Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-09 / 265. szám, kedd

Teljesül a leviceiek régi vá gva. Rövidesen befejezik és át­adják rendeltetésének a leivé leiünkön látható korszerű kul­túrpalotát. Tóthpái Gyula felvétele #A biztonságos jövőre szavazok' Marta Francisciová vasutas egyenruháján egy csillag dísze­leg, ami azt jelenti, hogy tech­nikusi minősítésben dolgozik. Közlekedési középiskolát vég­zett. A 24 éves fiatalasszony, két kislány mamája, „régi" va­sutas, aki már volt vonatkísé­rő, állomásfőnök, s most sta­tisztikus a pályakörzet igazga­tóságán. Vasutascsaládból szár­mazik, férje is mozdonyvezető. Egy ő az ötezer zvolení vasu­tas közül. Hogyan tekint élete első választása elé? — Ogy vélem, sokat közü­lünk ezek a választások kész­tetnek először felelősségteljes közéleti állásfoglalásra. Eddig még sosem éreztem ilyen köz­vetlenül, hogy tőlem, szavaza­tomtól függ valami közéleti ese­mény. A Francisci házaspár nem él rózsás viszonyok között. Egy szobában laknak Zvolen külvá­rosában, régi házban, ahol még kútból merítik a vizet — ha be nem fagy. Kisebbik lányukat a nagymamához kellett adniuk, mert az óvodában csak a na­gyobbik számára volt hely. Elő­reláthatólag jövőre vagy két év múlva kapnak új lakást A fiatalasszony szavaiból mégis VÁLASZTÁSI széljegyzet A választások kiírása Törvény írja elő, hogy a vá­lasztásokat legkésőbb 60 nappal a választás napja előtt kell ki­írni és kihirdetni. Természete­sen ez már megtörtént, mind­annyian jól tudjuk, hogy ez idén november 26—27-én lesz­nek nálunk általános választá­sok. Lássuk azonban azt, hogy ki­nek áll jogában kiírni a vá­lasztásokat, Nos, a Szövetségi Gyűlés, továbbá a Cseh és a " Szlovák Nemzeti Tanács eseté­ben az említett képviselő-tes­tületek elnökségére hárul ez a feladat. A Cseh Szocialista Köz­társaságban a nemzeti bizottsá­gok választását a Cseh Nemze­ti Tanács elnöksége, a Szlovák Szocialista Köztársaságban a Szlovák Nemzeti Tanács elnök­sége írja ki. Határozatilag rög­zítik egyben a választás napját és ezt a határozatot közlik a Törvénytárban, illetve a uapi sajtóban. A szavazókörzeti választási bizottságok feladatai közé tar­tozik, hogy a választókkal tu­dassák a szavazás idejét és he­lyét. Ebben segítségükre van a helyi nemzeti bizottság is. A szavazókörzeti választási bizott­ság szabadon megválaszthatja a tájékoztatás legmegfelelőbb formáit, összhangban a helyi feltételekkel. Csak az a fontos, hogy feltétlenül minden válasz­tópolgár ismerje ezeket az alap­vető tudnivalókat. A több mint 500U lakost számláló községekben minden választó kézhez kapja az ún. igazoló lapot, amelyen feltün­tetik az összes szükséges infor­mációt, természetesen a szava­zás időpontját és helyét is. Ez az igazolólap ngyanakkor meg­könnyíti a szavazókörzeti vá­lasztási bizottság feladatát is a szavazásnál, amikor a válasz­tók névjegyzékén meg kell ta­lálnia az Illető nevét. Megje­gyezzük még, hogy a hnb ki­sebb községben is elhatároz­hatja az ilyen igazoló lapok ki­adását. (g) öntudatos biztonság érződik: — Takarékoskodunk — lia^ vonta ezer koronát félre te­szünk. Bútorra kell, ha meg­kapjuk a lakást. Ha nem kap­juk meg, nyáron a tengerhez utazunk. Egy év alatt ismét összejön