Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-02 / 285. szám, csütörtök

MEGINT ZKL-GYOZELEM BRATISLAVÁBAN Az I. jégkorong-liga 24. fordulójában kétségtelenül a Slovan Bratislava—ZKL Brno rangadó volt az első számú esemény. A hazai csapatnak ebben az idényt> G n harmadszor sem sikerült megakadályoznia Cernýék sikargt, s a velük szemben elvesztett hat pont nagyon sokat jelenthet a végső elszámolásnál. Annyit már most is elmondhatunk, hogy így a SInvan bajnoki álmai az 1371—72-es bajnoki évben sem valósulhatnak meg... A 25. forduló ktiz*?1me;re pénteken, december 3-án a kö­vetkező párosításban keríti sor: ZKL Brno —Tesla Pardubice, Sparta Praha—Slovan Bratislava, VSŽ Košice -Litvínov, SQNP Kladno —Dukla Jihlava, Čsské Bndíjovice —Gottwaldov. SLOVAN—ZKL 1:2 (1:1. 0:1, 0:0) Hajný és Bafa vezette a nagy érdeklődéssel várt rangadót (10 000 nézője volt), amelynek góljait üjváry, illetve Farda és Jiíík ütötték. A jobbára idősebb játékoso­kat szerepeltető ZKL csapatá­nak edzője, a hajdani híres, agyafúrt játékos, Vlastimil Bub­ník bizonyára a ,.Többet ésszel, mint erővel" régi aranymondás szellemében készítette fel fiait erre a találkozóra. Csapata az idény eddigi legjobb teljesít­ményét nyújtotta és rutinos, körmönfont, átgondolt játéká­val megakadályozta a hazaiak rohamainak folyamatosságát, azokból kifogta a szelet. Koks, aki Nedomanskýt jól ismeri, e híres csatár őrzését kapta fel­adatul, s megbízatásának ma­radéktalanul eleget tett. „Ne­dónak" nem ment a játék, s ez mintha társai kedvét szegte volna. A Slovanban csak egy ember nyújtott kifogástalan tel­jesítményt, s ez Dzurilla volt. Különben védelmében sokszor lett úrrá a zűrzavar, csatárai játékában nem volt folyamatos­ság, célravezető megoldás, túl­tengett az egyéni kitörési kí­sérlet, s az ilyesmi a fegyelme­zett csapatjátékkal kirukkolt, s Nadrchal személyében nagyon éber kapussal rendelkező ZKL ellen nem vezethetett ered­ményre. Régen láttunk ennyi pontatlan átadást a Slovan já­tékosok részéről, mint ezen a mérkőzésen. A vezetést már a 35. másod­percben Farda szerezte meg, de a 49.-ben üjváry révén a haza­iak egyenlítettek. Az újabb gól­ra, amely a jellegzetesen lab­darúgó-szerű eredményt beállí­totta, a 34. percig kellett vár­ni, s akkor Jirík volt eredmé­nyes. Akadt a rangadónak egy na­gyon kellemetlen mozzanata is. Közvetlenül a befejezés előtt üjváry és Farda ökölvívó-be­téttel akart ízelítőt adni a jég­korongozás nálunk szerencsére olyan régen nélkülözött kana­dai válfajából. Rászolgáltak az 5—5 perces kiállításra. Utána A KÜLFÖLD LABDARÚGÁSA a közönség is vétett a sport­szerűség ellen, haragjában fe­lesleges tárgyainak nagy há­nyadát a jégtükörre szórta, s a szigorú játékvezetőknek kijutott a minősíthetetlen bekiabálások­ból is. (zala) DUKLA JIHLAVA-VSŽ KOŠICE 6:1 (4:0, 0:1, 2:0) Gólütők: Suchý (3), J. Novák (2) és Balun — aki a bajnok 100. gólját ütötte ebben az idényben, — illetve Smeröiak. A Holík-sor nagyszerűen hoz­ta helyzetbe Suchýt, aki egy perc leforgása alatt mesterhár­massal terhelte meg az egyéb­ként kiváló Huleőek hálóját. Azután Svitana váltotta fel tár­sát, Holečeket