Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-07 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

Olvasóink könnyen kitalálják, hogy b címben a csehszlovák labdarúgásról van szó, amely szerdán, október 27-én ünnepelte fennállásának 70. évfordulóját. Hetven esztendeje persze a Cseh Labdarúgó Szövetség alakult meg, amelynek jogutódja a Csehszlovák LSZ lett. ... Hét évtizedre visrzatekinteni örömteli esemény, kü'önösen akkor, ha ez idő alatt oly sok minden történt. A csehszlovák labdarúgást, amely sok nagy eredményt ért el, s amelynek legjobb képviselői két alkalommal játszottak a világbajnoki döntőben, szerte a világon megtanulták tisztelni és elismerni.- Alluhatjuk, hogy ma is Európa, sőt a világ élvonalába tartozik. Rudolf Tvaroška, a Csehszlovák Labdarúgó Szövetség jelenlegi elnöke, aki nem győzte fogadni a nagy ünnepségen megjelent külföldi küldöttségek jókívánságait, beszédében megemlítette, hogy hazánk labdarúgása valóban 1953 után fndult óoha ndm látott fejlődésnek, hiszen akkor történt meg testnevelésünk és sportunk egységesítése. Nagy tetszéssel kísért beszédét így fejezte be az elnök: „Szervezett futballunk 70 esztendeje áll mögöttünk. Űj korszakot kezdünk, hogy mindent megtegyünk labdarúgásunk további fejlesztése érdekében. A nálupk uralkodó szocialista rend, pártunk gyakorlati politikája ehhez minden lehetőséget és segítséget megad. Arról van szó, hogy élni is tudjunk a lehetőségekkel..." A Jubiláló hazai labdarúgás sok-sok kiválóságát tüntették ki, s a kiemeltek között csakúgy találhattunk az 1934-es, valamint az 1962-es világbajeszMiis Matní noki döntő csehszlovák válogatottjának tagjait, valamint azok közül egynéhányat (Ladislav Novák, josef Masopust, Svätopluk Pluskal 'és Ján Popluhár) akik több mint 50 alkalommál öltötték magukra a címeres mezt. Az ünneplés fénypontjának a Csehszlovák—Wales mérkőzés ígérkezett, s a végén annak is örülhettünk, hogy válogatottunk ilyen arányban, egyáltalán megszerezte a győzelmet, s Románia 'Csapatával együtt továbbra is változatlanul esélyes a csoportelső' ségre. A nagy találkozó után néhány kérdésünkre válaszolt L. Novák, a csehszlovák együttes főedzője: * Hogyan értékeli a csapat helytállását? — Akarásban senkinél sem volt hiány. Ezt a közönség ls észrevette, s együttesünknek olyan bíztatásban volt része, mint azelőtt nagy ritkán. Kár volt a szurkolókat előzetes derűlátó hírekkel győzelmi hangulatba hozni, vagyis a nagyarányú győzelmet teljes bizonyossággal elvárni a csehszlovák válogatottól. Meggyőződhettünk arról, hogy a walesiek is joggal sorolhatók az angolszász labdarúgás kiváló képviselői közé. Ott nincs nagy különbség az I., a II. vagy a III. ligás játékosok képessége között. Egy a közös nevezőjük: mind nagyon akarnak, és szívügyüknek tekintik a mérkőzést, b.ármilyen rangű is. Ezért kell nagyra értékelnünk valahány ellenük elért sikert. Most a győzelem yolt a fontos. •k Elég lenne-e ez a teljesítmény a románok ellen? — Minden mérkőzésnek más a légköre. Az a jő, ha arra a csapatot fel lehet készíteni. Igaz, mindig jöhet közbe előre nem látott akadály, kedvező vagy kedvezőtlen körülmény, amely a nagy akaráson túl is befolyásolhatja egy-egy nagy mérkőzés eredményének kialakulását. A román csapat Bukarestben egészen biztosan a győzelemre tör. Ilyenkor a védekező dolga egy kicsit könnyebb. Rombolni mindig egyszerűbb volt, mint építeni. Védelmünk erős, jól zár, a középpályán határozott javulást várok, főleg azon a téren, hogy távoli lövésekkel igyekeznek majd játékosaink bevenni az ellenfél kapuját. Ez bizony nagyon hiányzott a walesiek elleij. Csak lövésből lehet gól, tehát kísérletezni kell. Az „ékek" nem mindig jutnak helyzetbe, s ezúttal is annak voltunk szemtanúi, hogy nem a legjobb végrehajtó-csatáraink előtt kínálkoztak helyzetek, hanem B. Veselý előtt háromszor is, meg Kabát előtt egyszer, s