Új Szó, 1971. december (24. évfolyam, 384-309. szám)

1971-12-12 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1971. december 12. A NAP kel — Bratislava: 7.40, nyugszik: 15.49 óra­kor Košice: 7,24, nyugszik: 15.33 órakor A HOLD kel: 1.57, nyug­szik: 12.34 órakor NÉVNAPJUKON SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK GABRIELLA — OTTILIA nevű kedves olvasóinkat • 1766-ban született NYI­KOLAJ MIHAJLOVICS KA­RAMZIN orosz írfi (t 1826). • 1811-ben született GAÁL JÓZSEF költő és frő. a re formkori magyar irodalom egyik sokoldalú egyénisége (1886). • 1821 ben szüle­tett GDSTAVE FLAUBERT francia regényíró, a kriti­kai realizmus egyik leg­jelentősebb alakja ( + 1880). teljesítették Nem sok idő, alig két hét választ el bennünket az esz­tendő végétől. Tapasztalat­ból tudjuk, ez az az időszak, amikor minden munkahelyen — üzemekben és bányák­ban, vállalatokban és efsz­ekben — fokozottabban el­lenőrzik az évi terv telje­sítését. Ez az alig két hét, ha nem is sok idő, de a leg­több helyen elég ahhoz, hogy az esetleges elmara­dást még behozzák, hogy az­tán minden munkahely tisz­ta számlával kezdhesse az új esztendőt. M06t azonban nemcsak az évi terv teljesítésének ellen­őrzéséről van szó, hanem ennél többről. A kötelezett­ségvállalások teljesítéséről ls, ami népgazdasági vi­szonylatban nagyon ls jelen­tős tétel, bár olyan tétel, ami ugyan nem szerepel a tervben, de mégis számol­nak vele. A kötelezettség­vállalások teljesítése nem egy területen olyan kérdé­sek megoldását teszi lehető­vé, amellyel az évi terv nem számol. Hiszen — szüksé­ges-e külön hangsúlyozni — a több szén, a több hús, a több közszükségleti cikk, mindmegannyi egész társa­dalmunk, az emberek köz­vetlen érdekeit szolgálja. Milyen kötelezettségválla­lásokról van sző? Azokról, amelyeket a dolgozók kol­lektívái pártunk megalapí­tásának 50. évfordulójára és a XIV. pártkongresszus tisz­teletére tettek. Sok munka­helyen ezeket a vállalásokat már a választások tiszteleté­re teljesítették, ami nemcsak e vállalások teljesítését, ha­nem egyben az évi terv tel­jesítését, sőt túlteljesítését jelenti. Ennek eredménye-* ként ezeken a munkahelye­ken a választásokkal egy­ldőben lezárták az óévet, és megkezdték a jövő évi fel­adatok teljesítését. Ez pedig nagy szó és nagy értékeket jelentő teljesítmény. Most arról van szó, hogy minden munkahelyen, ahol kötelezettségvállalást tet­tek, ellenőrizzék teljesíté­sét, és a még hátralevő két hetet használják fel arra, hogy adott szavuknak ele­get tegyenek. Köztudott, hogy minden vállalás annyit ér, amennyit teljesítenek be­lőle. Éppen ezért a tetteké a szó! (blj A következő mmpi) ÜJSZÓ tartalmából A PROLETÁRDIKTATÚRA ALAPVETŐ VONÄSAI ÉS FELADATAI (Dr. Ladislav Kriškovský do­cens cikke) Jobban, következetesebben! Szalad az idő, szinte észre sem vettük, hogy az ötödik öt­éves terv első éve maholnap befejeződik. Méghozzá nem is akárhogyan. Ezt bizonyítja Husák elvtársnak a CSKP KB leg­utóbbi plénumán elhangzott örvendetes megállapítása: „Bebi­zonyosodott, hogy a párt politikája minden tekintetben helyes volt, és kedvezően befolyásolta gazdasági eredményeinket is". Ezt a tényt tükrözi emelkedő életszínvonalunk, ami azonban nem jelenti azt, hogy most már mérsékelhetjük a tempót. El­lenkezőleg, „továbbra is nehéz, igényes