Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-12 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

Másodszor Čierny Brod (Vizkelet) községben a Vöröskereszt helyi szervezete már évek óta elismerésre méltó te­vékenységet fejt ki az önkéntes véradók toborzá­sa terén. Az idén már má­sodszor jelentek meg ön­kéntes véradásra a tobor­zott véradók. A salai (Vág­sellye) vérátömlesztó állo­más dolgozói, mint isme­rősöket köszöntötték őket. A kis falu 41 véradóiának közel 20 liter vére a bizo­nyíték arra. hogy ők meg­értették pártunk XIV. kongresszusának tettekre serkentő felhívását. Cse­lekedetük példás és köve­tésre méltó. Pék Lajos Súlyom A várak középkori védői gyakran felhasználták a várak védelmére a képűn­kön látható, ma már alig ismert sulymot is. Elneve­zését a hasonló alakú vízi­növény-terméstől kapta. A súlyom négy vastüskéje kö­zül három a földre támasz­kodik, a negyedik függőle­gesen felfelé áll. Tüskéi hegyesek voltak, esetleg szigonyszerű szakállban végződtek. A várak védő­árkaiban szórták széjjel. Ha az ellenség gyalogosai, lovai beletapostak, harc­képtelenné váltak. A szigo­nyos sulymot csak nehe­zen lehetett a talpból vagy a ló patájából eltávolítani. Mint táborvédelmi esz­közt a rómaiak is használ­ták, de legjobban a huszi­ták forradalmi mozgalma idején terjedt el. Magyar­országon a XVI.—XVIII. században volt használatos. Mint a legtöbb fegyver, a súlyom ellen ls megtalál­ták a hatásos védekezést. A rohamozó katonák láb­belijük alá fatalpat kötöt­tek, esetleg vaslemezekkel pántolták meg lábbelijük talpát. Az ellenszerként használatos sulyomsaru fá­ból vagy vasból készült. A képen látható szigo­nyos sulymot a komárnói (Komárom) Duna menti Múzeum történelmi osztá­lyán őrzik. Tok Béla Turisták Huszonöt évvel ezelőtt igen mostoha körülmé­nyek között alakult meg Košicén a természetbará­tok turisztikai köre, mely napjainkban a T) LOKO- MOTÍVA mellett működi'j Jelenleg kétszáz tagot számlál. Közülük százhu­szonhárman aktívak. Leg­idősebb tagjuk 74 éves, a legfiatalabb 8 éves. Hetente. rendszerint szombatonként, vasárna­ponként egy-két napos túrákat rendeznek. Nyá­ron 7—10 napos túrákat bonyolítanak le. A tagok közül többen ls részt vet­tek az idén a Lengyelor­szágban megtartott nem­zetközi turisztikai talál­kozón. De nemcsak a termé­szet szépségeinek élveze­te a legfőbb gondjuk. So­kat tesznek e szépség megőrzése érdekében. Számtalan munkaórát dol­goztak le a turistautak, a források rendbentartása során, irányjelző táblákat állítottak fel, amelyeket karbantartanak. Joggal ha­ragszanak a magányos és csoportba verődő moto­crossistákra. akik könyör­telenül tönkreteszik a gondosan tisztogatóit utacskákat, elriasztják az állatokat, megzavarják az erdő csendjét. Ellenségük a bürokra­tizmus. Számtalan túra tervét kellett már sutba dobniuk a CEDOK bürok­ratikus ügyintézése miatt. Már többször megtörtént, hogy nem biztosítottak ne­kik éjjeli szállást. bár igényüket két-három hét­tel előbb bejelentették, s még előleget is adtak. Már többször kiderült utólag, hogy a CEDOK foglaltnak minősített olyan szállodát, melyben több üres szoba is található volt azon a napon, melyre igényüket bejelentették. Sőt, több üres szoba is volt, mint amennyi a turistáknak kellett volna. Egyébként a turisták életéről híven beszámol­nak azok a faliújságok, melyeket a város különbö­ző pontjain szoktak elhe­lyezni. A turizmus fellen­dítése érdekében bevezet­ték a Klubon belüli jel­vényszerző versenyt. Ifj. Pálházy József Kiránduláson A Vöröskereszt košicei járási bizottsága egyhetes ki­rándulást szervezett, melyen a Nyugdíjasok Klubjának hat tagja is részt vett. A kirándulás egyben üdülés is volt. Három alkalommal lehetőség nyílt arra ls, hogy a MAGURA üdülőből körútra indulhassanak a kirándo­lók. így jutottak el a Magas-Tátrába, a tátrai völgyekbe és a felvételünkön is látható barlangba. Jezsovit József Egy lap Nemrégen jegyezték be a Banská Bystrica-i Szlo­vák Nemzeti Felkelés mú­zeumának emlékkönyvébe a következő szöveget: „Meglátogatva a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékmű­vét s múzeumát, kegyelet­tel adózunk az elesettek emlékének. Az idelátogató magyar KISZ-csoport tag­jai." A múzeum hazánk építé­szeti alkotásai közül a leg­merészebbek egyike. Első látásra talán nem minden­kinek tetszik, egyeseket szinte meghökkent modern­ívelésű