Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-20 / 275. szám, szombat

A hivatal van az emberekért... Üj vonások a tanácsok munkájában Magyarországon Az a társadalmi és politikai aktivitás, mely a választásokat megelőzően jellemezte a magyarországi helyzetet és közhangulatot, nem csökkent a választások után sem. A változás legfeljebb abban van, hogy mlg korábban a tervek, célkitűzések rangsorolása, s ezek között a tanácsi szervek munkája, hatásköri felelőssége elmélyítése volt a „napi" téma, aUdig ma a tervek valóraváltása, s az újfajta munkamegosztással járó közéleti felelősség vállalása és ki eljesítése jelenti a teendők legjavát. A közélet ügyei iránti érdeklődés nem csappant meg, s az élet minden területén az aktív, cselekvő MINDENNAPOS POLITIZÁLÁS jelenti a teendők dandárját. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusán kitűzött irányvonal teljesítése hatja át és lelkesíti a tömegeket, mert meggyőződésükké vált, hogy ezek a célkitűzések a köz és az egyén javát egyaránt szolgálják. Törvény a tanácsokról Több mint két hónappal a választások előtt ez év februárjában fogadta el a magyar parlament az új tanácstörvényt. A korábbit 17 évvel azelőtt hozták, s az az akkori helyzetnek és az irányítás elméleti és gyakorlati követelményeinek felelt meg. A fejlődés azonban jócskán meghaladta azt. Az új törvény figyelembe veszi a társadalomfejlődés tényeit, a gazdasági reform bevezetésének és kibontakoztatásának eredményeit, valamint a szocialista demokrácia fejlesztésének igényeit és követelményeit. Oj módon fogalmazza meg a néphatalmi szervek, a tanácsok helyét, szerepét a proletárdiktatúra mechanizmusában, és ennek megfelelően változtatja ezek hatásköri felelősségét, munkatartalmát is. A törvény hármas célt tart szem előtt: — biztosítja a tanácsi munka hatékonysága, szakszerűsége és kulturáltsága korszerű jogi feltételeit, azzal a kifejezett céllal, hogy csökkentse az ügyintézés bürokratizmusát. — növeli a tanácsi szervek, különösen a helyi tanácsok önállóságát, bővíti hatáskörüket és gazdasági önállóságukat. — a tanácsi szervek önállósága növekedésével egyidejűleg erősíti a központi irányítás hatékonyságát. A tanácsok tömegk apcsol atai A törvény a tanácsokat és azok szerveit „a nép hatálmát megvalósító szocialista államnak, a demokratikus centralizmus alapján működő népképviseleti-önkormányzati és államigazgatási szervének" tekinti, s nagy súlyt helyez a tanácsok tömegkapcsolataira. A törvény leszögezi: „A tanácsok a Hazafias Népfrontra és az állampolgárok tömegszervezeteire, valamint egyéb szervezeteire támaszkodva a nem tanácsi szervekkel hatékonyan együttműködve, a lakosság tevékeny részvételével látják el feladataikat". A tanácstörvény szelleméből következik, hogy a szocialista demokrácia fejlesztésének ezek az igényel a központi és a helyi politika, a különböző szintek hatékony összehangolását, dinamikus kölcsönhatását szolgálják. A hangsúly arra tevődött át, hogy a helyi szervek és vezetők helyi politikát folytassanak, s konkrét és operatív munkával, politikai és gazdasági döntésekkel ültessék át az általános, országos, központi elképzeléseket a gyakorlati valóságba. A dolgozók tömegei számára ugyanis a munkahely, falu, lakókörzetek, szövetkezetek stb. a legközelebbiek, ahol nemcsak fórumot kapnak, hanem ahol aktívan és tömegesen kapcsolódhatnak be a közéleti tevékenységbe. Az aktív és konkrét politizálásnak ezek a bázisai egyben a szocialista demokratizmus osztálybázisának alapjait is jelentik. Érthető hát, ha megkülönböztetett figyelmet szentelnek erre. Ily módon érthető az is, hogy a lapok hasábjain egyre többet foglalkoznak azzal, hogy a csupán funkciót viselő politikai hivatalnokok helyett „még több markáns, önálló egyéniségre, rátermett, művelt helyi politikusra", azaz politikai funkcionáriusra van szüksége a tanácsoknak. Hasznos kezdeményezések Az áprilisban megválasztott tanácsi szervek néhány hónapia működnek csupán, az elért eredmények azonban azt bizonyítják, választási ígéreteiket komolyan veszik. A választási gyűléseken tett