Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-14 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

szocialista társadalomban a termelés legfőbb célja a dolgozó nép anyagi és kulturális életszínvonalának állandó növelése. Csehszlovákia Kommunista Pártja és szocialista államunk az elmúlt több mint negyedszázados szocialista építőmunka folyamán mindig ezt az alapelvet tartotta szem előtt. Ezt igazolja, hogy hazánkban nemcsak a kizsákmányolást és a dolgozók nyomorát szüntettük meg, hanem hatalmas lépést tettünk előre a dolgozók életszínvonalának emelése terén is. Tagadhatatlan, hogy hazánkban a dolgozó embereknek sohasem voltak olyan jő életkörülményeik, megalapozott és biztos jövőjük, mint napjainkban. Az elmúlt huszonöt év, illetve az 1968—1969-es válságos időszakot követő konszolidációs folyamat eredményei lehetővé tették, hogy a CSKP XIV. kongresszusa a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának további lényeges emelését tűzhette kl célul. Ismeretes, hogy pártunk Központi Bizottsága 1971 szeptemberi ülése több olyan szociális jellegű intézkedést foganatosított, amelyek már e nagyszabású program megvalósításának kezdetét jelentik. Gyakran azonban azt tapasztalhatjuk, hogy nemcsak az egyszerű emberek, hanem a magasabb szakmai-politikai képzettséggel rendelkezők ís leszűkítve értelmezik az életszínvonal fogalmát. Sokan az életszínvonal emelkedését a bérek és a fizetések emelkedésével és a lakosság vásárlóerejének növekedésével azonosítják. Kétségtelen, hogy ezek a tényezők az életszínvonal fontos alkotóelemei és mutatói, de nem kizárólagos tényezői. Az életszínvonal ugyanis Igen széles körű fogalom: s nemcsak a társadalom gazdasági fejlettségét foglalja magába, amely az anyagi fogyasztásban, a munkakörülményekben és a szabad Időben nyilvánul meg, hanem magában foglalja a társadalom kulturális, oktatás- és egészségügyi színvonalát és a személyiség sokoldalú fejlődését befolyásoló feltételeket is. Az életszínvonal alakulásában azonban a gazdasági tényezőknek van döntő szerepük. Köztudott, hogy a társadalmi élet fejlődésériek alapja a termelés növelése s ennek színvonala határozza meg az életszínvonalat. A társadalom csakis akkor biztosíthatja a lakosság anyagi-kulturális jólétének folyamatos növekedését, ha szakadatlanul emelkedik a szocialista termelés színvonala. Az életszínvonal alakulása viszont szükségszerűen visszahat a társadalmi termelés mennyiségi és minőségi mutatóinak alakulására. A társadalmi termelés teremti meg a lakosság létfenntartási szükségletei kielégítésének és az életszínvonal alakulásának feltételeit és körülményeit. Ezek közé tartoznak elsősorban a munkakörülmények. Az életszínvonal alakulása szempontjából döntő szerepe van a munkához való jog biztosításának. A társadalom csakis akkor biztosíthatja tagjainak megfelelő életszínvonalát, ha megteremti a termelésben való részvétel feltételeit és körülményeit. Ezért a munkához való jog biztosítása az egyik legfontosabb feltétele az életszínvonal stabilitásának, az emberek létbiztonságának. Gyakran megfeledkezünk arról ls, hogy a munkához való jog reális tartalma és jellege a szocialista társadalom egyik legnagyobb előnye a kapitalizmussal szemben, amely nem képes megfelelő munkát biztosítani a társadalom minden tagja számára. Ezt igazolja, hogy még a legfejlettebb tőkésországokban is törvényszerűen állandósult a munkanélküliség. Nem árt ezért még jobban tudatosítanunk, hogy minőségileg más a helyzet a szocialista társadalomban, hiszen államunk nem formálisan, hanem reálisan biztosítja