Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-20 / 275. szám, szombat

| Hé

tvégi hírmagyaráza

tunk | JELENTŐS ELŐREHALADÁS Ezekben a napokban ismét a nemzetközi figyelem előterébe kerültek a két német állam kapcsolatainak rendezését célzó megbeszélések és az európpai biztonságnak az ezzel kapcsolatos problémái. A Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi egyezmény aláírása után megkezdődtek a tárgyalások „az illetékes német hatóságok" — amint az egyezmény szövege mondja —, tehát az NDK és az NSZK kormánya, illetve az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus között, az egyezmény szerint őket érintő kérdések rendezéséről. A négyhatalmi megállapodást követően új fázis kezdődött a város helyzetéről folyó tanácskozás-sorozatban. Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi államtitkára és Egon Bahr, az NSZK államtitkára immár 29-ik, Günter Kohrt, az NDK külügyminisztériumi államtitkára és Ulrich Müller szenátusi igazgató, a nyugatberlini szenátus megbízottja pedig a 17-ik tanácskozásnál tart. Ezeken, az immár hivatalos tárgyalások rangjára emelkedett megbeszéléseken, a néqyhatalmi egyezmény értelmében a részletkérdésekről — így például az NSZK és Nyugat-Berlin közötti közúti forgalom, valamint a nyuqat-berlini lakosok Berlinbe, illetve az NDK más részeibe történő látogatásainak problémáiról — van szó. Bár a tanácskozások már hónapok óta folynak, a bonni kormány és a nyugat-berlini szenátus csak a négyhatalmi egyezmény aláírása után adott szabad utat az érdembeni tárgyalásoknak. Párbeszéd középszinten Mint ismeretes, az NDK—• NSZK párbeszéd a múlt év tavaszán kormányfői szinten kezdődött el Willi Stoph és Willy Brandt erfurti találkozóján, amelyet rövidesen követett a második, a nyugat-németországi Kasselben létrejött csúcstalálkozó. Az első Erfurtban tartott megbeszélésnek három eredménye volt: először is az, hogy amikor a bonni kancellár a Német Demokratikus Köztársaság Kerületére lépett, de facto elismerte a másik német állam létezését, másodszor a tárgyaló felek megismerték egymás álláspontját, harmadszor pedig, hogy az első találkozó után fijabb találkozóra került sor. A két német állam kormányfőinek kasseli találkozója után „gondolkodási szünet" állott be, s azóta az NDK—NSZK párbeszéd államtitkári szinten folyik. Brandt kancellár ugyanis a kasseli találkozón igen látványos, 20 pontból álló javaslatot terjesztett elő, amely azonban megkerülte a leglényegesebb kérdést: az NDK teljes értékű nemzetközi jogi elismerését, s ezzel a tervezet elfogadhatatlanná vált a másik fél Számára. Az NDK kezdeményezését dičséri, hogy a párbeszéd azóta — bár középszinten —, de tovább folyik. A megoldandó problémák köre olyan széles, hogy azokat kormányfői találkozón aligha lehetne megoldaiü. Ezért figyelembe véve a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet tárgyalások tapasztalatait, a két kormány középszinten folytatja az érintkezést. Erfurtban és Kasselben, a két csúcstalálkozón már megtörtént az elvek, az álláspontok kifejtése, az államtitkári tárgyalások feladata tehát lépésről lépésre előkészíteni a fnegegyezést. Az európai realitások elismerése alapján A Nyugat-Berlinre vonatkozó hégyhatalmi megállapodás aláhúzta az NDK-nak mint önálló szuverén államnak megnövekeflett nemzetközi tekintélyét, amelyet az NSZK vezető körei két évtizeden át elvitatni igyekeztek. A jelenlegi tárgyalások — mint ma már bonni illetékes körökben is elismerik — két teljesen egyenjogú német állam azon törekvését tükrözik, hogy az európai realitások elismerése alapján rendezzék a megállapodásban nyitva hagyott kérdéseket, majd pedig ezen túlmenően, szerződésben szabályozzák a két német állam viszonyát. A négyhatalmi megállapodás létrejötte után mindkét német állam vezetői derűlátóan nyilatkoztak a megegyezés esélyeiről. Erich Honecker, az NSZEP első titkára ismételten hangot adott a tárgyalások eredményességébe vetett bizakodásának. Ottó Winzer, az NDK külügyminisztere egyik legutóbbi, a választásokkal kapcsolatos cikkében hangsúlyozta, hogy az NDK a népi kamara