ígéretek teljesítésére jellemző például — több tízezer jávaslat hangzott el —, hogy Veszprém megyében három hónap alatt a javaslatok 15 százalékát megvalósították. A többit sem süllyesztették a papírkosárba, hanem nyilvántartják, fontosságuk, jelentőségük szerint, s értesítik a polgárokat javaslatuk elintézésének lehetőségeiről, időpontjáról, esetleg arról, miért nem valósítható meg. Ennek a következetes munkamódszernek a politikai súlyát, közéleti jelentőségét aligha kell hangsúlyoznunk. A tanácsok és a tanácstagok a választók bizalma fejében mindennapos aprómunkával bizonyítják, hogy méltók a megtisztelésre. A hasznos kezdeményezések sorában tartják számon a budapesti „tudakozódó csoportok" létrehozását is a tanácsi szervek mellett. Az ügyintézés megkönnyítését jelenti ez, csökkentve a felesleges időpazarlást, várakozást, hivatali ajtók előtti sorbanállást. A különböző igazolások, bizonylatok, nyomtatványok stb. beszerzése leegyszerűsödött a pesti polgár számára. Az említett csoportok — amolyan a lakosság számára végzett diszpécser-szolgálat formájában — nemcsak a tájékozódást segítik, hanem a kevésbé igényes ügyekben az ügyintézést is meggyorsítják. Egy szolnoki felmérés szerint az ügyfelek mintegy 40 százaléka fordul hasonló ügyekben a tanácshoz. A gyors ügyintézés révén nemcsak az ügyfél lehet elégedett, hanem a tanácsi előadóknak is több idejük marad a bonyolultabb kérdések elintézésére. Növekvő gazdasági önállóság A tanácstörvény egyik lényeges — szerkezeti — változása, hogy megszüntette a járási választott testületeket, s helyette járási tanácsi hivatalokat hozott létre. A hármas fokozatú tanácsi szervezetet (megyei, járási, községi), azért is egyszerűsítették, hogy a helyi tanácsok önállóságát növeljék s kialakítsák a korszerű irányítás feltételeit. A járási tanácsi hivatalok a megyei végrehajtő bizottságok önálló igazgatási szervei, melyek segítik a helyi tanácsokat az önálló tevékenység kibontakoztatásában, az államigazgatási munka színvonalának emelésében. Ugyancsak a változásokhoz tartozik az is, hogy a megyei tanácsokat nem közvetlen választások útján, hanem a helyi tanácsok (Budapesten a kerületi) ülésein választják meg. Jelentős mértékben megnőtt a tanácsi szervek gazdasági önállósága is. Míg 1951-ben 2,8 milliárd forint volt a költségvetésben megállapított bevételük, addig a múlt évben ez az összeg már 24 milliárdot tett ki. A helyi gazdálkodás mintegy 800 vállalata és 200 költségvetési szervezete tartozik a tanácsokhoz. Ennek megfelelően csökken az állami dotálás nagysága is, s ez jelenleg a kiadások mintegy ötödét képezi. Ezek a változtatások a szocialista demokrácia elmélyítésének igényelt veszik figyelembe, s a hatékonyabb és korszerűbb államigazgatási munkával a társadalmi célok megvalósítását segítik. A magyar közvélemény helyesléssel fogadta ezeket, s határozott és hasznos előrelépésnek tekinti a szocialista társadalom építésének útján. FONOD ZOLTÁN Jellemvonósa az őszinte szókimondás Ő maga lepődött meg a legjobban, amikor Magnus Ottó üzemigazgató, Halasi István, az üzemi pártszervezet elnöke meg Molnár Károly, a Nemzeti Front bizottságának elnöke felkeresték a munkahelyén és közölték vele, hogy őt, Horváth Olga, 34 éves pártonkívüli munkásnőt a Nemzeti Front a 85. választókerületben a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájának képviselőjévé jelöli. Eddig még nem dolgozott jelentős funkcióban. Munkahelyén, a diószegi konzervgyár csomagolóHorváth Olga (Tóthpál Gyula felvétele) anyag-raktárában igyekszik becsülettel ellátni feladatát. Munkájára nem is volt panasz soha. Pedig a nagy mennyiségű beérkezett és kiadott csomagolóanyagnak nemcsak kezelését és karbantartását végzi (a papírdobozokat a kereskedelem visszaküldi az üzemnek többszöri felhasználásra

