Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-14 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

Ilyesmi sem ritkaság a bajnoki labdarúgó mérkőzése­ken: a játékos „szövegel", a bíró megilletődve hall­gatja a „mondókát". Hogy nem leányálom a játékvezetés, azt a nyugatnémet Kreitlein is tanúsíthatja. A londoni világbajnokságon a rendőrök kísérték az öltözőbe. Mit fütyültél, te? — mondja a közelmúlt egyik ismert játékosa, aki bizuny sokszor megkeserítette a játék­vezetők életét. A sportesemények elengedhetetlen közreműkö­dői a bírók, a játékvezetők, akik nélkül el­képzelhetetlen egy-egy mérkőzés, atlétikai ver­seny, úszás, vívás, birkózás, ökölvívás és még sok más jellegű sportvetélkedés. Viszonylag könnyebb helyzetben vannak azok a bírók, akik stopperórával, mérőszalaggal a kezükben mérik a teljesítményeket. Nem így például a labdarúgó-mérkőzések, a jégko­rong, a kézilabda, kosárlabda, vízilabda játékveze­tői. Itt a bíró nemcsak a sZabályok végrehajtója, hanem a ráruházott hatalommal a kezében valójá­ban mindennek, ami a pályán történik, irányítója, vezetője. Fel lehetne sorolni egy egész sereg szervezetet, testületet, amelyek nélkül a mérkőzéseket le lehet­ne bonyolítani, de játékvezetők nélkül nem lehet. Hallottunk már karmester nélküli zenekarról, de pél­dául labdarúgó-találkozót csak úgy lehet játszani, ha ott a játékvezető, ez az önzetlen sportember, aki csekély anyagi és még csekélyebb erkölcsi el­lenszolgáltatás nélkül, pihenő idejét feláldozva, szit­kok özönét vállalva, ott futkározik a húsz-harminc évvel fiatalabb sportolók között, és őrködik a sport­szerűség felett. Nézzük meg most közelebbről a sport nélkülözhetetlen önkénteseit, a labdarúgás legfanatikusabb rajongóit, a legtöbbet szapult játék­vezetőket. BÍRÓNAK LENNI... „Bíróvá lenni nagyon könnyű, de bírónak lenni sokszor nagyon nehéz" — mondotta Wilhelm Busch, német humorista. Azt mondják, hogy a játékvezetők a labdarúgás legfanatikusabb rajongói, akik a pályán nagyon ne­héz fizikai munkát végeznek, sokkalta nagyobb a felelősségük és kisebb a „gázsijuk", mint a játéko­soknak. A labdarúgás legfanatikusabb rajongói... A futballbírókat egy kis túlzással a bűnügyi szak­értőkhöz lehetne hasonlítani, tehát egy szakember­hez, aki úgyszintén tévedhet megállapításaiban. A Jogi Irodalomból több példa ismeretes, amikor téves bűnügyi eljárás következtében ártatlan emberek ke­rültek börtönbe. A bírósági szakértőnek mindig van elegendő ideje ahhoz, hogy átvizsgálja az esetet, és csak azután mondjon véleményt. A játékvezetők­nek pillanatok alatt kell dönteniük. Mint minden összehasonlítás, ez is sántít egy ki­csit. Abban a vonatkozásban is sántít, hogy a bűn­ügyi szakértőnek, és magának a bírónak ez a szakmája, és a törvény teljes védelme alatt állnak. A fuballbírót „hobbyja" gyakorlása közben nem vé­di külön törvény. Pedig a fekete öltözéket viselő sportember a játékosok testi épségéért is felelős. PROFI JÁTÉKVEZETŐKET? Sok angol labdarúgó-szakértő azon a véleményen van, hogy amíg a legfelsőbb osztályú bajnokságok­ban nem lesznek profi bírók, addig nem várható javulás a botrányokat illetően. Ahogy a szocializ­mussal összeegyeztethetetlen az angol futball profi rendszere, ugyanúgy elképzelhetetlen, hogy hivatásos játékvezetők működjenek nálunk az I. és a II. lab­darúgó-ligában. Azonban lehetne javítani a bírók életfeltételein, (nagyobb anyagi juttatások, szabal nap a mérkőzések előtt stb. j. Hogyan érjük ezt el? Honnan lehet szerezni erre pénzt? A labdarúgó-klubok páncélszekrényeiből! Hiszen évente sok pénzt adnak ki az egyes, szán­dékosan harcképtelenné tett játékosok gyógykeze­lésére. Ha a játékvezetőnek magasabb „honoráriu­mot" juttatnának (hivatalos anyagi juttatásokra gondolunk) és rendszeres időközökben szabadot biz­tosítanának számukra, hogy speciálisan „edzhesse­nek", akkor bizonyára jobban ügyelnének a szabá­lyokra, igyekeznének minél jobban elsajátítani, és a gyakorlatban százszázalékosan betartani a „pa­ragrafusokat". Mert előbb vagy utóbb tudatosítanunk kell, hogy jól képzett és művelt játékvezetők nélkül a sjKirt egyszerűen meghal. Gondoljunk csak egy játékve­zető nélküli futballmérkőzésre. Szóval, nem mind­egy a sport és a tárgyilagos néző számára, hogy milyen bírók futkároznak a pályákon ... HOL KEZDŐDIK A BAJ? Ahogy az ember elnézi a csehszlovák játékveze­tőket, egy tipikus jelenségre figyel fel: a bírók nem büntetik kellőképpen a durva, veszélyes, kíméletlen játékot. Csak regisztrálják az eseteket, végrehajt­ják a szabadrúgásokat. Csak ritkán figyelmeztetik SZEMÜVEGEI n © BínóniAK .a „favágókat", és még ritkábban állítják kl a vétkes labdarúgót. Az esetek nagy többségében csak a sportszerűtlen jelenetekre pazarolják energiájukat. De ebben sem következetesek. Mondanunk sem kell, hogy ez az elnéző felfogás a durvaságokkal szem­ben mennyire árt a kezdeményező, a támadást szor­galmazó csapatoknak és a játékegyéniségeknek. Ar­ról nem is beszélve, hogy mindez csak a destruktív labdarúgást játszó csapatoknak kedvez.