Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-09 / 265. szám, kedd

Teljesül a leviceiek régi vá gva. Rövidesen befejezik és átadják rendeltetésének a leivé leiünkön látható korszerű kultúrpalotát. Tóthpái Gyula felvétele #A biztonságos jövőre szavazok' Marta Francisciová vasutas egyenruháján egy csillag díszeleg, ami azt jelenti, hogy technikusi minősítésben dolgozik. Közlekedési középiskolát végzett. A 24 éves fiatalasszony, két kislány mamája, „régi" vasutas, aki már volt vonatkísérő, állomásfőnök, s most statisztikus a pályakörzet igazgatóságán. Vasutascsaládból származik, férje is mozdonyvezető. Egy ő az ötezer zvolení vasutas közül. Hogyan tekint élete első választása elé? — Ogy vélem, sokat közülünk ezek a választások késztetnek először felelősségteljes közéleti állásfoglalásra. Eddig még sosem éreztem ilyen közvetlenül, hogy tőlem, szavazatomtól függ valami közéleti esemény. A Francisci házaspár nem él rózsás viszonyok között. Egy szobában laknak Zvolen külvárosában, régi házban, ahol még kútból merítik a vizet — ha be nem fagy. Kisebbik lányukat a nagymamához kellett adniuk, mert az óvodában csak a nagyobbik számára volt hely. Előreláthatólag jövőre vagy két év múlva kapnak új lakást A fiatalasszony szavaiból mégis VÁLASZTÁSI széljegyzet A választások kiírása Törvény írja elő, hogy a választásokat legkésőbb 60 nappal a választás napja előtt kell kiírni és kihirdetni. Természetesen ez már megtörtént, mindannyian jól tudjuk, hogy ez idén november 26—27-én lesznek nálunk általános választások. Lássuk azonban azt, hogy kinek áll jogában kiírni a választásokat, Nos, a Szövetségi Gyűlés, továbbá a Cseh és a " Szlovák Nemzeti Tanács esetében az említett képviselő-testületek elnökségére hárul ez a feladat. A Cseh Szocialista Köztársaságban a nemzeti bizottságok választását a Cseh Nemzeti Tanács elnöksége, a Szlovák Szocialista Köztársaságban a Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége írja ki. Határozatilag rögzítik egyben a választás napját és ezt a határozatot közlik a Törvénytárban, illetve a uapi sajtóban. A szavazókörzeti választási bizottságok feladatai közé tartozik, hogy a választókkal tudassák a szavazás idejét és helyét. Ebben segítségükre van a helyi nemzeti bizottság is. A szavazókörzeti választási bizottság szabadon megválaszthatja a tájékoztatás legmegfelelőbb formáit, összhangban a helyi feltételekkel. Csak az a fontos, hogy feltétlenül minden választópolgár ismerje ezeket az alapvető tudnivalókat. A több mint 500U lakost számláló községekben minden választó kézhez kapja az ún. igazoló lapot, amelyen feltüntetik az összes szükséges információt, természetesen a szavazás időpontját és helyét is. Ez az igazolólap ngyanakkor megkönnyíti a szavazókörzeti választási bizottság feladatát is a szavazásnál, amikor a választók névjegyzékén meg kell találnia az Illető nevét. Megjegyezzük még, hogy a hnb kisebb községben is elhatározhatja az ilyen igazoló lapok kiadását. (g) öntudatos biztonság érződik: — Takarékoskodunk — lia^ vonta ezer koronát félre teszünk. Bútorra kell, ha megkapjuk a lakást. Ha nem kapjuk meg, nyáron a tengerhez utazunk. Egy év alatt ismét összejön a bútorra való ... — Mit vár az új nemzeti bizottságoktól? — kérdezzük. — A lakáskultúra megoldásán kívül azt is, hogy a nemzeti bizottságok a jövőben több gondot fordítsanak a testnevelés problémáira. Én például abbahagytam az aktív sportolást, pedig amíg Kelet-Szlovákiában laktam, háromszor kerületi mü. korcsolyázó bajnok voltam. Itt nem volt műkorcsolyázó szakosztály. Persze, ma már aligha versenyeznék. De van pontozó-bírói képesítésem, vállalhatnák gyermekeket alapkiképzésre. De valakinek szerveznie kellene a dolgokat... Ugyanígy van az úszással. Itt, Zvolenban van fedett uszoda Oda kétszer egy héten eljárok, a gyerekkel is. A négyéves már egyébként fenntartja magát a vizén ... E téren is jó lenne egy kis szervezés. Azt hiszem, az új nemzeti