j munkatársával, hanem az ezzel összefüggő adminisztrációs munkát is. Az is igaz, hogy jó a kapcsolat közte és munkatársai, valamint a községben lakosság között is. Pedig szókimondó a természete, mindenkinek szemébe megmondja az igazságot. Az emberek mégis, vagy talán éppen ezért becsülik. 1968-ban is határozottan szembeszállt azokkal, akik a Szovjetunió ellen uszítottak, meg az „emberarcú szocializmusról", az „igazi demokráciáról" és hasonlókról fecsegtek, és demagóg beszédeikkel igyekeztek megszédíteni az embereket. „Nem voltam nagy politikus — mondja Horváth Olga —, de egy pillanatig sem volt előttem kétséges, hogy amit ezek az elemek akarnak, az nem egyeztethető össze a dolgozók igazi érdekeivel. Nem lehet az, hogy a szovjet emberekhez — akik vérük ontásávál szabadították fel hazánkat — fűződő sok éves barátságunkat egyszerre a visszájára fordítsák". Sokat vitatkozott akkoriban a jobboldal főkolomposaival, meg azokkal, akiket sikerült nekik megszédíteniük. Nem hátrált meg akkor sem, amikor megfenyegették: „jól megjegyezzük a nevedet!" Tudta, hogy az igazságnak győznie kell. Magnus Ottó mérnök, üzemigazgató Horváth Olga képviselőjelöltről a következőket mondja: „Sokéves dolgozója az üzemnek, mun káját kifogástalanul végzi, jelleme őszinte és nyílt, az emberek között általános rokonszenvnek örvend. Szülei is az üzemben dolgoztak, illetve dolgoznak ma is. Édes apja, bár ma már nyugdíjas, már a negyvenharmadik szezont dolgozza az üzemben. Kiváló szakmunkás, nála job ban senki nem ismeri az üzem berendezésének min den részletét. Régi, háború előtti párttag, akinek az az elve, hogy egy kommunistának sohasem szabad megelégednie az elért eredményekkel, hanem mindig többre kell törekednie. Horváth Olga jó nevelést, osztályszempontú nevelést ka pott a szülői házban, minden feltétele megvan ahhoz, hogy jól képviselje a választők érdekeit." (Gál) Minői íniiiik h 0H5HÍB 7 LAPOK A hanyagság és a felelőtlenség az ellenséget segíti Hála a pártnak, ma többet tudunk az ideológiai diverzióról, mint 1968 januárja előtt. Sokat tanultunk, s levontuk a tanulságokat is, de mindez kevés. Ismerjük a hibákat, s eltökélt szándékunk, hogy fölöttük nem hunyunk szemet. A hibákat hamis tanácsadók nélkül is helyrehozzuk. Csak egy fontos dolgot kell szem előtt tartani: a következetességet. Minden megalapozott bírálatból konkrét következtetést kell levonni T— olvassuk a Tribúna 26. számában Antonín Veselý cikkében, amelynek címe: Ne tápláljuk az ideológiai diverziót. A cikkíró^ a továbbiakban ezeket írja: Sokszor kicsiségeknek tűnő hibákról van szó, de tapasztalhatjuk, hogy ezek a semmiségek mennyire megkeseríthetik mindennapi életünket, mert mindenütt, ahol fegyelemsértésről van szó, tulajdonképpen azokat támogatjuk, akik a hibáknak nagyon is örülnek. Bebizonyítottuk, hogy nagy feladatok megoldására vagyunk képesek a szocialista intézkedések, az egészségügy stb. terén. De miként lehetséges, hogy a kicsiségeknek tűnő jelenségek nem tűntek el életünkből? Azt hiszem — írja A. Veselý —, a kutya ott van eltemetve, hogy sok régi, pontosabban szólva: ismétlődő hibát már nem is veszünk észre, annyira megszoktuk őket. A párt- és az állami szervek döntéseket hoznak, s mi pedig csak egy helyben topogunk és várunk — de mire? Talán arra, hogy valaki elénk terjeszti a részletes utasítást? Rendesen fizetem a lakbért, s mégis olyan házban lakom, amelyet a vízés gázvezeték felújítása után hét hónappal sem festettek ki. Hiába fizetem az iparosok munkáját, ha a megjavított berendezés továbbra sem megbízható. Arról is sokan meggyőződhetünk, hogy péntek estétől kezdve vasárnap estig menynyien veszik igénybe saját célokra a szolgálati gépkocsikat. Ha az üzletben, sorban állás közben hangosan fejezem kí valamely árucikk rossz minősége fölötti bírálatomat, akkor kapom meg csak a magamét. Nemcsak az elárusítónőtől, hanem a többi vevőtől is, akik megelégszenek a selejtes áruval. Megszokták, hogy még akkor sem szólnak, ha a saját érdekükről van szó. Itt az ideje, hogy jobban rávilágítsunk a fogyatékosságokra, amelyek csökkentik azoknak a nagyszerű eredményeknek az értékét, amelyeket hazánkban a szocialista építés során elértünk. Arról van szft, hogy a hibák feltárásával és helyrehozásával kivegyük a szelet azok vitorlájából, akik a gyűlölettől felégetnének nálunk mindent. Az