Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-10 / 266. szám, szerda

SZÓLJON HOZZA...! :Ví\.. '' • . -. rr-X, • ' > '• • Atom az ember szolgálatában Nem véletlen, hogy az atom szó többnyire hátborzongató fogalomtársítást vált ki az emberben. Az első pillanatban akaratlanul is rendszerint Hirosimára, az atomháborúra, a rádióaktivitásra és a borzalmas pusztításokra kell gondolnunk. Ám az utóbbi években — és ez a Szovjetunió érdeme — egyre gyakrabban esik szó az atomenergia békés célokra való felhasználásáról. Nincs messze már az idő, amikor az atomenergiával és a gyógyító izotópokkal szerzett értékes tapasztalatainak gyiimölcsöztetésére nekünk is lehetőségünk nyílik. A többi között erre ís utal a •prágai Hiberniumban „Az atom az ember szolgálatában" néven megnyílt látványos kiállítás, mely szemléltetően igazolja az atomenergetikával kapcsolatos nagyhorderejű szovjet kísérletek és kutatások eredményeit. A ragyogó expozíció a tudomány jelenlegi színvonaláról ad számot, de a biztató távlati lehetőségeket is felfedi. Nyilvánvalóvá válik a ionizáló sugarak áldásos hatása az iparban, a mezőgazdaságban és az egészségügyben. Egyúttal pedig arról is meggyőz, hogy milyen ártalmasak e sugarak nagyobb mennyiségben az emberre és a természetre és bemutatja az ellenük való védekezés módját. A tudományosan népszerű kiállítás — először a Szovjetunióban, majd az atomenergiá békés célokra való felhasználásáról megtartott nemzetközi konferencia alkalmával Genfben mutatták be, — nemcsak a szakemberek, hanem az egyszerű látogatók ismereteinek a gyarapítására is szolgál. Az egyes készülékek és gépek modelljei közt több eredetivel is találkozunk. Nem egy üzembe is helyezhető, hogy a látogatók pontos képet alkothassanak maguknak e tudományág legújabb vívmányainak kihasználásáról a gyakorlatban'; A proton- és az elektrongyorsítók makettjeit a különböző típusú reaktorok hűséges másai egészítik ki. A VVER típusú atomreaktornak máris jó hasznát veszik a novovoronyezsi atomerőművek. Érthető az iránta tanúsított rendkívüli érdeklődés a kiállításon, hiszen ezzel a típussal — teljesítménye 600 000 kW — épülő atomerőműveinknél mi is számolunk. Az atommag azonban nem csupán az energiát biztosítja. Ennél többre képes. Az édesvíz hiánya esetén sem hagyja cserben az emberiséget. Mert igaz ugyan, hogy Földgolyónk minden egyes lakosára 500 millió köbméter víz jut, ám ennek a 97 százalékát az óceánokból nyerik, tehát élvezhetetlen. A sótól való mentesítéshez — és ebben is rejlik az atomreaktor fontos szerepe — olcsó és nagy teljesítményű erőforrásokra van szükség, olyanokra mint pl. a kiállításon bemutatott további erőmű modellje. Eredetije már épül is Sevcsenko városában, a Káspi-tenger partján. Az erőmű az energiatermelésen kívül a tenger vizéből 24 óra leforgása alatt 120 000 köbméter édesvizet produkál. Üzemeltetésének költségei köbméterenként a 6 kopejkát sem érik el. A kiállítás nagy részét a magtechnikában érvényre jutó készülékek és berendezések foglalják el. Ezeknek a tárgyaknak a kiválasztásánál a Szovjetunió tudományos-kutató bázisunk fejlesztését tartotta szem előtt. Ezzel magyarázható, hogy a bemutatóra érkező szakemberek hosszabb időt töltenek a gamma-sugárzók, a defektoszkópok, doziméterek és a különféle mérőeszközök, rádióizotopkészülékek stb. mellett, melyeknek mindegyike eléri a világszínvonalat. De azért a Lenin jégtörőnek is sok csodálója akad. Atomenergetikai berendezésének köszönhető — teljesítménye meghaladja a 44 000 lóerőt —• hogy a jégtörő a 3 m' vastagságú jégtömbökkel ís könnyűszerrel elbánik. Anélkül, hogy fütőanyag-készlete kiegészítésre szolgálna, teljes egy esztendőn keresztül üzemképes. A további látványosságok közé tartozik a Lunohod modellje, mellyel most először állunk szemtől szemben. A kiállítás értékét növeli, hogy az atom békés célokra való felhasználásával kapcsolatban a KGST-tagállamok