Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-07 / 44. szám, Vasárnapi Új Szó

A SZOCIALIZMUS EREJE... A „szabad és szabadító Oroszország" forradalmi napjairól kevesen nyilatkoztak annakidején olyan elismeréssel, mint Ro­máin Rolland. A nagy humanista oz orosz­országi változások első napjaitól tudta, több történt itt csupán „belső" változás­nál", s a tizenhetes tavaszi polgári forra­dalom csupán előhírnöke volt annak a világrengető tíz napnak, mely az igazi vi­lágforradalom kezdetét is jelenti. „Ti nem­csak a magatok érdekében harcoltok, de mindnyájunkért. Előre! Követni fogunk ben­neteket! Emeljétek fel a fejszét, mely a mi kezünkből kihullott, hogy az igaztalansá­gok és szociális hazugságok őserdejében most már ti vágjatok tisztásokro és na­pos utakra nyíló csapásokat" Később nap­lójegyzeteiben arról ír - és ez már a Nagy Októbernek szól - , hogy „a forrada­lom óta a legmelegebb barátságot ébresz­ti" az új Oroszország, s úgy látja, hogy „az élet új lehetőségei, a jövő új, szociá­lis életformái csak ott valósulhatnak meg". ÉS Romáin Rolland nem tévedett. Neki volt igaza azokkal szemben, akik azt jó­solták, „lehetetlen, hogy a szovjet kor­mány hosszú ideig fennmaradjon". „Hiába­való minden intézkedés - írta 1919. már­cius 23-án a párizsi Figaro - , amit Lenin az ország megmentésére tett. Általános a benyomás, hogy a bolsevizmus halódik". Winston Churchill pedig így nyilatkozott: „A bolsevikoknak le kell mondaniuk a kommunizmusról. Le kell mondaniuk arról a természetellenes rendszerről, amely meg­bénítja az emberi érőfeszítést, kiapasztja az emberi gazdagság és vállalkozó szel­lem forrásait". Mondani sem kell, hogy elszámították magukat ezek az urak... A forradalmat követő első években a Szovjetunió mellé állt Mongólia, a második világháború utón pedig a szocialista közösség nem csak több európai és ázsiai országgal bővült, hanem a nyugati féltekén is létrejött az el­ső szocialista állam. S ez egyben azt is jelentette, hogy a szocializmus eszméi a világ fejlődésének meghatározó tényezőivé váltak, s a szocialista világrendszer nél­kül ma már egyetlen nemzetközi kérdést sem lehet megoldani. E közösség országai ugyanakkor példa­ként állnak a világ előtt abból a szem­pontból is, hogy a nemzetközi kapcsola­tokban mit jelent az egyenjogúságon, a kölcsönös megbecsülésen és segítségnyúj­táson alapuló együttműködés. Erejük és egységük, melyet két és fél évtizeden öt nagy türelemmel és körültekintéssel építet­tek, növelték, ma már lehetővé teszi nem­csak politikai, hanem gazdasági vonatko­zásban is a szoros együttműködést. Az olyan szocialista nemzetközi egyesülések, mint a KGST, vagy a Varsói Szerződés ugyanis a teljes egyenjogúságon alapulnak, a tagországok szuverenitása tiszteletben tartásából indulnak ki, s a legmesszebb­menően figyelembe veszik azok érdekeit. Ennék eredményeként juthattak el ezek oz országok a gazdasági együttműködés elmélyítéséig, a szocialista integráció megvalósításáig. Jellemző egyébként, hogy a KGST. országok csupán 18 százalé­kát jelentik - területileg - a földkerek­ségnek, ma mégis mintegy egyharmadát adják a világ ipari termelésének. „A ne­gyedszázad alatt felhalmozódott tapaszta­latok alapján még mélyrehatóbban és a realitásoknak még megfelelőbben értékel­hetjük és határozhatjuk meg azokat a módozatokat - állapította meg az SZKP XXIV. kongresszusának beszámolója - , amelynek segítségével leküzdhetjük az új társadalom és az új, szocialista típusú ál­lamközi kapcsolatok megszilárdítása so­rán felmerülő objektív és szubjektív ne­hézségeket". A szovjet kommunisták nagy tanácsko­zása a maga nemében páratlan progra­mot hirdetett meg. A békés építőmunka olyan céljait tűzte ki, melyek nemcsak a Szovjetunió, hanem a szocialista közös­ség országai számára is rendkívül nagy jelentőségűek. A kommunista építés le­nini elveit alkalmazva az együttműködés olyan új lehetőségei is napirendre kerül­tek, melyeknek megvalósítása tovább erő­siti a szocializmus pozícióit, s feltétele annak, hogy a nehézségeket leküzdve egyre nagyobb léptekkel vigyék előre a szocialista világrendszer fejlődésének és erősödésének az ügyét. Mindezek az eredmények, a szovjet nép és a szocialista országok páratlan sike­rei azt bizonyítják. Október él, s Lenin igaza itt munkái o világban... Mint a fa évgyűrűi, évről évre növekszik azok szá­ma, - milliókban számolva - akik fel­ismerik ezt az igazságot, s a kommunisták mutatta úton indulnak harcba az ember emberségéért, felemelkedéséért, s a tár­sadalmi és szociális hazugságok őserdejé­ben vágják a „napos utakra nyíló csapá­sokat". ... Békét, szabadságot, jólétet hirdet­nek, s a Nagy Október, Lenin eszméi vi­lágítják előttük az utat. FONOD ZOLTÁN LENIN: Csupán a szo­cializmus ad lehetőséget arra, hogy széles alapon ki­terjesszük és kellőképpen alárendeljük magunknak a társadalmi termelést és a termékelosztást olyan