács 1987. november 22-i állásfoglalása mellett, sőt Jarring missziójának felújítását helyezi kilátásba. Tán hangsúlyoznunk aem kellene; Tel Aviv számára ez a döntés nem éppen kedve­ző, arról nem is szólva, hogy Egyiptom ismét kijelentette, haj­landó maradéktalanul eleget tenni a Biztonsági Tanács hatá­rozatának. Tagadhatatlan, hogy a közel-keleti válsággal összefüggő kér­dések megoldása — tekintettel Szadat egyiptomi elnök és álta­lában a kairói politikai vonalvezetés következetességére —* aligha tűr halasztást. Lehetséges azonban, hogy a világszerve­zet közgyűlésének az állásfoglalása az eddigi koncepció reví­ziójára készteti mind Izraelt, mind az Egyesült Államokat. Az ENSZ-közgyűlés idei ülésszakának értékelésére még vi*z­szatérünk. Viszont már most leszögezhetjük, hogy a világszer­vezet több fontos kérdésben hozzájárult a problémák megoldá­sához. BALOGH P. IMRE A CSKP KB elnökségének tagjai: Gustáv Husák, Ľubomír Štrou­gal és Josef Kempný, hétfőn Prágában fogadták az észak-csehor­szági barnaszénmedence dolgozóinak küldötteit, akik bejelen­tették, hogy teljesítették a szénfeftés állami tervét ČSTK felvétele Rainer Barzel, a CDU/CSU parlamenti csoportjának vezetője, a CDU elnöke hivatalos látogatáson a szovjet fővárosban tar' tözkodott. (CSTK — TASZSZ) Az NDK fővárosában parafálták annak az egyezménynek a szö­vegét, amely a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi köztársaság közötti tranzit-forgalom kérdéseit sza­bályozza. (CSTK — ZB) E heti karikatúránk Finom falat Nagy-Britannia lakossága és a szakszervezetek egyre erőtelje­sebben ellenzik a tory-kormány közös piaci politikáját.

Next

/
Thumbnails
Contents