Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-09 / 265. szám, kedd

KÉPVISELŐJELÖLT MEZŐGAZDASÁGI NAGYÜZEM IGAZGATÓJA Itt született urasági kovács családjában, itt élte egész eddigi életét. A városban és széles környékén jól ismerik Fekete Józsefet, a Calovoi Állami Gazdaság, a nagyhizlaldaként ismert mezőgazdasági vállalat igazgatóját. A felszabadulás óta a gazdaságban dolgozott különféle munkakörben. 1953-ban lépett he Csehszlovákia Kommunista Pártjába, akkor üzemszervezöi munkakört töltött be. 1954ben nevezték ki az állami gazdaság igazgatójává. Azóta megszakítás nélkül ebben a tisztségben dolgozik. Emellett természetesen számos egyéb párt- és közéleti tisztséget látott és lát el. A legutóbbi választásoknál, 1964-ben beválasztották a legmagasabb képviselő-testületbe, az akkori Nemzetgyűlésbe. Méltó helytállását ebben a tisztségében és további funkcióiban mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a Nemzeti Front az idei választások alkalmával ismét legfőbb törvényhozó szervünk, a Szövetségi Gyűlés, pontosabban a Népi Kamara képviselőjévé jelölte. Beszélgetés közben szinte észrevétlenül tértünk át a felelősségteljes munkakörével, az igazgatói tisztségével öszszefüggő témára. A sok adat közül csupán néhányat említek áz állami gazdaság tevékenységének szemléltetésére. Ezerötszáz ember dolgozik a gazdaságban. Hétezerháromszáz hektár szántóföldet művelnek meg. A gazdaság istállóiban és óljaiban négyezerkétszáz szarvasmarhát, ebből kétezerkétszáz tehenet, valamint negyvenezer sertést gondoznak. Évente mintegy hatszáz vagon húst adnak el és hétmillió háromszázezer liter tejet szállítanak a tejüzembe. A gazdaság évi termelésének értéke százötvenöt millió korona, amiből negyven millió koronát fizetnek ki a dolgozók bérére. Az egy főre eső évi munkatermelékenység mintegy nyolcvanötezer korona. A tehenészetben tavaly háromezerhét száznegyven liter volt az egy tehénre eső évi fejési átlag. Háromezernyolcszáz hektáron termesztenek gabonaneműket, az átlagos hektárhozam az idén negyvenhárom mázsa és kilencven kilogramm volt. Ötvenmillió koronás befektetéssel Hroboňovon nagy sertéshizlaldát építettek. Tavaly indult meg az üzemelés. A kezdet, mint általában mindenütt, itt is nehéz volt, sok gondot okozott munkásnak, vezetőnek egyaránt. Most azonban már úgy látszik, hogy túl vannak a nehezén, a problémák leküzdésével jó irányt vett a termelőmunka. Most egy gondozóra ezerkétszáz sertés jut a nagyhizlaldában, de úgy számítják, ha minden rendben megy, akkor egy dolgozó kétezerkétszáz—• kétezerötszáz sertés gondozását látja el. A napi súlygyarapodás már elérte az ötvennégy—ötvenöt dekát, de ezt még nem tartják optimális eredménynek. Az állami gazdaság termelése megkétszereződött az alatt az idő alatt, amióta Fekete elvtárs az igazgatói tisztséget betölti. Nagyot változott azoknak az embereknek az élete is, akik ezt az eredményt szorgalmas munkájukkal elérték. A gazdaság munkásainak és vezető dolgozóinak mintegy nyolcvan százaFekete József (Tóthpál felvétele) léka egykori cseléd, illetve annak leszármazottja. Régi és mostani életszínvonalukat össze sem lehet hasonlítani. Az alkalmazottak havi átlagkeresete kétezerkétszáz korona. A régi lakások kilencven százalékát már lebontották, a gazdaság kétszázhatvan lakást építtetett, háromszázkilencven dolgozónak pedig stabilizációs kölcsönt folyósítottak családi ház építésére. A járásban a párt helyes vezetése mellett kétségkívül az életszínvonal emelkedésében elért nagy sikereknek is része van abban, hogy 1968ban az emberek nem dűltek be a jobboldali revizionista és szocialistaellenes erők demagógiájának és uszításának. A saját szemüknek hittek, nem pedig a farizeusok álnok állításainak, meg tudták különböztetni a jót a rossztól és tántoríthatatlanul kitartottak a szocializmus ügye mellett. Az igazgató sokoldalú és felelősségteljes irányító munkájának lényegét így foglalja össze: „Mindenkor abból indulunk ki, hogy