tu­dományos megfontolások alapján, amelyek arra vo­natkoznak, hogy miképpen tegyük valamennyi dolgo­zó életét a legkönnyebbé, olyanná, amely megterem­ti számunkra a jóiét lehe­tőségeit. Csak a szocializ­mus tudja ezt megvalósí­tani. Ukrajnától a Távol-Keletig a Szovjetunió egész területén s mintegy száztízmillió ember - a Szovjetunió lakosságának területe pedig 565 - 575 millió négyzetméter lesz. A SZOCIALISTA INTE "szocialista gazdasági integráció feladata, hogy a gazdasági összefogás és a nemzetközi munkamegosz­tás útján elősegítse a KGST-tagállamok leghatéko­nyabb fejlődését és termelőerőik színvonalának gyors emelését. Célja, hogy növelje a résztvevő országok gazdasági erejét. A tudományos-műszaki forradalom korában egyetlen ország sem fejlődhet egymagában. Minden állam igyekszik azokat a gazdasági ágakat fejleszteni, s a temérdek árufajta közül azokat termelni, amelyek­hez a legjobb adottságokkal rendelkezik. Ezeket a termékeket más országokba exportálja, viszont azok­ból ellenértékként beszerzi a szükséges gépeket, a nyersanyagot, a közszükségleti cikkeket, stb. A szo­cialista nemzetközi munkamegosztás lehetővé teszi a termelés szakosítását, kooperálását, a népgazdasági tervek összehangolását, a sokoldalú együttműködést, éspedig úgy, hogy külön-külön minden egyes ország és az egész KGST számára is előnyös legyen. A szo­cialista munkamegosztás ezért a KGST-tagállamok népgazdasága hatékonysága emelésének fontos ténye­zőjévé vált. A szocialista országok gazdasági együtt­működésének további elmélyítése, a szocialista integ­ráció bővítése a KGST-ben tömörült államok gazda­sági fejlődésének egyik legjelentősebb tartaléka. A gazdasági integráció célja és jelentősége A szocialista országok gazdasági és tudományos­műszaki együttműködése a fejlődés mostani fokán egyre inkább a szocialista gazdasági integráció jelle­gét ölti. Az integráció fejlesztésének előtérbe helye­zése az elért gazdasági fejlődésnek köszönhető. Foly­tatása a szocialista országok gazdasági és tudomá­nyos-műszaki együttműködésének, s ugyanakkor a testvérországok egymáshoz való közeledésének új korszakát jelenti. Az együttműködés új feltételei a KGST-országainak közös erővel elért jelentékeny gaz­dasági és tudományos potenciáljából, a tudományos­műszaki forradalom lehetőségeiből, követelményei­ből és a gazdasági élet internacionalizálásához vezető igyekezetek megerősödéséből adódnak. A szocialista gazdasági integráció tárgyalásánál fontos leszögezni, hogy a kölcsönös együttműködés azonos típusú gazdasági alapra, a termelőeszközök a társadalmi tulajdonára épül, és a tagállamok egysé­ges marxista—leninista ideológiájára támaszkodik. A szocialista integráció fejlesztése a jövőben is a szocialista nemzetköziség elveinek megfelelően a tel­jes egyenjogúság és a kölcsönös elvtársi segítség alapján fog megvalósulni. Az integráció fejlesztése fontos előfeltétele a tudományos-műszaki forradalom eredményei alkalmazásának, a műszaki haladás meg­gyorsításának, a társadalmi termelés hatékonysága növelésének és az életszínvonal emelésének. Az együttműködés elmélyítése és tökéletesítése elősegíti a szocialista világrendszer erejének növelését és min­den egyes ország gazdaságának megerősödését. A gazdasági Integráció elmélyítésével párhuzamo­san a szocialista országok számos gazdasági, keres­kedelmi és tudományos-technikai egyezményeket köt­nek más társadalmi rendszerű államokkal is. Az együttműködés eredményei A szocialista országok gazdasági együttműködése lényegesen meggyorsította a tagállamok népgazdasá­gának fejlődési ütemét. 1970-ben az Ipari termelés ezekben az országokban az 1950. évihez viszonyítva csaknem 6,8-szorosára emelkedett, míg a fejlett kapi­talista országokban csak 2,8-szorosára. A'KGST-tag­államok ipara gyakorlatilag lehetővé teszi a modern gépipar teljes áruszortimentjének termelését. A tag­államok a korszerű iparon kívül fejlett és gépesített mezőgazdasággal rendelkeznek. Jelentős sikereket ér­tek el a közlekedés és más népgazdasági ágak fejlesz­tésében is. Az ipari termelés gyors fejlődését mély változások követték a termelés strukturális összetételében. Lé­nyegesen .lelkedett a legkorszerűbb termelési ágak részaránya mint például az energetika, gépipar és vegyipar. Nagy előrehaladás történt a tagállamok gazdasági színvonalának kiegyenlítésében. A kölcsönös áruforgalom a tagállamok között 20 év ale szüksi nyerse élelmi bői ví Az KGST­százal között 37—3Í orszáf egymá latok A K lárdul valam az or: zóinal A g lésébe szerei zetkö; felade össze! nyers, és mi A K jából együt mas í A szo tosabl nap a állít i gén. , az ip, sági i száža A szovjet lakosság reáljövedelmének növekedése (százalékban, az 1965-ös évhez 133 1965 m 1975 A nemzetközi együttműködésben rendkívül jele mellett • szovjet földgáz. Képünkön • közép ázs, számú földgázgyfijtője a Karakum sivatagban. 1

Next

/
Thumbnails
Contents