a kapuban, és szintén jól védett... PARDUBICE—BUDEJOVICE 2:1 (0:0, 1:0, 1:1) Gólütők: Šťastný, Bulis, illet­ve Neumaier. Csak a harmadik harmadban mutatott játék elégítette ki a nézőket. A mezőny legjobbja a hazai kapus, Lacký volt. LITVÍNOV—SPARTA 6:2 (1:1, 2:0, 3:1) Gólütők: J. Beránek és Ulrych (2—2), Kasfák és Hlinka, il­letve Havel és P. Kasfák. A Sparta azzal a szándékkal lépett a "jégre, hogy fékezze a hazai rohamokat. Ez nem so­káig sikerült. A Litvínov ilyen arányban is rászolgált a győ­zelemre. GOTTWALDOV— KLADNO 2:3 (1:1, 0:1, 1:1) Gólütők: Králik és Dolák, il­letve Nový (2) és Pospíšil. A rutinosabb vendégcsapat rákényszerítette játékmodorát a hazaiakra, s ezzel kerekedett föléjük. A táblázat állása: 1. Jihlava 2415 2 7 100:60 32 2. Slovan 24 12 5 7 87:56 29 3. Kladno 24 13 3 8 71:64 29 4. Pardubice 24 11 3 10 83:74 25 5. Brno 24 11 3 10 61:65 25 6. Litvínov 24 11 2 11 94:95 24 7. Budéjovice 24 10 1 13 72:89 21 8. Sparta 24 9 3 12 59:85 21 9. Košice 24 8 2 14 56:82 18 10. Gottwaldov 24 6 4 14 65:78 1 D Madridba tart a magvar válogatott A Spanyol Labdarúgó Szövetség vezetősége hivatalosan be­jelentette, hogy a magyar labdarúgó-válogatott elfogadta azt az ajánlatot, amely szerint 1972. január 12-én Madridban ke­rül sor egy Spanyolország—Magyarország nemietek közötti barátságos mérkőzésre. Brazíliában 10 napig portyá­zott a Moszkvai Dinamó labda­rúgó-csapata és nem talált le­győzőre. Most Peruba utazik, hogy ott folytassa szereplését. Brazíliában a szovjet együttes a Recife csapatával l:l-re vég­zett, a Fortaleze együttese el­len 2:2 arányú döntetlent ért el, majd 3:2 arányban legyőzte Adagoas nevű állam együttesét. Dél-Amerikában folytatták az olimpiai labdarúgó-torna selej­tező-mérkőzéseit. Mindkét talál­kozóra Cali városában került sor, és a Chile—Ecuador, va­lamint a Brazília—Argentína párharc egyaránt gól nélküli döntetlennel végződött. Á sportfogadás hírei 1971. XII. 2. A ŠPORTKA 48. játékhete I. húzásának nyereményei: I. díj: egy nyertes, 200 000 ko­rona. II. díj: 188 nyertes, á 7325 ko­rona III. díj: 7885 nyertes, a 280 ko­rona. IV. díj: 102 581 nyertes, á 30 korona. A II. húzás nyereményei: I. díj: nincs nyertes. II. díj: 60 nyertes, á 18 945 ko­rona. III. díj: 3833 nyertes, á 425 ko­rona. IV. díj: 72 807 nyertes, á 40 ko­rona. A MATES 47—48. játékhetének nyereményei: I. díj: 11 nyertes, á 55 425 ko­rona. II. díj: 782 nyertes, á 1215 ko­rona. III. díj: 18 508 nyertes, a 80 korona. 9 Münsterben íérfl röplabda BEX-mérkőzésen a helyi csapat 3:2 arányú győzelmet aratott a Mladoszt Zágráb felett. A vissza­vágóra Zágrábban december 13 án kerül sor. 0 Az Etiópiában portyázó Pah­tyaksr labdarúgó-csapata 2:0 ará­nyú győzelmet aratott az etiópiai légitársaság együttese felett. 