bizottságok e téren sokat tehetnének ... — Miért szavazok a Nemzeti Front jelöltjére ? — ismétli meg közbe vetett kérdésünket Marta Francisciová. — Nos, úgy vélem, bizalommal kell lennünk a Nemzeti Front iránt, hiszen biztonságos jövőt akarunk. A fiatalasszony, aki a szocialista rendszerben nőtt fel, már el sem tudja képzelni a bizonytalanságot. Számára természetes, hogy a bútorra való „öszszejön", hogy lesz virágzó sportélet, hogy megoldódnak a lakásgondok és a bölcsőde probléma. Mert látja, tapasztalja maga körül, hogy fokozatosan, tervszerűen megvalósulnak a célkitűzések. Mert a biz. tonságérzet természetes szükségesség számára. VILCSEK GÉZA Barátsági hónap A Komárnói (Komárom] Steiner Gábor Hajógyár dolgozói munkával köszöntik a csehszlovák—szovjet barátság hónapját. Az MNL2700-as típusú hajók közül az ötvenkettedik a „Csehszlovák—Szovjet Barátsági Hónap Hajója" nevet kapta. A termelési üzemrészlegek dolgozói igazgatójukkal, Csík János elvtárssal vállalták a hajó határidőre való elkészítésén túl azt is, hogy biztosítani fogják a minőségi feltételeket és 35 új tagot szerveznek be a CSSZBSZ üzemi szervezetébe. November 1. és 5. között a szovjet írók és költők műveiből árusítással egybekötött kiállítást rendeztek. November 5 én találkozóra hívták meg a SUDOIMPORT külkereskedelmi vállalat kirendeltségének vezetőit és a szovjet hadsereg tisztjeit. Ha a Duna vízállása lehetővé teszi, azok a szovjet katonák, akik a hajógyári munkákban segítettek, részt vehetnek a VOLGA —BALT 154-es motoroshajő próbaútján. Orosz nyelvtanfolyamokat is szerveznek, íőleg a hajógyártási terminológiával kapcsolatosan. Felújítjük a „politikai tízpercek" megtartását és más akciókat. A barátsági hónap befejeztével újra baráti találkozóra hívják meg a szovjet külkereskedelmi vállalat képviselőit, munkatársalt és a szovjet hadsereg tisztjelt. MOROVICS LAJOS TÖBB NŐT VEZETŐ TISZTSÉGEKBE BIZALMI ÉRDEMELNEK Nem véletlen, hogy az utóbbi időben mind a sajtóban, mind vezető funkcionáriusaink beszédeikben igen gyakran bírálóan foglalkoznak a nők társadalmi helyzetével. Különleges figyelemmel hangsúlyozzák, hogy növelni Íveli a nők politikai és társadalmi aktivitását. Nagyon helyes és szükséges, hogy nyíltan beszéljünk arról a tényről, miszerint hazánkban a funkciókat betöltő nők arányszáma nincs összhangban a nőkérdés marxi—lenini megoldásának követelményével. És éppen most, a képviselőválasztásokat megelőző időszakban, amikor az egyes társadalmi szervezetek évzáró taggyűlésekre, konferenciákra és kongresszusokra készülődnek, érdemes elgondolkodni afelett, hngy mi okozta és milyen következményei vannak annak a ténynek, hogy az irányító szervekben és a vezető funkciókban a nők arányszáma ez ideig alacsony. A hatalmas változások ellenére, — amit a nők helyzetében a felszabadulás óta elértünk, és amelyek társadalmunk fejlődése szempontjából történelmi jelentőségűek, — a társadalom még nagyon sokkal tartozik a nőknek, vagyis önmagának, saját jövőjének. Politikailag és jogilag kialakítottuk az összes feltételeket ahhoz, hogy a nők, mint szocialista hazánk egyenjogú állampolgárai a társadalmi élet minden szakaszán teljes mértékben érvényesülhessenek. Ez azonban gyakorlatilag akadályokba ütközött. Ennek objektív és szubjektív oka van. A nők egyenjogúságát célzó feltételek kialakítása szempontjából nagyon pozitív módon kell értékelni azt a tényt, hogy alkotmányosan és a gyakorlatban is biztosítottuk, hogy a nők bekapcsolódhassanak a munkafolyamatokba 6s ezáltal kivívják gazdasági függetlenségüket. Milyen az arány? A felszabadulás óta a nők foglalkoztatottsága évről évre nő, és Szlovákiában arányuk az összes foglalkoztatottak 43,6 százaléka. A nők egyenjogúságát elősegítő további feltétel az volt, hogy művelődhetnek, növelhetik szaktudásukat. Ezen a téren társadalmunk forradalmi változásokat ért el. Például Szlovákiában a középfokú szakiskolákban tanuló lányok arányszáma 57,8, az