Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-28 / 47. szám, Vasárnapi Új Szó

ÖK MONDTÄK Nem igaz, hogy a házasság olyan, mint a lutri. A sorsjátékon azért néha nyernek is. (G. B. Shaw j * A leghasznosabb művészet: hasznos emberként élni. (B. Franklin) » A géniusz meghatározása: olyan ember, aki több pénzt keres, mint amennyit a családja képes elkölteni. (W. Brudzinski) • Ha nincs szerencséd, akkor a leves kanalazása közben is kitöröd a fogadat. (Perzsa népi mondás) Mindenkinek megvan a más baja. (Feleki László) BÍRÓSÁGON — Vádlott, mondja meg, miért nem hajlandó lakbért fizetni? — Kérem, erről szó sincs, nagyon szívesen fizetek én, csupán annyi a kikötésem, hogy csak akkor egyenlítem ki a tartozásomat, ha rendbehoznak minden hibát, amit az átvevéskor megállapítottak! — Ez elfogadhatatlan, hiszen akkor haláláig ingyen laknal KÉRDÉS Sopánkait megkérdi az orvos: — Mondja, maga mennyit alszik naponta? — Vagy három órát. — Nem gondolja, hogy ez kevés? — Ugyan, hiszen éjjel alszom még vagy kilencet... EGY ÉV Két fiatalember megy az úton. Sötétedni kezd, egyre több ház. ban gyújtják fel a villanyt. Az egyik ifjú hirtelen megáll, s egy ablakra mutat: — Látod azt? Tavaly minden este ezer csókot küldtem arra, az idén pedig havonta ötszáz koronát... VENDÉGLŐBEN Egy férfi ül le a fehér asztalhoz. Odainti a pincért és han. gosan rendel: — Egy nagy málnát. Majd csendesen megjegyzi: — és öntsön bele egy nagy rumot, de úgy, hogy én ne vegyem észrel LAIKUS — Haló, tévé? Kérem, maguknál valami meggyulladt « stúdióban! (P. jufena rajza) ULTIMÁTUM Egy csinos titkárnő mondja az igazgatónak: — Vagy emeli a fizetésemet, vogy pedig megírom az emlékirataimat! •í;. VÉRMES ŕ — Brahováczné, igaz, hogy maga pofonvágta az itt jelenlévő Kissiét? : j — Ez

; hazugság, kérem, de ha sokat fogja ;.'bjzoóygqtnl, lekenek neí<i ..Jiríjég egyét! V ..; VAGY . — -Szeretném még .egyszer megcsókolni ,'Kövócsnét. r* Miért, már egyszer megcsókoltad? — Nem, de egyszer már szerettem volna . . . NOI DOLGOK — Tudod, Irma, a férjem és én közösen hatvan évesek vagyunk. — Úristen, hogy tudsz egy ilyen gyerekkel együtt élni? NEM PROBLÉMA — Csak egy adag csirkéje van? — csodálkozik a vendég. — Az nekem kevésl — Várjon egy kicsit — mondja a pincér —, mindjárt csinálunk belőle kettőtl SZERELEM — Amióta azt a lányt megismertem, nem eszem, nem iszom, nem cigarettázom. — Annyira szereted? — Nem, csak egyszerűen nem marad rá pénzem. NÖI DOLGOK — Észrevetted, hogy megöregedett a férjed? Most már először az étlapot nézi meg, és csak aztán a felszolgálónőt. — Azonnal mondd meg, hogy kitől kaptad el az influenzát! (Szpilki — Varsó) iwiwnf '•'II'I'P^WWFFLITRII ÍM IÜ HÍÍ nr IIMH — Bocsáss meg, drága. Elfelejtettem felhúzni az órát... (Sztrsel — Szófia) PÁRBESZÉD — Odanézz, az a két férfi mennyire hasonlít egymásra. Biztosan ikrek! — Ugyan. Ilyen korban? RÉMTÖRTÉNET Süllyedni kezd a tengeren egy hajó. Természetesen nagy a zűrzavar. Erre megszólal a kapitány: — Kérem, őrizzék meg nyugalmukat. Aki tud úszni, perceken belül földre ér. — S aki nem tud úszni? — Az szinte pillanatok múlva. Ugyanis itt csak hat méter mély a víz ... KÉRDÉS — Vera, mondd, kivel