Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-07 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

A Rimavská Sobota-i (Rimaszombat) járás autóiskolájának vezetője Olšavský Károly elv­társ. Szakmáját immár tizenöt esztendeje gya­korolja, ebből hat évig a hadseregben tanítot­ta a fiatal katonákat az autóvezetésre, majd közel kilenc évig a Tornaijai Autóiskola veze­tője volt. A sok éven át végzett felelősségteljes mun­kára emlékezve az élményekről is esik né­hány szó. Karcsi bácsi szívesen beszél a telje­sen kezdő autóvezetők első útjáról, ami lénye­gében a vezető és a tanító számára is élmény, de nem a legjobb érzés. Megtörtént, hogy az egyik vezető, amikor először ült a volán mö­gött é's a gépkocsi sikeresen elindult, örömé­ben felkiáltott, s kezét a magasba emelte ... A járás útjairól Olšavský Károly elmondotta, hogy más járások közutaival összehasonlítva jóknak mondhatók. A „jó" jelző főképpen a fő­utakra vonatkozik. A közlekedés szempontjából érdemes megjegyezni, hogy a járás területén megfelelő mennyiségben vannak útjelzőtáblák. Viszont szomorú tényként állapította meg, hogy a gépkocsivezetőknél bizony hiányzik az ud­variasság, az előzékenység. Mit üzen a kezdő, illetve a haladó gépkocsi­vezetőknek? — Először talán a kezdőknek és a magukat haladóknak tekintő vezetőknek együttesen. Az autóiskolában a gépkocsi vezetésére tanítják az embereket, de nem képezik a vezetés mesterei­vé, ahogyan sokan gondolják. Az inasból is elő­KARCSI BÁCSI ször -segéd lesz és csak a saját maga által szer­zett tapasztalatok halmaza teszi mesterré. Arra kell ügyelni, hogy a tapasztalatok megszerzé­séért ne kelljen drágán fizetni... Viselkedjünk másokkal szemben úgy, ahogy mi elvárjuk, hogy mások velünk viselkedjenek. Továbbá: a száguldás jó érzés, de veszélyes, s ezért nem érdemes kockáztatni. Inkább kíméljék a mo­tort, hogy tovább kitartson. Olšavský Károlyt Palócföldön sokan isme­rik, különösen a gépkocsivezető berkekben. A legtöbb ismerőse egyszerűen Karcsi bácsinak szólítja, pedig az autóiskola harminchat esz­tendős vezetőjére alig illik a „bácsi" jelző. In­kább tiszteletből illetik így. PIERZCHALA JÓZSEF Ahol a ZSIGULIKAT gyártják A Fiat céggé! 1967-ben megkötött szerződés értelmében a Togliatti várostól nem messze épül fel — a legmodernebb technológia sze­rint — az Autógyár. Építése 1968-ban kezdő­dött el, jelenleg is épül. A felhasznált terület 510 hektár. Modernebb és tágasabb, mint a to­rinói Fiat Autógyár, mivel területileg nem kö­tött, és a tervezésnél már figyelembe vették a távolabbi fejlesztési igényeket. Építési költ­sége meghaladja a 3 milliárd rubelt. Területén külön csarnokokban helyezték el az öntödét, a présműhelyt, a fő szerelőszalagot. Csarnokai­ban 16 ezer szerszám- és egyéb gép üzemel. A gépeknek — amelyek modern gyártási techno­lógiai sorrendben vannak elhelyezve — a fele külföldi (olasz, nyugatnémet, francia, angol, svájci J. A gyár területén külön szakmunkásképző intézetet is létesítettek. Korszerű laboratórium és fejlesztőintézet szolgálja a gyártmány to­vábbfejlesztését. A gyárban jelenleg 33 ezer ember dolgozik, a végleges létszám 60 