Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-12 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

V. Kasszisz és A. Filippov thaiföldi útijegyzete m jLJ U JSŕ m LNJ A „KLONGOK" VÁROSA • SEMMITTEVÉS BUDDHA ÁRNYÉKÁBAN • NINCS BÉKE A KWAIFOLYONÁL Űszó piac Bangkokban „Smaragd Buddha" templomóinak kapuja Kollégáktól kapott, a New York Times mellékleteként megjelent útikalauz volt az első útbaigazítónk Thaiföldön. A szerzők 16 oldalon azt bizonygatták, hogy Thaiföld virágzó ország, ahol a teljes harmónia és a felhőtlen boldogság légköre honol. Hogyan sikerült ilyen paradicsomi életet teremteniük? Erre is választ ad a lap melléklete: a thaiföldiek hálára kötelezettek mindenekelőtt az Egyesült Államoknak. A melléklet kiadói egy egész oldalat szentelnek a thaiföldi amerikai bank reklámozásának. Elég telefonálni, és a Bank of America embere máris segítségére siet a rászorulónak. Milyen pofonegyszerű! Az életben azonban ez bonyolultabb dolog, mint a papíron. A Bank of America képviselője aligha tanúsítana olyan figyelmességet, ha a thaiföldi hatóságok például nemet mondanának a Pentagonnak arra, hogy légi támaszpontokat létesítsen az országban. — A legjobb esetben elfordulnának tőlünk, — magyarázgatta egy thaiföldi jogász. — Aztán csakhamar az asztalra csapnának. Thaiföld elvesztése az amerikaiaknak még egy délkelet-ázsiai vereséget jelentene, pedig politikájuk amúgy is minden ízében recseg-ropog ... Bangkok A thaiföldi főváros a Menam Csaó folyó (a vizek anyja) partján fekszik. A fővárost csatornák, ún. klongok bonyolult hálózata szeli át. Ezek a „klongok" kötik össze a városnegyedeket a folyóval. Csónakok és lélekvesztők kora reggel óta barázdálják a vízi utakat. Korszerű épületek árnyékában összezsúfolódva húzódnak meg a csatornákban épült szerény cölöpházak. A turisták minden időben hajlamosak voltak Idealizálni a látottakat, így aztán a „Kelet Velencéjének" keresztelték el Bangkokot, Thaiföldre pedig ráragasztották „a mosoly országa" címkét. A velencei romantika azonban szöges ellentétben van Bangkok valóságával. Elég bepillantani egy-két úszó házba, amilyenekben sok thaiföldi család él összezsúfolva,~hogy megértsük, milyen zord és mostoha hozzájuk az élet. A sziámi fővárossal kapcsolatban van miről beszélni. A város népe korán ébred, és nagyon későn, éjfél után tér nyugovóra. Reggelente templomról templomra járnak a borotvált koponyájú, narancssárga tógájú buddhista szerzetesek. Űk nem vesznek részt a nemzeti jövedelem és a társadalmi össztermék létrehozásában. Mivel azonban ősi thaiföldi szokás, hogy minden fiúnak legalább három hónapra kolostorba kell vonulnia, a nép valahogy eltűri a boncok naplopását. Az iskolások iránt különös figyelmet tanúsítanak. Egyébként, minden iskolának megvan a maga sajátos egyenruhája, s amikor csúcsforgalom idején az útkereszteződéseken a forgalmat irányító rendőrök megkülönböztetett udvariassággal adnak szabad utat az iskolások tömegének, a turisták számára -színpompás látvány nyílik. Építészeti szempontból Bangkok nagyon tarka, sokrétű. Tervszerű építkezés itt nyilván sohasem folyt, a szállodák, cégek tulajdonosai azt tettek a felvásárolt telkekkel, amit akartak. Hiltont például nem érdekelte, beleillik-e húszemeletes felhőkarcolója Bangkok panorámájába, neki csak a dollár volt fontos. Ennek az anarchisztikus városépítésnek másik jellegzetes példája a Patpong utca. Patpongpanip bangkoki üzletember 1939-ben egy árverésen 150 méter hosszú földrész birtokába jutott a város két fő útvonala, Szurivong és Szilom között. Húszezer dol-, 'árjába került. Fia, Udom vagy 15 év múlva hosszas külföldi körútjáról hazatérve elhatározta, hogy beépítteti a mocsaras telket.. Kezdetben aszfaltoztatta a 150 méter hosszú utcát, majd mindkét oldalán korszerű épületeket emeltetett. Ezeket aztán bérbe adta külföldi tőkéseknek. A Patpong utca ma a külföldi cégek, légiforgalmi társaságok, szállodák, éttermek központja. Minden egyes háznak villamos klimatizáló berendelése van, ami Thaiföldön nagyon fontos. A Patpong utca egymaga több áramot fogyaszt, mint Korát város, de ezt Udomot nem nyugtalanítja. Saját erőművet építtetett. Így az egykor húszezer dollárért megszerzett mocsaras telek értékét ma ötmillió dinárra becsülik. Ha leszáll az alkony, kigyúlnak az idegen cések neonreklám jai. Volkswagen, Shell, ^a'tex ... „Szívjon Kent cigarettát!", „Csak \sahi sört igyon!" ... Mindez azt bizonyítja, hogy az amerikai, angol, nyugatnémet és íapán monopolista társaságok nagyon otthonosak Thaiföldön . . A külföldi monopóliumok pedig mindenképpen fékezik Thaiföld nemzetgazdaságának