Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-14 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

Lengyelországi pillanatfelvételek n FELEMÁS" RIPORT A számok, az adatokban kifejezett hideg-rideg ökonómiai tények időről időre zavarba ejtik a riportert. Ügy érzi, hogy a közgazdasági fejtegetések, elemzések között visszavonhatatlanul elvész az ember, mélypontra süllyed az élmények hőfoka. A lengyel falvakat járva kétségbeejtően sok számadat került noteszomba. Eredményekről, múltról, jelenről, jövőről „beszélnek", egy szorgalmas, kitartó nép munkasikereinek, igyekezetének elvonatkoztatott kifejezői. Ugyanakkor tulajdonképpen együtt élnek az emberekkel, belopóztak hétköznapjaikba, helyet követelnek tvdotukban. Nem túlzás ez, hiszen bármerre is jártam, az ország jövőjét latolgató, a pillanatnyi helyzetet, a még fellelhető fogyatékosságokat boncolgató emberekkel találkoztam, akik tollal, papírral a kezükben keresik a jövő leqjárhatóbb útját, bízva-reménykedve figyelnek vezetőik szavára, egyre fokozottabb lendülettel vágnak a problémák sűrűjébe. így a riport is „felemás", az ember, következésképp a társadalmi viszonyok vázlatos rajzát hűvös mérlegelések váltják, a találkozások forró légköre mögött ott settenkedik a hideg, tényeket rendszerező és összevető, megalkuvást nem ismerő logika. A kép tán mégis így teljes, s bár a legjobb akarat mellett sem mellőzheti, illetve vetkőzheti le a szubjektivitást — tán így is igaz!... Két kor mezsgyéjén Tadeusz Chudy huszonhét hektáron gazdálkodik. Magángazda. Tagja a i pártnak, a helyi ÍBuk község) nemzeti tanács képviselője, népbíró. Jó gazda hírében áll, „tudományát" kiállításokon, tenyészvásárokon kapott díjazások dicsérik. Mindenekelőtt gépparkját mutatja meg. Két traktor tulajdonosa, ekék, boronák, vetőgép, kaszák stb. sorakoznak a színben pedáns rendben. Csupán a kombájn hiányzik!... A ház előtt, fényesre tisztítva, még egészen úi személygépkocsi vár a gazdára. Nem is olyan régen vette. Megtekintjük az állatállományt. Huszonhét szarvasmarha — ebből tíz tehén —, ötven sertés, baromfi a salflt szükségletére — ennyi az „ösz8zes". A takaros ház mögötti legelőn Villanypásztor őrzi az állatállományt. Zöldszalag, szakaszos legeltetés — a korszerű gazdasági módszerek érvényesítése lépten-nyomon tapasztalható. A terepszemle után kávéra invitál. Hamarosan előkerül a „dokumenjció" — számlák, csekkek, különböző kimutatások sorakoznak az asztalon. Egészen szokványos kérdést teszek fel: — Milyen az Idei termés? — Talán átlagos. A burgonya ügvan nem sikerült. Hónapokig nem esett. Vizsgálgatjuk az eredményeket. Búsából 37 mázsa, árpából 45, rozsból 34, zabból 52, burgonyából 150 (jobb években 250—300), cukorrépából 450 —500, sárgarépából 300 mázsa termett hektáronként. Az ilyen termésátlag eléréséhez természetesen nem csupán szakszerű agrotechnika, hanem bőséges tápanyagellátás is szükséges. (A lengyelországi átlag kb. 180 kg NPK hektáronként — ettől jóval többet ad.) Imponáló eredményeket ér el az állattenyésztés terén is. A fejésátlag 5900 liter (5—6 százalékos tejzsírtartalom), 5—6 bikát, 2— 3 Cszőt ad el évente, rendszerint exportra. Sertéshizlaldáját átlagosan 30 hízó hagyja el az esztendő folyamán. Az önköltségvizsgálatnál elakadunk. — A hosszú téli estéken szoktam különböző számításokat végezni. Most nem tudnék pontosan válaszolni — jegyzi r eg tárgyilagosan. — Az évi jövedelem? ... — Ilyen tulajdonképpen nincs. — ??? — Illetve van. Kétszázötven—háromszázezer zloty. De nehogy félreértsen! Ebből csak annyi marad, amin. a családomnak szüksége van. A többit ismét befektetem. Vetőmag, műtrágya, állatorvos, gépjavítások, szezonmunkások és természetesen a