ezer lesz. A Zsiguli sorozatszerű termelését ez év már­ciusában kezdték meg. Ehhez hasonló rövid idő alatt a világon autógyár még nem épült fel és nem kezdett nagy darabszámmal gyártani. A napi termelés jelenleg 610 kocsi. Az elkövetkező években a gyártás így ala­kul: • 1971. évben 160 000 db 1972. évben 320 000 db 1973. évben 500 000 db 1974. évben 635 000 db 1975. évben 660 000 db. A gyár végleges termelése évi egymillió Zsi­guli lesz. Jelenleg még csak egy szalag dol­dozik. A gyár legszebb csarnoka a fő szerelőcsar­nok, ez egyben a gyár büszkesége is. Hossza 1,8 km, szélessége 600 m. Ebben az egy csar­nokban jelenleg 14 ezren dolgoznak. A csarnok első ágában van a karosszéria­ponthegesztő szalag, valamint a fényezőszalag. A karosszéria-elemeket a présműhelyből szál­lítják ide, ahol 15, egyenként 6 gépből álló gépsoron állítják azokat elő. A ponthegesztő­szalag teljesen automatikus. Az összeállított nyers karosszériát a fényező­Szalag első műveleteként mártó eljárással ala­pozzák. Korrózió ellen teljes védelmet nyújt. Az alapozás után két al^pfesték-réteget visz­nek fel a karosszériára. Egy-egy réteg felvitele után szárítás, esetleg festékjavítás és nedves csiszolás következik. Ezt követően fújják rá a végleges színt. Az egyes fújási fázisokat auto­mata. géosorok végzik ami egyenletes festék­felvitelt biztosít. A csiszolás kézi erővel törté­nik légcsiszológépek segítségével. A középső csarnokszárnyban a kárpitos- ás a motorszerelő szalag működik. A motorszerelő szalagról lekerült motorokat próbapadra szere­lik és meghatározott ideig ellenőrzéssel járat­ják. A csarnok harmadik szárnyában a sebesség­váltó, a kormány, a kuplung és a hátsó futó­mű szerelőszalagja működik. A gyártáshoz szükséges alkatrészek nagy ré­szét a gyárban állítják elő. Néhány alkatrészt, illetve szerkezeti egységet azonban a KGST­beli tagállamokban készítenek. Ilyenek: len­géscsillapítók, indító, gyújtáselosztó, ablaktör­lő-motor, generátor, feszültségszabályozó stb. A távlati tervek szerint a Szovjetunióban tíz olyan gyárat létesítenek, amelyek kimon­dottan a Zsigulikhoz szükséges alkatrészeket fogják előállítani. A csarnojt homlokzati része kétszintes. Az alsó szinten működik az összeszerelő szalag, haladási sebessége 4,8 m/perc. Három szalag fog egymás mellett párhuzamosan dolgozni, a negyedik szalag tartalék lesz. A második sze­relőszalagot szeptember végén állították üzem­be. A gyárban összesen 284 szállítószalag műkö­dik. Ezek együttes hossza 154 km. Többségük függesztett. A fő szerelőszalag mellett haladva a szemlé-^ lő szeme láttára lépésről lépésre készül el a gépkocsi. Körülbelül a szalag közepénél a mo­tort az erőátviteli egységekkel egybeépítve sze­relik be a karosszériába. Az összeszerelés során állandó minőségel­lenőrzést végeznek. A fő szerelőszalag végén kerül sor a végátvételre és a műszeres futó­műbeállításra, ellenőrzésre, majd a fékpróbára. A szalagról lekerült kocsikat „konzerválják" és azonnal a vasúti vadonokba rakva, rendelte­tési helyükre szállítják. Megbatározott darabszám után egyes kocsi­kat típusvizsgálatnak és próbának vetnek alá. Vizsgálják a kocsik