Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-28 / 47. szám, Vasárnapi Új Szó

ÉlffiUMWIlIHliy Az ír katasztrófa Egy angol „Vietnam­szakértő", egy meggyőző­déses héja Észak-Írország­ról beszélt, és megjegyez­te: az a baj, hogy gyenge az angol hadsereg hírszer­zése: ha rendelkeznénk 2000 terrorista névsorával, majd ezeket rácsok mögé dugnánk, minden rendben lenne. De mit változtatna ez a helyzet politikai vonatko­zásán. tettük fel neki a kérdést, azon, hogy a ró­mai katolikus kisebbség majdnem totálisan ellensé­ges? A válasza úgy hang­zik, hogy a politika nem számit, ha kézben tudjuk tartani a biztonsági hely­zetet: ilyen esetben a po­litikai probléma háttérbe szorul. Csodálatos lett volna a beszélgetés iróniája, ha nem ígért volna annyi fáj­dalmat: Mindazok után, ami Vietnamban történt, egyes emberek még min­dig úgy gondolják, hogy pusztán katonai intézkedé­sekkel megoldások kény­szeríthetők valamely elke­seredetten megosztott kö­zösségre. Írországban még világo­sabban megmutatkozik en­nek az elképzelésnek az abszurditása, mint Viet­namban. Nyolcszáz éve, azóta, hogy a pápa II. Henriket Írország uralko­dójává nyilvánította, Ang­lia mindent elkövetett, hogy erővel biztosítsa ha­talmát a testvérszigeten. Az angolok politikai zseni­alitása a jelek szerint sem­mivé foszlik, amikor Íror­szágról van szó. A legutóbbi téves elgon­doláson alapuló erőfeszítés arra, hogy biztonsági esz­közökkel kényszerítsék ki a békét augusztus 9-én történt, amikor is inter­náltak terrorizmussal gya­núsított személyeket. Ed­dig körülbelül 240 férfit internáltak, valamennyien katolikusok. Ennek politi­kai eredményét előre meg lehetett jósolni: még job­ban elidegenedett Ulster 500 000 katolikusa az egész politikai rendszertől. A világ többi része való­színűleg nem egészen érti, mi is történik az Egyesült Királyság egyik részében. Talán még mindig túlzás lenne, ha polgárháborúról beszélnénk Észak-Írország­ban, de a gazdasági élet­ben és az egyéni hangulat­ban kialakult feszültség az elviselhetetlenség határát súrolja. Az észak-írországi ellen­felek egyre kibékíthetetle­nebbekké váltak. Jellemző volt, hogy amikor Faulk­ner arról beszélt, hogy ka­tolikusokat is bevenne a kormányba, kijelentette, hogy nem tartozhatnak ezek közé olyan ellenzé­ki vezetők mint Gerry Fitt és John Hume, mert mind­ketten az egyesített repub­likánus Írország megterem­tésére törekszenek, és nem fogadják el, hogy Észak­Írország az Egyesült Ki­rályság része. A katolikus közösségben azonban Fitt és Hume mérsékeltek, akik alig tudják biztosítani vá­lasztóik támogatását. Nél­külük azonban a kisebbség megközelítése terén mit sem érne, bármit is ten­nének. A valóság az, hogy Észak-Írországban halálos sebet kapott a különálló tartományi kormányzat rendszere. Most már csu­pán csoda mentheti meg, és csodák egyáltalán nin­csenek kilátásban. Egyéb­ként megjegyzendő még, hogy az angolok tömege aligha tekinti Észak-Íror­szágot Anglia szerves ré­szének. (International Herald Tribúne) Menedzsertréning az USA-ban Amerikai nagy cégek ve­zetői menedzsereiket az őserdőbe küldik bátorsá­got, önbizalmat, gyors ha­tározóképességet tanulni. Utah amerikai államban a Green-folyó vad sodrá­ban kis gumicsónak tán­col. Az Ingatag kis alkot­mányon az egyik legna­gyobb amerikai sörkon­szern, az Adolph Coors Co. öt vezető menedzsere ku­porog a kormányossal egyetemben. Az egyik menedzser hir­telen kimerülten elengedi az evezőt. A csónak forog­ni kezd a vízen és felbo­rul. A fuldoklót úgy kell kihalászni a víz sodró ár­jából. Ismét a szilárd föl­dön a víztől csöpögő bos­sok önbírálatot gyakorol­nak: „Megtanultuk, hogy nehézségekbe kerülünk, ha nem dolgozunk együtt." Ilyen felismerések céljá­ból küldi a Coors cég fő­nöke, valamint a nagy amerikai vállalatok, így például az IBM vállalat fő­nökei az úgynevezett Out­ward-Bound Schoolsba. Az Outward-Boud-oktatást rendszerint háromhetes tanfolyamokon csupán a vadonban, sivatagokban és nehezen hozzáférhető hegyvidékeken tartják. A menedzserek