Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-23 / 277. szám, kedd

Tömeges letartóztatások az észak-írországi városokban A munkáspárti ellenzék és a szakszervezetek pozitív lépéseket követelnek ELOKESZULETEK A LEMP VI. KONGRESSZUSÁRA London — A brit hadsereg tegnapra virradó éjjel és teg­nap délelőtt folytatta azoknak az észak-írországi személyek­nek letartóztatását, akik a biz­tonsági szervek szerint vagy nem értenek egyet az unionis­ta rendszerrel vagy pedig az ír Köztársasági Mozgalom hí­vei. A katonai rendőrség a leg­utóbbi 24 órában 25 embert vett őrizetbe Belfastban és más városokban. Augusztus óta már 1500 személyt tartóztattak le. Frank McManus, a brit par­lament észak-írországi képvi­selője kijelentette, hogy a Bel­fast melletti Long Kesh-i tábor­ban internáltak csoportja vádat akar emelni Lord Carrington hadügyminiszter ellen, aki nem­régen egy tv-beszélgetés köz­ben „gyilkosoknak" vagy „gyil­kolni akaróknak" nevezte az internáltakat. Ez a kijelentés nagy felháborodást keltett a brit parlamentben. Ulster helyzetéről a közeljö­vőben Heath miniszterelnök és Wilson, az ellenzék vezére fog tárgyalni. Az ellenzék köve­telte, hogy még ezen a héten indítsanak sürgős vitát az észak-írországi helyzetről, de a kormány ezt visszautasította. Ehelyett Heath tanácskozásra hívta meg Harold Wilsont. A brit dokkmunkások szak­szervezete felszólította a TUC szakszervezeti központot, hogy kezdje el az évvégi konferen­cia határozatának teljesítését és kezdjen „pozitív akciókat" az észak-írországi válság és konfliktus elsimítására. Súlyos válság a kínai vezetőségben A TASZSZ jelentése a pekingi eseményekről A külföldi lapok hasábjain hónapok óta szerepel a kérdés: mi történik Pekingben? A kí­nai vezetők továbbra is gondo­san titkolják ugyan az utóbbi időszakban lezajlott események lényegét és okait, a Pekingből kiszivárgott jelentések, a sajtó adatai arról szólnak, hogy ko­moly válság mutatkozik Kína vezetőségében. Minden jel arra mutat, hogy jelentős változások történtek a Kínai Kommunista Párt KB Po­litikai Bizottságában, amelyet az 1969-ben megtartott párt­kongresszuson alakítottak meg. A maoista legfelső vezetőség­ben mutatkozó új válság mély­ségét tanúsítja az a tény, hogy olyan funkcionáriusokat is érin­tett, akik eddig Mao Celung legközelebbi környezetéhez tar­toztak. Mindenekelőtt szó van Lin Piaóról, akit a ~KKP IX. kongresszusán elfogadott szer­vezeti szabályzat „Mao közeli küzdőtársának" és „ügye foly­tatójának" nevezett. A sajtó már közölte, hogy Pekingben eltűntek Lin Piao képei, a beszédeit és beszámo­lóit tartalmazó köteteket pedig kivonták a forgalomból. Pekin­gi körökből származó külföldi jelentések azt is elmondják, Varsó — A LEMP VI. kong­resszusa előtt megtartott vaj­dasági konferenciák eredménye a párt politikai egységének megszilárdulásáról tanúskodik — írja a Trybuna Ludu tegnapi cikkében. A vajdasági konferenciák, amelyek Lengyelországban a pártban és az egész társada­lomban lefolyt vita részét al­kották, megmutatták a mun­kásosztály jó munkaeredmé­nyeit, s a több milliárd zloty értékű kötelezettségvállalások teljesítését. A dolgozók aktivi­tása következtében az ipari ter­melés Lengyelországban