maradéktalanul teljesítsük az állammal szembeni kötelességünket, és dolgozóink is megtalálják számításukat." Ehhez hozzáteszi: „Gazdaságunkban nagyon jó kollektíva kovácsolódott öszsze az elmúlt évek folyamán, az ember érzi, hogy nincs egyedül. A dolgozók jól végzik munkájukat!" Közéleti tevékenységében azt az elvet vallja, hogy a „bizalomnak ára van, azzal nem szabad visszaélni". Véleménye szerint a nép képviselőjének: „A dolgozók észrevételeit és jogos kívánságait tolmácsolnia kell az illetékes szerveknek és törődnie kell elintézésükkel is. A további fontos követelmény őrködni azon, hogy a szocialista társadalomnak a dolgozó nép érdekében hozott törvényeit és rendelkezéseit mindig és mindenütt betartsák." GÁL LASZLO A csehszlovák—magvar haladó hasvománv ápolása TÖRTÉNÉSZ A HARCOK SZÍNHELYÉN Olvasóink előtt, akik figyelemmel követték lapunkban az 1945 tavaszán a dél-csehországi Ttjn nad Vltavou környékén kialakult csehszlovák—magyar antifasiszta fegyveres együttműködés dokumentumait és emlékeit feltáró cikksorozatot, bizonyára nem ismeretlen dr. POZSONYI TIVADAR neve, aki személyesen részt vett a tűni együttműködésben. Dr. Pozsonyi a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Partizán Szövetség megbízásából több héten keresztül tanulmányozta és kutatta Týnben és környékén a 26 évvel ezelőtti események emlékeit. Október végén, a tanulmányok befejezésével meghívtuk prágai szerkesztőségünkbe és elbeszélgettünk vele benyomásairól, kutatása eredményeiről és terveiről. — Most, 26 évvel később, ismét őszinte barátokkal találkoztam, szeretettel fogadtak és mindent megadtak ahhoz, hogy kutatómunkámat zökkenőmentesen végezhessem. Arra a feladatra vállalkoztam, hogy az akkori működési területünk falvait sorra bejárjam, megnézzem a krónikákat, beszélhessek az egykori harcostársakkal, a lakosokkal, akiknek valamilyen konkrét tapasztalataik voltak a magyar katonák magatartásával és tetteikkel kapcsolatban. Ügy érzem, a tanulmányút sikerrel zárult — mondja dr. Pozsonyi —, de a jövőben hasznos lenne, ha tető alá tudnánk hozni egy harcostárs!, elvtársi találkozót, amelyen az akkori együttműködés résztvevői tapasztalataik alapján kiegészítenék a történeti gyűjtés eredményeit. A gödöllői Agrártudományi Főiskola docense a týni harci emlékek felderítése érdekében odahaza, Magyarországon is széles körű kutatómunkát végzett. A Týnben és környékén a cseh és szovjet partizánokkal együttműködő 3—4 magyar katonai egység tagjai közül már több mint százzal felvette a kapcsolatot. A sajtóban közölt cikkek és fényképek alapján is többen jelentkeztek, nemcsak dr. Pozsonyinál, hanem e sorok írójánál is, s szívesen bocsátották rendelkezésre félve őrzött okmányaikat. Dr. Pozsonyi tudományos módszerrel kidolgozott kérdőívvel fordult a jelentkezők többségéhez. Az eredmény nem maradt el. Több olyan tanulmánynak is beillő 10—12 gépelt oldalnyi válasz is érkezett címére, amelyben számos új körülményre hívták fel íróik a figyelmet, s amelyek kitűnő támpontot jelentettek a „terepen" végzett kutatómunka során. — Végigjártam az 1945-ös harci akcióink színhelyeit — tájékoztat dr. Pozsonyi. — Nlegfordultam Kolodéjében is, ahol az SS-ek két magyar katonát kivégeztek, mert fegyvereket adtak a cseh hazafiaknak. A két áldozat nevét véglegesen még nem lehet megállapítani, mert kivégzésük előtt a németek minden okmányt elvettek tőlük. Véleményem szerint azonban nincs kizárva, hogy a kolodéjei magyar katonasírban a „Harcok, emlékek" című memoárgyűjteményében közzétett tanulmányomban említett Duba Lajos és Gergely Miklós honvédek nyugszanak. Annak idején sok erdei harcot vívtunk, mivel a menekülő, már szétzüllött német hadsereg maradványai azon a vidéken főleg az erdőkben bujkálva siettek az amerikai zóna felé. Ezekben a tűzharcokban több magyar katona vesztette életét s most, hogy végigjártam a Týn vidéki falvak többségét, több helyen emlékeztek arra, hogy a németek magyar katonákat végeztek ki. Azonban