Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-09 / 265. szám, kedd

• •^••••••••••••SD ~0J filmek­•••••••••••••••so APUKA EGY VASÁRNAPRA (cseh) Látszólag vidám, gondtalan hétvégi víkend játszódik le a szemünk előtt: nap, víz, hűs li­get, a természet csodás szépsé­gei — tökéletes nyugalom és boldogság. Ez azonban csak lát­szat, mert a „vidám" történet mögött súlyos társadalmi prob­lémák húzódnak meg, a vidám társaság pedig csakhamar rá­ébred arra, hogy az élet nem is olyan egyszerű, mint ami­lyennek képzelték. Jaroslav Mach rendező idő­szerű problémákat vet fel film­jében a házasságról, a szülők és a gyermekek viszonyáról, a házassági kötelékek lazulásáról és széthullásáról. Az alkotás cselekménye szinte banális: a film fiatal hősnője szüleivel szeretné tudatni, hogy házas­ságot köt egy elvált férfival. Csakhogy jövendőbelijének van egy kislánya, aki mit sem sejt a szülők válásáról. S a helyzet ekkor válik problematikussá: hogyan tudassák a kislánnyal ezt az elhatározásukat Mach filmje a rendkívül idő­szerű kérdést őszintén közelíti meg, elgondolkozván a felnőt­tek egoizmusán és tekintetnél­küliségén, akik a gyermek sor­sával mit sem törődve csak a saját boldogságukat tartják szem előtt, s közben megfeled­IDÖZÍTETT ROBBANÁS keznek arról, hogy a felborult házasság leginkább éppen a gyermeket sújtja. Kétségtelen, hogy ez az őszinte mondaniva­ló minden erőltetettségtől men­tesen, erkölcsi szólamok és szövegelés nélkül van jelen a filmben. Az alkotás ennek elle­nére mégsem elég meggyőző. Ennek oka talán az, hogy a „könnyedén" induló és komor­rá váló történetben a rendező nem tudta az átmenetet zökke­nőmentesen áthidalni, s emiatt a film utolsó kétharmada egye­netlen, illusztratív és kevésbé erőteljes. Vitathatatlan, hogy Ilyen bonyolult probléma filmre vitele számos buktatót rejt ma­gában, ezért Mach munkáját, szinte úttörő vállalkozását po­zitívumként kell elkönyvelni még akkor is, ha a film a vá­rakozásoknak nem tett eleget. Ám ettől eltekintve a rendező érdeme, hogy nem húzódozott a kényes kérdés felvételétől, s bár nem ad receptet — nem is ez volt a cél —, de a nézőt gondolkozásra ösztönzi. A forgatókönyv és a rendezés fogyatékosságait néhány szí­nész: Regina Rázlová, Milena Dvorská, Radovan Lukavský, Svätopluk Matiáš kiváló alakí­tásával próbálja feledtetni. (szovjet) Kisinyevben, a Moldovai SZSZK fővárosában még ma is áll az az épület, melyben a szá­zad elején V. 1. Lenin közvet­len utasítására egy illegális nyomda működött. Ebben a nyomdában készült az Iszkra Illegális sajtótermék is, amely eljutott Oroszország valameny­nyi városába. A moldovai filmstúdióban ér­dekes ötlet realizálódott, ami­kor Valériu Gazsiu rendező filmre vitte az első illegális nyomda létrejöttének és mű­ködésének körülményeit. Az al­kotócsoport jóvoltából megis­merhetjük az Iszkra fiatal ala pítóinak drámai sorsát, veszé­lyekkel és kockázattal teli éle­tüket, bátorságukat, azt az „erő­bedobást", mellyel Lenin uta­sításait hajtották végre. A nyomdai környezetben le­játszódó drámai történet izgal­mas, társadalmilag mélyen el­kötelezett. A főszereplők: Ana­tolij Azo, Vaszilij Breszkanu és Larina Malevanna játéka fi­gyelmet érdemlő. —ym— üü A METEOROLÓGIA ÚJ IRÁNYZATAI A meteorológia az alkalma­zott természettudományok ama ágai közé tartozik, amelyek már fejlődésük korábbi idősza­kában is nagy szolgálatokat tettejj a gazdasági és a műszaki élet különféle területein. Ilyen felszámolások elsősorban a közlekedésben, a vízgazdálko­dásban, a városi közművek lé­tesítése és üzemeltetése körül felmerülő problémákban, vala­mint az építőiparban és a vil­lamos energiaátviteli vezetékek­nél váltak nélkülözhetetlenek­ké, és. napról napra általáno­sabbak. Elöljáróban tudni kell, hogy a meteorológia a Föld gázálla­potban levő részét, a légkört tanulmányozza. A légkör ugyan­is bonyolult lefolyású termodi­namikai, áramlástani, halmaz­állapot-fizikai és sugárzási je­lenségeknek a színhelye, ame­lyeket a mindennapi beszédben az egyszerűen hangzó „időjá­rás" szóval