Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-12 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

A másik Az ENSZ-közgyűlés 26. ülésszakán több mint száz napirendi pontból különösen három foglalkoztatta a világ közvéleményét: A Kínai Népköztársaság ENSZ-tagsága, a közelkeleti kérdés, valamint az utódlás kérdése. Nevezetesen az: ki legyen U Thant utódja? Mint ismeretes. U Thant több Ízben megerősítette, hogy korábbi bejelentése, miszerint az 1972. január 1-gyel lejáró megbízatása után nem vállalja a világszervezet főtitkári tisztségét — megmásíthatatlan és visszavonhatatlan. A súlyponti kérdésként kezelt Kínai ENSZ-képviselet kér. dése, mint Ismeretes, az Egyesült Államok „két Kína" elméletének csúfos kudarcával megoldódott, s a közel-keleti kérdés pedig december elején került napirendre. így természetes dolog, hogy a december 21-ig tartó közgyűlés egvik sokat vitatott kérdése lesz most a főtitkári szék betömése Maguk a nagyhatalmak is több Ízben kísérletet tettek arra — Gromiko külügyminiszter is ennek a meggyőződésének adott kifejezést —, hogy további két évre U Thant még vállalja a főtitkári tisztet. A főtitkár azonban hajthatatlan, így csaknem biztosra vehető, hogy az „U Thant legesélyesebb jelöltje — U Thant" feltételezés alaptalan. Hogy a kérdés mennyire összetett, s nem csupán személyi, azt jelzi az is, hogy a Biztonsági Tanács ajánlása szükséges hozzá. Ez pedig azt jelenti, az ellentétes érdekű nagyhatalmak egységes fellépése nélkül nem oldható meg, hisz vétójogukkal eleve megakadályozhatják a nekik nem megfelelő személy javaslását. Az a tény, hogy maguk a nagyhatalmak ls szívesen vennők, ha U Thant helyén maradna — nem volna semmi akadálya, hogy harmadszor is újraválasszák — mindennél jobban bizonyítja a mostani ENSZ-főtitkár kiváló személyi adottságait. Az ellentétes hatalmi érdekek között Ilyen tiszteletet és megbecsülést csak azzal érhetett el, hogy ő az első ENSZ-főtitkár, aki erőteljesen és következetesen próbálta képviselni az ENSZ Alapokmányának nemes elveit. Ez persze nem jelentette azt, hogy a nagyhatalmak nemtetszésével ne találkozott volna. Az Indokínai háborúról. s más konfliktusos helyzetekről vallott véleménye nemegyszer kihívta az Egyesült Államok képviselőjének bírálatát. buktatója az ENSZ-haderő kongői akciója volt. A „világ első agglegénye" (ahogy a nyugati lapok nevezték) életét vesztette ebben az akcióban, egy máig kiderítetlen körülmények között bekövetkezett repülőgép-szerencsétlenség következtében. (Csombéhbz akart utazni.) A kellemetlen tapasztalatokból kiindulva hangzott el aztán ENSZ-fórumon az a javaslat, hogv hármas titkárságot létesítsenek, képviselve ezáltal a szocialista, az imperialista és a harmadik világ országainak érdekeit. A politikai kiegyensúlyozottság szempontjai ily módon előtérbe kerültek a- főtitkári tisztség operatív felfogásával szemben. A világszervezet többsége azonban nem támogatta ezt a javaslatot, s az önjelöltek áradata ellenére kellett kiválasztani azt a személyt, aki élvezi a világszervezet bizalmát. Az események — és tegyük hozzá: az Idő ls — bebizonyították, hogy U Thant választása szerencsés volt. A világ és a világszervezet nem csalódott benne. Egyéniség és személyiség volt, aki kellő józansággal, higgadtsággal mérte fel a változó világ eseményeit, s mint a változó (harmadik) világ politikusa korparancsnak vejte a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezésének elvét. Személyével kapcsolatban hadd mondjuk el, hogy Burma Ensz-küldöttségének vezetőjét 1961. november 30-án választották meg az ENSZ ideiglenes főtitkárává, majd a következő évben állandósították. 