konkrét nyomokat, bizonyítékokat eddig nem találtam. A hozzám érkezett levelekből pl. kitűnik, hogy a Hnévkovice—Jeznice közti térség egyik erdejében, továbbá a Jaroslavice és Hroznéjovice közti erdő szélén, valamint a Lužnice és a Vltava folyók összefolyásánál is végeztek ki a fasiszták magyar katonákat. A magyar katonák, a cseh lakosság és a partizánok közti együttműködésre vonatkozóan is szereztem újabb értesüléseket. Például Brežy községben elmondták: A németek annak idején megfenyegették a falu lakosságát, hogyha bizonyos követeléseiket nem teljesítik, akkor visszatérnek és bosszút állnak. A magyar katonák a lakosság védelmére keltek, a falu körül állásokat foglaltak el, s fegyverrel fogadták a németeket. Dr. Pozsonyi Tivadar (Tóthpál felvétele) Emlékeznek a régi harcostársak is. Karel Landik, Josef Fišera és még mások. Fiséra elmondta, hogy éppen az ő rendelkezése alapján állítottak magyar rádiós rajokat a Vysoký Kamýk magaslatra, ahonnan az egész vidéket át lehetett tekinteni. Ilyen rádiós rajokat állítottak a Týn környéki községekben is. Feladatuk a németek mozgásának jelentése volt. Részt vettek a magyar katonák a týni vasútállomás védelmében is. A týniek legjobban a stratégiai fontosságú Vltava híd védelmére emlékeztek, amelyet a cseh partizánok a magyar katonákkal együtt láttak el. A kutatómunka egyik célja az ls volt, hogy a még fellelhető, s a magyarokkal való együttműködésre emlékeztető fényképanyagot felkutassuk. (Amint ismeretes, a týni antifasiszta együttműködés számos fotodokumentumát elsőnek az Oj Szó, majd a budapesti Tükör című lap hozta nyilvánosságra. Azóta újabb fényképek is előkerültek.) Dr. Pozsonyi Tivadart, a Cseh Antifasiszta Szövetség týni szervezetének vezetői — František Nősek, Karel Landik, Josef Bélohubý, valamint František Chmela, a vnb elnöke és Josef Krátky a legmesszebbmenőkig segítették kutatómunkája során. Tolmácsot és gépkocsit bocsátottak rendelkezésére és így néhány hét alatt bejárhatta a vidék falvait. Nem szerénytelenségből írjuk le a kutató elismerő nyilatkozatát lapunkról, amely a týni együttműködés hagyományainak feltárásában szintén jelentós eredményt ért el: — Ez úton is szeretnék köszönetet mondani az Oj Szó szerkesztőségének, hogy e szép internacionalista hagyomány ápolójává szegődött — mondta dr. Pozsonyi. Mi csak azt fűzzük a történés elismeréséhez, hogy lapunk megalakulásától kezdve tudatosan vállalja mindazoknak a hagyományoknak az ébrentartását, amelyek erősítik a népeink közti megértést és hozzájárulhatnak a múltból örökölt, a szocializmushoz nem méltó nacionalista csökevények felszámolásához. Elismeréssel szólt a magyarországi történész azokról a szlovákiai magyarokról, akik az 0) Szóban nyilatkoztak a týni antifasiszta együttműködésről. — Munkámat nagy mértékben segítették pl. Kalmár Vince, Szabó Ödön, Kovács József, Menyhárt István, Csanaky István és mások visszaemlékezései, amelyek szintén dokumentumértékűek. A kutatás célja nem csupán a megtörtént esetek regisztrálása. Elsősorban azt a szép internacionalista összefogást szeretné továbbfejleszteni, amely 1945-ben csehek, szlovákok, szovjet partizánok és magyar katonák közt alakult ki Týn nad Vltavou-ban és környékén. Akkor egymásra találtunk, és eredményes munkát végeztünk. E példa nemcsak ma, hanem a jövőben is előremutató, közös hagyomány. SOMOGYI MÁTYÁS Agitációs napok A Veľký Krtís-i járásban megrendezett első agitációs napok \6 eredménnyel zajlottak le. Az 1264 agitátor a bárom agitációs napon 4629 családot látogatott meg otthonában. Az agitátorok körébea 250 en pártonkívüli ls jó tevékenységet (ejtett ki. A látogatások során az agitátorok válaszoltak a választásokkal kapcsolatos kérdésekre, amelyek többnyire a község és járás fejlesztésével, a szolgáltatások kérdéseivel és általános politikai kérdésekkel foglalkoztak. Különösen nagy érdeklődést tanúsítottak a Szovjetunió külpolitikájának jelenlegi nagy békeoffenzívája iránt. A Veľký