stabilitását, gyorsaságát, rezgésállóságát, tömítettségét A tervezőmérnökök már dolgoznak a 2103 típusjelzésű Kombi kocsin. Motorjának telje­sítménye 75 LE lesz. Sorozatgyártását 1972-ben kezdik el. Ismerve a Zsigulik kifogástalan menettulaj­donságait, kedvező stabilitási és gyorsulási ké­pességeit, állítható, hogy ha az üzemeltetők a gyár által meghatározott futási teljesítmény­nél a szükséges karbantartási munkálatokat el­végeztetik, akkor kocsijuk minden igényt ki­elégítően megbízhatóan „szolgál" hosszú éve­ken át. (Az Auto-motor al&pjánt tgnaafii&Ecr. s sssEOBfisaBai A SZOVJETUNIÓBAN IS módosítják a közlekedési szabályokat Zaporozsec terven felül A Szovjetunió azon országok közé tartozik, amelyek 1968­ban Bécsben aláírták az ENSZ-konferencia záródokumentumait: a közúti közlekedési egyezményt és a közúti jelzőrendszer egységesítésére vonatkozó egyezményt. A jelzőtáblák többsé­gükben azonosak a nálunk alkalmazott táblákkal. Vannak azonban közöttük olyanok is, amelyek nálunk kevésbé ismer­tek, s bevezetésük a Szovjetunióban az említett egyezmények értelmében történik. Az alábbiakban áttekintést adunk a be­vezetendő jelzőtáblákról: Az 1. jelzőtábla az úttestet keresztező villamospályára hívja fel a járművezetők figyelmét. A 2. jelzőtábla a főúton haladó járművezetőt figyelmezteti, hogy jobb oldalról mellékút csat­lakozik a főúthoz. A bal oldalról csatlakozó mellékútra a 3. jelzőtábla figyelmeztet. Csapóhíd közelségét a 4. tábla jelzi. Folyópart közelségére az 5. tábla hívja fel a figyelmet. Az emelkedésről a 6. jelzőtábla tájékoztat. Kavicskilövellés veszé­lyét jelzi a 7. tábla. A 8—9. tábla jelzi, melyik oldalról várható útszűkület. A 10. tábla kőomlást jelez. A 11. jelzőtábla tiltja a tehergépkocsik és traktorok pótkocsival való behajtását. A 12. jelzőtábla tiltja a gyalogos közlekedést. A tengelynyomás szerinti súlykorlátozást a 13. tábla írja elő. Az eddigi „Állj, elsőbbségadás kötelező" jelzőtáblát a 14., nyolcszögletes jelző­tábla helyettesíti. A 15. jelzőtábla a 3500 kg-ot meg nem ha­ladó személyautók, autóbuszok és teherautók számára enge­délyezi csupán a behajtást. A 16. jelzőtábla az engedélyezett leg­kisebb sebesség végét jelzi. A lakott terület végét jelzi a 17. tábla. Azt a szakaszt, ahol meg lehet fordulni (de nem lehet le­térni), a 18. tábla jelöli. Ha a járművezetőt arról kell tájékoz­tatni, hogy melyik forgalmi sávból szabad megfordulnia — ilyen esetben a 19. jelzőtábla ad tájékoztatást. A megfordulási szakasz hosszát a 20. jelzőtábla szabja meg. (Az utóbbi három Jelzőtábla eltér a szóban forgó egyezményektől). A kilencedik ötéves terv évei­ben lényegesen fokozódik majd a személyautógyártás a Szov­jetunióban. Ehhez nagyban hoz­zájárul a Zaporozseci Autógyár, amely a szovjet utóipar egyik legfiatalabb üzeme. A Zaporo­zsec típusú kis kocsik igen keresettek és közkedveltek a Szovjetunióban, az új ötéves tervben két és félszeresére nö­velik a gyártását. Ez év elsS felében 600 autót gyártottak terven felül az üzem dolgozói és elhatározták, hogy az év végéig egymillió rubel érték­ben több autót gyártanak a tervezettnél.

Next

/
Thumbnails
Contents