minden polgára számára a munkához való jogot. Szocialista társadalmunkban a munkához való Jog biztosítása jut kifejezésre abban Is, hogy évről évre nő a lakosság foglalkoztatottsága, s ennek igen nagy a jelentősége az életszínvonal növekedése szempontjából. Hazánkban a népgazdaság különböző ágazataiban foglalkoztatottak száma 1948-ban 5 millió 545 ezer fő, 1968-ban pedig már 6 millió 798 ezer fő volt. Húsz év alatt tehát 1 millió 257 ezer fővel növekedett a foglalkoztatottak száma, s ennek eredményekánt szocialista társadalmunk teljesen és végérvényesen felszámolta a burzsoá köztársaság átkos örökségét, a munkanélküliséget, is. A munkaképes lakosság foglalkoztatottságának színvonala az egyik legfőbb biztosítéka és alapja anyagi-kulturális életszínvonalunk fokozatos emelkedésének. A dolgozók életszínvonalát befolyásoló munkakörülményekben fontos szerepe van a munka mennyiségének, minőségének és intenzitásának, amelyet viszont a termelés műszaki színvonala és a termelési viszonyok befolyásolnak. Szocialista társadalmunk ezért nagy gondot fordít a termelés műszaki színvonalának állandó emelésére és a dolgozók munkakörülményeinek javítására. Ennek eredményeként a szocialista társadalom építése folyamán hazánkban jelentősen növekedett a munkások és az alkalmazottak átlagbére. 1948-ban a népgazdaság szocialista szektorában (az efsz-eket kivéve) foglalkoztatott munkások és alkalmazottak havi átlagbére 814 korona, 1969-ben viszont már 1880 korona volt. A párt XIV. kongresszusán elfogadott ötödik ötéves terv irányelvei viszont azzal számolnak, hogy 1975-ben a munkások és alkalmazottak havi átlagbére eléri a 2300 koronát. De a lakosság munkából származó bevételein kívül az életszínvonal alakulásában igen fontos szerepet játszanak az egyéb bevételek ls. Ide tartoznak elsősorban a nyugdíjak és táppénzek, a lakosság számára nyújtott kölcsönök, a különféle nyeremények, a bankbetétek utáni kamatok, a kártérítések, a külföldi eredetű jövedelmek és egyebek. Társadalmunkban ezek az egyéb pénzbevételek is évről évre növekednek. Szlovákia lakosságának egyéb bevételei például 1967-ben 11,8 milliárd koronát, 1969-ben pedig 17,2 milliárd koronát tettek ki. S ez annál fontosabb, hogy a lakosság összes pénzbevételének csaknem a 30 százalékát az egyéb bevételek alkotják. Az egyéb pénzjövedelmek közül külön ki kell emelni az öregségi és rokkantsági járadékokat és a táppénzeket. Ezek a bevételek a lakosság egyéb bevételeinek döntő részét képezik (pl. 1969ben Szlovákiában 62,2 százalékát). S ez társadalmunkban az emberről való gondoskodás egyik legfontosabb és legszebb megnyilvánulása. A burzsoá társadalomban a tőkés számára csak az ereje teljében levő munkásnak van értéke, a kiöregedettek viszont örökös létbizonytalanságban élnek. Szocialista rendszerünk viszont nemcsak a munkaképes emberek anyagi és kulturális színvonalának emeléséről gondoskodik, hanem a nyugalomba vonult lakosokról is. Bizonyítéka ennek, hogy az elmúlt években többször is sor került az öregségi és rokkantsági járadékok emelésére: míg 1960-ban 11 milliárd 352 millió koronát, 1969-ben már 23 milliárd 70 millió koronát fizettünk ki öregségi és rokkantsági nyugdíjak formájában. 