1966. december 2-án újraválasztották, s ez a megbízatása jár most le. Hogy milyen legyen a jő főtitkár? A búcsúzó U Thant szerint: legyen tárgyilagos és pártatlan, de ez ne jelentsen semlegességet. Kísérje figyelemmel a világ közvéleményét, ezen belül különösen az ifjúság álláspontját, s kövesse figyelemmel a saját nézeteinek, törekvéseinek fejlődését, alakulását is. Ebben a tisztségben — U Thant szerint — nagyfokú politikai tapintatra és megfontoltságra van szükség. Ezekhez az elvekhez való ragaszkodásnak köszönheti, hogy a világszervezet — közte a nagyhatalmak — továbbra ls marasztalnák ebben a tisztségben. A végleges döntést ma még nem ismerjük. Egyet azonban tudunk, éspedig azt, hogy a politikusnak és tudósnaJc egyaránt közismert U Thant (több tudományos műve jelent meg például Burma második világháború utáni története, UTÓDLÁS 1 'O N 1 e/a <-9 *3 sr § •S A tiszteletre méltó U Thant tehát nem nevével, (az „U" előnév tiszteletre méltó urat jelent) vívta kl a tagországoik megbecsülését, hanem munkájával, magatartásával. Ezért ls tűnik most úgy, hogy távozásával meglehetősen nehéz lesz ezt az „intézményt" pótolni. Egyébként a világ egyik legnehezebb állásának mondta a főtitkár a közelmúltban ezt a tisztséget. S emellett bizonyít az is, hogy öt éven át nem volt ideje szabadságát kivenni, míg végül ebben az évben egészségileg összeroppant. Infarktgyanúval szállították kórházba, később azonban kiderült, hogy „csak" teljes kimerültségről van szó. (Az ENSZ-közgyűlés Ideje alatt pedig gyomorbántalmakkal /gyomorfekély / szállították ismét kórházba.) Hogy mitől nehéz ez a tisztség? Elsősorban attól, hogy a bonyodalmakkal, konfliktusokkal teli világban, a nagyhatalmak érdekeivel is viaskodva kell ezt a felelősségteljes tisztséget betölteni, — végeredményben korlátozott jogkörrel, lehetőségekkel. Ennek bizonyítására elég emlékezetbe idézni azokat az ENSZ-határozatokat, melyeket a közgyűlés vagy, a Biztonsági Tanács határozata ellenére (gyarmatosítás, közel-keleti kérdés, Jeruzsálem stb.) sem teljesítettek a tagországok. A szervezet első főtitkára, Trygve Halvclan Lte sokkal nyersebben fogalmazott, ő „a világ leglehetetlenebb állásának" tartotta a főtitkári tisztet. Minden oka megvolt erre. Mint az ENSZ első főtitkára (1946-tól 1953-ig töltötte be tisztét), abban az időszakban tevékenykedett, amikor a hidegháborús hullámok magasra csaptak, s a hivatalos amerikai politika nemegyszer befolyásolta tevékenységét. Az Egyesült Államok koreai agreszszióját ENSZ-lobogókkal fedezték, s e „kaland" miatt később a norvég diplomatának le kellett mondania a főtitkári tisztről. A helyébe lépő Dag Hjalmar Hammarskjöld svéd diplomata tevékenysége, bár más körülmények között, szín. tén nem volt mentes az ellentmondásoktól. Az ő „koreai" U Thant az ENSZ ben valamint a Népszövetség története stb.) úgy búcsúzott až ENSZ-közgyűlés előtt az újságíróktól, hogy közben a világ megoldásra váró problémáit sorolta.. Az indokínai háborút, a közel-keleti kérdést, a dél-afrikai fajüldözést ...Az ENSZ központi jeladatának azt tartja, hogy a kormányok tartózkodjanak az erőszaktól és az erőszakkal való fenyegetéstől, s vállalják a vitás kérdések tárgyalásos megoldását. Nagyra értékelte a világbéke és biztonság megszilárdításáról tavaly elfogadott nyilatkozatot, melyet a Szovjetunió és a szocialista országok Javaslatára fogadott el a világszervezet, s meleg szavakkal méltatta a szovjet kormány leszerelést világértekezletre tett javaslatát. Tehát úgy távozik, mint aki most is a munkára, a teendőkre gondol, amivel ma is tele a keze... Utódjelöltek? ... Van már egynéhány. Max [akobson finn, Kurt Waldhetm osztrák, Gunnar Jarring svéd, Makonnen etiópiai, Herrera chilei, sőt Edoardo Frel volt chilei elnök, Hamilton Amerastnghe ceyloni, valamint Robles mexikói diplomatát egyaránt a jelöltek között emlegetik. Ide sorolják még a főtitkár kabinetfőnökét is, az Indiai Narashimant, valamint Sadruddin Aga Khan ENSZ menekültügyi főbiztost és Róbert