együttműködését sem hagyja figyelmen kívül és hazánk és a Szovjetunió közti kétoldali kooperáció előnyeire is rámutat. Mégpedig nemcsak a filmek, a diapozitívok és előadások keretében. Ezt a célt szolgálja a szakavatott kísérők magyarázata is, akik készségesen állnak az érdeklődök rendelkezésére. Még sokáig beszélhetnénk a pompásan megrendezett expozícióról, melyét mindenkinek látnia kellene, hogy meggyőződjön róla, az atomnak nem feltétlenül kell rombolnia, pusztítania. Ha békés célokra használják fel, az emberiség legmerészebb reményei válhatnak általa valósággá. Erre törekszik a Szovjetunió az atom „emberi" arculatának a bemutatásával a prágai Hiberniumban, de békepolitikájával is, mely az atomháborúk veszélyének a megszüntetésére, az atomfegyverek használatának a betiltására irányul. „Boldog vagyok, hogy Oroszországban születtem és hogy életemet az atomtudomány tanulmányozásának szentelhettem a Szovjetunióban. Hiszem és tudom, hogy népünk és kormányunk az ebben a tudományágban elért sikereket az emberiség javára fordítja majd" — mondotta I. V. Kurcsakov, a kiváló szovjet tudós. Szavai — melyeket indokoltan hirdet az egyik panel — a prágai kiállításra ls jellemzők. Arról győznek meg, hogy a Szovjetunió oldalán helyes úton haladunk. KARDOS MÁRTA 10. -KÉPVISELŐJELÖLTM ÉL TÓ A BIZALOMRA Fáradtnak látszik. Arcára a váratlan találkozás öröme csal szomorkás mosolyt. Beteg, fáj valamije? Minek panaszkodjon az ember! Hegeszteni kell. Sokat. Ha itt-ott fájás nyilall a derékba, ha a belélegzett égési termékek a légzőszervekre tapadnak s a lázmérő higanyszála a piros vonal fölé kúszik, akkor is. Nem állhat meg az aggregátor, az ember sem állhat meg. A hajógyártás alfája és ómegája a hegesztés. Valaki egyszer tréfásan „tüzes csóknak" nevezte. Hát tüzesnek tüzes! összetapasztja az ormótlan vaslemezeket, a látszólag gazdátlanul kallódó pléhekből kecses hajótestet formál. Hegesztés nélkül nincs hajó, pedig a komárnói (Komárom) Steiner Gábor Hajógyár dolgozói az elmúlt választási időszak folyamán 36 személy, 104 folyami vontató, 102 teher, 9 hűtő, közel ötven darab 2700 tonnás motoros teherhajót és sok más, különféle rendeltetésű úszóművet készítettek el. És hol van akkor még az úgynevezett nem hajógyártási program? Tonnára lehetne átszámítani a több mint 70 éves üzem fennállása óta elhasznált elektródok súlyát. Ezeknek a csillagszórókra emlékeztető rudacskáknak mindegyikét dolgos, hozzáértő emberek — az üzem hegesztői — égették el. Kormos üvegen át figyelték: jó helyre kerül-e a „tüzes csók", szilárd, tökéletes-e az anyagok egyesülése? Közéjük tartozik Bartalos István 45 éves hegesztő ls, aki 1950-től dolgozik a hajógyárban a most nagy megtiszteltetés érte: munkatársai bizalmából a Népi Kamara képviselőjelöltjeinek listájára került. Beszélgetés közben látom — ha udvariasságból el is akarja rejteni —, legszívesebben menne már a 403-as munkaközpont hegesztői közé, ahol egy 10 tagú csoport vezetője. A „humorban ő sem ismer tréfát", egyszóval, ha munkaviszonyban van, dolgozni akar. A mindennapi élet ritmusából zökkentik ki kérdéseim. Elmondja, hogy magyar nemzetiségű, pártonkívüli, dolgozott Csepelen, Olomoucban, a Tatra Vagongyárban, épített Plešivec (Pelsőc) mellett alagutat. 1950-ben ..horgonyzott le" a hajógyárban. Fizetése 10 korona órabér plusz nehézségi pótlék. — Nehéz munka a hegesztés? — Nagyon nehéz. Tőlünk — ha nem tévedfek — még senki sem ment nyugdíjba. Néhány évig tartó hegesztés után szakmát változtatnak az emberek. Ha Kecskés, Prasek, Kovács és Červeňák nem dolgozna a csoportban, nem is tudom, mi lentie?! A nemzetközi gázvezeték is „szipkázza" a hegesztőket. Ott sem könnyebb, de többet fizetnek ... Bartalos István keserűen beszél aról, hogy a hegesztőket még mindig nem sorolták be a második fizetési kategóriába. Vannak a készülő hajón olyan „zugok", melyeket egyszerűen nem lehet szellőztetni. Az