általános műveltséget nyújtó középiskolákban -69,5, a főiskolákon pedig 43,2 százalék. A nők gazdasági aktivitása, a munkafolyamatban szerzett tapasztalataik és tudásuk kialakította annak a feltételeit, hogy egyenjogúan vegyenek részt az állam igazgatásában, a képviseleti .szervekben, amelyek életünk mindlen fontos kérdésében döntenek, tehát a nők, a családok, a gyermekek életének kérdéseiben is. Itt érkeztünk el ahhoz a problémához, amelynek megoldása nélkül csak nehezen beszélhetünk a nők valódi egyenjogúságáról. Mert például az irányítási szakaszon dolgozóknak csupán 4,8 százaléka nő. Szlovákiában csak egyetlen női szakágazati igazgató, egy üzemvezető, hat szövetkezeti elnöknő, két miniszterhelyettes van és a Szlovák Szakszervezeti Szövetségek bizottságai közül is csak egynek van női elnöke, egynek pedig alelnöke. Igen kevés a női mester, kevés nő dolgozik vezető funkcióban a szakszervezeti szervekben, még azokban az üzemekben is, ahol a dolgozók többsége nő. Kevés nő dolgozik a nemzeti bizottságok fizetett funkcionáriusaként és egyetlen nő sem tevékenykedik mint valamelyik járási nemzeti bizottság elnöke vagy alelnöke. És így sorolhatnánk tovább a példákat. Éppen itt mutatkozik meg a legmarkánsabban az ellentét a törvény által proklamált egyenjogúság és a mindennapi gyakorlat között. Ez azonban a problémának csupán az egyik része. A másik az, hogy mivel a nőknek az irányító süservekben, a középfokú és vezető funkciókban való részvétele nagyon alacsony, csak igen kis hatást gyakorolhatnak az életünket érintő döntésekre, s ez árt az egész társadalomnak. Ez az egyik oka annak is, hogy társadalmunk számos kérdését csak vontatottan és hiányosan oldják meg. Alkalmas vagy alkalmatlan? Annak, hogy a vezető funkciókban dolgozó nők száma alacsony, több oka van. Az egyik az, hogy állampolgáraink gondolkodásmódja a nők küldetését illetően elavult, nem bíznak a nőkben, abban, hogy képesek a közügyeket irányítani, vagy dönteni a munkahely komoly kérdéseiben. így alakult ki az a helyzet, hogy a nők kiválasztását, munkaértékelését szigorúbb kritériumokkal, nagyobb igényekkel mérik, mint a férfiakét. De meg kell mondani azt is, hogy a nőkből hiányzik az önbizalom és az egymás iránt érzett bizalom. Az évezredek alatt hagyománnyá vált nézetek hatására a nőkben kialakult az alacsonvabbrendűség érzete, és gyakran éppen a nők azok, akik nem tartják alkalmasnak valamelyik társukat vezető funkcióba és élesebben bírálják, mint a férfiakat. Természetesen ez szintén megnehezíti a nők helyzetét és gyakran elveszi kedvüket attól, hogy vezető funkciót vállaljanak. Azonban mutatkozik itt bizonyos aggodalom a férfiak részéről is, hogy elvesztik kizárólagos jogukat, miszerint ők igazgatják a világot, ők dönthetnek a társadalom minden kérdésében és csak nehezen mondanak le felsőbbrendű helyzetükről. Ez a meggyőződés a férfiakban a történelem folyamán alakult ki és következményei még mindig érezhetők a családokban, a munkahelyeken s egész társadalmunkban. Itt csak a rendszeres nevelőmunka segít, nevezetesen az, ha a nők helyzetére és küldetésére vonatkozó marxista nézeteket oltjuk a nők tudatába — és mondjuk meg őszintén, mindenekelőtt a férfiak tudatvilágába, különösen azokéba, akik befolyásolhatják a probléma megoldását. Ami gondot okoz A további ok, ami akadályozza a nők magasabbfokú politikai és társadalmi elkötelezettségét a háztartási munka, a családdal, a gyermekekkel járó gondok. Annak ellenére, hogy számos jelentős intézkedést hoztunk a dolgozó nők és anyák érdekében, ezen a téren még sok a tennivaló. Nem kielégítő a szolgáitatások, az üzletek, a közétkeztetési és a gyermekgondozási létesítmények hálózata. Hiányos a félkészáruk választéka stb. A háztartási munka leköti a nők jelentős szellemi és fizikai erejét, akadályozza őket a közérdekű tevékenységben, gátolja tudatviláguk fejlődését és elrabolja a szórakozásra és pihenésre szánt idejüket. Nehezen