fejlődését. Gyakori eset, hogy kőolajkoncessziók tulajdonosai vagy húzzák-halasztják a feltárási munkálatokat, vagy eltitkolják a kutatási eredményeket. Thaiföld o'aikészleteit általában kétmilliárd tonnára becsülik, mégis a közel-keleti országokból importál kőolajat. Híd a Kwai folyón Sok külföldi turista megfordul ezen a helyen. Egy kis bár teraszán szürcsölgetik hűtött sörüket, mások a Kwai folyó partján barangolnak, fényképezik a folyót átszelő keskeny hidat, melyen néha egy kivénhedt gőzmozdony halad át pöfögve, tucatnyi vagont vontatva maga után ... Az angolul kifogástalanul beszélő idegenvezető elmeséli, hogy a háború idején a bár közelében egy koncentrációs tábor volt, amelyben angol és ausztráliai hadifoglyokat őriztek. Minden reggel japán fegyveres kísérettel vonultak ki vasútépítésre. A japán hadvezetőség siettette Burma és Thaiföld közlekedési vonalainak egyesítését, hogy ezzel is erősítse pozícióját e térségben. Elviselhetetlen munkaviszonyok, betegségek, éhség, embertelen bánásmód ... Aratott a halál. A közelben van egy temető, ahol 3400 személy alussza örök álmát. Hány jeltelen sír maradt az őserdőkben! ... Felmásztunk a vasúti töltésen. Hömpölyögve nyaldossa a meredek partokat a Kwai folyó. A hídon átpöfékelt a megszokott gőzmozdony, aztán elhalkult a kerekek zakatolása, csend lett. Hirtelen óriási dübörgés reszkettette meg az eget, a dzsungeleket. Fölöttünk alacsonyan hirtelen vadászbombázók tűntek fel. Az amerikai légierő felségjeleit viselték magukon. Talán vietnami bevetésről tértek vissza támaszpontjukra ... A királykobra marása Egy alkalommal elvetődtünk a főváros közelében elterülő baromfifarmra. A farm megtekintése nagyon elhúzódott, ott is kellett éjszakáznunk. Reggel a farm vezetője szolgálatkészen felajánlotta, hogy bevisz minket a fővárosba. — Praszet! Az orosz urak veled mennek. Szólj, ha elkészültél! — intézkedett sofőrjének. Praszet, hajlott kora ellenére, maga is segített a munkásoknak rakodni. Aztán beültünk a vezetőfülkébe, és Praszet startolt... Azaz, hogy startolni akart, de sehogy sem ment. .Csodáltuk, hogy nem káromkodik. Nyugodt maradt, egy arcizma sem rándult. Kiszállt, felnyitotta a motorház fedelét — és majdnem földbe gyökerezett a lába. összetekergőzve egy hatalmas kobra feküdt a motoron. Nyílván, kiadós táplálkozás után jót szundított... Praszet nem vesztette el a fejét. A többiek tiltakozása ellenére viaszosvászon sátorlapot borított az óriáshüllőre, „összecsomagolta" és megkötözte, aztán a 3 méteres kobrát felrakta az autóra. Bangkokban, egy magánállatkerthez érve, hétszáz hatért eladta a veszélyes szállítmányt. Elégedett volt. (20 bat egyenlő egy dollárral.) A városban megtudtuk, hogy Thaiföldön csak úgy hemzsegnek a mérgeskígyók, s közülük hat fajtának a marása menthetetlenül halálos. Ezek évente több száz ember, főként falusiak halálát okozzák. A másik királykobra A thaiföldiek amerikaiaknak nézik az európai külsejű idegeneket. Nem csoda: az országban — amerikai tudósítók szerint — 43 ezer amerikai katona állomásozik, köztük 33 ezren a légierő tagjai. Thaiföldet elárasztották katolikus misszionáriusok és különféle „szakemberek", akiknek hivatását könnyű megállapítani. Az ország egész területét átszövi az amerikai támaszpontok pókhálója. Udon, Ubon, Nokon-Panom, Takli, Korát, Szattahip-Utapao — ezek a legismertebb amerikai repülőterek és bázisok. Az utóbbi haditengerészeti és légi támaszpont, Bangkoktői száz mérföldre délkeletre létesült 1966-ban. Nem egész nyolc hónap alatt készült el a Sziámiöböl partján, mocsaras vidéken, százmillió dollár költséggel. Ma ez a legnagyobb amerikai légi támaszpont Délkelet-Ázsiában. jiangkok sokáig titkolta az amerikai támaszpontok létezését és azt, hogy innen rendszeresen szállnak fel gépek Vietnam irányában, hogy a Don Muang támaszpontot ellepték a „zöldsapkások", a partizánharcra kiképzett különleges osztagok. Graham Martin amerikai nagykövet elsőízben 1967-ben tett említést amerikai támaszpontok létezéséről Thaiföldön. Később az amerikai stratégák színt vallottak, sőt elhatározták, hogy még jobban bevonják az országot vietnami kalandjukba. Ezt követte a thaiföldi kormány elhatározása, hogy Dél-Vietnamba irányít „Királykobra" fedőnévvel egy komplett thaiföldi ezredet Így aztán Thaiföld történetében bekövetkezett, egy lényeges esemény: a kis és szegény ország feladta a számára életmentő, hagyományos semlegességet, és szédületes ugrást tett abban az irányban, hogy az amerikai imperializmus fősegédje legyen, és közreműködjék délkelet-ázsiai amerikanizációs terveiben. 1 S A korszerűsödő Bangkok