tízfőnyi csoportokban egy oktató vezetésével meredek szik­lafalakat másznak meg, magas fákra kapaszkodnak fel, kötélen függve mély szakadékokon kelnek át és gumicsónakokkal vad sod­rású folyókon hajóznak. A tanulóknak éppúgy le kell mondaniok megszokott ké­nyelmükről, mint a do­hányzásról, vagy az alko­holról. A kitűzött feladatokat — mint például „a sebe­sült szállítását egy mere­dek sziklafalon" csak együttes erővel lehet meg­oldani. A menedzserek a vadonban közösen kiállott veszélyben megtanulják, hogy mindennapos munká­jukban is a vállalaton be­lüli együttműködést gyako­rolják. „Semmi sem ko­vácsolja jobban össze az embereket és edzi meg őket, mint az együttesen leküzdött veszély" — állít­ja a Coors vállalat pszi­chológusa. (Der Spiegel) Amikor közölték velem a dolgot, egyszerűen nem tud­tam megszólalni. Nem kia­báltam, nem is roskadtam magamba, nem mondták fel a szolgálatot az idegeim. Csak egyre gondoltam: „Az istenért, mit mondok majd a feleségemnek?". így reagált az igazgatók között dúló munkanélküli­ség egyik áldozata. Ez a munkanélküliség immár jár­ványként terjed. Angliában „az utcára került" igazga­tók és magas szintű vezető számára nézve különböző becslések vannak. A mun­kaügyi hivatal szerint szá­muk 35 000 körül van, ám ez csupán a jéghegynek a víz színe fölött látszó része. Ál­talános nézet, hogy legalább 70 000 igazgató van munka nélkül és seregük állandóan növekszik. , A Management Selection Ltd., az ismert angol cég, amely vezető állásúak mun­kaközvetítésével foglalkozik, közölte, hogy az igazgatók­nak és magas rangú veze­tőknek munkát kínáló saj­tóhirdetések számából ítél­ve az elmúlt 12 hónapban a vezető káderekre való Munka nélküli igazgatók igény 30 százalékkal csök­kent. A cég szerint az idén a legkevésbé keresettek a következő szakmájú vezetők: vezetésügyi konzultáció, ál­talános vállalatvezetés, gyár­tásszervezés, eladásszerve­zés, személyzeti politika. Egyedül az információs szakemberek és a tervező­irodák vagy kutatólaborató. riumok vezetői iránt növe­kedett valamelyest az igény, de az is csak kis mértékben. Ugyanakkor nem csupán a hetvenezer munka nélküli igazgató és más vezető ke­res állást, hanem sok fris­sen végzett szakember is, aki nehezen talál tudásá­nak megfelelő munkát. A ta­valy végzettek 10 százaléka nem talált megfelelő alkal­maztatást. A magánipar az idén 15—20 százalékkal ke­vesebb munkahelyet kínál az egyetemet végzett szak­embereknek. Az igazgató-túltengésnek sok oka van. Többek között a hatvanas évek végén végbement lázas tőkekoncentráció következ­ménye, amikor a nagy és kis cégek ezreit sodorta el a „bigness" irányzata (ez a szó a big és a business szavakból keletkezett és mostanában a fúzió révén létrejött nagy ipari csopor­tokat értik rajta). A tőkefú­zió láza sok más céget te­vékenységének tökéletesíté­sére késztetett és a kiéle­ződött konkurrenciaharc kö­vetkeztében sok ember kilá. tástalan helyzetbe kerül. Az a tudat, hogy csak a legjobbak maradhatnak a színen, a bizonytalanság hangulatát teremtette meg a magas- és középszintű ve­zetők körében. Ehhez járul még a kereskedelmi iskolák gyors fejlődése, amelyek el­árasztják a gazdaságot ma­gas képzettségű szakembe­rekkel, akik járatosak a ke­reskedelem és a termelés legújabb módszereiben. Következésképpen az „át­lagos" vezető hirtelen meg­értette, hogy pozícióját ve­szély fenyegeti. Állására egyre nagyobb számú igény­lő tör, és ezek ráadásul fia­talabbak nála. Mint az egyik volt igazgató mondta az igaz­gatókról, az ötvenedik élet­év túllépése Angliában im­már halálos bűnnek számít. (The Times) Dar es Salaamban tavaly két futballcsapat egy óra hosszat késleltette a kezdörúgást, mert azon vitatkoztak, hogyan vi­gyék ki a labdát a pályára úgy, hogy senki ne babonáz­hassa meg. Végül a két csa­patkapitány a bíró mellett ki­ment a felezővonalhoz, s köz­ben mindegyikük a labdán tar­totta a kezét. Egy másik csa­pat a megbabonázástól való félelmében agyonvert egy ga­lambot, amely játék közben leszállt a pályára. A