szoktunk összefog­lalni. A troposzférától a magnetoszféráig A légkör két legalsó övezete, az úgynevezett troposzféra és sztratoszféra, aránylag könnyen hozzáférhetők a közvetlen vizs­gálódás számára. Ezt a két lég­köri tartományt részben repü­lőgépekkel, részbeni pedig lég­gömbökkel meglehetősen rend­szeresen lehet átkutatni. A vi­lág államainak meteorológiai szolgálatai szabályos időközök­ben, naponta legalább két ízben — az élénkebb légiforgalommal rendelkező országok naponta négy ízben J engednek fel a földkerekség több száz obszer­vatóriumából olyan léggömbö­ket, amelyek rádiószondák se­gítségével egész vastagságában átkutatják a troposzférát, a sztratoszférának pedig az alsó felét, körülbelül 30—35 kilomé­ter magasságig. A sztratoszféra felső felének 18. < 2 O > Z ui > Z Ul O Ui CĹ < QL C/5 O al < S cn O oí O ^ýui ^óbarátom vo/t, nem hagyhattam az árváját. Évek teltek el, míg a fő­ispán közbenjöttével végre sikerült rá­vennem a két gyűlölködő testvért, hogy magukhoz vegyék Apolkát — mégpedig egyenlőképpen felváltva, mindenik egy­egy félévre. Bezzeg lett. ebből ismét yilágraszóló spektákulum!,.. 0C O co « ič I i­< N Cfl * 5 < > 0£ O X v* O (a 35—55 km közé eső rétegek­nek} rendszeres és állandó jel­legű kutatása már sokkal nehe­zebb feladat. Ezeket a rétege­ket már sem repülőgéppel, sem léggömbökkel nem lehet rend­szeresen elérini. Megközelítésük mintegy 25 évvel ezelőtt még lehetelennek számított. Csak a kutatórakéták bevezetése óta vagyunk abban a helyzetben, hogy ilyen magasságú rétegek­ből is adatokat szerezhetünk. A troposzféra és a sztratosz­féra a légkörnek még csak a két legalsó tartományát alkotja. Felettük következnek a mezo­szféra (középső légkör), a ter­moszféra (a régebben használt elnevezés szerint ionoszféra), végül az exoszféra és a magne­toszféra elnevezésű légköri tar­tományok. A magnetoszféra magában foglalja a légkör je­lenleg ismert legkülsőbb részét, az ún. Van Allen-féle sugárzási övezeteket, amelyek az egyen­lítő fölött több földsugárral egyenlő magasságig terjednek. A légkörnek ezek a felső ré­szei a meteorológiai mestersé­ges holdak segítségével vonha­tók rsendszeres és állandó meg­figyelés alá. Az időjárás modern előrejelzése Az időjárás egyik napról a másikra való előrejelzésében még a legnagyobb és legkorsze­rűbb apparátussal dolgozó tu­dományos intézetek is csak 90 százalék körüli beválási biztos­ságot érnek el. A beválási ered­mények kismértékben megja­víthatők költséges eszközökkel, a megfigyelőhálózat sűrítése, újabb és újabb repülő- és lég­gömbobszervatórlumok létesíté­se, a híradástechnikai összeköt­tetések korszerűsítése, matema­tikai módszerek alkalmazása és nagy teljesítményű számítógé­pek beállítása révén. Ilyen mó­don azonban az átlagos beválá­si eredményeket csak tizedszá­zalékokkal sikerül megjavítani, ugyanakkor minden ilyen tized­százalékos javulás nagy össze­gű anyagi befektetések árán vívható csak kl. Három, tudományos téren ve­zető szerepet betöltő országban (a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniá­ban) már egy hónapra szóló részletes előrejelzések is nyil­vánosságra kerülnek. Több más országban az egyhónapos elő­rejelzés csak módszerfejlesztési célból készül és nem jut a nyil­vánosság elé. Az időjárás befolyásolása A meteorológia második gya­korlati fő feladata — az időjá­rás mesterséges eszközökkel való befolyásolása — ma még a fejlődés kezdeti fokán áll Biztató eredményeket sikerüli elérni egyes különleges felhő­rétegek mesterséges szétoszla­tása, a zivatarok villámlási te­vékenységének külső beavatko zás útján való csökkentése, a ködök bizonyos fajtáinak szét oszlatása, a jégesőképződés csökkentése, a hegyvidékeken bekövetkező csapadékképződés mesterséges úton való fokozása stb. terén. A felhők mesterséges szétosz latása csak olyan felhőrétegek esetében sikerül, amelyek túl­hűlt vízcseppekből állnak vagyis 0 foknál alacsonyabb hőmérsékletű, de mégis folyé­kony cseppekből tevődnek ösz­sze. Az égbolton látható felhők igen nagy része tartozik