csókolództál tegnap a parkban? — Melyik parkban? Meghalt egy neves színésznő. A hír hallatára kolleganői öszszesúgnak: — Na, legalább egyszer egyedül fekszik. ASSZONYOK — Képzelje, Kropacsekné, a lányomnak most született kisfia, de mindössze két és fél kiló. — Ne aggódjék, Cicvarekné, az én férjem, amikor a világra jött, mindössze két kiló húsz volt. — Ne mondja! ÉS életben maradt? JAVASLAT — Mit karsz, Jencike? — Csókolom. A mamám kéri, hogy legyen szíves felváltani egy százast és azt is üzemi, hogy a százast legkésőbb jövő héten küldi. NŰI DOLGOK Egy fiatalasszonyt vakbélre operáltak. Mielőtt elhagyja a kórházat, megkérdi az orvostól: — Mondja, doktor, nagvon fog látszani ez a vágás? Mire az orvos: — Ez csak magától függ, asszonyom ... TELEFON — Te vagy az, édes kis galambom? — Igen. Ki hív? Ne! Nem engedem, hiszen már így is túl van népesedve Földünk ... * (V. RenCín karikatúrája) Nt IZGUL30N,CSAK U<t tRírtTI HAJÓTÖRÖTT VlCfRt VAN SIŰKSE6CM... — Borzasztó! Tizennyolc éves vagyok, és még egyszer sem váltam el... (Erdei Sándor karikatúrája) Vilcsek Géza rajza Z U Á R D NYOMOROG Vakcina Bulcsú Zuárddal egy szeles őszi teste találkoztam, pedig nem akartam. Azonnal a kabátom hajtókájába kapaszkodott és ezért nagy kedvet éreztem ahhoz, hogy megverjem, de' ez az áldott jó szívem nem engedi, hogy megüssek valakit, akt lényegsen erősebb nálam. Vakcint Buicsú Zuárd azonnal jeltette a lemezt. — Nézd Gyula, mesélhetsz te, amit akarsz a szocializmus előnyeiről, a vívmányokról meg az életszínvonalról, én a saját bőrömön érzem, hogy itt csak nyomorogni lehet! Érted?! Nyomorogni! — Hülye vagy Zuárd, mint egy paralitikus kandúr, ami nyalogatni kezdi a forró kátrányt, mert azt hiszi, hogy szilvalekvár. Egyébként, mi a kínod? — Mi a kínom? Rengeteg kínom van, érted te elfogult agitátor?! Nekem a dolgozó embernek, a társadalom hasznos adófizető tagjának rengeteg kínom van. de arról persze az újságok nem írnak! — Taglald! — Hááát például... most kaptam meg azt a vacak négyszobás szövetkezeti lakást. Na és hol kaptam meg? A város központjában? Egy frászt! Kutikyn! Persze azzal senki nem törődik, hogy én a város központjában dolgozom és amíg a reggeli csúcsforgalom idején a kis Fiat kocsimmal beérek, a guta ütöget az idegességtől! — fajistenem — hüppögtem zokogva — mindjárt megszakad a szívem a nagy szánakozás miatt. Valóban szerencsétlen ember vagy Zuárd! Vakcina Bulcsú Zuárd erre svungba jött. mint eqy beatdobos a tizenhatodik féldeci után. — De ez még semmi, apuskám! Van egy kis nyaralóm Lamač mellett. Na, nem valami igazi nyaraló, csak olyan konzervdoboz, ahová az ember behúzódhat az eső elől... lent két kis szoba a mellékhelyiségekkel, fent egy aprócska szoba falatnyi erkéllyel és kérlek, hónapok óta keresek atommeghajtású körhintát! Azt hiszed, hogy van? Egy fenét van! Pedig ugyebár a srácoknak is kell valami! En mondom neked öregem, meg kell itt dögleni, az ember csak gürizik. mint egy igavonó és sehol semmi eredménye Zuárd elengedte a kabátom hajtókáját. beült a kocsijába és elhajtott. Az utca esti csendjét felverte hangos zokogásom, mert majd megszakadt a szívem a nyomora miatt. PÉTERFI GYULA