mint­egy 7 százalékkal növekszik a múlt évhez viszonyítva, habár az idei év kezdetén számos po­litikai és gazdasági nehézség­gel kellett megbirkózniuk. Bővül az együttműködés A csehszlovák—lengyel kap­csolatok az idén nemcsak a kereskedelem terén fejlődtek, hanem minőségi változások ész­lelhetők az együttműködés új formáinak bővülésében is. Az 1971 márciusában aláírt új, öt évre szóló egyezmény alapján az 1971—75-közötti években a kereskedelmi forgalom mintegy 40 százalékkal növekszik. A Trybuna Ludu hangsúlyoz­za, hogy Csehszlovákiában épp­úgy, mint Lengyelországban si­keresen halad a szakosítás és a kooperáció. Fidel Castro Punta Arenasban hogy Kínában országszerte párt­funkcionáriusok gyűlései foly­nak, amelyeken Lin Piao „bű­neiről" beszélnek, azt fejtege­tik, hogy Lin Piao „kezet emelt" Mao Cetungra, katonai államcsínyt próbált szervezni az országban. A Vörös Zászló című folyó­irat nemrég megjelent száma hevesen bírálta „a pártba befu­rakodott összeesküvők és kar­rieristák csoportját". A lap nem említett ugyan neveket, de pe kingi diplomaták és újságírók meg vannak győződve arról, hogy az „összeesküvők és kar­rieristák" kitétel Lln Piaóra vo­natkozik. A pekingi megfigyelők köré­ben nincs egységes vélemény arra vonatkozólag, hogy milyen okok váltották ki ezt az újabb belharcot a kínai vezetők kö­rében. A megfigyelők többsége azonban egy dologban meg egyezik: a pekingi legfelsőbb vezető körökben folyó harc a Mao-féle politikai irányvonal ál­talános válságát tükrözi, újabb bizonyíték arra, hogy az ország­ban a helyzet rendkívül bonyo­lult és feszült, a kínai vezetők között komoly és mély nézetel­térések vannak az ország bel és külpolitikájának nagy fon­tosságú kérdéseit illetően. Santiago de Chile — Fidel Castro kubai államfő — aki no­vember 10-től hivatalos látoga­táson Chilében tartózkodik — ellátogatott Punta Arenasba. A kubai miniszterelnök a vá­rosban rendezett tömeggyűlé­sen megköszönte Allende chi­lei államfőnek, hogy megismer­hette Chile népének életét, dol­gozóit és hivatalos személyisé­geit. Kijelentette, hogy a Punta Arenas-i tömeggyűlés a kubai és a chilei forradalom találko­zását jelenti még -akkor is, ha mindkét ország más úton építi a szocializmust. A chilei elnök beszédében szintén rámutatott a két ország történelmi feladatára, amelyek nemcsak saját szabadságukért és függetlenségükért, hanem a többi latin-amerikai ország sza­badságáért és függetlenségéért is harcolnak. Továbbá kifejezte, hogy a népi egység kormánya több forradalmi intézkedést haj­tott végre, többek között a föld­reformot és a rézbányák álla­mosítását említette, amelyek nagy mértékben hozzájárulnak a chilei nép életszínvonalának az emeléséhez. Az elnökjelöltek bírálják Nixont Washington — Henry lackson szenátor, John Lindsay New York-i polgármester és Shirley Chisholm képviselőnő vasár­napi televíziós fellépései arról tanúskodnak, hogy az Egyesült Államokban folyik az elnökvá­lasztási hadjárat. Jackson szenátor bejelentette, hogy képviselteti magát a jövő évben sorra kerülő elnökvá­lasztásokon. Beszédében bírálta Nixont, aki gazdasági politiká­jával elvesztette mind a fo­gyasztók, mind a vállalkozók bizalmát. Beszédének