Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-12 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

A

múlt század ele]e óta az értelmiség figyelme Európa-szerte saját népének, pontosabban parasztságának kultúrája és művészete felé fordult. Így több tudományág alakult ki, illetve önállósult — köztük a néprajztudomány. A néprajzi vizsgálódások tárgya maga a nép, kialakulásának, fejlődésének történelmi folyamatában. A kutatás feladata, hogy leírja a népi, nemzeti sajátosságokat, azt, ami az egyik nemzetet, népcsoportot megkülönbözteti a másiktól, valamint azt is, ami közös bennük. A nép hagyományainak, alkotásainak, művészetének tanulmányozásával nemzeti történelmünkre új oldalról derül fény. A néprajzi kultúránk ama rétegeit kutatja, amelyekre vonatkozóan nem állnak, vagy csak kis számban állnak rendelkezésre írásos források. Anyagát tehát az élő jelenségekből meríti. Európa-szerte, így a Duna-medencében is, a néprajzi kutatás már több mint egy évszázados múltra tekint vissza. A múlt század derekán már széles körű néprajzi gyűjtőmunka indult, amelybe a hivatásos néprajzi kutatókon kívül számos író, költő, pedagógus és más értelmiségi kapcsolódott be. Erdélyi János „Népdalok és mondák" című, a 19. század közepén közzétett, nagyszabású népköltési gyűjteményének, vagy a múlt század végén megjelent „Slovenské spevi"-nek társadalmi és politikai jelentősége vitathatatlan. Csehszlovákiában 1918 után rendszeres és irányított magyar néprajzi gyűjtőmunka nem folyt. Annak a néhány szakembernek a munkája, akik saját kezdeményezésükből gyűjtöttek, nagyobbrészt csak kéziratban maradt fenn, s így számunkra hozzáférhetetlen. A felszabadulás után különösen nagy jelentősége lett a népi hagyományok megismerésének és feldolgozásának. A művészeti tömegmozgalom soha nem látott fejlődésnek indult, s napjainkban a népi hagyományanyag felhasználásának szükségessége egyre érezhetőbbé válik. A CSEMADOK KB elnöksége 1967-ben, a művészeti mozgalomban az utóbbi években elért eredményeit vizsgálva arra a megállapítäsra jutott, hogy az együttesek és csoportok művészi színvonala emelésének érdekében sürgősen meg kell kezdeni népművészeti hasyom'ínvaink rendszeres gvűitését, rögzítését és Dub!ik-1lását. A CSEMADOK megalakulása óta voltak ugyan ilyen javaslatok és törekvések, sőt a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes, a NÉPES megalakulásával meg is indult a néprajzi gyűjtés, de sajnos. 1955-ben a NÉPES feloszlatása után ezt a törekvést nem támogatták, s így, egyéni kezdeményezések alapján, csupán néhány lelkes ember magánügye maradt. A CSEMADOK Központi Bizottsága néprajzi szakelőadói státuszának létrehozásával 1968-ban megindult népi hagyományaink rendszeres és tudományos igényű gyűjtése. Az első felmérő munka kissé egyhangú, de annál jelentősebb volt. Meg kellett állapítani, ki, hol, mikor és mit gyűjtött már az itt élő magyarság körében. A másik fontos teendő az általános néprajzi felderítő kérdőívek öszszeállítása volt. Ezeknek a kérdőíveknek az adatai képezték az alapját a további részletes gyűjtőmunkának. A kérdőíveket úgy állítottuk össze, hogy az a helységről szóló általános adatokon kívül a néprajznak főleg azokat a területeit ölelje fel, amelyek legközelebb állnak művészeti tömegmozgalmunkhoz. Tehát a népköltészetről, a táncról, a zenéről, a szokásokról. a viseletről és a díszítő-művészetről, illetve adatközlőkről szolgáltasson adatokat. A kérdőívek kitöltése egy további külön feladat volt, melynek elvégzéséhez segítőtársakra volt szükség. Az eredményes néprajzi gyűjtőmunka megvalósításának egyik fontos és alapvető része az ökéntes társadalmi gyűjtők és gyűjtőcsoportok széles hálózatának a megszervezése és kiépítése. A gyűjtők hálózatának gerincét a járási néprajzi szakcsoportok képezik. E szakcsoportok tagjai további aktivistákkal bővítették a hálózatot, néprajzi gyűjtőcsoportokat szerveztek az iskolák, melyekkel állandó kapcsolatban állnak. 