ebbe a csoportba. Az Ilyen felhők úgynevezett felhőnukleálő anya­gok (száraz jég, ezüstjodid) széthintése útján szétoszlatha­tók. " Ugyanezeknek a nukleálő anyagoknak az a hatása is megvan, hogy a zivatarok naggyá fejlődését meggátolják, a zivatar folyamán keletkező villámok számát csökkentik. A ködök szétoszlatása ugyan­olyan módszerrel történik, mint a felhőké. Itt is csak a túlhűlt ködökkel szemben sikerült kel­lő eredményt elérni. A jégeső elleni védekezés azon alapszik, hogy az ezüstjodiddal kezelt zivatarfelhőkből bár hull ugyan jégeső, de nem nagyméretű, ke­mény jégdarabok zuhannak ki, hanem kis alakú és puha jég­szemcsék esnek belőlük sokkal kisebb sebességgel, tehát a nö­vényzetet nem károsítják. Az úgynevezett mesterséges esőkeltés ugyancsak a túlhűlt felhők nukleálásán alapszik. Az ez irányú kutatások kimutatták, hogy a lehulló eső mennyisége lényeges mértékben nem növel­hető a Föld akármelyik vidé­kén, hanem csak a hegyes vi­dékeken és a hegyekkel köz­vetlenül szomszédos területe­ken. Mesterséges holdak A meteorológiai rakéták és a meteorológiai mesterséges hol­dak nemcsak abban a tekintet­ben támogatják a tudományos kutatást, nogy méréseket vé­gezhetünk velük a légkörnek azokban a felsőbb rétegeiben, amelyeket a közelmúltban még nem tudtunk megközelíteni. A mesterséges holdak értékes se­gítséget nyújtanak a légköi legalsó tartományának, a tro­poszférának a tanulmányozásá­ban is. A több száz kilométer magasságban keringő mestersé­ges holdak olyan széles látó­szögben tekinthetik át a Föld felszíne közelében végbemenő folyamatokat, hogy abból kitű­nő összefoglaló képet kapunk nagy földterületek időjárási ál­lapotáról. Ezen a téren különösen két­féle vizsgálati módszernek van igen nagy jövője a meteoroló­giában. Az egyik a földfelszín­ről kiinduló hosszúhullámú su­gárzás (hősugárzás) pontos megmérése és nagy területek felett való állandó nyilvántar­tása. Ma már nem kétséges, hogy időjárásunk alakulásának egyik fő mozgatóját a légkör­ben lejátszódó sugárzási jelen­ségekben (napsugárzás és földi kisugárzás) kell keresnünk. A napsugárzásból származó ener­giabevétel és a földi kisugárzás­ból származó energiaveszteség közötti egyensúly kormányozza időjárásunkat. A mesterséges holdon eszmé­nyi lehetőség nyílik arra, hogy a földfelszínről kiinduló infravö­rös sugárzást tanulmányozzuk. Ez a tanulmányozás kiterjed a Földnek azokra a lakatlan ré­szeire, a sivatagokra és a sark­vidékekre is, amelyeknek rend­kívül fontos szerep jut a Föld egész időjárási rendszerének ki­alakításában. A troposzférának a magasból való tanulmányozásában a má­sodik fontos vívmány a Föld felhőtakarőjának állandó nyil­vántartása. A mesterséges hol­dakról készült televíziós felvé­lelek lehetővé teszik, hogy Föl­dünk igen nagy területeinek pillanatnyi felhőzeti állapotáról folyamatosan értesülhessünk. A mesterséges hold közvetlenül nyújt vizuális képet arról, amit az eddigi térképeken csak egyezményes jelekkel lehetett feltüntetni. A mesterséges hol­dak televízió útján nyert fény­Képfelvételeiből ugyanis úgyne­vezett mozaikképek állíthatók össze, amelyek akár egy egész földrésznek vagy egy egész vi­lágtengernek egy hosszú sávján közvetlenül szemléltethetőn mu­tatják. meg a felhőviszonyokat. A másik előny, amit a felhő­zetnek a mesterséges holdak­ról folyó tanulmányozása szol­gáltat az, hogy olyan területek (sivatagok, a sarkvidék, magas­hegyi területek) felhőviszonyai­ról is kellő áttekintést adnak, ahol ez ideig a légi forgalom nem tette szükségessé sűrűbb meteorológiai hálózat felállítá­sát. A modern meteorológia vív­mányai közé tartozik az elekt­ronikai eszközök alkalmazása, az egységes, a földgömb egész felületére kiterjedő adatgyűjtés, és az összehasonlító módszer alkalmazása is, bár a bolygók meteorológiája előtt még szá­mos megoldásra váró feladat áll. Egy azonban bizonyos: a meteorológia a megújulás Idő­szakában van, és a jövőben két­ségtelenül számos tudományos újdonsággal lepi meg a világot. m 1971. XI. 10.

Next

/
Thumbnails
Contents