9 December 8-án érkeznek a Magas-Tátrába az NDK legjobb síugrói, hogy Itt készülődhesse­nek az osztrák—nyugatnémet négysáncversenyre. Kívülük a legjobb jugoszláv versenyzők is a Magas-Tátrát választották fel­készülésük színhelyéül. DZURILLA, a Slovan kapujában a ZKL Brno elleni rangadón is csapata leqjobbja volt. Nem ó okozta együttese újabb vere­ségét... (Janöovié felvétele) VB-selejteiő időpontok Amszterdamban a Csehszlo­vák Labdarúgó Szövetség kép­viseletében dr. Jíra és Navara tárgyalt az illetékesekkel a soron következő világbajnoki selejtezőmérkőzések időpont­jairól. A tárgyalások során a következőkben egyeztek meg: A csehszlovák válogatott má­jus 2-án Koppenhágában játsz­sza első selejtezűmérkőzését Dánia együttesével. A csehszlo­vákiai visszavágó időpontjául 1973. június 6 át jelölték ki. Skóciában szeptember 20-án mérkőzik együttesünk a házi­gazda csapatával, míg a vissza­vágó nálunk 1973. október 17­én lesz. Ä helyszínen vannak A portyára indult csehszluvák labdarúgó-válogatott csupán kedden reggel érkezett meg San Salvadorba. Arról már említést tettünk, hogy eredetileg Koppenhágába kellett volna repülőgépének re­pülnie, de a hatalmas köd miatt Berlin lett a végállomás, ahon­nan vonata 12 óra múlva érke­zett Koppenhágába. Még a dán fővárosban sem ment minden simán. A rajtra kész repülőgép 15.25 órakor nem volt rendben. Ezért újabbat kellett előállíta­ni. New Yorkba, az eredeti tervtől eltérően 28 órai késés­sel érkezett meg a csapat. Ez a menedzsernek okozott nagy gondot, mivel a megszabott időre San Salvadorba kellett juttatnia az együttest. Ladislav Novák, a csapat fő­edzője szerint a különítmény minden tagját meglepte a ha­talmas hőség, amelyhez a játé.­kosoknak hozzá kell szokniuk. Még szerencse, hogy a Juventud elleni mérkőzésre a helyi idő szerint szerdán 20 órakor ke­rül sor, ami megfelel közép­európai idő szerinti reggeli 5 órának, ma vagyis csütörtökön. A csehszlovák különítmény minden tagja megértéssel vet­te tudomásul a közbejött, várat­lan nehézségeket. A keret min­den tagja kedden este edzést tartott, hogy megismerkedhes­sen a pályával és annak vilá­gításával. A csehszlovák válo­gatott rajtja iránt nagy érdek­lődés nyilvánul meg. A világbajnok veresége Moszkvában az Aljehin emlé­kére kiírt nemzetközi sakkver­seny hatodik fordulójában a nagy érdeklődéssel várt Pet­roszjan—Szpasszkij mérkőzést a világbajnok feladta, tehát Petroszjan nyert. Hort, a cseh­szlovák színek képviselője a tornán első vereségét szenved­te el az amerikai Byrne-től, míg a magyar Lengyel Levente és a szovjet Bronstejn találko­zója függőben maradt. Az NB l-ben történt Két elmaradt mérkőzést pótol­tak a magyar labdarúgó-bajnok­ság I. osztályában, s így most már minden csapat 14 alkalom­mal szerepelt. Salgótarján — Ferencváros 1:1 (1:0) Salgótarjánban 15 000 néző volt kíváncsi a találkozóra, amelyet Petri vezetett. Az elgő félidőben a többét kezdeményező bányász­csapat Szalai 25 méteres bomba­szabadrúgásával szerezte meg a vezetést. Szünet után a ferenc­városi rohamok egyikének hárí­tását szabálytalanság címéH a já­tékvezető 11-esessel torolta meg, s a végrehajtó Szőke volt. Válto­zatos, érdekes volt a játék, s az egyenlítő gól után a vendégek védelme már bevehetetlennek bi­zonyult. Bp. Honvéd — 0. Dózsa 1:0 (0:0) A kispesti pályán sorra ke­rült labdarúgó-rangadó előtt ünnepélyesen búcsúztatták Zsolt Istvánt, a híres játékveze­tőt, aki 50. életéve betöltése után ezentúl a labdarúgás má? terén