1968-ban már kb. harminc munkatársunk volt, 1969-ben pedig már két járás kivételével mindenütt megalakultak a járási néprajzi szakcsoportok, 11 járásban összesen hetvenhat munkatárssal. A járási szakcsoportok első feladatként a felderítő kérdőívek kitöltését vállalták. Eddig összesen 194 helységből 285 kérdőív érkezett be. Ez a szám a magvariakta helvségek számához viszonyítva alig haladja meg a 25 százalékot, de ez is eredmény A kérdőívek kitöltése újabb embereket mozgatott meg. Főleg a középiskolás diákok bevonását tartjuk pozitívumnak. A galantai (galántai-l és a Dunajská Streda-í (dunaszerdahslyi) járásban középiskolás diákok töltötték ki a kérdőívek 95 százalékát. A galantai középiskolában azóta is működik a néprajzi szakkör. Ez a szakkör újabb feladatként a népballadák gyűjtését tűzte ki maga elé. Eddig elért eredményeik nagyon biztatóak. Majdnem 300 ballada közül több ritka, régi balladát éppen az ő közreműködésükkel jegyeztek fel. Ezek a biztató eredmények tették lehetővé a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság megalakítását. Ez a társaság nem töltheti be — és nem is kívánja betölteni — a Tudományos Akadémia szerepét, csupán segítőtársa kíván lenni. E társaságba tömörült, néppajzi érdeklődésű CSEMADOK-tagok széles hálózata olyan munkát képes végezni, amelyet a HSEMADOK-on kívül az Akadémia tudományos munkatársai is felhasználhatnak. Az 1969 no"emberében megalakult Csehszlovákiai Magyar NŠDrajzi Társaság céljául tűzte ki, hogy — szoros együttműködésben a Szlovák Tudománvos Akadémia Néprajzi Társaságával, illetve a Va*islavai Komenský Egyetem Etnológiai Kabinetjével — a társadalmi gyűjtők széles hálóztára támaszkodva, tudományos igénnyel ''űjtse, rendszerezze, feldolgozza és publikála hazánk magyar lakosságának néprajzi érékeit. A Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság elnöke Marczell Béla, a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi J Csallóközi Múzeum igazgatója. A vezetőség további tagja a járási néprajzi szakcsoport egyes vezetői, és néhány nagyon aktív néprajzi érdeklődésű személy. A társaság' vezetősége kidolgozott munkatervében az elvégzendő feladatokat három munkaterületre osztotta I. A szervező, irányító és tanácsadó munka magában foglalja a gyűjtőhálózat további kiépítését. a járási szakcsoportok munkájának koordinálását, irányítását, gyűjtési területek meghatározását, részletes kérdőívek kidolgozását. együttműködést a Szlovák Tudományos Akadémia, és a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi osztályával, a járási múzeumokkal, valamint a hazai művészeti mozgalommal. Továbbá. magában foglalia a nyári néprajzi szemináriumok és néprajzi találkozók, népművészeti vetélkedők szervezését. U. A kutató- és gyűjtőmunka, a CSEMADOK néprajzi szakelőadójának kutató- és gyűjtőmunkája. a társaság tagjai, valamint a néprajzi szakemberek bevonásával. Ide tartozik a társast tagjainak és a helyi gyűjtőcsoportoknak a t°v5'rqnvsége is III A rendszerező és feldolgozó munka az előző két területen elért eredményekre támaszkodik Ide tartozik a gyűjtött anyag rends^e-ez'-se. regisztrálása és publikálása, a gyűjtés r'idományos összegezése, évkönyvek és más kiadvánvok szerkesztése. A művészeti tömegmozgalom számára népdal, népzene tánc, szok*-anvaf> publikálása. A megalakulás óta ez évben rendeztük meg negyedszer az önkéntes néprajzi gyűjtők nyári szemináriumát. Az első szemináriumon, melyet 'ahodnán (PozsonyeperesenI tartottunk — a n^nraiztiidománv felosztásával, kultúrpolitikai 'elentősígével és a gvűit^s módszereivel foglalkoztunk. majd 1939-ben. Domirán. a népi építkezésről, a településekről, a díszítő-művészetről, valamint a folklórról volt szó. 1970-ben a Zobor vidéki Jelenecen (Gímesen) a falumúzeumokról, a szkanzenekről, valamint a néprajzi kiállítások szervezéséről, az összegyűjtött anyagi kultúra konzerválásáról és kartotekizálásáról, tartottunk előadásokat. Tekintettel arra, hogy a meghívott hallgatók jelentős része az eddigi szemináriumokon részt vett, ez évben úgy a szellemi, mint a tárgyi néprajzzal foglalkozni kívánunk, de főleg az öszszehasonlítás kedvéért — a szomszédos népek és a rokon népek kultúrája szempontjából. A nyári szemináriumok színhelyéül minden esetben olyan helyet választottunk, ahonnan könynyen .megközelíthetők az olyan falvak, ahol még lehet néprajzi gyűjtést végezni. Az elmúlt négy esztendőben 12 helyen rendeztünk néprajzi kiállítást. Ebből két helyen Ladicén (Lédesen) és Koliüanyban (Kolonban) falumúzeumot szerveztek, amelyek anyagát az érdeklődők bármikor megtekinthetik. A legtöbb esetben a néprajz Iránt érdeklődő pedagógusok, diákok bevonásával gyűjtötték össze a kiállításra került néprajzi anyagot. 