legutóbbi törvényhozási időszaka alatt is meggyőzően bebizonyította, hogy be tudja tölteni a béke•SUam szerepét. Az NSZK-val való kapcsolatainak normalizálására irányuló javaslataival megmutatta, hogy ez a normalizálás a békés együttműködés elvei alapján lehetséges volt, és most is lehetséges. Brandt kancellár a négyhatalmi megállapodást üdvözölve ugyancsak kijelentette, hogy „kormánya mindent megtesz, hogy sikerre vigye a megállapodás értelmében az NDK-val folytatandó tárgyalásokat". Egyik múltheti nyilatkozatában Brandt a két német állam viszonyával kapcsolatban egyrészt ugyan visszautasította azokat a revansista törekvéseket, amelyeknek célja továbbra ls az NDK bekebelezése a „német egység helyreállításának" igényével, másrészt viszont megismételte azt az álláspontját, amely szerint a nyugatnémet kormány nem ismeri el nemzetközi jogilag az NDK államiságát. Kimozdulás o holtpontról A nyugatnémet ellenzék mindent elkövetett a tárgyalások fékezésére. A nyugatnémet és a nyugat-berlini jobboldal szemmelláthatólag újabb és újabb vitát akart provokálni s a kemény vonal tartására szerette volna rábírni az NSZK kormányát és a nyugat-berlini szenátust. Az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus között folyó tárgyalások azonban — a jelek szerint — kimozdultak a holtpontról. Az utóbbi napokban jelentős haladás történt a Kohl—Ba/ir-tárgyalásokon, amint ezt újságírók előtt mind a két német államtitkár megerősítette. A kedvező jelek arra utalnak, hogy a két német állam kormányának megbízottjai jelentős lépéssel haladtak előre a megegyezés útján. A haladás elsősorban az NDK érdeme. Amint Ottó Winzer külügyminiszter szerdai nyilatkozatában hangsúlyozta, az NDK konkrét javaslatokat tett a megegyezésre mind az NSZK kormányának, mind a nyugat-berlini szenátusnak, de e javaslatokhoz nem ragaszkodott mereven. Mihelyt a tárgyalások állása megkívánta és lehetővé tette, a kormány november 9-én és 11-én újabb megegyezési javaslatot tett a bonni kormánynak és a nyugat-berlini szenátusnak. Az NDK így ismét megerősítette Erich Honecker azon november 5-én tett kijelentésének őszinteségét, hogy a Német Demokratikus Köztársaság még novemberben a tárgyalások sikeres befejezésére törekszik. A kapcsolatok rendezését NyugatBerlinnel az európai biztonság szempontjából elsőrendű feladatnak tekinti, de megfelelő magatartást vár tárgyalópartnereitől is. Politikai megfigyelők értékelése szerint többé nem kétséges, születik-e megállapodás a két német állam párbeszédében. A kérdés csupán az, hány találkozóra van még szükség a mindkét felet kielégítő tartalmú és szövegezésű egyezmény elkészítéséhez. A tárgyalásokon elért haladás az NDK erőfeszítésének az eredménye: kitartó közreműködése és kezdeményezései kezdik meghozni gyümölcseiket. PROTICS JOLÁN A szovjetország védőpajzsa Moszkva — Andrej Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere napiparancsot adott ki a rakétacsapatok és a tüzérség napja alkalmából amelyet a Sz-ovjetunióban hagyományosan november 19-én ünnepelnek. Mint a honvédelmi miniszter napiparancsa megállapítja: a rakétások és a tüzérség csakúgy, mint a szovjet hadsereg egész személyi állománya, „kész határozott viszszacsapásban részesíteni bármely agresszort". „A kommunista párt és a szovjet állam szilárdan megvalósítva a lenini külpolitikát, a testvéri szocialista országokkal együtt tevőlegesen jellép minden olyan erő tömörítéséért, amely harcol az imperializmus, a reakció és a háború ellen, a nemzetközi feszültség enyhítéséért és az egyetemes béke megszilárdításáért. A Szovjetunió feszült figyelemmel kíséri az agresszorok mesterkedéseit és minden szükségest megtesz, hogy tovább erősítse a hadsereget és a flottát, fokozza a hadsereg és a flotta felkészültségét a szocializmus nagy vívmányainak védelmére. Országunk népeinek békés alkotómunkáját éberen őrzik a szovjet fegyveres erők és azok dicső osztaga: a rakétacsapatok és a tüzérség. Ezek a csapatok óriási harci lehetőségekkel rendelkező elsőrendű technikával és fegyverzettel vannak felszerelve' — hangzik a napiparancs. A Szovjetunió