foglalatoskodik. A rangadó első félidejében általában a Honvéd veszélyez­tetett többet. Kocsis nagy hely­zetben megbotlott, Komora ka­pufára gurította a labdát, Ko­csis bombaszabadrúgását Szentr mihályi bravúrral ütötte ki, a vendégek részéről Dunai II ve­szélyeztetett, akinek nagy lövé­sét az oldalléc hárította. Szünet után eleinte az újpes­tiek veszélyeztettek, de a na­gyobb akarással játszó Honvéd végleg magához ragadta a kez­deményezést, és Kocsis a 75. percben szabadrúgásból lőtt góllal biztosította csapata győ­zelmét, amely egyben a baj? nokelső vereségét jelentette az őszi idényben. Anglia is.­Anglia labdarúgó-válogatottja Athénben 2:0 (0:0) arányú győ­zelmet aratott Görögország fe­lett, s így csoportgyőztesként jutott a legjobb nyolc közé. Az EB nyolcas mezőnyéből már csak egy csapat hiányzik. Ezt szombaton ismerjük meg. Az angol csapat góljait Hurts és Chivers lőtték. LABDARÚGÁSUNK LEKÉSTE A GYORSVONATOT III. EGYÉNISÉGEK NÉLKÜL Minden kollektív sportnak szüksége van markáns egyéniségekre, klasszis játékosokra, hogy a verse­nyek, a mérkőzések minél színvonalasabbak, élve­zetesebbek, szellemesebbek és nem utolsósorban eredményesebbek legyenek. Számtalan példát lehet­ne felhozni arra, hogy a jelenlegi európai élme­zőnybe tartozó labdarúgó-válogatottak és klubcsa­patok milyen klasszis futballistákkal rendelkeznek (Mazzola, Cruyff, Beckenbauer, Müller, Dzsajics, Sesztyernyev stb ). Sajnos Csehszlovákia nem dicse­kedhet ilyen egyéniségekkel sem a védelemben, sem a középpályán és még kebésbé a csatársorban. Jó­néhány évvel ezelőtt volt legalább egy-két európai híríi védőjátékosunk és egy Masopustunk, de most már nincsenek. Szóval középszerűség mindenütt és természetesen ilyen a válogatottunk is. Pedig nemcsak külföldön, hanem nálunk is talál­hatók szép számmal tehetségek, kitűnő egyéni ala­kításokra képes fiatal labdarúgók, de ezek aztán látványosan megállnak a fejlődésben és örökre csak tehetségek maradnak. Gondoljunk csak Szikorára, lurkaninra és a többiekre. Hogy miért rekednek meg a csehszlovák középszerűségnél ezek az igazán te­hetséges futballisták? Erre néhány mondatban nehéz válaszolni, mert a rövid konklúziók frázisoknak tűn­nének és nem hatnának meggyőzően. Annak ellenére, hogy labdarúgásunknak nincsenek jelenleg nemzetközi klasszisai, gyakran ragadtatjuk el magunkat egy-egy játékosunk jó teljesítménye lát­tán, elhalmozzuk őt mindenféle dicsérő jelzőkkel, egyik napról a másikra világklasszist csinálunk be­lőle. Pedig nem szabadna elfelejtenünk, hogy min­den relatív, nem szabadna szem elől téveszteni az összehasonlítási alapot. Mert egy nemzetek közötti, illetve nemzetközi mérkőzésen könnyen rájöhetünk, hogy válogatottjaink képességeinek megítélése na­gyonis a mi lokális, hazai mércénk szerint történt. (Lásd a bukaresti találkozót.