Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-14 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

Hogyan választanak A SZOVJETUNIÓBAN? A választások csak akkor érvényesek, ha azon legalább a választók fele részt vett. A képvlse'-k megválasztásához szükséges, hogy a Jelölt elnyer;a a szavazatok abszolút többségét. A Szovjetunió választási rendszere szocialista demokratizmusának fontos elvét képezi a választók azon joga, hogv a képviselőket bármikor visszahívhatják. A visszanívás okát az képezi, ha a képviselő elvesztette az állampolgárok bizalmát, vagy funkciójával összeegyeztethetetlen tevékenységet fejt ki. A választásokon átlagosan a választók 99,8 százaléka és 99,9 százaléka vesz részt, ami a szoviet dolgozók nagy politikai aktivitásáról tanúskod*. A képviselőjelöltek ellen leadott szavazatok csau elenyésző tizedszázalékokat jelentenek- Az OSZSZSZK Legfelső Tanácsába való idei júniusi választásokon a választási körzetekben 84 971 410 választó (99 S4 százalék) lépett az urnákhoz, s csak 133 911 választó (0,16 százalék) szavazott a képviselőjelöltek ellen. Mind a 894 választókörzetben a képviselőjelö"tek megkapták az abszolút többséget, és így természetesen képviselőkké választották őket. Érdekes megfigyelni az OSZSZSZK Legfelső Tanácsának az összetételét. A 894 képviselő közül 314 munkás f35.1 százalék), 142 kolhoztag (15,9 százalék), 597 <tz SZKP tagja és tagjelöltje (66,8 százalék) 297 pártonkívüli (33,2 százalék), 309 nő (34,6 százalék) \ harmincéves korhatárt elérő megválasztott képviselők száma 195 (21,8 százalék). Hasonló eredmények születtek a többi köztársaságban is a választásokon. A Szovjetunióban a választások mindig a kommunisták és a pártonkívüliek tömbjének győzelmét jelentik. Ahogy a társadalmi élet minden területén, úgy a választásokon is a kommunisták a pártonkívüliekkel egységesen lépnek fel. Doc. JUDr. STANISLAV ZBODINSKÝ. a Károly Egyetem jogi Karának tanára A szovjetekbe történö képviselőválasztások rendkívüli eseményt jelentenek a Szovjetunió népeinek életében. A választások bejelentése után az üzemekben és munkahelyeken széles körű kampány indul, amelyet mindig fokozott munkakezdeményezés kísér Így volt ez az idei júliusi választások idején ls, melyek az SZKP XXIV. kongresszusa határozatainak realizálása jegyében zajlottak le. A választási bizottságokban több mint 9 millió aktivista — különféle társadalmi szervezetek és kollektívák képviselői — dolgozott. Az aktivisták 46 százalékát nők, 22.6 százalékát az ifjúság és 65,4 százalékát pártonkívüliek alkották. A választásokon a lakosság túlnyomó többsége mindig és minden szovjet köztársaságban részt vesz. Az eredmények egyértelműen tanúskodnak a szovjet nép egységes akaratáról és az SZKP-ba, valamint a szovjet kormányba vetett bizalmáról. A szovjet választási rendszer a szocialista demokrácia következetes megvalósulását jelenti. A tanácsokba való választások általános, egyenlő, közvetlen és titkos választási jogon alapulnak. A választásokon minden 18. évét betöltő szovjet állampolgár részt vesz, faji vagy nemzeti hovatartozásra, nemre, vallási meggyőződésre, műveltségre, tartózkodási időre, szociális származásra, vagyoni helyzetre és előző tevékenységre való tekintet nélkül. A szovjet választási rendszer az egymandátumos választókörzet rendszerén alapszik, ami annyit jelent, hogy minden körzetből egy képviselő választható az illető tanácsba. Az egyenlő választási jog azt jelenti, hogy minden állampolgárnak egy szavazati joga van, és mindenki egyenlő jogokkal vesz részt a választásokon. A nők éppen úgy választhatnak és választhatók, mint a férfiak, és a fegyveres erők alakulataiban szolgáló állampolgárok is éppen olyan aktív és passzív választási Joggal rendelkeznek, mint a többi szovjet állampolgár. A Szovjetunióban egyetlen választó sem élvezhet semmilyen választási előnyöket. A választási jogegyenlőség biztosítja: • a vidék és város dolgozóinak egyenlő képviseletét, mégpedig a munkásosztálynak és az értelmiségnek a választásoknál ts megmutatkozó egyenlőségét; • bármelyik szovjet köztársaság állampolgárának — aki valamelyik más köztársaság területén tartózkodik — azt a jogát, hogy az illető köztársaság többi állampolgáraival együtt választhat és jelöltként is szerepelhet; • a választók egyenlőségét; ugyanis nem létezik semmilyen választási cenzus — a választási jog általános érvényű; • a választási körzetek egyenlőségét az azonos tanácsba való választásnál; • egyenlő képviseletet a Szovjetunió Legfelső Tanácsa nemzeti, állami testületeiben — /Nemzetiségei Tanácsa] — és egyenlő feltételeket a Szovjetunió Legfelső Tanácsa két kamarájába való aktív és passzív választási jog megszerzésére; • a nők és a férfiak választási jogegyenlőségét j • a fegyveres erők soraiban szolgálatot teljesítő állampolgárok és minden szovjet állampolgár jogegyenlőségét. Minden egyes tanácsba — kezdve a falusi tanácsoktól egészen a Legfelső Tanácsig — a dolgozó nép képviselőit közvetlenül választják. Képviselőjelöltet javasolhatnak a kommunista párt szervezetei, a szakszervezetek, a szövetkezeti szervezetek, az ifjúsági szervezetek és a kulturális egyesületek. A választásokon ls — hasonlóképpen mint a Szovjetunió társadalmi életének minden más területén — érvényesül a kommunista párt vezető szerepe. A választások előkészítésénél a kommunista párt elsősorban mint integráló erő jelentkezik, amely minden választási körzetben elősegíti a kommunisták és pártonkívüliek képviselőjelöltjeinek kiválasztását. A Szovjetunióban mindenki lehet képviselőjelölt, aki elérte a megfelelő korhatárt, és élvezi az állampolgárok bizalmát. A szocialista integráció időszerű kérdései A gazdasági integráció előnyei A szocialista gazdasági integrációt és a nemzetközi gazdasági együttműködésből eredő hatékonyság külső tényezőit aszerint, hogy milyen hatással van a gazdasági növekedésre három csoportra oszthatjuk: Először: a termelés nemzetközi szakosítása és kooperálása elősegíti a termelés terjedelmének bővítését. Lehetővé teszi a nagy tömegű árut termelő sorozatgyártás bevezetését, s egyúttal a termelés önköltségének csökkentését. Ugyanis a termelés bővítésénél az egyes költségfajták változatlanok maradnak, vagy csak mérsékelten emelkednek — lassúbb ütemben, mint a termelés volumenében beállt változás. A szakosítás és kooperálás tehát emeli a termelés társadalmi hatékonyságát. Másodszor: a rentábilis külkereskedelmi árucseréből származó nyereség növeli az egyes országok nemzeti jövedelmét. Hatékony árucseréről akkor beszélhetünk, ha valamelyik ország az exportált áruért olyan import árut kap cserébe, melynek hazai értéke nagyobb (a belföldi normák szerint). Ez azonban még nem meríti ki a hatékony árucsere forrásait. Ide soroljuk például az „időnyerést" is, ami annyit jelent, hogy az importáló ország várakozás nélkül, a saját termelés bevezetéséhez szükséges beruházási költségek és próbatermelési kiadások nélkül jut áruhoz. Továbbá a behozott árufajták bővítik a hazai áruválasztékot. Harmadszor: a nemzetközi hitelek, kölcsönök lehetővé teszik a nagyobb terjedelmű beruházást, nem kell várni a saját források fokozatos felhalmozódására. A beruházás bővítése a különböző előnyt (pl. hitel) élvező országban hozzájárul a szociális problémák megoldásához ls, például a foglalkoztatottság emeléséhez. A kölcsönös árucsere, megfelelő „áruújdonságok" esetén hatással lehet a hazai műszaki haladás gyorsabb ütemű serkentésére. Az integráció és a fejlesztési tervek összehangolása A termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapuló szocialista gazdaság tudatosan tervezett és irányított gazdaság, melynek célja a dolgozók szükségleteinek maximális kielégítése. A szocialista gazdasági integráció leghatékonyabb eszköze a népgazdaság fejlesztési terv. A szocialista országok egymás közötti, tervszerű együttműködésében messzemenően érvényesülnek