ideológiai diverziü elleni harc nem utolsósorban az életet megkeserítő hibák, a felelőtlenség és a hanyagság fölötti „vakság" elleni harcot is jelenti. Ne feledjük el, hogy a felelőtlenség, a rendetlenség és a lelkiismeretlen munka a reakció és a szocializmus ellenségeinek malmára hajtja a vizet. Komenský büszke lenne ... — Elegendő volt húsz év ahhoz, hogy hazánkban a teljes közép-, felsőbb- és főiskolai végzettséggel rendelkező 15 éven felüli lakosság arányszáma 5 százalékról több mint 17 százalékra emelkedjen. A szocialista építés kezdetén csupán 400 000 szakemberünk volt. Ma ez a szám már meghaladja a milliót. Noha már évszázadok óta nevezzük magunkat Komenský nemzetének, de csakis a szocialista Csehszlovákia kerülhetett azon kevés ország közé a világon, amelyekben valóban magas fokú a nép műveltsége — írja az Obrana lidu-ban A. Uhlír. Cikke további részében is figyelemre méltó megállapításokat olvashatunk. A csehszlovák oktatásügy szembetűnő fejlődését a háború utáni Időszakban a felsőoktatás eredményei dokumentálják. Egyetemeink és főiskoláink hálózata a húsz év alatt megkétszereződött. Jelenleg 105 karunk van, az egyetemi tanárok és docensek, valamint előadók száma a háromszorosára emelkedett, az egyetemi és a főiskolai hallgatóké pedig a húsz év előtti helyzethez viszonyítva ötszörösen nagyobb. A hallgatóknak több mint a fele ösztöndíjat kap. Hatvan százalékuk kollégiumokban lakik. Csehszlovákia az egyetemisták és a főiskolások relatív számát illetően manapság a világ egyik vezető országa, s ezen a téren megelőz több gazdag fejlett országot. Például amíg Svédországban 100 000 lakosra 540, az NSZK-ban 560 főiskolás jut, Csehszlovákiában ez az arány 930. A cikkíró rámutat, hogy a CSKP XIV. kongresszusa fontos feladatokat tűzött ki az oktatásügy és a művelődés továbbfejlesztése terén is. Az ötéves időszak alatt megszüntetjük a váltakozó oktatást, s az eddiginél még nagyobb ütemben korszerűsítjük a felsőoktatásos intézmények felszerelését. Távlatilag már a hatodik ötéves terv időszakára is készülnek a tervek, amelyek alapján 1980 körül a munkáskategóriákban dolgozók kétötöde a középiskolánál magasabb képesítéssel rendelkezik majd. Az egyetemei és a főiskolát végzett szakemberek száma tíz év alatt megkétszereződik, s közeledik ahhoz a szinthez, hogy megközelítőleg minden tizedik dolgozó főiskolai végzettségre tesz szert. A tudás és a képesítés ilyen mérvű fellendülése természetesen pozitív befolyással lesz a társadalmi munkatermelékenység emelkedésére, az ország gazdasági lehetőségeinek fokozására, s lehetővé teszi Csehszlovákiának a tudományos-műszaki forradalomban való aktívabb részvételét. A közművelődés a szocializmusban nem történik ingyen. A művelődésre fordított kiadások gyorsan emelkednek. Oktatásügyünk pl. az idén nyolcmilliárd koronával terheli meg az állami költségvetést. Egy óvodába, vagy az alapiskolába járó egy-egy gyermekre az állam évente átlagosan kétezer koronát költ. Egy gyermekre az óvodától az alapiskola befejezéséig az állam hozzávetőlegesen 26 ezer koronát fordít, s ha a gyermek elvégzi még a közép-, majd a főiskolát is, akkor a művelődésre fordított állami hozzájárulás meghaladja az 50 000 koronát. Ismj Klement Gottwald mondotta: „Népünknek a mai idő új kultúrájára, a mai idővel élő és a mai időt továbbvivő kultúrára van szüksége. Olyan kultúrára — tudományra, irodalomra, színházra, filmre, zenére — van szüksége, amelyet áthat az ország boldog jövőjébe vetett hit, amely megerősít bennünket munkánkban és küzdelmünkben, amely mutatja ax előre vezető utat." » * » „Legyen gondunk arra, hogy népünk életszínvonala oly magasra emelkedjék, hogy a kultúra mindennapi szükségletévé váljon. Legyen gondunk arra, hogy népünk számára hozzáférhetővé váljék a tudás és 'szépség minden forrása, hogy értelmiségünk élet- és munkafeltételei a legszélesebb körű alkotútevékenységet tegyék lehetővé, hogy népünk megkapja az új Idők tudományát és művészetét ls.. (Részletek a Nemzeti Kultúra Kongresszusán 1948. íprllis 11-én elhangzott beszédből) 1971. XI. 20. 4