Gardinert, az ENSZ Afrikai Gazdasági Bizottságának elnökét. A legesélyesebbnek a finn Jakobsont tartják. Bár az ENSZ-főtitkárok sorában ő lenne a harmadik „északi" jelölt, az U. S. NEWS AND WORLD REPORT szerint a finn jelöltet Londonban és Washingtonban is támogatják. A hagyományosan jó szovjet—finn kapcsolatok alapján a szovjet támogatást természetesnek tartják. A lap szerint a franciák kissé- „hűvösek, részben azért, mert Jakobson nem beszél jól franciául". Az AP hírügynökség szerint Kína is támogatja Jakobson jelölését, s az arab országok fenntartásai (jakobson származása miatt) is enyhülnek, elsősorban jakobson közel-keleti kérdésben tanúsított objektív magatartása miatt. A másik komoly jelöltnek a ceyloni Hamilton Amerasinghét emlegetik. Bármint legyen is, az utódlás kérdése a világszervezet asztalán fekszik, s ha U Thant továbbra is ellenáll a kísértésnek — és a kísértőknek —, a pótlás elkerülhetetlen. A már ismert jelöltek mellett új nevek tűnhetnek még fel, s hogy jól választ-e a világszervezet, azt majd az elkövetkezendő évek döntik el. Talán nem túlzunk, ha azt mondjuk, U Thant után a főtitkári tisztség iránti igények is másként jelentkeznek már ... FÔNOD ZOLTÁN PRAGA Prága nevének említésekor vajon gondol-e közülünk valaki másra, mint a VItava-parti fővárosra? A lengyelek számára viszont Prága egyértelműen Varsó keleti, Visztulán túli városrészét jelenti. A „maiik" Prágához mindig hozzáragasztják a „cseh" jelzőt. A napjainkban 300 ezer lakosú lengyel Prágát csak 1916-ban csatolták hivatalosan Varsóhoz. Addig önálló város volt. Éppen 550 esztendővel ezelőtt emelték városi rangra, s az egykori krónikás szerint annak idején „ugyanannyi háza és utcája volt, mint Varsónak". A századuk azonban nem kímélték. 500 esztendő alatt tízszer pusztította el a háború, tűzvész és árvíz. A második világháborúban aztán a sors minth csak jóvá akarta volna tenni a zord múltat: Prága viszonylag ép maradt, s 1944—45-ben Varsó egyetlen élő negyede volt. Hónapokon át Prágában működtek a lengyel kormányhivatalok, a főposta, a lapszerkesztőségek stb. Ha ma valaki a régi Varsóból szeretne még látni valamit. Prágába kell elmennie. Ott még megtalálja a termésköves Htcákat, gá*« lámpákat, mogorva bérkaszárnvákat, földszintes házikókat, s a por. tékájukat ntc^n Smlft boltosokat .. . 1939-ben a lengyel Prága házainak 60 százaléka földszintes. 30 százaléka egyemeletes volt, és csak 10 százaléka két vagy több emeletes. A felszabadulás óta alaposan megváltozott az arculata. MegénSlt ' Prága I. és II. kerülete, a Saska— Kepa-i és Wawer-i lakótelep, s a zerani iparnegyed, amelynek legnagyobb iizeme. a személvautósvár most évente 51 n^er P"1«v> Fiatot készft. A lengyel Prágának megvannak a maga jellegzetességei. Ezek közé tartoznak pl. az utcanevek. A Saska—

Kape utcái a világ különböző népeinek nevét viselik, van brazi'l, * cseh, norvég olasz, vietnami stb. utca. Egy másik színfolt: a „Körhinta" vándorszínháiz, amely a legjobb lengyel színészek felléptével minden este más-más kultúrházban vagy klubban tart előadást. A Visztula homokos jobbpartján van az összes varsói strand, a 100 ezer férőhelyes „10 év" stadion, a 41 hektárnyi állatkert, a városi cirkusz... Itt található a „Praga" mozi és a „Praga" nagyáruház, amelyeket az 50-es évek elején a csehszlovák főváros lakossága építtetett a varsóiaknak. Sokáig kellene keresgélni a térképen, amíg sikerülne még egy olyan metropolist találni, amelynek két fő része annyira önálló életet él, mint Varsó nyugati és keleti kerületei. Prága akár 100 km-re keletebbre is fekhetne, mondjuk valahol a bialystoki tájakon. A közös sors azonban évszázadok óta összekapcsolja egvmással e két városrészt, legfeljebb csak a történelmi események választották szét őket hosszabb vagy rövidebb időre. MÁRKUS GYULA (Varsó) Jakobson