a bútorra való ... — Mit vár az új nemzeti bi­zottságoktól? — kérdezzük. — A lakáskultúra megoldá­sán kívül azt is, hogy a nem­zeti bizottságok a jövőben több gondot fordítsanak a testneve­lés problémáira. Én például ab­bahagytam az aktív sportolást, pedig amíg Kelet-Szlovákiában laktam, háromszor kerületi mü. korcsolyázó bajnok voltam. Itt nem volt műkorcsolyázó szak­osztály. Persze, ma már alig­ha versenyeznék. De van pon­tozó-bírói képesítésem, vállal­hatnák gyermekeket alapkikép­zésre. De vala­kinek szervez­nie kellene a dolgokat... Ugyanígy van az úszással. Itt, Zvolenban van fedett uszoda Oda kétszer egy héten eljárok, a gyerekkel is. A négyéves már egyébként fenntartja magát a vizén ... E téren is jó lenne egy kis szervezés. Azt hiszem, az új nemzeti bizottságok e téren sokat tehetnének ... — Miért szavazok a Nemzeti Front jelöltjére ? — ismétli meg közbe vetett kérdésünket Marta Francisciová. — Nos, úgy vélem, bizalommal kell lennünk a Nemzeti Front iránt, hiszen biztonságos jövőt aka­runk. A fiatalasszony, aki a szocia­lista rendszerben nőtt fel, már el sem tudja képzelni a bizony­talanságot. Számára természe­tes, hogy a bútorra való „ösz­szejön", hogy lesz virágzó sportélet, hogy megoldódnak a lakásgondok és a bölcsőde probléma. Mert látja, tapasz­talja maga körül, hogy fokoza­tosan, tervszerűen megvalósul­nak a célkitűzések. Mert a biz. tonságérzet természetes szük­ségesség számára. VILCSEK GÉZA Barátsági hónap A Komárnói (Komárom] Steiner Gábor Hajógyár dolgozói munká­val köszöntik a csehszlovák—szov­jet barátság hónapját. Az MNL­2700-as típusú hajók közül az öt­venkettedik a „Csehszlovák—Szov­jet Barátsági Hónap Hajója" ne­vet kapta. A termelési üzemrész­legek dolgozói igazgatójukkal, Csík János elvtárssal vállal­ták a hajó határidőre való elké­szítésén túl azt is, hogy biztosí­tani fogják a minőségi feltétele­ket és 35 új tagot szerveznek be a CSSZBSZ üzemi szervezetébe. November 1. és 5. között a szov­jet írók és költők műveiből áru­sítással egybekötött kiállítást ren­deztek. November 5 én találkozó­ra hívták meg a SUDOIMPORT külkereskedelmi vállalat kiren­deltségének vezetőit és a szovjet hadsereg tisztjeit. Ha a Duna vízállása lehetővé teszi, azok a szovjet katonák, akik a hajógyári munkákban se­gítettek, részt vehetnek a VOLGA —BALT 154-es motoroshajő próba­útján. Orosz nyelvtanfolyamokat is szerveznek, íőleg a hajógyártási terminológiával kapcsolatosan. Felújítjük a „politikai tízpercek" megtartását és más akciókat. A barátsági hónap befejeztével újra baráti találkozóra hívják meg a szovjet külkereskedelmi vállalat képviselőit, munkatársalt és a szovjet hadsereg tisztjelt. MOROVICS LAJOS TÖBB NŐT VEZETŐ TISZTSÉGEKBE BIZALMI ÉRDEMELNEK Nem véletlen, hogy az utóbbi időben mind a sajtó­ban, mind vezető funkcioná­riusaink beszédeikben igen gyakran bírálóan foglalkoz­nak a nők társadalmi hely­zetével. Különleges figye­lemmel hangsúlyozzák, hogy növelni Íveli a nők politikai és társadalmi aktivitását. Nagyon helyes és szükséges, hogy nyíltan beszéljünk ar­ról a tényről, miszerint ha­zánkban a funkciókat betöl­tő nők arányszáma nincs összhangban a nőkérdés marxi—lenini megoldásának követelményével. És éppen