munka vár ránk" — folytatta Husák elvtárs. Legfőbb feladatunk a XIV, kongresz­szus határozatainak következetes valóra váltása. Ennek felté­tele — az eddigi tapasztalatok alapján — a dolgozókkal és a szervekkel szemben támasztott igények fokozása, a vezető po­zíciókban levő dolgozók felelősségének növelése. Az ötödik öléves terv második évének küszöbén — az elért eredményekkel elégedettek lehetünk. Ez a megállapítás az ipari termelés eredményeiből is nyilvánvaló, mely ez év szep­temberében 6,4 százalékkal, 1971 januárja óta pedig 7,3 száza­lékkal emelkedett. A népgazdasági terv sikeres teljesítéséért elsősorban a me­zőgazdaságot illeti dicséret. Az ipari termelés és a munkater­melékenység növekedése közti arány helyreállítása szintén ör­vendetes. A terv túlteljesítésével elért eredményeket ugyan­is a dolgozók létszámának emelése nélkül sikerült biztosítani. A munkatermelékenység és az átlagos bérek növekedése közti arány sem kifogásolható, mivel a bérek emelkedése a munka­termelékenység emelkedéséhez igazodik. A kiskereskedelmi forgalom növekedése és a félbemaradt építkezések sem okoznak már olyan gondokat, mint a múlt­ban. Az eredmények tehát tagadhatatlanok, ami azonban nem jelenti azt, hogy máris valamennyi problémát megoldottunk. Ez azért sem állítható, mert a termeléshez felhasznált anya­gok költségei egyre növekvő irányzatot mutatnak. Noha ez év augusztusában ezek a költségek arányban voltak a teljesítmé­nyekkel, az egész évi helyzetet véve alapul megállapítható, hogy a tervezett nyers haszon, de a tiszta haszon sem éri el a várt színvonalat. A rentabilitás pedig a múlt évhez viszo­nyítva — bár a terv 0,54 pont emelkedést ír elő — 0,25 pont­tal alacsonyabb. Mi ennek a következménye? Minden kétséget kizáróan az, hogy a tervvel ellentétben még mindig nem sikerűit csökkente­ni a nyersanyagok felhasználását. A dolgozók még nem szív­lelték meg, vagy nem tudatosították, hogy a nyersanyagokkal és a félkészáruval takarékoskodniuk kell. Ha tehát az ötödik ötéves terv második évében valameny­nyiünk érdekében jó eredményeket akarunk felmutatni, ezeket a hibákat is mielőbb orvosolni kell. Hiszen mindazt, amit meg­teremtettünk, mindent, amit teszünk, önmagunkért s ezért az országért tesszük, amely ben élünk. Ötéves tervünk is ezt az elvet tartja szem előtt. Ezért nem torpanhatunk meg a nehéz­ségek előtt, nem engedhetünk az önmagunkkal és másokkal szentben támasztott igényeinkből. Ez ugyanis a feltétele élet­színvonalunk további emelkedésének. KARDOS MARTA Dilemmában a világszervezet Az indiai—pakisztáni ellentétek háborús konfliktussá faju­lása ismét kellemetlen helyzet elé állította az Egyesült Nem­zetek Szervezetét, amely több mint negyedszázados fennállása alatt többször volt kénytelen kontinensek békéjét veszélyez­tető eseményekkel foglalkozni, ám sohasem tudott tekinté­lyének kellű érvényt szerezni. Gondoljunk a tíz év előtti kon­gói eseményekre, a ciprusi helyzetre, majd a közel-keleti fej­leményekre. A Biztonsági Tanács 19B7 novemberi határozata az Izrael által megszállt arab területek kiürítéséről és a kérdés igazságos politikai rendezéséről mindmáig írott malaszt maradt, mert a konfliktusban érdekelt egyik fél, Izrael fittyet hányt a határozatnak, noha maga is tagja a világszervezetnek. E napokban