Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-07 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

I

atárország rónaságait háromezer folyó és patak csipkézi. Legnagyobb folyama a Volga (tatárul Idei) és annak mellékfolyója a bővizű Káma, továbbá a Vjatka és a Belaja. Ezért a köztársaságot néha négy folyó országának is nevezik. A századok folyamán különféle törzsekhez tartozó lakosság lakta e vidéket és lényegesen megváltoztatta természetét. Az erdőségek többségét kiirtották, a sztyeppéket felszántották. Mégis a Volgamellék nek ez a legerdősebb vidéke — több mint egymillió hektárt borítanak erdőségek. A mérsékelten meleg éghajlat lehetővé teszi különféle mezőgazdasági növénykultúrák termesztését — van Itt burgonya, cukorrépa, borsó, kender, búza és rozs. Az Oroszországban igen közkedvelt „antonovka" nagy és ízes almafajtát is itt kísérletezték ki a Volga partján fekvő Antonovka községben. A gazdag és szép ország történelme viharos eseményekben és gyökeres változásokban gazdag. A Volga partján, középső folyásán ősidők óta csuvasok, marik, mordvinok éltek. Időszámításunk szerint a VI. és VII. században türk nyelvű bolgár törzsek települtek át Ide, amelyeket délről nomádok szorítottak ki. Idővel megalakult a bolgár birodalom. A XIII. század elején a hódító mongol—tatár hordák támadtak a Volga menti népekre. A bolgár birodalom romjain jött létre az Aranyhorda több törzsű állama, amely aztán később több kánságra oszlott fel. A legfejlettebb a kazanyi kánság volt. A bevándorolt törzsek és a helyi lakosság, többnyire bolgárok, keveredéséből származnak a kazanyi tatárok. Jellegzetes típusuk: zömök, izmos, kerek képű, kissé ferde szemű. Természetesen, a házasságok és az évszázados együttélés a szlávokkal és más népekkel sok más vonást vittek a tatárok arckifejezéseibe, így aztán manapság nehéz a tatár férfiakat vagy nőket megkülönböztetni más volgai népektől. A XV. század közepén megszűnt a kazanyi kánság, földje Oroszország tartozéka lett. A XVIII. század elején a kazanyi tatárok lakta területen megalakult • kazanyi kormányzóság, Oroszország egyik legfonto«abb gabonatára. A XIX. és XX. század fordulóján tatárföldön, főként Kazanyban sok üzem és gyár tűnt fel, többnyire kis, félig kézművesipari jellegű vállalatok. Makszim Gorkij „Egyetemeim", „A gazda", „Huszonhat és egy" cimű műveiben örökítette meg a kazanyi munkások nehéz életkörülményeit. Fiatalkorában Kazanyban péksegéd volt és ott csatlakozott a munkásmozgalomhoz. Az író később ezt vallotta: „Fizikailag Nyizsnyij Novgorodban, szellemileg Kazanyban születtem". A tatárföldi útikalauzok büszkén állapítják meg, hogy Kazany Petrográd után a második város, ahol a szovjethatalmat már 1917. október 26-ra virradó éjjel kikiáltották. Nagy forradalmi hagyományok vidéke. Egyetemi diákként itt kezdte politikai tevékenységét Vlagyimir Iljics Lenin. 1905-ben, az első orosz forradalom napjaiban az Itteni munkások ideiglenes forradalmi hatalmi szervként létrehozták a „városi kommúnát". A szovjet kormány 1920 májusában rendeletet írt alá a Tatár Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság megalakulásáról, júniusban pedig a kazanyi kormányzóság végrehajtó bizottsága, amely az Októberi Forradalom után alakult meg, átadta a teljhatalmat az első tatár kormánynak. A tatároknak saját államuk lett. Tatarsztánnak (így hívják tatárul az országot) saját alkotmánya és legfelsőbb tanácsa van, iskolai és intézetei vannak, ahol tatár és orosz nyelven folynak az előadások, saját bírósága és ügyészsége van. Ahol a Barátság-olajvezeték kezdődik Szovjet—Oroszország népei segítettek a fiatal köztársaságnak, hogy leküzdje gazdasági és művelődésben elmaradottságát. A Tatár Köztársaság az országosnál gyorsabb ütemben fejlődött, több beruházást kapott, mint általában szövetségi viszonylatban kaptak Tatárföld olaja az Uralvidékre, Szibériába, Kazah* sztánba vándorol. Ám nemcsak ide. Almetyevszk közelében, az olajvidék központjában kezdődik a Barátság-olajvezeték. Tatárföld négy fő fólyőjához csatlakozik egy hatalmas olajfolyam, amely most a köztársaság hírnevét öregbíti. Tízmilliószámra özönlik innen az olaj Lengyelországba, a Német Demokratikus Köztársaságba, Csehszlovákiába és Magyarországra. A köztársaság kőolajipara számos vegyipari ágat keltett életre. Tatárföldön szintetikus kaucsukot, polietilént stb. is gyártanak. Vegyipari vállalatai között fontos szerepet játszik a kazanyi vegyi- és gyógyszeripari gyár, amely értékes gyógyszerkészítményeket bocsát ki: nibufint a gyakran megvakulást okozó zöld hályog (glaukoma) ellen, nyírfagomba kivonatát (rákos megbetegedések ellen), továbbá a" szívgörcs feloldására eredményesen alkalmazott erinitet. A világ 28 országába jutnak el kazanyi védjegyű gyógyszerek. A szovjethatalom éveiben precíziós-gépgyártás, nevezetesen: ellenőrző és mérőműszerek gyártása is meghonosodott Tatárföldön. Igen keresettek a kazanyi orvosi műszerek: többek között tüdővarró készüléket és „mesterséges vesét" kísérleteztek itt ki. A város könnyűipari vállalatai közül említést érdeme'! a szőrmekombinát. Készítményeit ismerik a szovjetország összes divathölgyei. Főként báránybőrt, kisebb mértékben főkabőrt dolgoznak fel, de coboly, nerc- és bíberbundák is elhagyják a kombinát kapuit. A kazanyi szűcsök nemcsak műveiket, hanem a brüszszeli világkiállításon elnyert Grand Prix-t is büszkén mutogatják. A modern iparágak mellett a régi kézművesipar is virágzik — ruhákat, színes cipőket, háztartási cikkeket készítenek, mindezt arannyal, ezüsttel vagy selyemmel ékesítve. A fa- és kőfaragók bonyolult ornamentikával ékesítették a mecseteket, házakat és a síremlékeket. A régi mesterek utódai emlék- és dísztárgyakat készítő kisipari szövetkezetben és kolhozműhelyekben ma is működnek. A jövő küszöbén Az 1970—1975. évi új ötéves tervben nagy feladatok várnak a köztársaságra. Az olajbányászok az öt év alatt legalább 500 millió tonna kőolajat akarnak kitermelni. A Káma folyón, Naberezsnije Cselni település vidékén, 1969-ben elkezdődött a legnagyobb szovjet nagy teherbírású autógyár építése. Az első teherautók 1974-ben kerülnek ki innen a Szovjetunió országútjaira. A település lakosságának lélekszáma 1975-ig eléri a 300 ezret. Már emelkednek az ipari épülettestek és épül az új város. E város közelében befejezése felé közeleg az alsőkámai vízerőmű, a Káma folyón épülő legnagyobb erő* mű. A tatárföldi építkezéseken valamennyi szovjetköztársaság küldöttei megtalálhatók. A legtöbb, persze, a tatár és az orosz, akik ősidők óta szoros együttműködésben élnek egymás mellett. Alekszandr Hercen, a neves orosz gondolkodó, író és forradalmár a kazanyi kormányzóságban járván meglepődött az orosz és a tatár kultúra kölcsönös át? hatását tapasztalva. Napjainkban még inkább megerősödött a két nemzet egymáshoz közeledésének gyümölcsöző folyamata. Minden év változásokat hoz, változnak az emberek. Nyilvánvaló, hogy még sok felfedezés történik ezen az áldott földön. A legnagyobb felfedezést azonban az emberek jelentik. Azok, akiknek keze, szellemi képességei, akarata, energiája nyomán nagyszerű városok születnek a Volga és a Káma fölött, lángok gyúlnak ki az éjszakai utcákon, repülőóriások emelkednek az égbe. Azok, akik a gyakorlatban igazolják ennek a régi tatár közmondásnak igazságát: „A madár ereje szárnyaiban, az emberé a barátságban van". (SZPUTNYIK) Kilencezer diákja van a kazanyi egyetem 8 fakultásának. Tatár fiatalok nemzeti viseletben Alsókámai petrokémiai kombinát. „A madár ereje szárnyában, az emberé a barátságban van" más területek. Ez lehetővé tette, hogy Tatárország a lehető legrövidebb időn belül a szovjetország fejlett iparvidékévé váljék. Ipara mintegy száz ágazatra terjed ki, mindazokra, amelyekkel a világ legfejlettebb államai rendelkeznek. „Mindez elképzelhetetlen volna a többi testvéri köztársaság népeinek óriási segítsége nélkül" — jelentette ki Fikrjat Tabejev, az SZKP Tatár Területi Bizottságának első titkára az SZKP XXIV. kongresszusán. Tatárország sem maradt adós a maga részéről. A háború éveiben a köztársaság elhelyezte a Szovjetunió nyugati részéből áttelepített üzemeket, tudományos intézeteket, hajlékot adott sok ezer kitelepített embernek. Tatárföld lakói egyéni megtakarításaikból önként járultak hozzá tankok és repülőgépek gyártásához és 400 millió rubelt adtak Leningrád és Sztálingrád segélyalapjára. Tatárföld nyersanyagát és kész termékeit az összes köztársasággal megosztja. A mai Tatárország gazdasági életét elsősorban az olaj határozza meg. A geológusok a második világháború nehéz éveiben sem hagyták abba a kutatást, s fáradozásukat 1943-ban siker koronázta v- Sugurovo falunál első ízben tört fel az ipari célokat szolgáló olaj. A tatár kőolajbányászok csak 1970-ben egy év alatt százmillió tonna fekete aranyat hoztak a felszínre a föld mélyéből. Olajkészletelt tekintve Tatárföld vezető helyen szerepel a szovjetországban. Ezt persze nemcsak készleteinek köszönheti. Tatárföld progresszív olajbányászati módszerek vidéke lett. Az itteni olajlelőhelyeken másfélszerte-kétszerte termelékenyebb munkát végeznek, mint hasonló amerikai vállalatoknál. Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a kőolaj felének a kibányászása a végső határ. A tatár olajipari szakemberek rácáfoltak. A bavli lelőhely olajbányászai mesterségesen hatva az olajrétegre, a készletek 60 százalékát hozták a felszínre. Bizonyos helyeken vizet szivattyúztak a föld belsejébe, így fokozódott az olajrétegre gyakorolt nyomás. Az olajbányászás tatár mesterei most a nyugat-szibériai tyumenyi olajbányászokkal osztják meg tapasztalataikat. Tatársztán a kilencedik ötéves terv küszöbén • Internacionalista családi együttélés • Tatár gyógyszerek a világ 28 országába • Nifubin, erinit és társaik