elszívóberendezés nem sokat ér, mert vagy huzatot csillái, melytől bedagad a szem, megfájdul a fül vagy pedig azért nem lehet használni, mert a hajófenéken, hajóorrban nincs sehol rés és a befúvott sűrített levegő nem viszi ki a hegesztésnél keletkezett gázt. — Ha megválasztják képviselőnek, beszél ezekről a problémákról? — Főleg ezekről beszélek. Ha a hegesztőket besorolnák a második fizetési kategóriába, ötvenedik életévük betöltésétől nyugdíjba mehetnének. Ez az intézkedés elhatárolná az országos viszonylatban tapasztalható fluktuációt, mert még ötven éves az ember, egészséges, de azután már hol itt fáj, hol ott. Hegesztőkre pedig szükség van. Nem nézhetjük közönyösen, hogy kitanult, hozzáértő emberek erejük telijében itthagyjanak csapot-papot, mert — ahogy mondani szokás — tovább látnak az orruknál, eszükbe jut, hogy egyszer megöregszenek és mi lesz majd akkor...? Beszélek arról is, hogy tökéletesíteni kell az egészségvédelmi felszereléseket s hogy ügyelni kell arra is: vajon használják-e a dolgozók, mert többször tanúi lehetünk annak,, hogy a drága pénzen vásárolt berendezéseket csak azért nem használják a dolgozók, mert senkinek nem jut eszébe, hogy kivételezze a raktárból és a munkahelyre szállítsa. Beszélek arról is ... Hát igen! Beszélni kell. Rá kell mutatni a hibákra, fel kell hívni a nagy jogkörrel felruházott szervek figyelmét: hol szorít a cipő?! Ez pedig a képviselők egyik fontos feladata. Ha a Steiner Gábor Hajógyár dolgozói Bartalos Istvánra szavaznak, ne feledjék el, személyében olyan képviselőt választanak meg, aki ismeri a problémákat, akar és tud is róluk beszélni... KOMLÖSI LAJOS Fórumunk a kereskedelemben mutatkozó fogyatékosságok bírálásával, javulást szorgalmazó intézkedések indítványozásával kezdte meg tevékenységét. A későbbiek folyamán „szőnyegre kerültek" az üzemi étkezdék, majd a szolgáltatások. Kiderült, hogy tennivaló mindenütt akad bőven. Az akciót irányító országos bizottság legutóbbi ülésén Elena Litvajová elvtársnő, az SZLKP KB elnökségének tagja, a bizottság elnöke értékelte azokat az eredményeket, amelyeket a segítőkész polgárok és a levelezők hatékony közreműködésével országos viszonylatban elértünk. Igyekezetünk nem volt hiábavaló — Elmondhatjuk — hangsúlyozta Litvajová elvtársnő —, hogy a Szóljon hozzá... akció a várakozásnak megfelelően teljesíti küldetését. Érezni hatását a társadalmi szervezetek, a helyi és a városi nemzeti bizottságok, valamint azoknak a szerveknek a munkájában, melyek az akció kapcsán érintett területekkel valamilyen formában kapcsolatba kerülnek. Elismerően nyilatkozhatunk a kereskedelmi, mezőgazdasági, és a belügyminisztériumi dolgozók munkájáról, dicséret illeti a fogyasztói és kisipari szövetkezetek munkáját is. Segítőkészségben nincs hiány. A legégetőbb problémákat a legkülönfélébb módon igyekszenek megoldani. Tematikus feladatot tettek közzé, a legértékesebb javaslatok benyújtóit megjutalmazták. Minden beérkező javaslatot alaposan áttanulmányoznak, s ha csak egy szikrányi értéket találnak benne, igyekeznek bevezetni a gyakorlatba. Elismerően nyilatkozhatunk a sajtóról, rádióról, és a többi tömegtájékoztató eszközről is. Szavak után tettek Az országos bizottság elnöknője elmondotta, hogy a választások előtt a helyi, városi, járási és kerületi nemzeti bizottságok megkülönböztetett figyelemmel kísérték az akciót és lehetőségeikhez mérten hozzájárultak a javaslatok, indítványok megvalósításához. Považská Bystricán, Dolný Kubínban, Komárnóban (Komárom), Banská Bystricán és a szlovák fővárosban a polgároknak, az üzleti tevékenységgel, a szolgáltatások javításával kapcsolatos javaslatait belefoglalták a választási programba. Konkrétan meghatározták az időpontot is: melyik javaslatot mikor és hol vezetik be a gyakorlatba. Dicséret illeti a Szlovákiai Nőbizottság helyi szervezeteinek tagjait, a"kik az üzemek és intézmények lehetőségeihez mérten