külpoliti­kával foglalkozó részében meg­erősítette, hogy nézeteit ezen a területen nem szándékozik meg­változtatni. Hangsúlyozta „az Amerikai Egyesült Államok biz­tonsága biztosításának" a szük­ségességét. John Lindsay New York-i pol­gármester, — kit általában libe­rális politikusnak ismernek és az utóbbi időben lépett át a Demokratikus Pártba — beje­lentette, hogy csak a jövő év elején tudatja a nyilvánosság­gal, jelölteti-e magát az elnöki székbe. A belpolitikai kérdése­ket illetően gazdasági segítsé­get követelt az amerikai nagy­városok számára, a külpolitikai kérdéseket illetően elsősorban Indokínával foglalkozott, és megígérte, hogy „ha ő lenne az elnök, azonnal kivonná az ame­rikai csapatokat Dél-Vietnam­ból." Shirley Chisholm néger szár­mazású képviselőnő, kijelentet­te, ha jelöltetné magát, akkor elsősorban a négereket, a spa­nyol származású amerikaiakat és az amerikai nőket képvisel­né. Megfigyelők jelentése sze­rint Shirley Chisholmnak na­gyon kevés esélye van. Kommentárunk 1971. XI. 23. A múlt hét derekán puccsról érkezett hír Délkelet­Ázsiából. Jellegzetessége, hogy nem valamilyen ellenzéki erők hajtották végre, hanem maga a kormányzó párt feje és az ország miniszterelnöke. Az ese­mények másik érdekes vonat­kozása, hogy a kormánypárt puccsa, vagy ha tetszik önpucs­csa, az Egyesült Államok leg­erősebbnek vélt ázsiai pillér­országában zajlott le. Thaiföld, vagy régi nevén Sziám ez az ország, ahol Tha­nom Kittikacsorn marsall, a kormányzó Egyesült Néppárt fe­je, miniszterelnök szerdán rend­kívüli állapotot hirdetett ki, készültségbe helyezte a hadse­reget, felfüggesztette a politi­kai pártok tevékenységét és a gyülekezési szabadságot, eleve berekesztett minden nyilvános vitát és ostromállapotra em­lékeztető helyzetet teremtett az országban, kilátásba helyezve halálos ítéleteket a statariális törvények megszegőivel szem­ben. Thaiföld kormányzását a mar­sall bejelentése szerint egy or­szágos végrehajtó tanács veszi át, amely mintegy 3—4 hónapig fog működni, s közben ideigle­nes alkotmányt dolgoznak ki és új kormány alakul. Burleszkjelenet, hogy egy kor­mány önmaga ellen lázad fel — így hatnak a thaiföldi történtek, ám a háttérben komoly okok játszanak szerepet, amelyek a jövőben valószínűen Washing­tonnak is gondokat okoznak. A thaiföldi események világvissz­hangjából ítélve egyesek sze­rint a bangkoki önpuccs meg­lepte Washingtont, mégpedig az amerikai segélyprogram meg­nyirbálása miatti dac megnyil­vánulását látja benne, noha Kit­tikacsorn fogadkozott, hogy az ország külpolitikájában, főként a thaiföldi—amerikai viszony­ban nem lesz semmilyen válto­zás. Mások szerint azonban Kit­tikacsorn puccsa nem csupán az amerikai segély csökkentése miatt várható elégedetlenség megelőző megfékezésére irá­nyult, hanem az országban akkor olcsón szállítja ki a ke­resett nyersanyagokat. Az Egyesült Államok mellett Japán a legfőbb partnere — Thaiföld külkereskedelmi áruforgalmá­nak negyedrészét Japánnal bo­nyolítja le. A többi üzlettárs között sorrendben Anglia, Hol­landia és az NSZK következik. Az uralkodó burzsoáziának felvirradt, amikor Thaiföld az Családi háború Washington árnyékában? már hosszabb ideje tapasztalha­tó ellenzékieskedés felszámolá­sára. S éppen ez az, ami a legin­kább aggasztja Washingtont, mely mindeddig mintaszövetsé­gesének tartotta Thaiföldet. Mi ingott meg az amerikaiak támaszpontállamában? Kittika­csorn marsallt erőskezű ember­ként ismerték. 