az indiai—pakisztáni testvérháború miatt ke­rüllt nehéz helyzetbe az ENSZ. A Biztonsági Tanács többnapos, végtelennek tűnő vitái meddőn zárultak. A két ázsiai ország áldatlan viszonyával most a közgyűlésnek kell foglalkoznia, mert a BT képtelen volt egységes álláspontot kialakítani a kérdésben. A világszervezet jelenlegi dilemmája éppen abból adódik, hogy a Szovjetunió konstruktív javaslatait éppen egy szocia­lista állam, új ENSZ-tag: a Kínai Népköztársaság küldöttsége torpedózza. Hihetetlenül hangzik, de szomorú tény. A pekingi vezetőség szovjetellenessegét most nemzetközi területre is át­vitte. s ezzel kétségtelenül akarattal árt a szocialista és az összes demokratikus és haladó népek béketörekvéseinek. Amikor részben a gyarmati múlt áldatlan örökéként, részben nemzeti, törzsi és vallási ellentétek hatása következtében testvérháború tört ki két szomszédos ország között, a népi Kína küldötte a békítés, a hadműveletek beszüntetésének és a viszályt kiváltó okok kiiktatásának szorgalmazása helyett képtelen vádakkal illeti a Szovjetuniót, a végtelenségig haj­togatja a szuperhatalmak politikájáról koholt mesét, és vétó­jával a háborús viszály rendezését elősegítő lépéseket torpe­dózza. A Szovjetunió mindenkor következetes békepolitikát folyta­tott. A vitás kérdések békés, politikai rendezését szorgalmaz­ta, s ilyen értelemben kötött barátsági szerződést a pozitív semlegességi politikát folytató Indiával. Az a Szovjetunió, amely évtizedek óta szorgalmazta az ENSZ-ben és más nem­zetközi szervezetekben a népi Kína jogainak visszaállítását, a senkit sem képviselő csangkaisekisták kiűzését mindvégig kitartott álláspontja mellett, s nem utolsósorban ennek köszön­hette a Kínai Népköztársaság, hogy a közgyűlés idei üléssza­kán érvényesült a szocialista országok régi követelése. Annak idején, amikor a népi Kína küldötte elfoglalta he­lyét a világszervezetben, Jakov Malik szovjet födelegá­tus hangoztatta, hogy a világ demokratikus és békeszerető népeivel egyetemben reméli, hogy a népi Kína jogos helyének elfoglalásával nagymértékben hozzájárul majd a béke *és biz­tonság megőrzéséhez az egész világon. Sajnos, ezek a remé­nyek nem váltak be. A szovjet Tődelegátus a napokban kény­telen volt megállapítani a BT szócsatájában, hogy a kínai küldött „nagyszerű bohózattal" szórakoztatja az imperialista országok küldöttségeit. Peking azzal, hogy nem ismeri el Kelet-Bengália népének önrendelkezési jogát hanem háborút tüzel, és a világszervezet fórumát szovjeteilfin«!<i propagandá­ra. nagyhatalmi céljainak kendőzésére használja Íri, a béke ellenségeinek tesz szolgálatot. L. L. A múlt hét végén tartotta ülését a CSKP KB, amely a választá­sok eredményeivel foglalkozott. Képünkön az elnökség tagjai láthatók (balról jobbra): L. Svoboda, L. Strougal, G. Husák, J. Kempný, /. Lenárt, P. Colotka, és K. Hoffmann elvtársak. (ČSTK) Koszigin szovjet miniszterelnök skandináviai körútja során Norvégiába is ellátogatott a héten. (TASZSZ) A Biztonsági Tanács több ülésen is foglalkozott az indiai—pa­kisztáni viszállyal, majd végül is a közgyűlés elé terjesztette a kérdést. (CSTK) E heti karikatúránk Az érem másik oldala Conally: „Az Önök engedményei természetesen önkéntesek ..." (Oganov rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents