Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-28 / 47. szám, Vasárnapi Új Szó

& mindenről i C3 D Űj hirdetmény r •• • r az uti ia üzemeltetésének munkabiztonságáról A Szlovák Munkabiztonsá­gi Hivatal 1971/49 sz. fenti elnevezésű hirdetménye 1971. július 1-én lépett ha­tályba. A hirdetmény kötelező erejű az úti járműveket (a síneken mozgó járművekre a hirdetmény nem vonatko­zik) üzemeltető szervezetek­re, a vattaiatokra és az úti motoros gépjárművek üze­meltetőire, éspedig magánál az úti közlekedésnél és min­den egyéb alkalomnál, ami ezzel összefügg. A hirdetmény 26 szaka­szából a legfontosabbakat ismertetjük. A gépkocsi üzemeltetője munkabiztonsági okokból köteles a gépkocsivezetőnek a gépkocsi megszakítás nél­küli 3 órai vezetése után 15 percnyi és további három órai vezetés után félórai szünetet engedélyezni. Ebbe nem lehet beszámítani az útközben végzett szükséges javítások idejét. Mindkét említett szünet beszámítódik a gépkocsivezető munkaide­jébe. Ha nem megszakítás nélküli vezetésről van szó, az üzemeltető minden négy óra után köteles étkezésre és pihenésre szünetet bizto­sítani, erre azonban nincs igény, ha a szünet a műszak befejezte előtti órára esnék. A gépkocsi személyzeté­nek munkabiztonsága érde­kében az üzemeltető köteles távolsági utazások esetében gondoskodni rendes elszál­lásolásról (főként a szállás­helyek létesítésével és kibő­vítésével). A gépkocsi üzemeltetője köteles a következő esetek­ben a gépkocsira kocsikísé­rőt beosztani: ha a be- és kirakodás vagy a rakomány jellege miatt okvetlenül szükséges, ha olyan gépjárműről van szó, amelyet össze és szét kell kapcsolni, ha a gépjárműnek hátrál­nia kell vagy szűk helyre kell azt bevezetni, ha azt az út jellege vagy állapota megkívánja. A kocsikísérőt helyettesít­heti a gépkocsihoz beosztott másik gépkocsivezető, vagy a rakodóhelyek munkacso­portjának tagja. A pótkocsis autóbuszhoz kocsikísérőt (kalauzt) kell beosztani. A hirdetmény szabályozza a hátrálás és kocsiállítás, állás és megállás, az össze­és szétkapcsolás biztonsági előírásait is. A hirdetmény további ren­delkezései a gépkocsik kar­bantartásáról, az ilyen mun­kahelyek felszereléséről, a szerelő-gödrökről, a pótko­csik berendezéseiről, a ga­rázsokról, parkolóhelyekről és a reájuk vonatkozó mun­kabiztonsági előírásokról szólnak. A hirdetmény szabályozza a rakományok szállítását is. A hirdetmény a záró ren­delkezésekben szabályozza a kocsitolást, javítást, mo­torindítást, a pneumatikák le- és felszerelését, a kü­lönleges gépjárművekkel va­ló bánásmódot, az akkumu­látorokkal kapcsolatos mun­kabiztonsági előírásokat. A hirdetmény végül elő­írja, hogy az üzemeltetők kötelesek a hirdetmény anya­gából legalább évente isko­lázást tartani (ezzel kap­csolatban az 1966/80 sz. köz­lekedési rendszabályokról is). Az iskolázás végén a résztvevő gépkocsivezetők kötelesek vizsgát tenni a munkaadó vállalat által ki­nevezett bizottság előtt. Ugyancsak vizsgázni kell a belépés előtt és később két­évenként. Ha a résztvevő nem felel meg a vizsgán, 3 hónap után