^ AZ ELLENVETÉSEK A játékvezetők a következőképpen védekeznek a „szemrehányások" ellen: De hiszen a szabálytalan­ságokat nem mi követjük el, ezeket a játékosok csi­nálják. A 90 perc alatt mi nem nevelhetjük meg a futballistákat. Erre ott vannak az edzők és a veze­tők, nekik kell megtanítani lovagiasan küzdeni a labdarúgókat. És végeredményben a játékosoknak egymás ellen kíméletesen kellene küzdeniük. Az első pillanatra meggyőzően hatnak a játékve­zetők védekezései; de talán egy kicsit tárgytalanok. Természetesen, a játékosokat a vezetők és az edzők nevelik. A játékvezetőktől senki sem kívánja, és nem is kívánhatja, hogy a futballistáknak „tanító­meséket" mondjanak a kilencven perc alatt. Nemi Az ő nevelő hatásuknak a kérlelhetetlen ítéleteik­ben kell megnyilvánulniok. Talán azt gondolják a bírók, hogy a büntetéseknek nincsen nevelő hatá­suk? Csak állítsanak ki két játékost, a többi aztán úgy fog őrködni a szabályok felett, hogy az szinte hihetetlen. AZ ELVARÁZSOLT TERÜLET Mennyi problémát okoz játékvezetőinknek a 16-o­son belüli „elvarázsolt" terület. Az itt elkövetett szabálytalanságokat minden bíró a saját szája íze szerint ítéli meg, természetesen olykor figyelmen kívül hagyva a szabályokat. Ez már több éve vajúdó probléma. Hiába figyelmezteti a Játékvezetői Testü­let a bírókat, hogy a szabályok az egész pályára vonatkoznak, tehát a büntetőterületen belülre is. A kutya ugat, a karaván halad ... Nálunk általános vélemény, hogy ha egy játékve­zető nem teljesen kirívó durvaságért 11-est meré­szel ítélni, akkor ezt szigorú ítéletnek nevezik, és megsértődik az ellenfél. Pedig a bíró semmi mást nem tett, csak a szabályok értelmében ítélte meg az elkövetett vétséget. Hogy mi történik, ha a bírók a 16-oson belül is a szabályok értelmében fogják megítélni a durvasá­gokat? Talán kétszer annyi tizenegyes lesz, mint mostanában. Szegényebb lesz ezzel a labdarúgás? Nem hinnénk! A nézők igazságérzetén sem esne csor­ba, több izgalmas jelenet lenne a 90 perc folyamán, és ami a legfontosabb: a játszani akaró csatár és „mesterlövő" biztonságban érezné magát az ellenfél kapuja előtt. Mert ugyebár manapság mindig „akna­mezőre", fut a csatár a másik kapu előterében. Főleg akkor, ha a vendéglátó csapat tagja. NINCS TEKINTÉLY Sok játékvezető nem tud tekintélyt kivívni magá­nak a zöld gyepen. Ugyan gesztikulál, ami sok eset­ben súrolja a bohóckodás határát, de hagyja, hogy a játékosok ráncigálják, tiltakozzanak. A szabadrú­gásoknál pedig szinte birkózik a sorfallal, hogy az legalább 9 lépésre (nem 9 méterrel) legyen a labdá­tól. A játékosok állandó tiltakozása, reklamálása, ráncigálása a forrpontra emeli a hangulatot a néző­téren is. Tudják-e a játékvezetők, hogy minden, ami a nézőtéren történik, a játéktérről indul el? Ha igen, akkor határozottan lépjenek fel a tiltakozó, reklamáló játékosok jellen! Mert a néző, aki minden idegszálával, feszült tekintettel követi a játékot, örül vagy bánkódik a pályán történtek miatt, könnyen ki­billen lelki egyensúlyából, ha a pályán nincs min­den rendben. NEM FOGLALKOZÁS A játékvezetés nem foglalkozás, hanem hivatás. A bíráskodásra elhivatottság nélkül kár is vállalkoz­ni, még a legjobb szabálytudásnak is; aki azonban úgy érzi, hogy van valami belső indítéka arra, hogy a sportszerű játékstílus elmélyítésében közremű­ködjék, vegye fel a sípot! ... Sohase feledjék azonban a játékvezetők, hogy ép­j>en azért kell a sportszerűtlenséget, az alattomos­ságot, a durvaságot, a közönségességet a játékból kirekeszteni, hogy a játék Igazi lényege, a sport valóban sportszerű tartalma minél jobban kifejezés­re juthasson. TOMI VINCE Kiodjo Szlovókio Kommunisto Poitic Központi Bizotlsčgo Szerkeszti o szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: torina Gyula. Szerkesztőség: Brotislovo, Gorkij utco 10 felefon; 537-11. 512 23. 335-68. Főszerkesztő: 532 20 titkárság: 550-18 sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39, távíró: 09308. louinoi K.odá­.ivatal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja o Pravde Nyomdovollaiat bratislavai illeme, Brotislovo, Štúrova 4. Hirdetőirodo: Brotislovo lesenskéhe 12. ' etetőn r 551-83 Előlizetésl dij navonto 14.70 korona, o Vasárnapi Oj Sző negyedévre 13 korona. Terjeszti o Posla Hirlapszolgálat Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS - Ostredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48 'Vil.

Next

/
Thumbnails
Contents