Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)
1971-11-14 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó
Ilyesmi sem ritkaság a bajnoki labdarúgó mérkőzéseken: a játékos „szövegel", a bíró megilletődve hallgatja a „mondókát". Hogy nem leányálom a játékvezetés, azt a nyugatnémet Kreitlein is tanúsíthatja. A londoni világbajnokságon a rendőrök kísérték az öltözőbe. Mit fütyültél, te? — mondja a közelmúlt egyik ismert játékosa, aki bizuny sokszor megkeserítette a játékvezetők életét. A sportesemények elengedhetetlen közreműködői a bírók, a játékvezetők, akik nélkül elképzelhetetlen egy-egy mérkőzés, atlétikai verseny, úszás, vívás, birkózás, ökölvívás és még sok más jellegű sportvetélkedés. Viszonylag könnyebb helyzetben vannak azok a bírók, akik stopperórával, mérőszalaggal a kezükben mérik a teljesítményeket. Nem így például a labdarúgó-mérkőzések, a jégkorong, a kézilabda, kosárlabda, vízilabda játékvezetői. Itt a bíró nemcsak a sZabályok végrehajtója, hanem a ráruházott hatalommal a kezében valójában mindennek, ami a pályán történik, irányítója, vezetője. Fel lehetne sorolni egy egész sereg szervezetet, testületet, amelyek nélkül a mérkőzéseket le lehetne bonyolítani, de játékvezetők nélkül nem lehet. Hallottunk már karmester nélküli zenekarról, de például labdarúgó-találkozót csak úgy lehet játszani, ha ott a játékvezető, ez az önzetlen sportember, aki csekély anyagi és még csekélyebb erkölcsi ellenszolgáltatás nélkül, pihenő idejét feláldozva, szitkok özönét vállalva, ott futkározik a húsz-harminc évvel fiatalabb sportolók között, és őrködik a sportszerűség felett. Nézzük meg most közelebbről a sport nélkülözhetetlen önkénteseit, a labdarúgás legfanatikusabb rajongóit, a legtöbbet szapult játékvezetőket. BÍRÓNAK LENNI... „Bíróvá lenni nagyon könnyű, de bírónak lenni sokszor nagyon nehéz" — mondotta Wilhelm Busch, német humorista. Azt mondják, hogy a játékvezetők a labdarúgás legfanatikusabb rajongói, akik a pályán nagyon nehéz fizikai munkát végeznek, sokkalta nagyobb a felelősségük és kisebb a „gázsijuk", mint a játékosoknak. A labdarúgás legfanatikusabb rajongói... A futballbírókat egy kis túlzással a bűnügyi szakértőkhöz lehetne hasonlítani, tehát egy szakemberhez, aki úgyszintén tévedhet megállapításaiban. A Jogi Irodalomból több példa ismeretes, amikor téves bűnügyi eljárás következtében ártatlan emberek kerültek börtönbe. A bírósági szakértőnek mindig van elegendő ideje ahhoz, hogy átvizsgálja az esetet, és csak azután mondjon véleményt. A játékvezetőknek pillanatok alatt kell dönteniük. Mint minden összehasonlítás, ez is sántít egy kicsit. Abban a vonatkozásban is sántít, hogy a bűnügyi szakértőnek, és magának a bírónak ez a szakmája, és a törvény teljes védelme alatt állnak. A fuballbírót „hobbyja" gyakorlása közben nem védi külön törvény. Pedig a fekete öltözéket viselő sportember a játékosok testi épségéért is felelős. PROFI JÁTÉKVEZETŐKET? Sok angol labdarúgó-szakértő azon a véleményen van, hogy amíg a legfelsőbb osztályú bajnokságokban nem lesznek profi bírók, addig nem várható javulás a botrányokat illetően. Ahogy a szocializmussal összeegyeztethetetlen az angol futball profi rendszere, ugyanúgy elképzelhetetlen, hogy hivatásos játékvezetők működjenek nálunk az I. és a II. labdarúgó-ligában. Azonban lehetne javítani a bírók életfeltételein, (nagyobb anyagi juttatások, szabal nap a mérkőzések előtt stb. j. Hogyan érjük ezt el? Honnan lehet szerezni erre pénzt? A labdarúgó-klubok páncélszekrényeiből! Hiszen évente sok pénzt adnak ki az egyes, szándékosan harcképtelenné tett játékosok gyógykezelésére. Ha a játékvezetőnek magasabb „honoráriumot" juttatnának (hivatalos anyagi juttatásokra gondolunk) és rendszeres időközökben szabadot biztosítanának számukra, hogy speciálisan „edzhessenek", akkor bizonyára jobban ügyelnének a szabályokra, igyekeznének minél jobban elsajátítani, és a gyakorlatban százszázalékosan betartani a „paragrafusokat". Mert előbb vagy utóbb tudatosítanunk kell, hogy jól képzett és művelt játékvezetők nélkül a sjKirt egyszerűen meghal. Gondoljunk csak egy játékvezető nélküli futballmérkőzésre. Szóval, nem mindegy a sport és a tárgyilagos néző számára, hogy milyen bírók futkároznak a pályákon ... HOL KEZDŐDIK A BAJ? Ahogy az ember elnézi a csehszlovák játékvezetőket, egy tipikus jelenségre figyel fel: a bírók nem büntetik kellőképpen a durva, veszélyes, kíméletlen játékot. Csak regisztrálják az eseteket, végrehajtják a szabadrúgásokat. Csak ritkán figyelmeztetik SZEMÜVEGEI n © BínóniAK .a „favágókat", és még ritkábban állítják kl a vétkes labdarúgót. Az esetek nagy többségében csak a sportszerűtlen jelenetekre pazarolják energiájukat. De ebben sem következetesek. Mondanunk sem kell, hogy ez az elnéző felfogás a durvaságokkal szemben mennyire árt a kezdeményező, a támadást szorgalmazó csapatoknak és a játékegyéniségeknek. Arról nem is beszélve, hogy mindez csak a destruktív labdarúgást játszó csapatoknak kedvez.