ismételhet. Ha újból nem felelne meg, nem dolgozhat olyan munkakör­ben, ahol köteles ismerni ezeket az előírásokat. Dr. FÖLDES JÚZSEF öld küllő A rožňavai (Rozsnyó)- já­rásban az a)acsonyabb fek­vésű helyeken fordul elő a harkályfélék családjához tartozó zöld küllő nevű ma­dár vagy egyéb nevén zöld­harkály küllő, zsóna, sár­kítllő, ződhorokály stb. Kb. 32 cm hosszú a szaj­kó nagyságának felel meg. A harkályalkatúaknak általá­ban 14 nyakcsigolyájuk, 10 elsőrendű és 10—12 másod­rendű evezőjük van. Ven­dégszáras tollaik jól fejlet­tek. Ezeken kívül más közös anatómiai sajátosságokkal is rendelkeznek, amelyek főleg a csontok alakjában, az izmok és inak lefutásá­ban nyilvánulnak meg. A fiókáknak és az öregek­nek sincsenek pehelytollaik. Általában a harkályfélék­hez tartozó madarak láb-, csőr- és nyelvalkata külön­leges és nagyon jellemző. A csüd rövid, elöl egy sor szarulemez fedi. A láb na­gyon erős, bár a hüvelykujj egyeseknél csökevényes vagy teljesen hiányzik. Egyébként két ujj előre és kettő hátra áll. Farktollaik száma 12. A csőr kemény, egyenes, erős, vésőszerű. A nyelv hosszú, mozgékony, hegye kemény és recézett. A nyakizmok nagyon erő­sek. Több mint 400 fajuk csak­nem az egész Földre kiter­jed. A szárny: 160—164, fa­rok: 100—104, csüd: 26—32, c?őr: 41—50 mm hosszú. Súly: 185—197 g. Az öreg hím fejteteje a csőrtől a tarkóig piros. A felső test zöld, csak a far­psík sárgászöld, az alsó test világos szürkészöld, a has alsó része és az alsó fark­fedők sötétzölddel haránt­szalagosak. A csőrtő és a szem körüli rész, valamint a szem környéke fekete, ba­juszfoltja feketével szegett piros. A farok sötét olajbar­na, a középső és külső tol­lakon szembetűnő, a többin elmosódott világosabb ha­rántszalagozás látható. A szélső farktollak a többi fö­lött vannak. Az öreg tojó csak abban tér el a hímtől, hogy bajuszsávja tiszta fe­kete. A fiataloknál a fejtető színe fakóbb, a fej és a nyak oldalai, valamint az egész alsó test sötét foltokkal tar­kázott, a felső test foltos­sága elmosódottabb. A csőr ólomszürke, az alsó káva tö­ve világos, a láb fakó ólom­színű, a szivárványhártya vi­lágos szürke, csaknem fe­hér. E hangos madár hímjének párzási hívóhangja glüglü glükk glükk glükkglükk­glükk, a tojó hívása rövi­debb. Dombvidékeink öreg fa­sorai, ritkás vén fákban bő­velkedő erdei legelőink, li­getek, nyílt, öreg tölgyesek a kedvelt tartózkodó helyei. Állandó madár, amely té­len behúzódik a gyümölcsö­sökbe, sőt a falvak kertjei­be is. Fáradhatatlan-, férge­ket kiszedegető ácsoló, mely íves repüléssel szálldos fá­ról fára ős mindig alulról kezdi a felkúszást, keresve a fa elbetegedett, korhadó részeit, amelyekbe lyukakat farag, hogy a pondrókhoz hosszú nyelvével hozzáfér­hessen és azokat kiszigo­nyozhassa. De éppen olyan buzgó az erdő földjén is; hol a hangyabolyokat keresi fel. Amikor a hangyák tö­megesen kigyülekeznek, kö­zéjük böki hosszú, ragadós nyelvét, amelyre mint vala­mi friss lépvesszőre reáta­padnak a hangyák. Leginkább tölgy- és nyár­fába vágja fészkelő odvát, amelynek puszta