vonalaival. Az em­léképület két vasbeton skulpturából áll, amelye­ket átriumszerűen köt ösz­sze egy szoborművel díszí­tett beliér. A Szlovák Nem­zeti Felkelés emlékét egy­részt tárgyi kiállítás, másrészt a nálunk egye­dülálló audiovizuális rend­szerű előadás idézi. A mú­zeum előtti térségben, a parkban szkanzent képez­nek a kiállított ágyúk és tankok. A kiszesek aezal vettek búcsút a fasizmus áldoza­tainak szobormüvétől, hogy megfogadták: mindent megtesznek, hogy az embe­riség sohase juthasson há­borús szakadék szélére. Szántó György Sikerrel Bratislavában a Pozemné stavby a legnagyobb lakás­építő vállalat. Dolgozói évről évre nagyobb és nagyobb feladatok teljesítésére vállalkoznak. Képünkön Juhos Lő­rinc szerelőbrigádja látható munka közben. Ez a brigád mindig sikerrel teljesítette a feladatokat. Többször ré­szesültek kitüntetésben is. Szabó Béla Ritka kiállítás Kilencedik alkalommal rendezték meg Levice (Léva] városában a kisállattenyésztők Járási kiáUltását. Hét ál­lami vállalat is megjelent, 551 állattal, ezen a kiállítá­son, mert egyúttal a IV. szlovákiai szőrme és prémál­latok kiállítását is megrendezték. A kiállítók kitettek magukért. 167 egyéni tenyésztő rengeteg hasznos, apró háziállatot mutatott be. Főleg galambokat. Legérdeke­sebbek a postagalambok voltak, melyekből 69 darabot mu­tattak be. A legszebbeket, a legérdekesebbeket, hisz a Nkisállattenyésztők száma csak a járásban több mint négyezer. Három év alatt Otročok (Otrokocs) köz­ségben három esztendővel ezelőtt rakták le a kultúr, ház alapjait. Lerakták, de az Igazi munka nehezen indult. Főleg a munka megszervezésével volt sok gond, baj. Az év elején azonban a helyi nemzeti bizottság kezébe vette a munka szervezésének irá­nyítását. és az efsz veze­tőségének támogatásával elérte, hogy végre felépült az oly régen készülő kul­túrház. Török Lajos Sorban Nové Zámky (Érsekúj­vár) városában már a ga­rázsok építésével is törőd­nek. A városi nemzeti bi­zottság alkamas helyet je­lölt kl. így az állomás előtti lakónegyedben, ösz­szefüggő sorban 48 jármű részére építettek garázso­kat. Gábris József Benyák József A kilencedik X-en túl Mislal János Leles (Le­lesz) község legidőseob lakosa. 1881. január 24­én született. Hét unokája és nyolc dédunokája van. Kőműves mesterséget ta­nult. Az első világhábo­rút megelőző ínséges esz­tendőkben feleségével együtt Amerikát is meg­járta. mert dolgozni min­dig szeretett, s akkoriban máshol nem talált mun­kát. Még kiveszi a részét a munkából ma ls. A ház körül minden munkát el­végez, még szenet is la­pátol, ha éppen szüksé­ges. Betegségre, fájdalom­ra sohasem panaszkodik. A nőszövetség tagjai fel­ajánlották, hogy a min­dennapi tejadagot házához hordlák. Erre János bácsi így felelt: „Lányaim, én még elviszem nektek ls!" Nem csodálkozott ezen senki, hisz János bácsi számára a munka mindig örömet leientett, s azt vallja, hogy hosszú életé­nek titka a munka szere­tete. Diószegi Lajos Neves tudós Külföldi lapokat olvas­va, néha hazai vonatkozá­sú érdekességet is talál az ember. A Veszprémben megjelenő Napló egyik számában egy riportra ta­láltam, amely dr. Vécsey Zoltán nyugalmazott főis­kolai tanárról, a budapesti Élet és Tudomány című fo­lyóirat szerkesztőbizottsági tagjáról, a neves földrajz­tudósról szólt. A riportból tudtam meg, amit eddig sokan nem tudtunk, hogy a -tíz éve, nyugdíjazása óta Veszprémben élő, még most is rengeteget dolgozó, idős tudós színdarabokat is írt ifjúkorában. Három mű­vét annak idején a kassai színház mutatta be. A Szlo­vák Tanácsköztársaság kul­turálisnépbiztosságán a ma­gyar ügyekkel foglalkozott. Utolsó intézkedése az volt, hogy Faragó társulatának tagjait kék pénzzel fizette ki. A rövid ideig tartó po­litizálás és írói ténykedés után visszatért választott tudományához, a geográ­fiához. Itt szerzett nevé­nek rangot sok-sok publi­kációjával, könyvével. A felszabadulás óta 17 köny­ve jelent meg, s több mint ötszáz cikket irt az Élet és Tudományba. Kanizsa István Ha Idegen járókelő pil­lantja meg városunkban, Komámóban (Komárom) ezt a táblát, és a szövegét nem olvassa végig, akkor tévedésben marad. Csak ha figyelmesen olvassa végig a tábla szövegét, akkor tudja meg, hogy ezt a há­zat még 1954-ben pionír­jainknak ajándékozta a Fa­sisztaellenes Harcosok Szö­vetségének helyi szerveze­te. Boncsek László 'liliMl

Next

/
Thumbnails
Contents