1932 és 1958 kö­zött — Kittikacsorn hatalomra jutásáig — Thaiföldön egymást váltották a katonai klikkek és ez alatt az idő alatt 11 alkot­mányt dolgoztak kl — mind­egyik annyit ért, mint egy pa­pírlap. Kittikacsorn azonban bizonyos stabilitást teremtett, s ez kedvezett az uralkodó bur­zsoáziának. A thaiföldi kormány kihasználta azt a mítoszt, hogy az ország sohasem volt gyar­mat — az angolok és franciák ázsiai vetélkedésében valahogy háttérbe került —, ugyanakkor Thaiföld sorsát erősen az Egye­sült Államokhoz kötötte. Gaz­daságilag és katonailag az USA függvénye lett az ország. Thai­föld importjában első helyen áll az Egyesült Államok — drágán adja el kész termékeit, ugyan­Egyesült Államok szövetségese­ként aktívan "bekapcsolódott az indokínai háborúba. A Dél-viet­namban harcoló 12 ezer thai­földi zsoldosért (Cobras király­nő ezrede) és a Thaiföldön el­helyezett 48 ezer amerikai ka­tona állomásozásáért Bangkok évi 60 millió dollár segítségben részesült. Ami azonban jő volt a bur­zsoáziának, nem volt jó a tö­megeknek. Thaiföld lakossága etnikai, vallási viszonylatban is megoszlik, s ez hozzájárult az ellenzék lassú kialakulásához. Élére előbb az 1964-ben meg­alakult Thaiföldi Függetlenségi Mozgalom állott, majd később a kommunistákat és az összes hazafias erőket tömörítő Thai­földi Hazafias Front vette át az ellenzék irányítását. Előbb észa­kon és északkeleten operáltak laoszi eredetű népcsoportokból szervezett szabadcsapatok, majd délen és délkeleten hallattak magukról rendőrállomások elle­ni akciókkal muzulmán vallású, maláj származású törzsek. Ugyanitt híressé váltak Csin Peng partizánjai, akik azonban — akárcsak a Hazafias Front — maoista befolyás alá kerültek. A bangkoki kormány nemegy­szer azzal próbálta elejét ven­ni az ellenzék erősödésének, hogy muzulmán malájokat az­zal a megindoklással telepített át kényszerrel Malaysiába, hogy „ne ékelődjenek buddhista test­be". Kittikacsorn kormányának ezen megelőző intézkedései is hatástalanoknak mutatkoztak, mert egy bizalmas jelentés sze­rint az ország 12 tartománya közül kilenc „kommunista fer­tőzöttségű". Mivel a két év előtti „válasz­tásokon" Kittikacsorn és klikk­jének hívei kerültek be a par­lamentbe, nem helytálló az az állítás, hogy most „a kormány, illetve a katonai klikk a parla­ment ellen lázadt fel". Marad egy következtetés: miután az Egyesült Államok in­dokínai háborúja erkölcsi fel­süléssel és katonai kudarcok­kal járt, Washington pedig ér­dekeinek megfelelően „ejti partnereit", a segélyprogram megnyirbálása következtében nyugtalankodó thaiföldi bur­szoázia talán valamilyen „hátsó kijáratot" keresett. Erre vall az is, hogy támadások célpont­jába került Thanat Khoman külügyminiszter, valamint a gazdaságügyi tárcát betöltő kollégája. Most nyilván a bur­zsoázia elégedetlenkedő részé­vel szemben akar erőskezűen fellépni a marsall, hisz a par­tizánokkal szemben már évek óta tehetetlen. Washingtonnak viszont az a fontos, hogy