1968-ban Cifáren (Csiffáron) a Csuka-házaspár az iskola igazgatójának és tantestületének támogatásával az iskola két tantermében rendezett néprajzi kiállítást. Ugyanebben az évben hasonló kiállítást rendeztek Kameninban (Kéménden), amelynek szervezői Spátai Ernőné, Bankházi Károly, Csepregi Ernőné és Kolecsányi Pál voltak. A kiállítás megnyitása után dr. Kósa László, a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi kutatócsoportjának mhnkatársa nemcsak a kiállítás néprajzi anyagának gazdagságáról, hanem a kiállítás elrendezésének módjáról is nagy elismeréssel nyilatkozott. Ladicén szintén 1969-ben nyitották meg a falumúzeumot. Az eddigi néprajzi kiállításokhoz viszonyítva nagy előnyére szolgál az ügynek, hogy a Ladicén összegyűjtött néprajzi anyag állandó helyet kapott. Ennek a máig is létező falumúzeumnak lelkes szervezői Jókai Mária. Lipcsei Gyula, Dodek Istvánná, Fazekas Mátyás, Budai János, a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság lelkes tagjai. A számos néprajzi kiállítás közül ki kell emelnünk a galantai járás néprajzi szakcsoport néprajzi kiállítását, elsősorban azért, mert ezt a járási múzeummal szoros együttműködésben rendezte. Ugyancsak ki kell emelnünk a chotíniek (hetényiek) néprajzi kiállítását, amelyet Dékány György kezdeményezett. Itt ls, akárcsak Galantán, a kiállított néprajzi anyagot a kiállítás után a járási múzeum vette gondozásba, s ezzel biztosította szakszerű konzerválását és elraktározását is. A néprajzi gyűjtőmunka ambicionálásának érdekében pályázatot hirdettünk. Az első ilyen pályázati felhívást 1969-ben, a „Tábortűz" című ifjúsági lapban közöltük, népi kiolvasók és mondókák gyűjtésére. A pályázat eredménye 1456 kiolvasó és mondóka volt. Ez évben a CSKP 50. évfordulójának tiszteletére a Hét 19. és 31. számában pályázati felhívást közöltünk munkásmozgalmi dalok gyűjtésére. Eddigi értesüléseink szerint nemcsak a felnőttek, hanem a tanulóifjúság is bekapcsolódik a munkába. A Dunajská Streda-i járásban a Csallóközi Múzeum dolgozói minden körzeti iskolában megbeszélték a magyar és a zene szakos pedagógusokkal a munkásmozgalmi dalok gyűjtésének lehetőségeit. A galantai és a nyitrai járásban is több iskola bekapcsolódott a munkásmozgalmi dalok gyűjtésébe. A pályázatot ez év december 31-én zárjuk le, s előreláthatólag gazdag anyag gyűlik össze. A Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaságnak a munkásfolklór területén is el kell kezdenie a kutató- és a gyűjtőmunkát. Szlovákia magyarlakta vidékei gazdag munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkeznek, s így még nem késő, hogy rögzítsük azok élményeit, dallamanyagát, akik tevékenyen részt vettek a két világháború közötti munkásmozgalomban. A CSEMADOK KB népművészeti osztályán már számottevő folklóranyag gyűlt össze. Az anyag nagyobb része népzenei és néptánchagyomány. Eddig kb. 650Ó népdalt rögzítettek magnetofonszalagon, illetve lekottáztak. 1951től a mai napig 235 helységben 395 alkalommal végeztek népzenei gyűjtést. E sorok írója eddig kb. 5000 dallamot jegyzett fel, Szíjjártó Jenő zeneszerző pedig kb. 800 dallamot, Mórocz Károly kb. 300 dallamot gyűjtött. A népi táncok terén 16 községből 40 tekercs filmfelvétel áll a táncmozgalom rendelkezésére. Ennek az anyagnak egy részét már a művészeti tömegmozgalom számára is hozzáférhetővé tettük. Az Osvetový ústav (Népművelési Intézeti kiadásában eddig 6 füzet jelent meg „Eredeti magyar táncok" címen. 1969-ben pedig 67 csallóközi népdal látott napvilágot, ugyancsak az intézet kiadásában. A folklór többi területén is szép eredményeket könyvelhetünk el. Adattárunkban több mint 2000 kiolvasó és mondóka. 144 lakodalmi rigmus, 259 népballada, 72 mondóka, 6 népmese és 41 népi szokás leírása található. A gyűjtött anyag publikálásával, sajnos, kissé elmaradtunk. Az eddigi kiadványok csak kis példányszámban, és csak sokszorosított formában jelentek meg. Amint az elmondottakból kitűnik, a néprajzi gyűjtőmunka kezdettől fogva széles társadalmi alapokra támaszkodott. Az elmúlt évek során hatalmas arányokban kibontakozott népművészeti tömegmozgalom a művészileg felhasználható néphagyomány megismerésének erőteljes és sürgető igényével fordul a néprajztudományhoz. ÄGH TIBOR, a CSEMADOK néprajzi szakelőadója A ladicet llédeci) falumúzeum (Prandl S. felv.)