sok városában ünnepi tűzijátékot rendeznek a rakétacsapatok és a tüzérség napja alkalmából. A pénteki Pravda közli Nyikolaj Krilov marsall nyilatkozatát a rakétacsapatok és a tüzérség napja alkalmából. A fegyveres erők rakéta-nukleáris fegyverekkel való ellátása, különösen pedig a hadászati rendeltetésű rakétacsapatok megteremtése döntő szerepet töltött be a Szovjetunió védelmi erejének alapvető módon való megerősítésében. Ezek az erők alkotják ma hadseregünk fő harci erejét, — mondotta Krilov marsall. Krilov marsall hangsúlyozza, hogy a szovjet fegyveres erők, köztük a hadászati rendeltetésű rakétacsapatok állandó harci készenléte, elengedhetetlenül szükséges feltétele a szocializmus vívmányai védelmének, a béke megőrzésének. Az állandó harci készenléten természetesen a rakétacsapatok olyan állapota értendő, amely lehetővé teszi, hogy bármely helyzetben, az év és a nap bármely időszakában képesek rakétákat felbocsátani és nagyerejű visszacsapásokat mérni az agresszorra. Az állandó harci készenlét fogalmához sok elem tartozik. Mindenekelőtt a személyi állomány magasfokú különleges kiképzése, a haditechnika tökéletes ismerete. Ehhez tartozik a rakétafegyverek magasfokú műszaki megbízhatósága, a személyi állomány tökéletes akcióképessége, szervezettsége, és fegyelme, az összehangoltság és a pontosság a cselekvésben. Ehhez tartozik természetesen minden rakétás mély eszmei meggyőződése, magasfokú felelősségérzete a haza védelméért. A rakétacsapatoknál különleges szolgálatot honosítottak meg: a harci ügyeletet. Létrejött a személyi állománynak olyan kategóriája, mint az ügyeleti váltás. Magában foglalja a harcosoknak azt a részét, amely állandóan a harci posztokon van. A rakétások számára a harci ügyelet katonai tevékenységük csúcsát jelenti. A szovjet rakétások és tüzérek, amikor megemlékeznek erről a napról, biztosítják a kommunista pártot és a szovjet államot, hogy mindenkor készek becsülettel teljesíteni a szocialista haza védelmében rájuk háruló feladatokat — hangsúlyozza Krilov marsall. NIXON ERŐPRÓBÁI Washington —• Az amerikai szenátus megajánlási bizottsága csütörtökön két fontos kérdésben szavazott. Az egyik szavazás a Nixon-kormányzat győzelmét, a másik viszont vereségét hozta. A bizottság tagjai 14 szavazattal 10 ellenében elutasították azt a Javaslatot, amely Indítványozta az Indokínában állomásozó amerikai csapatok azonnali kivonását és a visszavonás biztosításának költségeitől eltekintve leállította volna az indokínai katonai hadműveletekre fordított összegek folyósítását. Ez a szavazás tehát a Nixon kormány indokínai politikája győzelmeként könyvelhető el. A megajánlási bizottság ezt követően 14 szavazattal 13 ellenében az Európában állomásozó amerikai haderők létszámának további csökkentése mellett foglalt állást. Az elfogadott javaslat értelmében 1972. június 15-ig 250 ezer főre csökkentenék az amerikai csapatok létszámát. A külügyminisztérium szóvivője a nyilatkozatot ismertetve megemlítette, hogy a tervek szerint Brosio, a NATO volt főtitkára hamarosan Moszkvába utazik a haderőcsökkentésekre vonatkozó tárgyalások esélyeinek „kipuhatolására", és a NATO minisz• // tertanácsának decemberi ülésén jelentést kíván tenni. * # * Az amerikai kongresszus december 8-ig felhatalmazta az Egyesült Államok Illetékes szervezeteit és testületeit, hogy a jelenlegi — már csökkentett — szinten folytassák az amerikai külföldi segélyprogramban előirányzott összegek folyósítását. A képviselőház a határozatot 344:26 arányban, a szenátus pedig egyhangúlag fogadta el. Megfigyelők szerint a külföldi segélyprogram „felélesztése" az amerikai törvényhozás történetében eddig példa nélkül álló esemény. Emlékezetes, hogy a szenátus októberben elvetette a Nixon kormányzat 3,4 milliárd dolláros külföldi segélyprogramjának folytatását. • • • Nixon elnök pénteken beszédet mondott a legnagyobb amerikai szakszervezeti szövetség, az AFL—CIO évi kongresszusán. Az elnök megpróbálta meggyőzni az amerikai szervezett dolgozók többségét képviselő küldötteket új gazdasági programjának állítólagos előnyeiről. Megfigyelők