a SEATO bangkoki főhadiszállá­sa szilárd maradjon. L. L. A SZOVJET kormány meghí­vására csütörtökön Moszkvába érkezik Walter Scheel nyugat­német külügyminiszter. NICOLAE CEAUSESCU, az RKP főtitkára, az államtanács elnöke — együtt Ion Gheorghe Maurerrel, a Minisztertanács elnökével — hétfőn fogadta a hivatalos baráti látogatáson Romániában tartózkodó Péter János magyar külügyminisztert. A szívélyes légkörben lezajlott találkozón részt vett Corneliu Manescu román külügyminisz­ter. VARSÓBAN huszonegy állam részvételével szemináriumot tartottak az európai gazdasági együttműködés időszerű kérdé­seiről. WALDECK ROCHET egészsé­gi állapota kezelőorvosai igye­kezete ellenére tovább romlik, jelentette be Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt fő­titkár-helyettese. JUAN VELASCO perui elnök az állami- és magánipar képvi­selőinek limai konferenciáján kijelentette: az ország követ­kezetes imperialista-ellenes po­litikát folytat, s a kezdeti ne­hézségek ellenére is folytatja meghirdetett gazdasági politi­káját. CONAKRYBAN megkezdődött a Béke-világtanács konferenciá­ja, amelyet Sekou Touré gui­neai elnök nyitott meg. A SZOVJETUNIÓBAN pályára bacsájtották a Kozmosz 457. műbolygót. A műbolygó beren­dezése kifogástalanul működik. AZ NDK ÁLLAMTANÁCSA teg­nap értékelte a közelmúltban lezajlott választásokat s novem­ber 26-ra összehívta a Népi Kamara első ülését. Walter Ulbricht, az Államtanács elnö­ke köszönetet mondott a tanács tagjainak azért a munkáért, melyet az elmúlt törvényhozási időszakban végeztek. HOVEIDA, iráni miniszterel­nök tegnap hatnapos hivatalos látogatásra Jugoszláviába érke­zett. A FINN KÜLÜGYMINISZTÉ­RIUM Joel Pekuri, volt Addisz Abeba-i nagykövet személyében magas rangú diplomatát neve­zett ki a feltételezett európai biztonsági értekezlet előkészü­leteinek összefogására, „ameny­nyiben valamikor a közeljövő­ben Helsinkiben kerülne rá sor". IVAN BASEV bolgár külügy­miniszter hétfőn hivatalos lá­togatásra Olaszországba uta­zott. Basev Aldo Moro olasz külügyminiszterrel a kétoldalú kapcsolatokról és nemzetközi problémákról tárgyal. HELMUT SCHMIDT nyugatné­met hadügyminiszter tegnap Thaiföldre érkezett, hogy ta­nácskozásokat folytasson a ka­tonai junta vezetőivel a két ország „együttműködéséről". BERLINBEN befejeződött az európai katolikusok konferen­ciája. Az ülés befejeztével a konferencia résztvevői nyilat­kozatot fogadtak el, amelyben sürgetik az európai biztonsági értekezlet összehívását, vala­mint követelik az Egyesült Ál­lamok indokínai agressziójának beszüntetését. BOLOGNÁBAN tüntetést rende­zett a helyi antifasiszta bizott­ság. A tüntetést követő nagy­gyűlésen a szónokok rámutat­tak a neofaslzmus újjáéledésé­vel kapcsolatos veszélyekre. STRASBOURG városának la­kói, a kedvezőtlen időjárás el­lenére is megünnepelték a vá­ros felszabadulásának 27. év­fordulóját. A De Gaulle téren megrendezett tömeggyülésen megjelent Chaban-Delmas mi­niszterelnök ic ASTORIÁBAN immár hetedik hete folytatódik a Hunosa tár­saság bányászainak sztrájkja. Annak ellenére, hogy a társa­ság vezetői parancsot adtak a munka megkezdésére, 10 ezer alkalmazott nem volt hajlandó engedelmeskedni.

Next

/
Thumbnails
Contents