most, a képviselőválasztáso­kat megelőző időszakban, amikor az egyes társadalmi szervezetek évzáró taggyű­lésekre, konferenciákra és kongresszusokra készülőd­nek, érdemes elgondolkodni afelett, hngy mi okozta és milyen következményei van­nak annak a ténynek, hogy az irányító szervekben és a vezető funkciókban a nők arányszáma ez ideig ala­csony. A hatalmas változások elle­nére, — amit a nők helyzeté­ben a felszabadulás óta elér­tünk, és amelyek társadalmunk fejlődése szempontjából törté­nelmi jelentőségűek, — a tár­sadalom még nagyon sokkal tartozik a nőknek, vagyis ön­magának, saját jövőjének. Po­litikailag és jogilag kialakí­tottuk az összes feltételeket ah­hoz, hogy a nők, mint szocia­lista hazánk egyenjogú állam­polgárai a társadalmi élet min­den szakaszán teljes mérték­ben érvényesülhessenek. Ez azonban gyakorlatilag akadá­lyokba ütközött. Ennek objek­tív és szubjektív oka van. A nők egyenjogúságát célzó feltételek kialakítása szempontjából na­gyon pozitív módon kell érté­kelni azt a tényt, hogy alkot­mányosan és a gyakorlatban is biztosítottuk, hogy a nők be­kapcsolódhassanak a munkafo­lyamatokba 6s ezáltal kivívják gazdasági függetlenségüket. Milyen az arány? A felszabadulás óta a nők foglalkoztatottsága évről évre nő, és Szlovákiában arányuk az összes foglalkoztatottak 43,6 százaléka. A nők egyenjogúsá­gát elősegítő további feltétel az volt, hogy művelődhetnek, nö­velhetik szaktudásukat. Ezen a téren társadalmunk forradalmi változásokat ért el. Például Szlovákiában a középfokú szak­iskolákban tanuló lányok arányszáma 57,8, az általános műveltséget nyújtó középisko­lákban -69,5, a főiskolákon pe­dig 43,2 százalék. A nők gazda­sági aktivitása, a munkafolya­matban szerzett tapasztalataik és tudásuk kialakította annak a feltételeit, hogy egyenjogúan vegyenek részt az állam igazga­tásában, a képviseleti .szervek­ben, amelyek életünk mindlen fontos kérdésében döntenek, te­hát a nők, a családok, a gyer­mekek életének kérdéseiben is. Itt érkeztünk el ahhoz a prob­lémához, amelynek megoldása nélkül csak nehezen beszélhe­tünk a nők valódi egyenjogúsá­gáról. Mert például az irányí­tási szakaszon dolgozóknak csupán 4,8 százaléka nő. Szlo­vákiában csak egyetlen női szakágazati igazgató, egy üzem­vezető, hat szövetkezeti elnök­nő, két miniszterhelyettes van és a Szlovák Szakszervezeti Szövetségek bizottságai közül is csak egynek van női elnöke, egynek pedig alelnöke. Igen ke­vés a női mester, kevés nő dol­gozik vezető funkcióban a szakszervezeti szervekben, még azokban az üzemekben is, ahol a dolgozók többsége nő. Kevés nő dolgozik a nemzeti bi­zottságok fizetett funkcionáriu­saként és egyetlen nő sem te­vékenykedik mint valamelyik járási nemzeti bizottság elnö­ke vagy alelnöke. És így sorol­hatnánk tovább a példákat. Ép­pen itt mutatkozik meg a leg­markánsabban az ellentét a tör­vény által proklamált egyen­jogúság és a mindennapi gya­korlat között. Ez azonban a problémának csupán az egyik része. A má­sik az, hogy mivel a nőknek az irányító süservekben, a közép­fokú és vezető funkciókban va­ló részvétele nagyon alacsony, csak igen kis hatást gyakorol­hatnak az életünket érintő dön­tésekre, s ez árt az egész tár­sadalomnak. Ez az