1955-ben egy személy havi átlagos nyugdíja 464 korona, 1969-ben viszont már 848 korona volt. A XIV. kongresszus határozatainak szellemében a CSKP Központi Bizottsága 1971 szeptemberi ülésén további jelentős intézkedéseket foganatosított a munkások, az alkalmazottak és a szövetkezeti tagok öregségi és rokkantsági járadékainak emelésére. E nyugdíjrendezés évi egymilliárd koronát tesz kl, és mintegy félmillió öregségi járadékélvezőre és kb. 400 ezer alacsony járadékot élvező egyénre vonatkozik. Szocialista társadalmunkban az emberről valő gondoskodás további megnyilvánulása a gyermekes családok szociális-gazdasági helyzetének fokozatos javítása. Ezt a célt szolgálja a családi pótlékok, a szülési és gyermekgondozási segélyek rendszerének állandó tökéletesítése s a járulékok rendszeres emelése. Pártunk Központi Bizottságának legutóbbi — szeptemberi — ülése e tekintetben is fontos intézkedések végrehajtását javasolta, amelyek a családok helyzetének és a gyermekgondozási feltételeknek a javítását célozzák. Az emberről valő gondoskodás fontos mércéje a lakosság anyagi és szellemi fogyasztásának színvonala ls. Gyakran — helytelenül — csak a lakossság személyi fogyasztásának alakulását tekintik az életszínvonal tényezőjének. Pedig az egyén életszínvonalát nemcsak az határozza meg, amit elfogyaszt (élelem, ruházat stb.), hanem a társadalmi fogyasztás mértéke is. Közismert, hogy megkülönböztetünk anyagi és szellemi fogyasztást. Az anyagi fogyasztáshoz tartozik az élelmezés, a lakás, a ruházkodás, a gyógyszerfogyasztás, a közlekedési eszközök használata stb. A szellemi fogyasztás pedig magában foglalja a könyvek, folyóiratok, rádió, televízió használatát, az iskolaügyi ellátást, a színház, a mozi és a könyvtár látogatását stb. A szocialista társadalomra jellemző törvényszerűség, hogy a társadalmi munka termelékenységével párhuzamosan növekedik a lakosság fogyasztása, s ez az életszínvonal emelkedésének egyik fontos tényezője. A szocialista társadalom fejlődése során megfigyelhető az az egészséges tendencia, hogy gyorsabban növekszik a lakosság szellemi javak Iránti igénye, mint az anyagi fogyasztásé, s ugyancsak gyorsabban nő a szolgáltatások iránti igény, mint az anyagi javak fogyasztása. S mivel a társadalom fokozatosan átveszi a család egyes gazdasági és nevelő funkcióit, gyorsabban növekszenek a térítésmentes fogyasztás tényezői, mint a fizetettek. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy hazánkban a társadalmi fogyasztás mértéke és színvonala magasabb, mint bármely kapitalista országban. Szocialista társadalmunk építése folyamán a személyi fogyasztás mind mennyiségi, mind pedig minőségi szempontból hatalmas fejlődésen ment keresztül. Joggal büszkélkedhetünk, hogy a táplálkozás és a ruházkodás színvonalát tekintve hazánk a világ legfejlettebb országai közé tartozik. Ugyanezt állapíthatjuk meg a háztartások tartós fogyasztási cikkekkel (bútor, televízió, hűtőszekrény, háztartási gépek stb.) valő ellátása tekintetében is. Az anyagi fogyasztás és az életszínvonal növekedését tanúsítja a lakáshelyzet kedvező alakulása is. Még a szocialista társadalmi rendszerrel nem szimpatizálók ls kénytelenek elismerni, hogy az elmúlt évtizedekben soha nem tapasztalt gyorsasággal változott meg falvaink és városaink arculata, s ezzel együtt a dolgozók lakáskultúrája ls. Ennek alátámasztására elég megemlíteni, hogy a felszabadulás óta hazánkban csaknem másfél millió új, korszerű lakás épült, ami azt jelenti, hogy országos méretekben a lakosság egyharmada, Szlovákiában pedig a fele 1945 után épült lakásokban lakik. Az ötödik ötéves terv egyik fontos célkitűzése további 500 ezer új lakás felépítése, s ennek alapján a lakásprobléma megoldása. Megemlítendő, hogy a szocialista társadalom fejlődésével növekedni fog a fogyasztási cikkek társadalmi tulajdonának aránya és súlya, amelyeket az ember anélkül használ majd, hogy azok a személyi