a négy nagy helyzet egyetlen gólt sem eredményezett. Igaz, az is dicséretes, ha valaki helyzetbe tud kerülni, :ámde az olyan váratlan és cicoma mentes lövés, mint amilyennel Kuna Berlinben az egyenlítő gólt szerezte, ezúttal pedig a győzelmet biztosította, sakk-mattá tudja tenni még a legszívósabb, a legjobban záró védelmet is." k Lesz-e változás a románok elleni összeállításban? — Ez még sok mindentől függ, bár az az érzésem, hogy a jelenlegi keretből olyan Csapatot tudunk felállítani, amely a legigényesebb feladatok megoldására is alkalmas. Elsősorban pszichikailag erős egyénekre van szükségünk, mert a bukaresti találkozó légköre forrónak ígérkezik. Elvégre az első hely forog kockán, vagyis az a tény: vajon mi jutunk-e az Európabajnokság legjobb nyolc csapata kö« zé, vagy a román csapat? Nem mindig Igazán nagy előny a hazai pálya, mert a nagy akarás kapkodást is eredményezhet, különösen akkor, ha a kezdeti rohamok nem hoznak gyors eredményt. •k Bízik-e csapatunk továbbjutásában? — Nem lennék jő edző, ha nem ebben bíznék. Bízom, s a csapat is bizakodik. Amennyiben Bukarestben legalább döntetlent tudunk elérni, máris a miénk a csoportelsőség. Mindenesetre nagyon sokat jelentene nemzetközi tekintélyünk újólagos megerősítésében, ha valóban Európa legjobb nyolc csapata közé jutnánk. Egy, azonban tény: távlati célunk az 1974es világbajnokságon való szereplés biztosítása. A jelenlegi játékosállomány, szakszerű és alapos- felkészítéssel, olyan ütőképes csapatot ígér, amely a 70. születésnapját ünnepelt csehszlovák labdarúgáshoz mindenképpen méltó lesz, és öregbíteni tudja annak eddigi hírnevét. •k Milyen a játékosak „hozzáállása"? — Minden találkozó előtt nagyon jó a hangulat, a kollektíva minden tagja példásan viselkedik, nem húzza ki magát a kötelességteljesítés alól. Persze a játék terén mindig akad javítani való. Más-más az ellenfél, és eszerint mindig más-más a követendő taktika is. Ma már ott tartunk, hogy közönségünk nem arra vár, hogy a játék hozza tűzbe, hanem játékosainknak előlegezi a bizalmat és biztatja őket. Egy sző, mint száz, jó szellemű a kialakulófélben levő új csapat, amelynek építése hosszabb folyamat. Hisszük, hogy megéri a fáradságot... " ZALA JÓZSEF Nagy helyzet a Csehszlovákia—Wales mérkőzésen: a 9-es számú Kuna nem tudta jokl szöglete ntán a labdát fejjel Millington hálójába juttatni... ň FIATALOK SZABAD IDEJÉRŐL VAN SZÓ Meggyőződtem róla, hogy a Banská Bystrica-i síugrósánc nyáron sem volt árva. Már a hatvanas évek derekától két ugrósáncot is módosítottak, műanyagszálakkal, zsupfedeles háztető módjára vonták be őket, és permezéssel télihez hasonló lehetőségeket biztosítottak az edzésre. A síző palántákat Ján Očenáš avatta be e nagyszerű sport rejtelmeibe. A kis sánc mellett 10—14 éves gyerekek kapaszkodtak a meredek hegyoldalba, vállukon széles síléc, kezükön bőrkesztyű. Előbb az alapállást ismételgették, guggoló helyzetben, majd az előrehajló lábfejét igazgatta, térdét összébb parancsolta a fiatal edző. A fiatal edzőtől, aki tényleges szolgálata leteltével hivatásos tisztként a hadseregben akar maradni, megtudtuk, hogy a 11—14 éves fiúkból álló csapat 13-tagú. Köztük van Vlado Babiš, az ifjúsági síugró liga tavalyi győztese. A másik edző, Vladimír Cunderlík azt mondta, hogy szünidőben eszményi volt a foglalkozás a fiatalokkal, de az iskolaév beálltával minden megváltozott. Ugyanez a nézete a Babiš-fiú édesapjának ls, aki segédedző a csapatnál. így nyilatkozott: — Nagy problémák vannak a tanulással. A fiúk nem tanulnak roszszul, de tavaly például 500 órát mulasztottak a versenyek miatt. Ezt bizony felsőbb iskolában nem tűrik meg. Most, hogy a fiúk lassan az ificsapatba kerülnek, a szülő választás előt áll: sportkarrier vagy iskola? Én is, bár szívügyem a sport, természetesnek tartom, hogy a fiúknak elsősorban tanulniok kell. Akkor azonban