a közös előnyök, az egyes országok ferdekeinek figyelembe vételének elve. Az érdekek egybehangolásának egyik legfontosabb eszköze a rendszeresített tervkoordináció. Ennek lényege, hogy a KGSTtagállamok kölcsönösen egyeztetik az ötéves népgazdaságfejlesztési tervük főbb irányelveit és célkitűzéseit. A kölcsönös konzultációk és információ-cserék módot adnak arra, hogy egy-egy ország ötéves termár eleve tartalmazza a szocialista gazdasági kooperáció és integráció minden számításba vehető lehetőségét és feltételét. Az átfogó tervegyeztetés egy másik sajátossága a KGST-országok további együttműködésének feltárása és egyeztetése a gyártásszakosítás terén, hogy a tagállamok kiküszöböljék a felesleges, párhuzamos új beruházási létesítményeiket saját terveikből. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a középtávú (ötéves) népgazdasági tervek összehangolását ki kell bővíteni a távlati fejlesztési tervek (tíz-, húszéves) koordinálásával is. Az 1971—75-ös fejlesztési szakasz a termelőerők fejlesztésében lehetővé teszi azoknak az új és bonyolult feladatoknak a megoldását, melyek öszszefiiggésben vannak a társadalmi termelés intenzifikálásának emelésével. Az új ötéves tervek végrehajtása a KGST-országokban, így hazánkban is ez év januárjában kezdődött meg. A KGSTállamoknak a következő öt évre szóló népgazdaságfejlesztési programjának jóváhagyását széles körű és aktív összehangolási tevékenység előzte meg. Ezek a tervek komoly mértékben támaszkodnak az együttműködés további fokozódására. Az új ötéves terv fejlesztési üteme az egyes tagállamokban eltérő. A nemzeti jövedelem leggyorsabb növekedési üteme Romániában és Bulgáriában várható, míg az NDK-ban és Csehszlovákiában mérsékeltebb tempót terveztek be. Az ipari termelést Lengyelország és Magyarország az előző ötéves tervhez képest viszonylag gyorsabban, a többi országok pedig annál mérsékeltebben, hazánk pedig azonos ütemben kívánja fejleszteni. Valamennyi KGST-ország továbbra is igyekszik elősegíteni a mezőgazdaság intenzifikálását. A mezőgazdasági termelés fejlesztési üteme az egyes országokban a következő lesz: KGST-országok: , 1971—1975 (1970 =100% j Bulgária NDK Csehszlovákia Mongólia Lengyelország Románia Magyarország Szovjetunió % 117—120 117 114 122—125 118—121 134—140 115—116 120-122 A külkereskedelmi forgalom terén minden ország a kölcsönös árucsere és a gazdasági kapcsolatot* elmélyítésére törekszik. A KGST XXV. ülésszakán elfogadott irányelvek tpvább kívánják bővíteni és mélyíteni a szocialista gazdasági integrációt. Az áruforgalom terén különösen nagy figyelmet érdemelnek a testvérországok összefogását és kölcsönös kielégítését célzó egyezmények. Az elkövetkező ötéves tervben a KGST-államok legfontosabb nyersanyag- és fűtőanyagfélék fő szállítója továbbra is a Szovjetunió lesz. Az egyes országok népgazdaságának tartós és gyors ütemű fejlesztése szükségszerűen kihat a dolgozók életszínvonalának emelésére is. 1975-ben országunkban az átlagbér havi 2300 korona lesz, Romániában a minimális bérek az 1970. évi 800 leiről 1100 leire emelkednek havonta, míg a Szovjetunióban az átlagkereset 1975ben megközelíti majd a 150 rubelt. A KGST-országok jelentős eszközöket kívánnak fordítani a társadalmi fogyasztás emelésére is — az ingyenes szolgáltatások terjedelmének bővítésére. ' A Csehszlovák Szocialista Köztársaság 1971—75-re szóló népgazdaságfejlesztési terve szintén a KGST-országok terveinek kölcsönös összehangolásából indul ki, továbbá azokból a gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési szerződésekből, amelyeket hazánk a KGST-országokkal kötö t. Az ötödik ötéves terv külkereskedelmünk 6,5 százalékos növekedésével számol, míg' a szocialista országokkal az árucsere évente 7,5 százalékkal fog növekedni. Így országunk erőteljesen kapcsolódik be a nemzetközi munkamegosztásba és a szocialista gazdasági integráció fejlesztésének gyakorlati megvalósításába. MIHÁLY GÉZA mérnök