tulajdonát képeznék. Vannak ugyanis olyan fogyasztási cikkek (pl. autó, sportfelszerelés stb.), amelyeket az ember viszonylag rövid ideig használ, s ezért a társadalom számára előnyösebb, ha ilyen cikkel nagyobb számú fogyasztó szükségletét elégíti ki. A szocialista emberről való gondoskodásban alapvető és évről évre növekvő szerepet játszik a lakosság kulturális szükségleteinek kielégítése. Ezzel kapcsolatban sem árt megjegyezni, hogy egyesek igen gyakran ezt a területet sem sorolják az életszínvonal alakulásának tényezői közé. Pedig a tudományos-műszaki forradalom előrehaladásával a lakosság életszínvonalának növekedésében döntő szerepük van a kulturális tényezőknek is. A szellemi fogyasztás egyes területei (könyvkiadás, könyvtárak, folyóiratok, rádió, televízió, színház, filmszínház, művészetek stb.) mellett különösen fontos az iskolaügy szerepe az életszínvonal emelkedésében. Szocialista társadalmunk minden polgára számára biztosítja a művelődéshez való jogot — az alapiskolától egészen az egyetemig. Államunk igen jelentős segítséget nyújt a külnböző iskolatípusokban tanulmányokat folytató fiataloknak. Csupán az 1967/1968-as tanévben az általános középiskolákban 14 millió, ÉRTÉK a szakközépiskolákban 44 millió, a főiskolákon és egyetemeken pedig 165 millió koronát juttatott államunk ösztöndíjak kifizetésére. A lakosság társadalmi fogyasztásában, s így az életszínvonal alakulásában, valamint az emberről való gondoskodásban sajátos helyet foglal el az egészségügyi ellátás. E tekintetben is a világ legfejlettebb országai közé tartozik hazánk. Ezt igazolja, hogy míg 1948-ban az egy orvosra jutő lakosok száma 1158, 1968-ban viszont 447 volt. 1948-ban a kórházak és szülészeti otthonok férőhelyeinek száma 58 360, 1968-ban viszont 84 568 volt. A fürdőhelyek befogadóképessége ugyanezen idő alatt 11157-ről 19 585-re emelkedett. Az ötödik ötéves terv további nagyszabású célkitűzések megvalósításával számol, így például a kórházi férőhelyek számát 6 ezerrel, a fürdőhelyekét .pedig 3 ezerrel kívánjuk növelni. A lakosság életszínvonalát meghatározó tényezők közül egyre növekvő szerepe van a szabad időnek. Nem kétséges, hogy a lakosság életszínvonala függ a rendelkezésünkre álló szabad Idő tartalmától és jellegétől is. A szocialista társadalomban a munkakörülmények és a munkafeltételek megváltozása szükségszerűen a szabad Idő növekedéséhez vezet, ennek egyik feltétele azonban a munkaidő fokozatos rövidítése. Az elmúlt 15 év során hat órával csökkentettük a heti munkaidőt, és bevezettük az ötnapos munkahetet. Ennek következtében az év napjainak több mint az egyharmada munkaszüneti nap. De a szabad idő növekedését eredményezi a munkába való utazásra, a család nevelésére és a háztartásra fordított idő fokozatos csökkenése is. A szabad idő növelésével viszont lehetővé válik, hogy a szocialista ember több időt fordíthat önművelődésre, kulturálódásra és aktív pihenésre. Ez pedig a tudományos-műszaki forradalom egyik legfőbb követelménye, és az ember sokoldalú, harmonikus fejlődésének alapja. Az elmondottakból kitűnik, hogy szocialista hazánkban legfőbb érték az ember, s minden a szocialista ember anyagi-kulturális színvonalának állandó növelését szolgálja. „A társadalom fejlődése olyan szakaszba jutott — hangsúlyozta a CSKP XIV. kongresszusán Husák elvtárs —, amikor az életszínvonal tartós, kiegyensúlyozott és sokoldalú emelkedése nemcsak a szocializmus előnyelnek fontos kifejezője lett, hanem a társadalom további szocialista fejlesztésének szükségszerű feltétele is." Dr. ONÖDI JÁNOS LEGFŐBB ©