Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-28 / 47. szám, Vasárnapi Új Szó

E 6 E S Z AZ 147 193 19C7..* 159 001 1968 ,.Szlovákia iparosítása a szocialista társadalmi rend gazdasági erejét és felsőbbrendűségét bizonyítja. Csehszlovákia dolgozó népe a kommunista párt vezetésével olyan hatalmas tettet hajtott végre, melyről a világ közgazdászai is csak elismeréssel és csodálattal szólnak. Szlovákia iparosításának hatalmas méreteit és társadalmi jelentőségét akkor tudjuk igazán felfogni, ha kiindulási alapul az első világháborút megelőző évek gazdasági viszonyait vesszük. 1913-ban Szlovákia lakosságának mindössze 17 százaléka dolgozott a nagy- és a kisiparban, ugyanakkor a cseh területek lakosságának 40,7 százaléka végzett ipari jellegű munkát. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után a cseh kapitalisták az egyébként is elmaradott szlovákiai ipar további leépítésével erősítették saját pozícióikat. 1918-ban Szlovákia területén 92 000 volt az ipari dolgozók száma, 1926-ban már csak 80 000, a gazdasági válság éveiben pedig még rohamosabb volt a csökkenés. Hasonló volt a helyzet az életszínvonal más vonatkozásaiban is. Szlovákiában mintegy 20 százalékkal alacsonyabbak voltak a munkabérek, rosszabb volt az ellátás, egyes területeken elviselhetetlen volt a lakosság helyzete. A mezőgazdasági földterületek az alacsony termelési színvonal következtében a cseh földterületek hozamainak csupán 60 százalékát nyújtották. Nőttön-nőtt a munkanélküliség, s a kilátástalan helyzetben az első köztársaság húsz éve alatt 220 000 kivándorló hagyta el véglegesen Szlovákia területét. A CSKP már az első köztársaság idején megindította a harcot Szlovákia Iparosításáért. Szlovákia iparosítása és gazdasági fejlesztése a cseh munkásságnak is osztályérdeke volt, hiszen az olcsó szlovákiai munkaerő országszerte a munkásnyúző bérpolitika malmára hajtotta a vizet. Bár a polgári köztársaság viszonyai között a kommunista párt nem érhetett el komolyabb eredményeket Szlovákia iparosításában, e harcnak mégis nagy jelentősége volt, mert a párt az iparosítási program meghirdetésével mozgósítani tudta a tömegeket az osztályharcban és a köztársaság védelmében. A CSKP 1937 májusában megtartott Banská Bystrica-i konferenciája tervet hagyott jóvá Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális fellendítésére, melynek alapvető követelményei között Szlovákia iparosítása szerepel. Ez a terv a felszabadulás utáni években a párt gyakorlati munkájának egyik vezérfonalává vált. Már az 1946-os Gottwald-kormány programjába iktatta Szlovákia iparosítását, a cseh országrészekkel való gazdasági kiegyenlítődés szükségességét, hogy a köztársaság kiegyensúlyozott gazdasági egységet képezhessen. Szlovákia ipari termelése már a kétéves terv ideje alatt mintegy 30 százalékkal gyorsabban fej: lődött, mint a cseh területeké, s 194ában az 1937-es háború előtti színvonalnak kétszeresét érte el. A pártnak ezekben az években olyan polgári nézetekkel is meg kellett birkóznia, amelyek Szlovákia iparosítását megvalósíthatatlan illúziónak tartották, ezért Szlovákia céltudatos iparosítására csak a CSKP IX. kongresszusa után, az első ötéves terv teljesítése folyamán (1949—1953) kerülhetett sor. Az első ötéves tervben létesített beruházások együttes értéke 12,1 milliárd korona volt. Ebben az időben 125 új ipari üzem épült fel, ebből 26 gépipari, 15 építőipari, 17 feldolgozóipari, 44 élelmiszeripari, továbbá 3 hőerőmű és 5 vízi erőmű. Azt is meg kell azonban jegyezni, hogy Szlovákia ebben az időben a nemzeti jövedelem képzéséhez csupán 18 százalékos arányban járult hozzá, a beruházásokból való részesedés azonban 29 százalékos volt. A második ötéves tervben már 21,1 milliárd korona volt a szlovákiai ipar fejlesztését szolgáló beruházások együttes értéke. További 83 ipari üzem felépítése egyúttal az ötéves terv feladatainak 2,1 százalékos túlteljesítését is jelentette. Szlovákia ipari termelése a második ötéves tervben 90 százalékkal növekedett, míg az országos növekedés 66 százalékos volt. 1954-ben a CSKP X. kongresszusa, majd 1956-ban a CSKP országos konferenciája célul tűzte ki a szocializmus termelési és gazdasági alapjának teljes kiépítését. E tekintetben Szlovákia további iparosításának is fontos szerep jutott. Az országos szempontoknak megfelelően lénvegesen megváltozott a szlovákiai ipar termelési struktúrája, főleg Kelet-Szlovákia fejlesztése került napirendre. A gépés a fémfeldolgozó ipar 25,6 százalékos részesedésével a legerősebb ipari ágazattá fejlődött ki. Szlovákia iparosítása a hatvanas években is tovább folytatódott. Szlovákia ipari termelésének részesedése az ország ipari termelésében 1946-ban 11,9 százalékos, 1953-ban 15,6 százalékos, 1969-ben már 23,6 százalékos volt. Javult az ipari termelés szerkezeti felépítése is, 1948ban a termelőeszközök termelése az ipari termelésnek 40,5 százalékát, 1970-ben már 59,7 százalékát képezte. Az elért eredmények Szlovákia szocialista iparosításának sikeres végrehajtásáról, a CSKP helyes gazdasági politikájáról tanúskodnak. Ennek ellenére az iparosítás ütemét sokan lassúnak találták, az országrészek közötti gazdasági különbségek gépies kiegyenlítését követelték, tekintet nélkül az egységes csehszlovák népgazdaság érdekeire és lehetőségeire. Egyes elfogult „közgazdászok" követeléseikben odáig mentek, hogy nem törődve a termelékenység és a gazdaságosság kérdéseivel, valamennyi alapvető termelési ágazat bevezetésével Szlovákia teljes gazdasági elkülönülésére törekedtek. E törekvések rendkívül súlyos veszélyt rejtettek magukban, mert szöges ellentétben álltak a fejlődés világszerte tapasztalható integrációs irányzataival és az egységes csehszlovák népgazdaságot teljesen felbontották volna. Szlovákia további iparosodására és gazdasági fejlesztésére főleg az utóbbi években megnyilvánult jobboldali opportunista gazdaságpolitika jelentett komoly veszélyt. A jobboldali erők a piaci mechanizmus kizárólagos érvényesítésével fel akarták számolni a pártnak a gazdasági életben betöltött vezető szerepét. Könnyen felmérhetjük, milyen súlyos következményekkel járt volna ennek az irányzatnak a bevezetése éppen Szlovákia gazdasági fejlődése szempontjából. A központi tervgazdálkodás meggyengítése és az ún. piaci mechanizmus érvényesítése ugyanis szükségszerűen az érősebbek erősödéséhez és a gyengébbek fokozottabb lemaradásához vezet. A két országrész közötti kiegyenlítődés helyett a különbségek további kiéleződésére került volna a sor. Teljesen világos, hogy Szlovákia a párt célkitűzéseinek megfelelően csak szilárd, tervszerű, központi gazdasági irányítás mellett fejlődhet gyorsabban. Az utóbbi évek tapasztalatai arra utalnak, hogy az egyes országrészek gazdasági fejlesztésének kérdéseiben, a nemzeti érdekek, a közös haza és mindnyájunk érdekeinek kérdéseiben csak a proletár internacionalizmus következetes érvényesítése alapján tudunk helyesen tájékozódni. Nemzeteink és nemzetiségeink gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából teljes mértékben ki kell használni az ország szövetségi elrendezéséből származó előnyöket, ugyanakkor meg kell akadályozni minden olyan törekvést, amely sértené az egységes csehszlovák népgazdaság alapvető érdekeit és annak megbontásához vezetne. Forradalmi változások á szakoktatás területén Szlovákia ipara az egységes csehszlovák népgazdaság eredménye és szilárd pillére A csehszlovák népgazdaság szocialista fejlődését tulajdonképpen két szakaszra bonthatjuk. Az első szakaszban — 1948 és 1955 között — az új termelési alapok, a termelés koncentrációjának és a dolgozók létszámának a növekedése voltak a gazdasági növekedés fő tényezői. 1955 után ezeket a tényezőket újakkal kellett felcserélni, a termelés technikai színvonalának növelésével, korszerű termelési szakágazatok fejlesztésével, progresszív technológiával és szervezéssel. Szlovákia iparosításának első szakaszában a szükséges munkaerőt a szocialista nagyüzemi termelés útjára lépő mezőgazdaság szabadította fel. Míg 1948-ban Szlovákia lakosságának 60,2 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban, 1969-ben már csak 29 százaléka. Az iparosítás további folyamata a szakképzés fejlesztését követelte meg. 1956-ban Szlovákia területén 10 000 lakosra. 242 szakember jutott, ebből 54-nek volt főiskolai végzettsége, 1966-ban már 613, ebből 144 főiskolai végzettségű. A szlovákiai szakemberképzés üteme ezekben az években lényegesen gyorsabb volt, mint a cseh országrészekben, s e tekintetben a két országrész közötti 'különbségek már ki is egyenlítődtek. A szocialista állam hatalmas összegeket fordít az iskolák fejlesztésére. 1948-ban Szlovákia területén 117 szakközépiskola működött 15 422 diákkal, 1969-ben már 205 szakközépiskola 99 029 diákkal. A főiskolai oktatás még ettől is nagyobb arányú fejlődésen ment át. 1948-ban Szlovákiának 4 főiskolája volt 9036 hallgatóval és 732 tanárra), 1969-ben pedig Szlovákia 13 főiskolájának 48 740 hallgatója és 5846 előadója volt. A szocialista iparo lés technikai színvoi lentős mértékben m( lékenysége, a piaci t gozók bevételei és életszínvonala. A lakosság életszí személyre eső fogyai fejezi ki a legjobba 1955-ben 5503 korom ban pedig 8853 koroi fogyasztás 21,1 kg-rč 64 darabról 224 dar kg-ról 35,6 kg-ra nö napi kalória mennyií ban pedig 3128, mii fogyasztott élelmisze Kifejezetten megj£ la. Főleg a családi kosság tartós haszn. sága is. Az első köz tartott cikkek ma igényeit képezik. Egészségügyi szolg tartozik a világon. S területen is sokat k orvosra 1893 lakos j lakosra csökkent. 1! házi ágy jutott, 1969mmm—mmmmm A TÁRSADALMI TERMELÉS ÉRTEKE (Millió SZLOVÁKIA GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÉNEK MUTA1