^ AZ ELLENVETÉSEK A játékvezetők a következőképpen védekeznek a „szemrehányások" ellen: De hiszen a szabálytalanságokat nem mi követjük el, ezeket a játékosok csinálják. A 90 perc alatt mi nem nevelhetjük meg a futballistákat. Erre ott vannak az edzők és a vezetők, nekik kell megtanítani lovagiasan küzdeni a labdarúgókat. És végeredményben a játékosoknak egymás ellen kíméletesen kellene küzdeniük. Az első pillanatra meggyőzően hatnak a játékvezetők védekezései; de talán egy kicsit tárgytalanok. Természetesen, a játékosokat a vezetők és az edzők nevelik. A játékvezetőktől senki sem kívánja, és nem is kívánhatja, hogy a futballistáknak „tanítómeséket" mondjanak a kilencven perc alatt. Nemi Az ő nevelő hatásuknak a kérlelhetetlen ítéleteikben kell megnyilvánulniok. Talán azt gondolják a bírók, hogy a büntetéseknek nincsen nevelő hatásuk? Csak állítsanak ki két játékost, a többi aztán úgy fog őrködni a szabályok felett, hogy az szinte hihetetlen. AZ ELVARÁZSOLT TERÜLET Mennyi problémát okoz játékvezetőinknek a 16-oson belüli „elvarázsolt" terület. Az itt elkövetett szabálytalanságokat minden bíró a saját szája íze szerint ítéli meg, természetesen olykor figyelmen kívül hagyva a szabályokat. Ez már több éve vajúdó probléma. Hiába figyelmezteti a Játékvezetői Testület a bírókat, hogy a szabályok az egész pályára vonatkoznak, tehát a büntetőterületen belülre is. A kutya ugat, a karaván halad ... Nálunk általános vélemény, hogy ha egy játékvezető nem teljesen kirívó durvaságért 11-est merészel ítélni, akkor ezt szigorú ítéletnek nevezik, és megsértődik az ellenfél. Pedig a bíró semmi mást nem tett, csak a szabályok értelmében ítélte meg az elkövetett vétséget. Hogy mi történik, ha a bírók a 16-oson belül is a szabályok értelmében fogják megítélni a durvaságokat? Talán kétszer annyi tizenegyes lesz, mint mostanában. Szegényebb lesz ezzel a labdarúgás? Nem hinnénk! A nézők igazságérzetén sem esne csorba, több izgalmas jelenet lenne a 90 perc folyamán, és ami a legfontosabb: a játszani akaró csatár és „mesterlövő" biztonságban érezné magát az ellenfél kapuja előtt. Mert ugyebár manapság mindig „aknamezőre", fut a csatár a másik kapu előterében. Főleg akkor, ha a vendéglátó csapat tagja. NINCS TEKINTÉLY Sok játékvezető nem tud tekintélyt kivívni magának a zöld gyepen. Ugyan gesztikulál, ami sok esetben súrolja a bohóckodás határát, de hagyja, hogy a játékosok ráncigálják, tiltakozzanak. A szabadrúgásoknál pedig szinte birkózik a sorfallal, hogy az legalább 9 lépésre (nem 9 méterrel) legyen a labdától. A játékosok állandó tiltakozása, reklamálása, ráncigálása a forrpontra emeli a hangulatot a nézőtéren is. Tudják-e a játékvezetők, hogy minden, ami a nézőtéren történik, a játéktérről indul el? Ha igen, akkor határozottan lépjenek fel a tiltakozó, reklamáló játékosok jellen! Mert a néző, aki minden idegszálával, feszült tekintettel követi a játékot, örül vagy bánkódik a pályán történtek miatt, könnyen kibillen lelki egyensúlyából, ha a pályán nincs minden rendben. NEM FOGLALKOZÁS A játékvezetés nem foglalkozás, hanem hivatás. A bíráskodásra elhivatottság nélkül kár is vállalkozni, még a legjobb szabálytudásnak is; aki azonban úgy érzi, hogy van valami belső indítéka arra, hogy a sportszerű játékstílus elmélyítésében közreműködjék, vegye fel a sípot! ... Sohase feledjék azonban a játékvezetők, hogy épj>en azért kell a sportszerűtlenséget, az alattomosságot, a durvaságot, a közönségességet a játékból kirekeszteni, hogy a játék Igazi lényege, a sport valóban sportszerű tartalma minél jobban kifejezésre juthasson. TOMI VINCE Kiodjo Szlovókio Kommunisto Poitic Központi Bizotlsčgo Szerkeszti o szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: torina Gyula. Szerkesztőség: Brotislovo, Gorkij utco 10 felefon; 537-11. 512 23. 335-68. Főszerkesztő: 532 20 titkárság: 550-18 sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39, távíró: 09308. louinoi K.odá.ivatal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja o Pravde Nyomdovollaiat bratislavai illeme, Brotislovo, Štúrova 4. Hirdetőirodo: Brotislovo lesenskéhe 12. ' etetőn r 551-83 Előlizetésl dij navonto 14.70 korona, o Vasárnapi Oj Sző negyedévre 13 korona. Terjeszti o Posla Hirlapszolgálat Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS - Ostredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48 'Vil.