szerint nem valószínű, hogy Nixon „udvarias meghallgatásán kívül" más támogatást is kapna a kongresszustól. Befejeződtek a szovjet—szomáli tárgyalások Moszkva — Pénteken Moszkvában aláírták a szovjet—szórnál! tárgyalások dokumentumait. A szovjet—szomáli közleményt Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és Mohammed Szaid Barré tábornok, a Szomáli Demokratikus Köztársaság Legfelső Forradalmi Tanácsának elnöke irta alá. A konzuli egyezményt szovjet részről Andrej Gromiko külügyminiszter, szomáli részről Omar Arteh Galib külügyi államtitkár látta el kézjegyével. Alekszej Koszigln, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke pénteken a Kremlben találkozott Mohammed Sziad Barréval, a Szomáli Demokratikus Köztársaság Legfelső Forradalmi Tanácsának elnökével. A megbeszélésen kicserélték nézeteiket a nemzetközi problémákról ls. Megelégedésüket fejezték ki a Szovjetunió és Szomália barátságának és szoros együttműködésének alakulását Illetően. A megbeszélés meleg, baráti hangulatú volt. Barré tábornok tegnap elutazott a szovjet fővárosbóL néhány sorban FRANTIŠEK DVORSKÝ, hazánk budapesti nagykövete a CSKP 50. évfordulója alkalmából kiadott emlékérmet adományozott magyar állami és pártvezetőknek. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára ezt az emlékérmet dr. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára kezéből vette át a CSKP XIV. pártkongresszusa idején. NYIKOLAJ BAJBAKOV, a Szovjet Minisztertanács elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke Moszkvában megbeszélést folytatott Gerhard Schűrerrel, az NDK minisztertanácsa elnökhelyettesével, az állami Tervblzottság elnökével a gazdasági együttműködés továbbfejlesztéséről. BÉCSBEN befejeződött az Osztrák Kommunista Párt Politikai Bizottságának kétnapos tanácskozása, amelyen a párt további feladatait és a pártmunka 1972. évi tervét vitatták meg. AZ AMERIKAI ATOMENERGIA BIZOTTSÁG közlése szerint a Kínai Népköztársaságban Lop Nor közelében légköri nukleáris robbantást hajtottak végre. Amerikai jelentések szerint ez volt a 12. kínai atomkísérlet. AZ AMERIKAI SZENÁTUS jogügyi bizottsága elhalasztotta a Legfelsőbb Bíróság új jelöltjel, Wiliam Rehnquist és Lewis Power jogászok beiktatásánaK jóváhagyását. ATHÉNBAN véget ért a NATO dél-európai szárnyának ülése. Az ülésen részt vettek Törökország, Görögország, Olaszország és az Egyesült Államok képviselői. IOSEPH LUNS, a NATO főtitkára négynapos látogatásra Ankarába érkezett, hogy tanácskozásokat folytasson a török társadalmi és katonai élet vezetőivel. CHILÉBEN közös pártban egyesült a Radikális Párt és a Szociáldemokrata Párt. Az egyesült párt elnevezéséről még nem döntöttek. A FLORIDA ÁLLAMBELI MIAMI BEACH-ben megkezdődött az Alf-Cio amerikai szakszervezeti központ országos kongresszusa. A kongresszuson 117 szakszervezeti szövetség képviselője vesz részt. AZ ECUADORI HATÓSÁGOK újabb két amerikai halászhajót tartottak fel, amelyek Ecuador felségvizein halásztak. A BONNI BÍRÓSÁG 9 hónapi börtönbüntetésre ítélte a 21 éves Karsten Eggert kertészt, aki áprilisban behatolt Heinemann nyugatnémet elnök rezidenciájának villájába azzal a céllal, hogy felpofozza az NSZK elnökét. Ezzel a tettével Nyugat-Németország keleti politikája ellen kívánt tiltakoznú AZ AMERIKAI PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM jelentése szerint a „tízek" csoportjának legközelebbi értekezletére november 30-án és december 1-én kerül sor Rómában. FINNORSZÁG 2—5 százalékkal emelte az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagállamain és a Szovjetunión kívül más országokból importált áruk vámját. Az intézkedés az ország behozatalának egyharmadát érintL RIO DE JANEIRO-BAN 10 évi börtönbüntetésre ítéltek egy brazil újságírót azzal a váddal, hogy tagja volt a városi gerillamozgalomnak. SZUDÁN ÉS VATIKÁN úgy döntött, hogy a közeljövőben diplomáciai kapcsolatot létesít egymással. AZ OLASZ KOMMUNISTA PÁRT egyik római szervezete Irodájának bejáratánál bomba robbant. Az olasz újfasiszták hasonló terrorcselekményei az utóbbi Időben egyre gyakoribbak.