elképzelhető, hogy a kisgyermekes anyák ereje elegendő lenne arra, hogy a munka és a háztartási tevékenység és esetleg a tanulmányok folytatása mellett, a köz szolgálatával együtt járó kötelességeiknek is eleget tehessenek. Viszont az, hogy ennek ellenére olyan sok nő hajlandó ezen a területen tevékenykedni, bizonyítja öntudatos magatartásukat, s azt, hogy helyesen értelmezik új helyzetüket és küldetésüket. Ezekről a problémákról sokat beszélünk és különösen a nemzetközi nőnap alkalmából minden évben születnek új ígéretek, hogy mi mindent tesznek a nők életének megkönnyítése érdekében. Azonban a gyakorlati életben ezek az ígéretek csak igen lassan válnak valóra. E kérdések valódi miegoldását ígérik a CSKP XIV. kongresszusának döntései, amelyek a párt és az állami szervek, valamint a társadalmi szervezetek számára is meghatározták a feladatot, hogy biztosítani kell a nők, különösen a dolgozó anyák munkaés életfeltételeinek megjavítását. Ha a nők nagyobb arányban vesznek részt a vezető funkciókban és az irányító szervekben, akkor lehetőség nyílik arra is, hogy saját maguk befolyásolják mindazon problémák megoldását, amelyek akadályozzák a teljes egyenjogúság kivívását. Ezen a téren nagy jelentőségűek a képviselőválasztások előkészítésével összefüggő lépések. Pártunk elvszerű állásfoglalásának köszönhető, hogy a nők nagyobb politikai és társadalmi aktivitása érdekében a nők aránylag nagy százalékban kerültek a jelöltek közé. A nők és egész társadalmunk hálásan nyugtázza ezt a tényt. Mór bizonyítanak A párt és az állam vezetői is hangsúlyozták, hogy a nők felelősségteljesen teljesítik a funkciójukból eredő kötelességeiket. A felszabadulás óta a nők ezrei dolgoztak a nemzeti bizottságok szerveiben. A nőbizottságokban — amelyek 1952— 1967-ben működtek — igen sok nő ismerte meg lakóhelye, körzete problémáit és segített teljesíteni a nemzeti bizottság feladatait. Mint funkcionárius igen gyakran utaztam a délszlovákiai járásokba. Mindenkor csodálatra és lelkesedésre késztetett a nemzeti bizottságokban funkciót betöltő elvtársnők áldozatkészsége. A nemzeti bizottságokban, a nőszövetségekben, a szövetkezetekben és a különféle társadalmi szervezetekben tevékenykedő nők munkáját bizonyára nagyra értékelik a nemzeti bizottságok funkcionáriusai és az állampolgárok is. Nemcsak rövidlátás, hanem egyenesen társadalmi kár lenne nem kihasználni azt a politikai és társadalmi erőt, amit a nők jelentenek községeink és városaink gazdagításának területén. Csak biztosítani kell számukra az alkalmat és támogatni kell őket kötelességeik teljesítésében. A képviselőnőknek mindenekelőtt azoknak a problémáknak a megoldásához kellene hozzájárulniuk, amelyek révén könynyebb lehetne a nők élete. Hogy javuljanak, bővüljenek a szolgáltatások, hogy jobb legyen az üzletek áruellátása, hogy bővüljön a bölcsődék és óvodák hálózata stb. Sokat tehetnek a nemzeti bizottságok női funkcionáriusai azért, hogy fokozottabb mértékben gondoskodjunk azokról az öregekről és gyermekekről, akik rá vannak utalva a társadalom segítségére. Természetesen mindezt egyedül a nők nem végezhetik el. E kérdések megoldása függ a nemzeti bizottságok valamennyi funkcionáriusától, a társadalmi szervezetek jó együtműködésétől és valamenynyi állampolgártól. Néhány hét múlva az urnák elé járulunk. A képviselőjelöltek között ott találjuk a nőket is, akik bizalmat érdemeintek. Őket is megválasztjuk, tudatosítva, hogy csak akkor fejlődhet harmonikusan szocialista társadalmunk, ha igazgatásában mind a férfiak, mind a nők részt vesznek. ZLATICA FUNKOVA, az SZLKP KB dolgozója. Nyugat-Magyarországon Fejér járás Veréb községének határán az őszi mezőgazdasági munkálatok során kőedényt találtak, benne 1719 darab ezüst dénárral. Az értékes leletet az István Király Múzeumban helyezték el Székesfehérvárrott. A szakembereknek lehetőségük nyílik a XIII. század nemzetközi kereskedelmi kapcsolatainak kutatására. (Felvétel: FiJ