egyik oka annak is, hogy társadalmunk számos kérdését csak vontatot­tan és hiányosan oldják meg. Alkalmas vagy alkalmatlan? Annak, hogy a vezető funk­ciókban dolgozó nők száma alacsony, több oka van. Az egyik az, hogy állampolgáraink gondolkodásmódja a nők kül­detését illetően elavult, nem bíznak a nőkben, abban, hogy képesek a közügyeket irányíta­ni, vagy dönteni a munkahely komoly kérdéseiben. így ala­kult ki az a helyzet, hogy a nők kiválasztását, munkaérté­kelését szigorúbb kritériumok­kal, nagyobb igényekkel mérik, mint a férfiakét. De meg kell mondani azt is, hogy a nőkből hiányzik az önbizalom és az egymás iránt érzett bizalom. Az évezredek alatt hagyománnyá vált nézetek hatására a nőkben kialakult az alacsonvabbren­dűség érzete, és gyakran ép­pen a nők azok, akik nem tart­ják alkalmasnak valamelyik társukat vezető funkcióba és élesebben bírálják, mint a fér­fiakat. Természetesen ez szin­tén megnehezíti a nők helyze­tét és gyakran elveszi kedvü­ket attól, hogy vezető funkciót vállaljanak. Azonban mutatko­zik itt bizonyos aggodalom a férfiak részéről is, hogy el­vesztik kizárólagos jogukat, miszerint ők igazgatják a vilá­got, ők dönthetnek a társada­lom minden kérdésében és csak nehezen mondanak le felsőbb­rendű helyzetükről. Ez a meg­győződés a férfiakban a törté­nelem folyamán alakult ki és következményei még mindig érezhetők a családokban, a munkahelyeken s egész társa­dalmunkban. Itt csak a rend­szeres nevelőmunka segít, ne­vezetesen az, ha a nők hely­zetére és küldetésére vonatkozó marxista nézeteket oltjuk a nők tudatába — és mondjuk meg őszintén, mindenekelőtt a férfiak tudatvilágába, különö­sen azokéba, akik befolyásol­hatják a probléma megoldását. Ami gondot okoz A további ok, ami akadá­lyozza a nők magasabbfokú po­litikai és társadalmi elkötele­zettségét a háztartási munka, a családdal, a gyermekekkel já­ró gondok. Annak ellenére, hogy számos jelentős intézke­dést hoztunk a dolgozó nők és anyák érdekében, ezen a téren még sok a tennivaló. Nem ki­elégítő a szolgáitatások, az üz­letek, a közétkeztetési és a gyermekgondozási létesítmé­nyek hálózata. Hiányos a fél­készáruk választéka stb. A ház­tartási munka leköti a nők je­lentős szellemi és fizikai erejét, akadályozza őket a közérdekű tevékenységben, gátolja tudat­világuk fejlődését és elrabolja a szórakozásra és pihenésre szánt idejüket. Nehezen elkép­zelhető, hogy a kisgyermekes anyák ereje elegendő lenne arra, hogy a munka és a ház­tartási tevékenység és esetleg a tanulmányok folytatása mel­lett, a köz szolgálatával együtt járó kötelességeiknek is eleget tehessenek. Viszont az, hogy en­nek ellenére olyan sok nő haj­landó ezen a területen tevé­kenykedni, bizonyítja öntuda­tos magatartásukat, s azt, hogy helyesen értelmezik új helyze­tüket és küldetésüket. Ezekről a problémákról so­kat beszélünk és különösen a nemzetközi nőnap alkalmából minden évben születnek új ígé­retek, hogy mi mindent tesz­nek a nők életének megkönnyí­tése érdekében. Azonban a gya­korlati életben ezek az ígére­tek csak igen lassan válnak valóra. E kérdések valódi mieg­oldását ígérik a CSKP XIV. kongresszusának döntései, ame­lyek a párt és az állami szer­vek, valamint a társadalmi szervezetek