beruházások, felenleg is építkezek. A pénzre, mint olyanra nincs szükségem — magyarázza széles, darabos g n.ztusokkal. f.liézem őt. Jól megtermett, nyugodt arcú ember. Ereje teljében. Négy gyermek apja. Tulajdonképpen még fiatal. — Hányan dolgoznak a gazdaságban? Azonnal felfogja a kérdés élét. — Hárman. A feleségem, fiam és Jómagam. Ügy gondolja nem győzzük? Stt a gépekl... — A fejőgéphez is ember kell. A traktorra is. Az állatok, az istállók körül ezernyi a tennivaló. Hány órakor kelnek? — Négy, fél öt... Azután dolgozunk. Kinn a határban, az állatok körül. Fiammal, aki egyébként mezőgazdasági technikumot végzett, esténként a gépek karbantartását végezzük, no meg az apróbb javításokat. Hiszen tudja, javítani való mindig akad. Különben mindkettőnknek ez a hobbyja. A gépek. Nekem nincs lovam. Nem is kellene. — Arra nem gondolt, hogy a szövetkezetben lényegesen kevesebb gonddal és nem utolsó sorban munkával hasonló életszínvonalat biztosíthatna családjának? — Gondoltam. Nem vagyok a kollektivizáció ellensége. Dehogy vagyokl... Igaz, hogy egy ilyen gazdaság volt az életcélom. De nem magamnak, az államnak termelek. Tudom, meg is becsülnek érte ... — Elsősorban a gépesítés, a nagyüzemi mezőgazdaság előnyeinek jobb, hatékonyabb kihasználására gondoltam. — Hát igen. Ez a nagyüzem tagadhatatlan előnye. Én viszont szorosan együttműködök a szövetkezettel. Úgy is mondhatnám: kooperálunk. Termékeimet is az állami felvásárlási szervek értékesítik. — Őszinte leszek. Véleményem szerint emberfeletti munkát végeznek hárman. Látástól vakulásig dolgoznak^ Annak ellenére, hogy nagyszerűen felszerelt gépparkja van!... — Ebben tán igaza van. Viszont én szívesen dolgozom. Főként ha látom: megbecsülnek érte és támogatnak. Ez utóbbira nem panaszkodhatom. Párttag vagyok, társadalmi munkára is futja az időmből. Senki sfem tekint ellenségnek. Sőt!... Jóllehet, irindezt nem érti teljesen. A mi viszonyaink között még szükség van a kisgazdaságokra. A iövő természetesen, nem a kisgazdaságoké. Tudom én ezt jóll — Búcsúzunk. A kapuig kísér. Látom, nem megy vissza a házba. Beszáll a kocsiba és indul a határba. Pedig a kávéját sem itta meg. Húsz esztendő távlatából Négyszáz lakosú kisfalu Karczewo. Takaros házai, rendezett, tiszta utcácskái azonnal felkeltik a látogató figyelmét. A szövetkezet új, és tegyük hozzá: szépen berendezett székházában hagyományos lengyel vendéglátással fogadnak bennünket. A közös 1010 hektáron gazdálkodik, egyike a legrégebbieknek a környéken; 1950-ben alakult és az 1956-os események során sem oszlott fel. Ez utóbbi tény rendkívül fontos momentum a szövetkezet történetében. — Ha a nehéz időkben nem tartunk össze, később kezdhettük volna az egészet elölről — magyarázza Tornász Horynski elnök. — Nyilván tisztában van vele: minden kezdet nehéz. Nos, mi elkerültünk egy újabb kezdést... S ebben nagy igazuk volt. Hiszen a közös gazdaság szinte a semmiből kezdte annak idején. Tizenhét alapító tag indult el a korszerűbb gazdálkodás útján két évtizede. A tagföldeken és a szegényes leltáron kívül fejenként hétezer zlotyval járultak hozzá a közös pénztár kialakításához. — Egyetlen lovunk volt, higgye el, valóban nem túlzás: az is sánta volt — emlékezik vissza a nehéz időkre Horynski elnök. A jelenre terelődik ugyan a sző, a szövetkezet vezetői azonban önkéntelenül is összehasonlításokat tesznek. — Ma a napi átlagbér 103 zloty, szemben a húsz évvel ezelőtti 12 zlotyval — mondja Tadeusz Rybak agronómus — arról nem is szólva, hogy ma hathatós támogatást nyújthatunk a kiöregedett tagoknak, a családi házak építéséhez stb. — Hát igen — jegyzi meg ismét az elnök —, nálunk a szállítás eléggé drága. Átszámítottuk, hogy egy tagnak, ha