Krtiš-i elvtársak — mint azt Agőcs Vilmos, a járási pártbizottság titkára tudósítónkkal közölte — az agitációs -napok eddigi tapasztalatai alapján tovább gazdagítják a propagandamunkát, melybe bevonják a járási és helyi vezetőket, gazdasági dolgozókat, üzemi igazgatókat, az intézmények felelős munkatársait és a szocialista brigádok tagjait is, hogy társadalmi tevékenységükkel ők is hozzájárulhassanak a választási előkészületek teljes sikeréhez. (vil.) FEJLŐDÉSÜNK BIZONYÍTÉKAI Elmondhatjuk, hogy a Rimavská Sobota-i (Rimaszombat) jnb és szervei, az SZLKP járási bizottságának irányításával sikeresen teljesítették feladataikat az 1964—1971-es megbízatási időszakban. A képviseleti szervekbe történő újabb választások küszöbén nem felesleges felidézni azokat az eredményeket, melyeket — bizonyos negatív jelenségek ellenére — kétségkívül magáénak vallhat a járás dolgozó népe. Annak ellenére, hogy a járás ma is elsősorban mezőgazdasági jellegű, lényegesen fejlődött az ipari termelés is. Az utóbbi tíz évben a bruttótermelés 129, a munkatermelékenység 68,2, az átlagos munkabér 25,1 százalékkal növekedett. Az életszínvonal emelkedésének ékes bizonyítéka, hogy alig egy évtized alatt 2505 lakás épült, s a legutóbbi hét évben 72 tanteremmel 14 iskolát adtak át rendeltetésének. A járás 98 ezer lakosa közül több mint 41 ezer dolgozik, s csupán a nők csekély foglalkoztatottsága rontja le az egyébként kedvezően alakuló foglalkoztatási arányt, amely 1961 óta 23,8 százalékkal emelkedett. A járás fejlődésében döntő szerepe volt a mezőgazdasági termelésnek. Ez a mezőgazdaságban dolgozók becsületes munkáján kívül annak is köszönhető, hogy az elmúlt megbízatási időszakban 1800 hektár területet lecsapoltak, a mezőgazdasági üzemek nagy részében szakosították a termelést, s az utóbbi években több szövetkezetet egyesítettek. Az elmúlt tíz évben a búza átlagos hektárhozama 20,6 mázsáról 30,4 mázsára, az árjjáé pedig 16,8 mázsáról 29,4 mázsára növekedett. A kis mezőgazdasági üzemek egyesítése következtében 44 szövetkezetben teremtették meg a nagyüzemi gazdálkodás feltételeit. Szövetkezeteink átlag 1591 hektárnyi földterületen gazdálkodnak, amelyből 845 hektár a szántóterület. Annak ellenére, hogy a járás ma is az iparilag kevésbé fejlett járások közé tartozik, sikerült a bruttótermelést az 1961 évi 416 millió koronáról 962 millió koronára emelni. A bruttótermelés megnövekedésében a munkatermelékenység fokozása játszotta a döntő szerepet. A lakosságnak nyújtott közvetlen szolgáltatások több mint hét és félszeresére emelkedtek, s terjedelmük 1970-ben elérte a 7 203 000 koronát. Fontos szerepet töltött be a járás fejlesztésében a Járási Építőipari Vállalat, a Magasépítő Vállalat és a Váhostav. Ezen építkezési szervezetek munkájának érdeme, hogy jelentős ipari, közlekedési, egészségügyi kapacitások és más fontos objektumok épültek a lakosság szükségleteinek kielégítésére. A most záruló megbízatási időszakban adták át rendeltetésének Rimavská Sobotán a szóda-, a sör- és a cukorgyárat, a Safárikovoi (Tornaija) .ruhagyárat, a tisovec! gépgyárat, s rekonstruálták a rimaszombati konzervgyárat, nyomdaüzemet és más létesítményeket. A szocialista építés programjának sikeres teljesítése megmutatkozik a lakosság kulturális és életszínvonalában is. A rimaszombati járásban a lakosság összjövedelme az 1965— 1970-es években 435 millió koronával emelkedett. Az említetteken kívül az életszínvonal fokmérője a lakosság egészségéről való gondoskodás is. E téren is történt előrehaladás. A kórházi ágyak száma 776-ról 843-ra emelkedett. A legutóbbi választási időszak eredményei' méltán vívják kl a választópolgárok elismerését és bizalmát. A Nemzeti Front választási programja leszögezi, hogy a járás ötéves fejlesztési terve a CSKP XIV. kongresszusának határozatai alapján célul tűzi ki a lakosság szükségleteinek kielégítését, a társadalmi termelés fejlesztését és az életszínvonal további általános emelését. HACSI ATTILA