boszorkányság, ugyebár mesterség. Azok malmára hajt­ja a vizet, akik hisznek ben­ne. Ez a mesterség virágzik Kenyában és a kelet-afrikai futballban. Csak meg kell kér­dezni a céh mesterét Nairobi­ban, és Shariff Omár Abubakar elmondja, hogy a nairobi klu­bok. 90 százaléka egyszer-más­szor már meglátogatta öt. A vezető klubok fizették ki a házát és a kocsiját. A minap a Black Mamba csapat játékosai és szurkolói föltartották a mecsset, mert vitájuk volt a bíróval, aki ra­gaszkodott a saját döntéséhez és úgy rendelkezett, hogy az ellenfél, a mombasai Western Star labdáját kell használni. Két percen belül a mombasai csapat két gólt lőtt. Ez fel­dühítette a Mamba játékosait és híveit, akik heves tiltako­zásba kezdtek. Az első félidő végéig a mombasai csapat több gólt lőtt, a nairobiak pedig csupán egyet, miután a Mamba csatárai három gólhelyzetet el­Futball és boszorkányság szalasztottak. Az egyik szur­koló így kommentálta: „Néz­ze csak, nem megy be abba a hálóba a labda! A momba­salak erősen megbabonázták! Omár, a varázsló szerint a labdát meg lehet átkozni oly módon, hogy az ellenfél játé­kosai egy helyett két labdát lássanak. A bűbájosság egy másik formája: a labda, bár­milyen erőteljesen rúgjanak is beléje, a kívántnál mindig rö­videbb utat tesz meg. Különle­ges esetekben a játékosok ar­ról panaszkodnak, hogy labda helyett kígyókat látnak. Mindezeket a panaszokat a futballisták, különösen a ka­pusok, megerősítik. Azt mond­ják a kapusok, sűrűn előfor­dul, hogy míg ők az egyik oldalra vetődnek, a labda ki­kötött a háló másik sarkában. Visszatérve az előbbi mér kőzésre: a Black Mamba nem volt hajlandó megkezdeni a játékot a másik félidőben. Azt követelték, előbb távolítsák el az ördöngös labdát. A kapitány végül is rávette a bírót a lab­dacserére. Ezek után a Black Mamba fölénybe került a Wes­tern Starral szemben, kivéve egy, az utolsó pillanatban ka­pott gólt, amelyre azonban még mindig akad magyarázat. Omár nem átkozza el a lab­dát, ó nem, ő semmi ilyet nem tesz ... 8 a többi boszorkány doktort babonázza meg úgy, hogy csökkenti a hatalmukat. Omár — eltérően a szakma többi művelőjétől — nem hí­ve a bonyolult segédeszközök­nek. Csupán a Koránt olvassa és Imádkozik, böjtöl. Egyes varázslók mérkőzés előtt egy sírhoz látogatnak, csontot ásnak kl belőle, azt elégetik és a hamvakat hasz­nálják eszközként. Mások pre­cíz utasításokat adnak a játé­kosoknak, például egy bizo­nyos szobában meztelenül kell aludniok meccs előtt, nem sza­bad nőhöz közelíteniük. Ismét mások leölnek egy tyúkot, a vérét rálocsolják a játékosok­ra, miközben a halottak Iste­néhez fohászkodnak. Minden varázslónak más a módszere. Omár azt mondja, nem hasz nál mágiát. Habár a többi va­rázsdoktor elérhet bizonyos hatást, ha elveszik tőle a kel­lékeket, többé nem megy a dolog, elveszti a képességét. Omár kihívóan azt jósolta a Kenyai Futballszövetségnek: „Bebizonyítom, hogy előre lá tom az eseményeket. Kenya nem fogja megnyerni az elkö­vetkező Afrikai Kupát. Kame­run fog nyerni, mert van egy német és egy hazai edzője — azaz, varázsdoktorai" — így Omár. Nairobi nagy klubjainak költségszámolásából kiderül, hogy sok esetben évi 22 000 shillinget költöttek a varázs lók honoráriumára. Omár meg erősíti ezt az adatot és hoz záfűzl: az ö kliensei minden mérkőzést megnyertek. de amint elhagyják öt, a szeren cse is elhagyja a csapatot. (Sunday Nation) Dísney-vílág Az Egyesült Államok egyik legnagyobb attrak­ciója a Csendes-óceán partvidékén épült mese­város, Disneyland. Sike­rén felbuzdulva Walt Dis­ney konszernbe tömörült örökösei most az ország keleti felén, Floridában ' építették Disney Worldot (Disney Világot), amely méreteiben és változatos­ságában felülmúlja min­taképét. A Disney Világ kiterjedése eléri egy mo­dern nagyvárosét. Bejára­ta előtt tizenkétezer gép­kocsi számára készült parkolóhely. Területén öt óriási luxusszálloda épült. Az új szórakoztatási köz­pont október 1-én nyitót, ta meg kapuit. -VfiÁG aOWDABAN JRK? t ©I*

Next

/
Thumbnails
Contents