csupán a szállításokat fedezzük, illetve végezzük el ingyenesen, tulajdonképpen negyvenezer zlotyval járulunk hozzá háza felépítéséhez. Ez persze még nem minden. A szövetkezet 180 ezer zloty kölcsönt ad — természetesen kamatmentesen — a családi ház építéséhez. Eddig tizenkét ház épült a közös segítségével, számuk azonban évről évre gyarapszik. Megragadta figyelmemet, hogy a szövetkezet, bár tagadhatatlanul le kell küzdenie még bizonyos gazdasági nehézségeket, szinte az erején felül Járul hozzá a kulturális lehetőségek megteremtéséhez, és hasonlóan a szociális berendezések létrehozásához is. Karczevonak valóban szép kultúrháza van, s mint tapasztalhattam, célszerűen ki is használják a jól berendezett helyiségeket. Fiatalok és idősebbek pezsgő klubéletet élnek, irodalmi estek, filmvetítések, színházi előadások váltják rendszeresen egymást. A szövetkezet évente két-három társasutazást szervez, amelyeket tapasztalatcserére is kihasználnak. A tagok számára ingyenes újságelőfizetést vezettek be. Viszonlag erős a szövetkezet pártszervezete és jól működik az ifjúsági szervezet is. Nos, tán nem a „felépítménnyel" kellett volna kezdeni, a sorrendet azonban ebben az esetben szándékosan cseréltük fel. Azt szeretnők bizonyítani, hogy a viszonylag szerényebb körülmények között gazdálkodó szövetkezetekben is lehetséges valóban megfelelő szociális és kulturális körülményeket, lehetőségeket teremteni, olyanokat, amelyek vonzóak a fiatalság számára. Vitathatatlan, hogy a karczevoi közös gazdaság vezetői helyesen gondolkodnak, s „befektetéseik" hamarosan megtérülnek. Így például nem fordul elő, hogy a gazdaság munkaerőhiányban szenvedne. De gondoskodnak jóelőre a szakember-utánpótlásról ls, amikor ösztöndíjat biztosítanak a magasabb mezőgazdasági tanintézeteket látogató fiataljaiknak. Nagy hangsúlyt helyeznek a gépesítés további fokozására. Pillanatnyilag 18 traktorral és három kombájnnal rendelkezik a szövetkezet. Jól felszerelt műhelyében a generáljavításokon kívül tulajdonképpen mindent elvégezhetnek a szakemberek. Ez jelentős segítség, és természetesen megtakarítást is jelent. A szövetkezetben bizakodó a hangulat, reménykedve fogadják az országban érvényre jutó új tervezési módszereket és általában a gazdasági mechanizmus megváltozását. — A jövőben nagyobb mértékben figyelembe vehetjük a tervezéskor saját lehetőségeinket — hangsúlyozza Tomasz Horynski elnök — Ez annyit jelent, hogy a felsőbb szervek előbb tőlünk kérdik meg, tulajdonképpen mit vagyunk képesek gazdaságosan termelni. A végső tervkoordináció szempontjából a jövőben nem direktív utasítások, hanem anyagi ösztönzők érvényesülnek majd. Az előbb elmondottak szemmel láthatóan fellendítették a szövetkezet vezetőinek és tagságának munkakedvét. S hogy ez mennyire így van, arról a gazdasági udvaron, fejőkkel, etetőkkel, beszélgetve is meggyőződhettem. Elmondották például, hogy véleményük szerint fokozni lehetne, és kell is, a tejtermelést. A lehetőségeket maguk keresik. Elsődleges célkitűzésként a tehénállomány gyarapítását jelölték meg. S erre hamarosan sor kerül. Az esztendő végéig húsz zázalékkal emelik a tehenek számát. Ennek megfelelően alakítják át a növénytermesztés struktúráját is. A karczevoiak számára ugyanis kifizetődik a tejtermelés, s mivel földjeik minősé<»p nem a legjobb, inkább az állattenyésztésre szeretnének szakosítani. Eddig erre nem nagyon volt lehetőségük, sokszor olyan terményeket termesztettek — felsőbb utasításra — amelyekhez sem a talajviszonyok, de általában a lehetőségek sem voltak meg. Rövid sétát teszünk a faluban. Esteledik. Vendéglátóink marasztalnak, jó lenne még elbeszélgetni. Élénken érdeklődnek a szlovákiai falvak, szövetkezetek