a sícipőt szögre akaszthatják, a sílécet falhoz támaszthatják. Az iskolai elfoglaltság és a sportolásban elért színvonal megtartása közötti ellentétet, — csak például az NDK-ban, — ma már sportiskolák oldhatják meg, ahol a rendszeres és versenyszerű sportolást a tanulással összhangba hozzák. Így azonban valamiről le kell mondani. — Nem értem az apa problémáját. Szerintem egészen természetes, hogy valaki a tanulás mellett sportolhasson is, illetve fordítva. Annyi idő mindig akad. — De a csúcseredmények eléréséhez ez nem elég — mondja a 14 éves síugró apja. — Ma már nefa lehet az élvonalban maradni rendszeres, kemény edzés nélkül. Ha a fiú nem kerül most az ificsapatba, az iskola befejezése után nem tud majd lépést tartani a férficsapattal. — De hiszen nem kell örökké bajnoknak maradnia, — válaszolom, — sportolhat, mondjuk gyengébb eredményekkel ls. — Hol? — kérdezi az apa, aki nálamnál jobban ismeri a viszonyokat. Cunderlík tizedeshez fordulok a kérdéssel, hol sportoljon, az, aki nem tartozik az élvonalba? — Ezek a fiúk lényegében mind itt tanulták a síugrást. Nyugodtan jöjjön közénk "bármelyik gyerek, megtanítjuk a sáncról ugrani. Az élvonal csak később alakul ki. Heti három alkalommal szép sportot űzhet, kifejlesztheti magában a bátorságot, megtanulja a fogásokat, ugró lesz. Ez jó foglalkozás a szabad időben. A sport iránti vonzalom megmarad a fiúkban akkor is, ha később nem válnak versenyzőkké. — Ezt akartam hallani, ezt tekintem sportnak. De mi lesz tovább? — folytatom a kérdést. — Mi legyen mondjuk a tizenhat évesekkel? Hiszen azoknak kell igazán a sport... — Őszintén megvallva, egy tizenVladimír Cunderlík, a gyermekcsapat edzője. A szerző felvétele hat éves kezdő szükségszerűen elmerad és kiesik a csapatból, még ha egészen rendkívüli tehetség is. Az,, amit ezek a gyerekek 4—5 év alatt tizenhat éves korukig megtanulnak, egyszerűen nem hozható be többé. Aki elmarad a csapat színvonala mögött, az rendszerint maga kiáll, mert látja, nem képes a lépést tartani. Képtelenség külön foglalkozni vele. Nem állíthatjuk tizenegy éves gyererekek közé. — Gyönyörű sport a síugrás. Sudár fák lombjai fölött szál, suhan az ugró. Testének minden idegrezdülése fegyelmezett, pontos, milliméterekre kiszámított mozdulatok koncertje. Ezért az örömért, a mozgáskultúráért, bátorságod fejlesztéséért csak addig űzheted, míg ki nem nősz a kölyökcsapatból. Magad is kiállsz, ha látod, nem tarthatod a lépést... Erről jut eszembe egy beszélgetés, amelyet minap folytattam egy Komszomol-funkcionáriussal, a beloruszsziai Lida városából való Nyikolaj Nyikitovics Sztyepaszjukkal. Azt kérdeztem tőle, ha a Komszomol-bizottság értékeli szervezeteinek -tevékenységét a testnevelés szakaszán, mit tart nagyobb sikernek: ha az illető szervezetnek több sportmestere és bajnoka van, vagy ha nincs ugyan bajnoka, de az üzem minden fiatalja sportol? — Természetesen, a jobb értékelés azokat illeti, akik a legtöbb fiatalt kapcsolták be a sportolásba, — válaszolta N. N. Sztyepaszjuk, aki nem értette, miért kérdezek tőle ilyen magától értetődő dolgot. VILCSEK GÉZA ladio Szloiakio Kommunüio Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: lőrinci Gyula. Szerkesztőség: Bratislava, (jorfcij tco 10. (etetőm 537-16, 512-23, 335-48. Főszerkesztő: 532-90. fiikárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 508-39, távírói 99308. Journal K.'odóivotol, Bratislava, Volgogradská 8. Nyom k" o Pravde Nyomdovállotaf bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrova t HirdetAirodo: Bratislava. Jesenskéhe '2. etetőn: 551-83. Előfizetési dii havonta 14.70 korona, a Vasárnapi Oi Szí negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posla Hlrlapszolgálal Előfizelésekel elfogad •inden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS - Osttedná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII.