Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-26 / 280. szám, péntek

Az emberek bizalmáért szállunk síkra Gustáv Husák elvtárs beszéde (Lapunk tegnapi számában közöltük Gustáv Husák elvtársnak, a szerdán Prágában megtartott, választás előtti nagygyűlésen elhangzott beszédének első részét A befejező részt az alábbiakban közöljük.] A jelenlegi kedvező helyzet elsősorban pártunk Központi Bizottsága, a Nemzeti Front Központi Bizottsága helyes politikájának az eredménye. Nem tartjuk magunkat sem tévedhetetlennek, sem mindentudónak. Nevetséges volna az, aki úgy akarna fellépni, mintha csak szórná a bölcsességet, mint a dühös kandúr a szőrét. Központi Bizottságunk politikája azonban a helyzet ismeretéből, a lakosság igényeinek és szükségleteinek általánosításából, valamint abból indul ki, hogy kikérjük az emberek véleményét minden komoly kérdésben. Ezért beszélhetünk reális és a gyakorlatban bavált politikáról, ezért beszélhetünk igazságosságról, amiről az utóbbi években az emberek maguk is meggyőződtek. Aki csalásra épít, azt előbb-utóbb leleplezik. Pártunk lelkiismeretesen közeledett dolgozó népünk és államunk minden alapvető érdekéhez. Ezért értenek egyet és támogatják politikáját milliók. Eredményeinket senki sem tagadhatja le sem itthon, sem a világban. Mindenki látja és érzi ezeket az eredményeket, aki csak egy kicsit is objektívan igyekszik megítélni a dolgokat. A választások előestéjén tiszta lelkiismerettel lépünk a dolgozók milliói elé, abban a tudatban, teljesítettük kötelezettségünket: az országot és népünket kivezettük a válságból, a zűrzavaros helyzetből és megteremtettük a családok békés életének, valamennyi lelkiismeretes ember alkotó munkájának a feltételeit. Társadalmunk továbbfejlesztésériek reményteljes programjával lépünk dolgozóink elé, melyet pártunk XIV. kongreszszusa hagyott jóvá és magukénak vallják a Nemzeti Front összes szervezetei, és amelyet most a lakosok millió pontosítanak feltételeiknek megfelelően. Ez a nagy politikai, szociális és gazdasági fejlődés, a nép élet- és kulturális színvonala emelkedésének programja. Igaz, hogy mérlegeléseink során feltétlenül vissza kell pillantanunk a múltba is. Az utolsó választások nálunk hét évvel ezelőtt voltak. Ha visszatekintünk, láthatjuk, milyen bonyolult küzdelmeken és válságokon ment át népünk, pártunk, államunk. Nincs sem idő, sem hely arra, hogy visszatérjünk ezekhez. A pártban és a társadalomban a CSKP XIII. kongresszusa után bekövetkezett válság tanulságait levontuk, meghatároztuk leküzdésének útját, a szocialista társadalom szilárd fejlődésének biztosítékát. E tanulságokhoz a jövőben is visszatérünk, hogy elkerüljük a múlt tévedéseinek és hibáinak megismétlődését. Amint már Vlagyimir Iljics Lenin mondotta, a dolgozó népet, amely az államhatalmat saját kezébe vette győzelme után, egyedül csak saját hibái győzhetik le. A lángot és nem a hamut választjuk A múltból — a francia forradalmi munkásmozgalom vezérének szavaival élve — a lángot és nem a hamut fogjuk kiválogatni. Azt fogjuk kiválasztani, ami elősegítette a társadalom progresszív forradalmi fejlődését, ami előre és tovább vitte, nem pedig azt, ami válságba és pangásba sodorta. A felfordulás, amelyet az 1968 és 1969 es években a jobboldali antiszocialista erők okoztak nálunk, mélységesen megzavarta belső életünk valamennyi területét és államunk külső kapcsolatait. Hányszor elgondolkoztunk afelett, hová juthattunk volna el már, ha 196B januárja után nem hagytuk volna érvényesülni a felforgató irányzatokat, ha ebben az időszakban az emberek reménykedését a fogyatékosságok kiküszöbölésére, szocialista rendszerünk megszilárdítására és elmélyítésére használtuk volna fel. Egyszóval — ha a pártnak abban az időben felelősségteljes vezetősége lett volna. Természetesen semmilyen mérlegelés sem pótolhatja ezeket az éveket, de tanulságul szolgálnak számunkra. Ma az ország politikai és gazdasági konszolidációja után fokozatosan megvalósíthatjuk a társadalmunk gyorsabb előrehaladásába, problémáinak megoldásába vetett reményeket, amelyeket az emberek 1968 januárja után tápláltak. Meg kellett először teremtenünk a nélkülözhetetlen feltételeket ahhoz, hogy kidolgozhassuk és megoldhassuk a további társadalmi, gazdasági és szociális fejlődés feladatait. Azt mondják, hogy elfordultunk 1968 januárjától. Ha valaki 1968 januárjára és az azt követő hónapokra céloz, amikor az ellenforradalmi megmozdulások a szocialista rendszer szétzúzásával fenyegettek, vagy Csehszlovákiának a szocialista táborbúi való kiragadásával, hát igen — ezektől az elképzelésektől valóban és véglegesen elhatárolódtunk. Csakhogy a politikai és gazdasági élet egy helyben topogása leküzdésének problémái, amelyek 19G8 januárja előtt fennálltak, még előttünk vannak és előttünk lesznek. Ezért a választások után e problémák bölcsebb és jobb megoldására összpontosítjuk erőnket. A CSKP Központi Bizottsága 1969 áprilisi ülésén megtalálta a kiutat a válságos helyzetbői. Ahhoz. hogy kivezessük az államot a válságból, óriási politikai küzdelmet kellett vívnunk a felforgató jobboldali és antiszocialista erőkkel s mindazzal, ami a burzsoá világban mögöttünk állt, támogatta őket. És ezzel egyidejűleg meg kellett oldanunk a felgyülemlett problémákat. A CSSZSZK — konszolidált állam E napokban emlékeztünk meg Gottwald elvtársról. Egyes hibái és fogyatékosságai miatt, — amelyektől a világon senki sem mentes, — 1968-ban befeketítették az ő nagy forradalmi munkásságát is, éppúgy, mint a párt és a munkásmozgalom munkáját. Vissza kellett állítanunk méltó helyükre társadalmunk szocialista és forradalmi értékeit, rendet kellett teremtenünk a pártban, meg kellett tisztítanunk azoktól az emberektől, akik a szembenálló táborba kerültek, az ingadozóktól és spekulánsoktól, egységessé kellett tennünk, hogy teljesíteni tudja történelmi feladatát a szocialista társadalomban, mint a munkásosztály és a dolgozó nép vezető politikai ereje. Meg kellett szilárdítanunk a Nemzeti Front politikai rendszerét, s annak egyes alkotó részeit. Meg kellett szilárdítanunk az államhatalmat, rendkívüli figyelmet kellett szentelnünk a csőd szélére került gazdaságnak, s újból kellett rendeznünk nemzetközi kapcsolatainkat. E feladatokat nehéz helyzetben oldottuk meg. A nyugati rádióállomások és az antikommunista sajtóközpontok egész fegyvertára arra irányult, hogy nálunk nyugtalanságot, felfordulást és bizonytalanságot keltsen. összpontosított hadjáratot folytattak és folytatnak még ma is rendszerünk és szövetségeseink ellen. De lebecsülték dolgozó népünk józan eszét és ítélőképességét. Minden propagandamanőver ellenére a fejlődés nálunk abban az irányban haladt, hogy a nép felzárkózott pártunk programja, a Nemzeti Front programja köré. Pártunk, a többi párt és társadalmi szervezet funkcionáriusai nehéz felelősségteljes munkájának érdeme, hogy ma elmondhatjuk, Csehszlovákia politikailag és gazdaságilag konszolidált állam, ahol « jogrend érvényesül, szavatolva van a lakosság biztonsága és nyugalma, és így további fejlődésünk kérdéseivel foglalkozhatunk. Kommunista pártunk ma, két és fél év múltán, eszmeileg és szervezetileg újból egységes, szilárd harci szervezet, szilárdabb, erősebb, harcosabb, mint a múlt években volt. A sok millió tagot számláló szakszervezeti mozgalom is erősödik, hogy teljesítse bonyolult és jelentős küldetését a társadalmi és a gazdasági életben mint a szocialista demokrácia rendszerének fontos alkotó része és a dolgozók képviselője. Hányszor jajgattak ifjúságunk miatt, hányszor írták le, vagy jobban mondva, a reakciós antikommunista erőkhöz írták. Az utóbbi időben megfigyelhető folyamat egyértelműen azt mutatja, hogy nemcsak a fiatalok harcos szervezete gyarapszik, hanem azoknak a fiatal embereknek a tábora is, akik a szocializmusban látják jövőjüket és konkrét munkájukkal egyre inkább elkötelezik magukat. Az emberek gondolkodásában az egyes társadalmi rétegekben lejátszódó folyamat nem érik meg egyik napról a másikra és nem is lehet röviden vázolni, de kétségtelen és ez derűlátással tölt el bennünket. Ellenségeink világgá kürtölték, hogy az egész értelmiség rendszerünk ellen van. Értelmiségünk túlnyomó többsége azonban munkás- és parasztcsaládból származik, s összeforrott a néppel. Annak ellenére, hogy az értelmiség egy része az 1968-as és 1969-es években megtévedt, mindenki, akinek szeme van, láthatja, hogy ma óriási többsége, a műszaki, a pedagógus-, az egészségügyi és egyéb értelmiség becsületesen dolgozik szocialista rendszerünkért, munkásainkkal és parasztjainkkal vállvetve becsületesen halad közös céljaink felé. Mély meggyőződésünk, hogy mindaz, ami kultúránk terén valóban kulturált, már ma szilárdan és nyíltan velünk tart vagy pedig holnap, holnapután velünk fog haladni. Az ami kultúránkból nem tart lépést a dolgozó nép óriási áramlatával, elszárad és elhal. Tetszett nekem, hány művész és tudós fejtette ki álláspontját a választásokhoz. Azt mondják: ebben az országban élek, ezzel a néppel haladok, és ezért magaménak vallom e nép programját is. Egyszerű szavak ezek, de a kulturális, művészeti és tudományos értelmiség óriási többségének nemzeteinkhez, országunkhoz fűződő kapcsolata mély gyökereiről tanúskodik. És mi jól megvagyunk azon kevesek nélkül, akik azt gondolják, hogy a nyugatnémet márkából jobban élhetnek; és nem bánkódunk utánuk. A gazdaság dinamikus fellendülése Hasonlóan bonyolult, vagy talán még bonyolultabb feladatok vártak ránk gazdasági téren. Tudják, hogy a különféle reformátorok gazdaságunkat milyen szervezetlenségbe sodorták. Annyi kárt okoztak, hogy még felsorolni is nehéz. És lényegében e károkat mind a dolgozó nép vállára akarták hárítani. Az általnk előidézett inflációs hullám mélyen érintette népgazdaságunkat és erőteljesen megnyilvánult az egyszerű emberek életében. A helyzet kedvezőtlen alakulásán változtatni kellett. 1969 áprilisa után segítségért fordultunk a munkásokhoz, parasztokhoz, a dolgozó emberekhez és megkaptuk a segítséget. Ezért sikerült gátat vetnünk a felfordulás útjába, és gazdaságunk már két év leforgása alatt dinamikusan fellendült. A fejlődés átlagosan meghaladja az utolsó évtized ütemét. Az ipari termelés növelésének feladatait ez év első két hónapja alatt is általában sikeresen teljesítjük éppúgy, mint a munkatermelékenység növelésének feladatait az építőiparban és a belföldi piac kielégítésében. Aki csak egy kissé is igazságos, kell, hogy a fogyatékosságok ellenére is elismerje: az emberek élelmiszerrel és ipari cikkekkel való ellátása jobb, mint az utóbbi 10—IS évben bármikor voit. Nem állítjuk, hogy a helyzet eszményi. Az e kérdésekről folyó tárgyalásokon is igen kritikusak vagyunk; a kormányokat, minisztereket, stb. feladatokkal bízzuk meg a helyzet megjavítása érdekében. Oe nem kell szégyenkeznünk azért sem, hogy az emberek nálunk élnek, amennyit fogyasztanak és vásárolnak. Nem becsüljük le a gazdasági téren még fennálló problémákat. Számosnak közülük mély gyökerei vannak, a 70-es években új feladatok is felmerülnek, a termelés korszerűsítésének és struktúrájának problémái — amint mondjuk — a tudományos-műszaki forradalom, szocialista országaink Integrációjának feladatai. Sok a feladat, de az a fontos, hogy eddig a dolgok sikerülnek, és meg vannak az előfeltételek ahhoz, hogy a jövő években is sikerüljenek. Pártunk és kormányunk súlyt helyezett arra, hogy azok az intézkedések, amelyeket gazdasági térén kénytelenek voltunk megtenni, ne érintsék az életszínvonalat. Habár az 1968—1969-es években a lakosság jövedelme több mint 40 milliárd koronával ösztönösen növekedett — amit természetesen nem fedezett a munkatermelékenység növekedése — a konszolidációs intézkedéseket úgy irányítottuk, hogy ne sújtsák a dolgozó embert. Ezért befagyasztottuk az árakat, a bérek és a fizetések további növekedését pedig úgy határoztuk meg, hogy megfeleljenek a források gyarapodásának, hogy az emberek becsületes munkával szerzett pénzükért olyan termékeket vásárolhassanak, amelyekre szükségük van. Mihelyt gazdaságunk magához tért, szerveink azonnal mérlegelni kezdték, hogyan és hol emelhető az életszínvonal, hogyan és hol kell a fájó pontokat kiküszöbölni. Ezeket az intézkedéseket mindenki ismeri, nem kell visszatérnem hozzájuk. Elég megemlíteni, hogy a szociális téren foganatosított intézkedések, akár az árleszállítás, a fizetések emelése, vagy a szociális juttatások rendezése, évi összességében több mint 5 milliárd koronát tesz ki. Rendszeresen tovább folytatjuk az életszínvonal emelésének politikáját, a többgyermekes családok segítését, stb., gazdasági eredményeinknek megfelelően. Ezt rögzíti az ötéves terv, és ezt kötelességünknek is tartjuk. Hazánkban az emberek ezen a téren is nyugodtan tekinthetnek a jövőbe. Cjból megszilárdítottuk államunk és kommunista pártunk nemzetközi helyzetét. Az egyik legnagyobb gaztett, amit a jobb uldali opportunisták nemzeteink és államunk ellen elkövettek, az a kísérlet volt, hogy Csehszlovákiát elszakítsák a szocialista közösségtől, a Szovjetuniótól, jól tudjuk min mentek át nemzeteink a múltban, mi volt 1938 ban a köztársaság sírásója: a burzsoá államoktól való függőség, a Szovjetunióval való lelkiismeretes együttműködés elutasítása. A háború és az ellenállás szenvedéseinek egész hatéves idaszakából azt a következtetést vontuk le, hogy nemzeteink jövőjét, államunk biztonságát és függetlenségét örökre szavatolja szövetségünk a Szovjetunióval és a szocialista országokkal. Csehszlovákia nemzetközi helyzete ma szilárd, a Szovjetunióhoz és más testvéri szocialista országokhoz fűződő baráti kapcsolataink ma jobbak, mint a múltban voltak, a velük folytatott sokoldalú politikai, gazdasági, kulturális és tudományos együttműködésünk erőteljesen fejlődő irányzatot mutat. Ezért ebben a nyugtalan világban és ebben a nem egészen nyugodt Európában semmitől sem kell félnünk. Az ilyen szilárd szövetségesek biztonságot jelentenek, és mi nyugodtan foglalkozhatunk belső problémáinkkal. Többre vagyunk képesek A súlyos válságos időszak leküzdése után ma Csehszlovákia fejlett szocialista államként áll itt, amelyben a szabad dolgozó nép uralkodik, amelyben síkeresen fejlődik a gazdaság, emelkedik az életszínvonal és minden állampolgár előtt biztos jövő áll a saját személyét, családját, gyermekeit tekintve. A több éves küzdelem eredménye, amelyről röviden beszéltem, munkásosztályunk, dolgozó népünk győzelme, a szocialista rendszer újabb győzelme e rendszer helyességét, humánus voltát és a nép általi széles körű támogatását bizonyítja. Ebből fakad népünk nemzeti és osztálybüszkesége, ebből fakad erejének tudata. Sok mindent elvégeztünk, és ma már tudjuk, hogy jó szervezéssel, becsületes munkával még sokkal többre vagyunk képesek, elháríthatjuk utunkból az összes akadályokat és fogyatékosságokat. Űj szakaszba lépünk, lezárultak a válságproblémák, és most elsősorban társadalmunk távlati kérdéseinek megoldására kell és akarjuk összpontosítani erőnket. Erről részletesen beszél pártunk XIV. kongresszusának programja, és e program egyes kérdéseinek kidolgozása; legyen az a rendetlenség, a naplopás és a fogyatékosságok elleni harc minden területen, vagy a szocialista demokrácia rendszerének tökéletesítése, gazdaságunk és az életszínvonal, az egész szellemi, kulturális szféra fejlesztése, ami nélkül ugyancsak nem létezhet fejlett társadalom. E célkitűzések teljesítésére egyesítjük dolgozó népünket, hogy együttes erőfeszítéssel az egyik szakaszból a másik, magasabb szakaszba kerüljünk. A választások is, melyek soiác meghatározzuk képviselőinket a nemzeti bizottságokba és a törvényhozó testületekbe, fontos lépést jelentenek munkánk megjavításában. A burzsoá propaganda nagyon igyekszik kioktatni bennünket a szabadságról és a demokráciáról. De nagyon elkerüli az osztály szempontot. Választásainkon az emberek abszolút többségét, — amint mondjuk —, az anyagi területről javasolták — munkásokat és parasztokat; nagy hányadban van képviselve a műszaki és egyéb értelmiség is. Lényegesen megnövekszik a fiatalok, a nők és a pártonkívüliek képviselete is. Melyik burzsoá demokráciában vannak többségben a parlamentben a munkások és a parasztok, a dolgozó emberek? Melyik híres burzsoá országban vannak a hatalmi szervek a munkások és a többi dolgozó réteg tagjainak kezében? Ez csupán a mi szocialista demokráciánkban lehetséges. A burzsoá demokrácia szép szavakat hirdet, de ugyanakkor minden hatalom és a gazdaság a burzsoá kizsákmányoló osztály kezében marad. Nálunk a termelőeszközök éppúgy a dolgozó nép kezében vannak, mint a politikai hatalom. És ez a különbség közöttünk és közöttük. A választások és azok politikai előkészítése dolgozó népünk valamennyi rétege egyesítésének fontos láncszeme. A megválasztandó űj nemzeti bizottságoktól és a többi szervektől elvárjuk, hogy jobban fognak dolgozni, mint azelőtt. Mások az idők, sok nehézséget már leküzdöttünk. Nem állítjuk, hogy az eddigi szervek rosszul dolgoztak, sőt egyes nemzeti bizottságok nagyon jól dolgoztak, de sok volt a fogyatékosság is. Az új szervekkel szemben azonban magasabb követelményeket támasztunk, de ugyanakkor segítségükre is leszünk, hogy minél gyorsabban megszűnjenek azok az apró panaszok is, amelyekkel falvainkon és városainkban találkozunk. A múltban, amikor a dolgozókat a földesurak és a bur? zsoázia kizsákmányolta, a dolgozó nép a mesékben kereste a kiutat, valamilyen varázspálcára vagy varázsigére várt, hogy asztala teli legyen. A földesúrnak, a gazdagnak természetesen erre nem volt szüksége. Ma a szocialista rendszer, a bölcsen irányított társadalom és minden egyes polgár becsületes munkája a varázspálca, a kincses kamra kulcsa, az egész lakosság jólétéhez és boldogságához vezető út. Győzelmes út Elvtársakl Az az út, amelyet minden nehézség és bonyodalom ellenére megtettünk, a szocialista rendszernek, az ejnberiség történetében a legigazságosabb és leghumánusabb társadalmi rendszernek győzelmes útja. Fejlődésünk utóbbi szakasza is fontos határkő ezen a győzelmes úton. Mély meggyőződésünk, hogy népünk döntő többsége ma megérti ezt. Megérti a világproblémák békés megoldására, államunk biztonságára, nemzeteink felvirágoztatására, köztársaságunk belpolitikai és gazdasági fejlesztésére és lakossága jólétének növelésére irányuló erőfeszítéseinket. Ennek a programnak, ezeknek a céloknak teljesítésére, együttműködésre, közös részvételre, felelősségre és döntésre szólítjuk fel az összes, derék, becsületes embert. Mély meggyőződésünk, hogy a választásokon hazánk valamennyi polgára országa, nemzete, állama és családja iránt érzett felelőssége tudatában és mindezen indokok mérlegelése után szavazatát a Nemzeti Front jelöltjeire adja. A Nemzeti Front jelöltjeinek nevében még elmondhatom, ha bizalmat kapunk, a ránk bízott tisztségekben államunk sorsáért és fejlődéséért viselt felelősségünk teljes tudatában fogunk dolgozni, arra fogunk törekedni, hogy hazánkban az élet békésebb, gazdagabb, kulturáltabb, elégedettebb és bol-, dogabb legyen.