élete Iránt. Elmondhatom: szövetkezeteinknek jó neve van Lengyelország földjén. S ml több: újabb és újabb tapasztalatokat szeretnének átvenni tőlünk, a kapcsolatok további elmélyítését, a személyes kontaktusok bővítését igénylik. Ezt éreztem ki szavaikból, ezt tapasztaltam a valóban baráti és rendkívül szívélyes fogadtatás láttán. Felszámolják a tanyavilágot Golebin Stary — a végtelennek tűnő lengyel erdők közé ékelődő állami gazdaság. Háromezer hektár szántón gazdálkodik, állattenyésztése figyelemre méltó. Kilencszáz tehenet gondoznak, az évi fejésátlag 3600 liter. Egy hektárra 360 kg húst termelnek. Az üzem nyersbevétele évente 7 millió 800 ezer zloty. Az átlagkereset: 2700 zloty, prémium: 1500 zloty. Ingyenes lakás, a család létszámától függően ingyenes tej, plusz 30 ár föld. Az állattenyésztésben 4200 zloty az átlagbér. Egy mérnök fizetése 3800 zloty, prémiuma elérheti a 2500 zlotyt. A dolgozók 68 százaléka szerzett mezőgazdasági képesítést. Az alapfokú mezőgazdasági szaktanintézet elvégzése után 30 százalékkal emelkedik egy-egy dolgozó átlagbére. Az állami gazdaság 160 új lakást épített, 240-et újjáépített. Jelenleg is üresen áll 10—12 lakás, szakemberre, munkásra várva. A gazdaság területén öt üzemi klub működik. Sportklub, hatalmas tornaterem, fizetett edző, klubvezető, filmszínház, sportpálya, öt óvoda — tömören: minden, mi szemnek, szájnak ingere. fan fezyniak igazgató elismerően nyilatkozik a pártszervezet és a szakszervezet munkájáról. Dicsérőleg szól az ifjúsági szervezetekről is. Ezzel tulajdonképpen azt a gondolatot hangsúlyozza, hogy az üzem vezetése a felsorolt szervezetek hatékony és aktív segítsége nélkül korántsem büszkélkedhetne a nagyszerű gazdasági eredményeken túlmenően ilyen szintű kulturális és szociális Intézményekkel. Nos, probléma, mint mindenütt, itt is akad. Elsőrendű fontosságú feladatnak a tanyavilág, a majorságok felszámolása számít. — Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a kor követelményeinek megfelelően éljenek dolgozóink a tanyákon is. Ez azonban nem jelenti azt — vlllantla fel a problémát az igazgató —, hogy nagyobb arányú építkezésekbe kezdünk tanyáinkon. Célunk, hogy az embereket beköltöztessük a központba. öt tanyán élnek még emberek. Nem sokáig. Addig ls klubokat rendeztek be számukra, korszerűsítették a lakásokat. A tanyák között az állami gazdaság rendszeres autóbuszjárata közlekedik. — Két-három éven belül tán sikerül felszámolnunk az összes tanyát. Az új nemzedék már csak hírből hallhat majd róluk — hangsúlyozza Ján Jezynlak. Az igazgató szavaiból szintén bizakodás, tettrekész lendület csendül ki. Lelkesen beszél a társadalmi, politikai és gazdasági élet konszolidációjáról. Kesernyés mosollyal a szája szegletében, megjegyzi: — Végre megértük, hogy az igazgató is ember! ... Igen, ember. Nem csupán utasításokat befogadó, és utasításokat osztogató „gép", hanem üzeme felelős és gondolkodó irányítója. — Látja — komolyodik el az arca — erre volt szükségünk. Hogy többet kezdeményezhessünk, megvalósíthassuk ötleteinket, átültethessük az életbe minden egyes dolgozó ésszerű és reális javaslatát. Nem csupán nekünk, itt, hanem az egész országnak erre volt szüksége ... Nem állíthatom, hogy alaposan megismertem a lenqyel falut. Sok-sok időre lenne ahhoz szükség, szociológiai felmérést igényelne, hogy a problémakör valamennyi aspektusát megvilágítsa az ember. Viszont egy dolgot mindenütt tapasztaltam. Az emberek szívesen és önzetlenül dolgoznak. Roppant akarással, hatalmas erőfeszítéssel teremtik meg holnapjukat. Bíznak a fennálló problémák végső rendeződésében, felvillanyozza őket a lehetőség: alkossatok, tegyetek, építsetek! ... BALOGH P. IMRE