| Persze a józanul mérlegelő külföldi szakemberek már véleményen vannak. (Az ellenfelek érthetően felnagyítják játékosaink tudását, képességeit, hogy igy értékesebbnek tűnjön győzelmük. Ezt tették leg­utóbb a románok is, akik három-négy játékosunkat európai csillagnak „becézték".) Nézzük például a Francé Footbal által esztendőről esztendőre megren­dezett ankétot Európa legjobb futballistájának cí­méért. Masopust óta (1962-ben ő végzett az élen) szinte alig-alig találunk csehszlovák futballistát a legjobb harminc között, az első tízről nem is beszél­ve. Csatáraink és középpályásaink neve talán egy­szer sem szerepel közöttük. És itt vagyunk labda­rúgásunk legnagyobb problémájánál: a támadójáték­nál. Nincs csatáregyéniségünk, nincsenek igazi kö­zéppályásaink, és amint a legutóbbi mérkőzések bi­zonyítják, nincs egy megbízható középhátvédünk sem. Igen, nem tévedtünk, a középpályásokat is emlí­tettük. Pollák kitűnő futballista, küzd, harcol, sze­rel, jól cselez, nagy a munkabírása, de a beinduló csatárokat pontosan és időben indítani, ez már nem nagyon megy neki. Hrdličkának és Kupának is sok a fogyatékossága. így tehát, mivel támadójátéko­saink a legtöbb esetben képtelen egyénileg valamit nyújtani a mérkőzéseken, vége a modern, eredmé­nyes labdarúgásnak. Nézzük csak a bukaresti találkozót. Válogatottunké nak, mint csapatnak nem nagyon ment az összjá­ték. De ha lett volna legalább egy igazi, nemzet­közi mércével is mérhető egyéniség a csatársorban, akkor a többiek „asszisztálásával" „megkeverhette** volna a román védelmet. Ahogy ezt a „cselezés va­rázslója", Dobrin tette, aki szinte akkor kötött „maslit" védőink lábára, amikor csak akart; az első gól az ő érdeme volt (négy védőt cselezett kii), a másodikat pedig egy szép akció után fejelte a hálóba és még arra is futotta idejéből és erejéből, hogy trükkjeivel szórakoztassa a közönséget. A csehszlovák válogatottnak nem volt Iordanes­cuja, Dobrinja, Lucescuja. Ha lett volna egy klasz­szis a támadósorban, aki szikrányi szellemességével, villámgyors és váratlan húzásaival magával ragadja a többieket, bizonyára nemcsak egy „potyagól" je­lezte volna eredményességünket. De így maradt a haszontalan, sematikus, szürke eredménytelen játék. Szóval nincsenek klasszis támadóink. Bukarestben (és nemcsak itt), mégis három előretolt csatárral játszottunk. Nem furcsa ez egy kicsit? De igen, mert köztudott, hogy csatáraink individuális képes­ségei annyira gyengék, miszerint még négyesben is gondot okoz nekik a helyzetfelismerés, a támadás­vezetés, a góllövés, nem pedig kettesben—hármas­ban. Emlékezzünk csak az idei válogatott mérkőzé­sekre: mennnyi „gnrizésre", mennyi kínlódásra volt szüksége támadósorunknak, hogy bevegye az ellen­fél kapuját. Az utolsó három találkozón három gól született, és csak egyet lőtt csatár (Čapkovič „po­tyagólja"), kétszer Kuna jól eltalált lövése jelentett megváltást a kínszenvedéstől. Futballistáink akarnak, igyekeznek, küzdenek, szorgoskodnak, hajtanak szinte az utolsó leheletig; de mindez kevés haszonnal jár, ha hiányzik a rög­tönzés, a szellemesség, az alkotó fantázia. Együtte­seink játékában sok még az ösztönszerűség és kevés a céltudatos, átgondolt, ötletes megoldás. A ligában praktizált sztereotip játéknak nemzet­közi szinten nem mutat zöldet a szemafor. Ezt nem­csak ebben az esztendőben tapasztalhatták klub­csapataink és a válogatott... TOMI VINCB

Next

/
Thumbnails
Contents