aljára áp­rilis második felében 6—7, egyik végén hegyes, fényes héjú, fehér tojást rak. Az átlagos tojásméret kb. 33X22 mm. A kotlási idő 15—17 nap, a fiókák 19 napig ma­radnak az odúban. Fő tápláléka a hangyák, földben bábozódó hernyók, valamint különböző rovar­lárvák; ezeken kívül a fák törzsén kutatva sok káros rovart is pusztít. Jelentős haszontétele a kukoricamoly pusztítása. A méhesekben al­kalmilag némi kárt tesz. Gazdaságilag feltétlenül na­gyon hasznos. Védett mada­runk. R. T. ÉRDEKESSÉG Szkanzen Ha a magyar megfelelő­jét keressük a szkanzen szó­nak, talán a szabadtéri mú­zeum lenne a legtalálóbb. Az első ilyen jellegű mú­zeumot 1891-ben Svédország­ban, Skanzen városában nyi­tották meg. S mint minden múzeumnak, ennek is az volt legfontosabb célja, hogy történelmi emlékeket őriz­zen meg az utókor számára. Eléggé szokatlan azonban építészeti emlékeket múze­umba tömöríteni. De mégis szükség van rá, mert kü­lönben a történelmileg érté­kes épületek megfelelő gon­dozás hiányában vagy tönk­remennének, vagy a válto­zás következtében eltérné­nek eredeti céljuktól, kül­detésüktől. A jövő nemze­dékkel szemben érzett fele­lősség tudatában legcélsze­rűbb ezeket eredeti formá­jukban és környezettikben megőrizni. A szkanzenban nemcsak lakó- és gazdasági épületek, hanem egyházi, kulturális és különféle társadalmi ren­deltetésű épületek is talál­hatók. Hazánk szakembere 1 az elsők között figyeltek fel a svéd mintára. De nemcsak felfigyeltek rá, hanem any» nyira magukévá tették an­nak gondolatát, hogy rövid időn belül egymás után ke­letkeztek hazánk különböző pontjain az ilyen múzeumok. Csak néhány közülük: a bardejovi fürdő, a prerovf szkanzen ós a legutóbbi, a Banská Bystricán létesített bányászati szabadtéri mú­zeum. HARCZOS ANDRÁSNÉ Gyógynövények Földi szeder (RUBUS CEASIUS L., OST­RUŽINA KROVITÁ) A földi szeder (szeder, hamvasi szeder, ostružník, černica, ožina, čierna ma­lina) a rózsafélék (Rosa­ceace) családjába tartozó, erdőkben, folyók mentén, ligetekben, árokpartokon élő, tüskés cserje. Szára 50—100 cm hosszú, kúszó vagy cserjékre emel­kedő. Levelei szórt állású, ak. A levelek vékonyak, keskeny vagy széles szív alakúak, hegyesek, szélük gyengén karéjos és durván fűrészes. Virágai sátoroz­va állnak, kocsányuk hosz­szú, finoman tüskés. Szi­romlevelei fehérek. Ter­mése a málnához hasonló összetett. Gyűjtendő: a növény frissen zöld levélzete. Szá­rítása padláson vagy a na­pon történik. A szárított levelek szagtalanok, keser­nyés ízűek. A drog 10 szá­zalék csersavat és aromás anyagokat tartalmaz. A drognak összehúzó, izzasz­tó, vizelethajtó, epeműkö­désserkentő, szíverősítő és hasmenés elleni tulajdon­sága van. Az antik időkben P 11­n i u s szerint a földi szedret nem ismerték mint gyógynövényt. Később rájöttek, hogy a csereanya­gok miatt jó hatása van a hasmenésnél. Cukorbaj el­leni teakeverék alkatrésze­ként is alkalmazták, és még most is alkalmazzák. Magyarországon a Planta­tea készítésére használják, amelynek illata aromás és a kínai teára emlékeztet. Termésének vizelethajtó