számára is meg­határozták a feladatot, hogy biztosítani kell a nők, különö­sen a dolgozó anyák munka­és életfeltételeinek megjavítá­sát. Ha a nők nagyobb arány­ban vesznek részt a vezető funkciókban és az irányító szervekben, akkor lehetőség nyílik arra is, hogy saját ma­guk befolyásolják mindazon problémák megoldását, ame­lyek akadályozzák a teljes egyenjogúság kivívását. Ezen a téren nagy jelentősé­gűek a képviselőválasztások előkészítésével összefüggő lépé­sek. Pártunk elvszerű állásfog­lalásának köszönhető, hogy a nők nagyobb politikai és társa­dalmi aktivitása érdekében a nők aránylag nagy százalék­ban kerültek a jelöltek közé. A nők és egész társadalmunk há­lásan nyugtázza ezt a tényt. Mór bizonyítanak A párt és az állam vezetői is hangsúlyozták, hogy a nők fele­lősségteljesen teljesítik a funkciójukból eredő kötelessé­geiket. A felszabadulás óta a nők ezrei dolgoztak a nemzeti bizottságok szerveiben. A nőbi­zottságokban — amelyek 1952— 1967-ben működtek — igen sok nő ismerte meg lakóhelye, kör­zete problémáit és segített tel­jesíteni a nemzeti bizottság fel­adatait. Mint funkcionárius igen gyakran utaztam a dél­szlovákiai járásokba. Minden­kor csodálatra és lelkesedésre késztetett a nemzeti bizottsá­gokban funkciót betöltő elv­társnők áldozatkészsége. A nem­zeti bizottságokban, a nőszö­vetségekben, a szövetkezetek­ben és a különféle társadalmi szervezetekben tevékenykedő nők munkáját bizonyára nagy­ra értékelik a nemzeti bizottsá­gok funkcionáriusai és az ál­lampolgárok is. Nemcsak rövid­látás, hanem egyenesen társa­dalmi kár lenne nem kihasznál­ni azt a politikai és társadalmi erőt, amit a nők jelentenek községeink és városaink gaz­dagításának területén. Csak biztosítani kell számukra az al­kalmat és támogatni kell őket kötelességeik teljesítésében. A képviselőnőknek mindenek­előtt azoknak a problémáknak a megoldásához kellene hozzá­járulniuk, amelyek révén köny­nyebb lehetne a nők élete. Hogy javuljanak, bővüljenek a szol­gáltatások, hogy jobb legyen az üzletek áruellátása, hogy bővüljön a bölcsődék és óvo­dák hálózata stb. Sokat tehet­nek a nemzeti bizottságok női funkcionáriusai azért, hogy fo­kozottabb mértékben gondos­kodjunk azokról az öregekről és gyermekekről, akik rá van­nak utalva a társadalom segít­ségére. Természetesen mindezt egyedül a nők nem végezhetik el. E kérdések megoldása függ a nemzeti bizottságok vala­mennyi funkcionáriusától, a társadalmi szervezetek jó együtműködésétől és valameny­nyi állampolgártól. Néhány hét múlva az urnák elé járulunk. A képviselőjelöl­tek között ott találjuk a nőket is, akik bizalmat érdemeintek. Őket is megválasztjuk, tudato­sítva, hogy csak akkor fejlőd­het harmonikusan szocialista társadalmunk, ha igazgatásá­ban mind a férfiak, mind a nők részt vesznek. ZLATICA FUNKOVA, az SZLKP KB dolgozója. Nyugat-Magyarországon Fejér járás Veréb községének hatá­rán az őszi mezőgazdasági munkálatok során kőedényt ta­láltak, benne 1719 darab ezüst dénárral. Az értékes leletet az István Király Múzeumban he­lyezték el Székesfehérvárrott. A szakembereknek lehetőségük nyílik a XIII. század nemzet­közi kereskedelmi kapcsolatai­nak kutatására. (Felvétel: FiJ

Next

/
Thumbnails
Contents