fáradhatatlanul kezdeményeznek. Nekik is köszönhető, hogy ma már országos viszonylatban ezrek és ezrek töprengenek azon, hogyan tehermentesíthetnék a munkaviszonyban levő asszonyokat az úgynevezett „második műszak" gondjaitól, nehézségeitől. Erről nemcsak a szerkesztőségekbe, valamint a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizotságára beérkező levelek tatanúskodnak, hanem a megállapítás igazát bizonyítja az a tény is, hogy az ország különféle pontjain megrendezésre kerülő értekezleteken közvetlenül vagy közvetve foglalkozunk azokkal a problémákkal, melyeket akciónk hozott felszínre. Kenyér, lecsó, paprika Hurbanovói (Ögyalla) olvasónk, Kádek Kálmánné írja: Városunkban gyakran árulnak féligsült kenyeret, melyből a pékek még a sót is kifelejtik. Megítélésem szerint a kifli csak fél adag tésztából készül. A lecsó olyan, mintha szecskavágóval aprították volna össze, a bennelevő paprika kemény. A fagyasztott borsót két nap alatt sem tudjuk puhára főzni. A tojások közül soka használhatatlan, a túró egyszer savanyú, máskor keserű ... Olvasónk kemény szavainak hitelességét sajnos nem tudjuk ellenőrizni, mert nem írta meg: hol vásárolja a kenyeret, melyik üzem által készített lecsót vásárolta meg és azt sem tudjuk, hol szerzi be a tojást, túrót. Bírálatát ennek ellenére az illetékesek figyelmébe ajánljuk. Gondoljanak a közmondásra: nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél... Névtelenül Kár, hogy nem írta meg a nevét, címét az az olvasónk, aki a két héttel ezelőtt közzétett 6-os számú tematikus feladathoz szólt hozzá. Miért kell inkognitóba burkolóznia, ha a fodrászat fogyatékosságairól ír? Lehet, hogy igaza is van, amikor a rosszul sikerült frizurákkal kapcsolatban így foglalja össze nézetét: „Azt javaslom: végezzenek minőségi munkát, használjlnak jobb minőségű anyagot. Szívesen fizetnék magasabb árat is, ha tudnám: két vagy négy hét eltelte után nem kell ismét végig csinálni a „tortúrát", szenvedni a búrák alatt, várakozással tölteni az időt, nem is szólva arról, hogy a gyakori tartós-csinálás árt a hajnak. És még valamit: a nagy forgalmú fodrászüzemekben alkalmazzanak több munmunkaerőt.l Protekció A Pravdában olvastuk: Életünk folyamán gyakran találkozunk olyan jelenségekkel, melyeknek már rég nem szabadna előfordulniuk. A protekcióról van szó. Az emberek ismerősökhöz, rokonokhoz fordulnak segítségért, ha olyasvalamit akarnak elintézni, ami nem megy egykönynyen. Az eladóknak és a vevőknek is vannak rokonaik, ismerőseik. Ezek közé tartozik a breznói lakótelep húsboltjának vezetője is. A lap egyik levelezője ezzel kapcsolatban a következőket írja: Vásárlás közben nem egyszer megtörtént velem, hogy mikor érdeklődtem: kaphatnék-e bélszínt, az üzletvezető azt válaszolta, hogy nem! Nincs és nem is volt. Ugyanakkor felfigyeltem arra, hogy az előttem álló ismerősének egy kilogrammot csúsztatott a táskájába. Egy másik alkalommal két ismerősének adott szép borjúcombot, s amikor én kértem, azzal „fizetett ki", hogy az árut a két hölgy külön kívánságára és csak nekik vételezte ki a raktárból. Úgy hiszem, az ilyen megkülönböztetéseknek véget kellene vetni! Közös erővel Csak néhány gondolatot vetettünk fel, csak egy-két fogyatékosságra mutattunk rá. A problémákat olvasóink ismerik, legjobban ugyanis minden nap közvetlen kapcsolatba kerülnek fűszeressel, hentessel, fodrásszal. Ne sajnálják azt a negyed- vagy félórát, fogjanak tollat, ceruzát, és írják meg: milyén fogyatékosság keserítette meg életüket. Ne gondoljanak arra, hogy egy fecske nem csinál nyarat, írhatok, amit csak akarok, úgyis minden marad a régiben. Ez nincs így. Tudjuk, hogy elkezdeni a legnehezebb, de mi lenne akkor, ha senki sem kezdené el?! Csak közös erővel győzhetjük le a bürokráciát, sógor-komaságot, protekciót, felelőtlenséget, lelkiismeretlenséget. Egyszer pedig le kell győznünk, ha ez nem ls történik meg máról holnapra ...