tulajdonsága van, és jó a hatása a szívműködésre. Termését mint izzasztó­és mint pajzsmirigy-na­gyobbodás elleni gyógy­szert használják. A földi szeder levele a nálunk használt Diabetán cukorbaj elleni teakeverék alkatrésze. Nem szabad összetévesz­teni a szederfa levelével. (Morus alba L., Morus nig­ra L., Morus riubra L.) Eperfábó) ismerünk fehé­ret (M. alba), feketét (M. nigra) és vöröset (M. rub­ra). A fehér eperfa 7—10 m magas. Leve)ei kopa­szok, tojásdadok, 2—5 ka­réjúak. Termése fehér, rit­kán pirosas, igen édes, de nem kellemes ízű. Kíná­ban, Perzsiában leveleivel a selyemhernyókat táplál­ják. A fekete eperfát in­kább kellemes savanykás ízű gyümölcséért termesz­tik. Hazája Kis-Ázsia, Dél­Európa. A vörös eperfa Észak-Amerikában honos. Termése hengeres, nyeles, érett korban világosvörös, vagy ibolyavörös, jóízű. Az eperfa levele glukó­zát, adenínt, és asparagin­savat tartalmaz. Hamujá­ban rezet lehet találni. A drognak köhögéscsillapító és hashajtó tulajdonsága van. Főzetét cukorbajnál használják. Az eperfa kér­gének féregűző tulajdonsá­ga van. A fekete eper ter­mése 85 százalék vizet, 9 százalék cukrot, 2 száza­lék purpurpiros festéket és organikus savakat tar­talmaz. Szirupot és bort készítenek belőle. A fehér eper fájából asztalosok kitűnően fé­nyezhető, borítólemezeket készítenek. Dr. Nagy Géza Filatelia • A Csehszlovák Posta a novemberi választások idején alkalmi gépi bé­lyegzőt használt a legna­gyobb prágai, bratislavai és brnói postahivatalban. A bélyegző szövege: A Nemzeti Front választási programja — a béke és életbiztonság programja. A választások napjaiban, november 26-án és 27-én valamennyi kerületi szék­hely postahivatalai piros színű alkalmi körbélyegzőt használtak, ezzel a szö­veggel: Választások a CSSZSZK népképviseleti szerveibe. • Az ENSZ postaigaz­gatósága két új bélyeget bocsátott ki 8 és 60 cent értékben. Mindkét bélyeg nemzetközi együttműkö­déssel készült. A 8 cen­tes címletet dán grafikus tervezte és spanyol nyom­da állította elő, a másikat pedig francia tervezte és japán nyomda állítja elő. («) Ezermester A hideg, a szél, a fagy a legkisebb rést is megta­lálja. A rosszul záródó ab­lakon át rengeteg meleg illan el a helyiségből, ami azt jelenti, hogy több tü­zelőanyagra van szüksé­günk. Tehát csupán taka­rékoskodási szempontból is érdemes az ablakokat tö­kéletesen szigetelni. Erre a célra különféle anyago­kat használnak. Elsősorban vékony alumíniumból ké­szült szigetelő csíkokat. Ezenkívül kapni a boltok­ban szivacsgumi ablakszi­getelőt, amely már ragasz­tóval van ellátva, csupán az ablakkeretet kell alapo­san megtisztítani és rára­gasztani a szalagot. Ügyes kezű barkácsoló azonban házilag is készít­het ablakszigetelőt, és így megtakarítja a kiadást. Vé­kony női szilonharisnyákat nagyon keskeny csíkokra vágunk, és ezekből a csí­kokból hosszú, keskenv fonatot készítünk, ame­lyet aztán apró fejű sze­gekkel ügyesen az ablak­keretre illesztünk úgy, hogy egyik oldalon se lát­szódjék ki. Tökéletes hő és hangszigetelő.

Next

/
Thumbnails
Contents