Új Szó, 1971. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1971-11-14 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

SEGÉDANYAG A PÁRTOKTATÁSHOZ Az állami szervek és a társadalmi szervezetek feladatai a CSKP XlV. kongresszusának tükrében A CSKP XIV. kongresszusának tanácskozása és dokumentumai a figyelem homlokterébe állították a szocialista állam feladatait a szociális, politikai, gazdasági és kulturális fejlődésben. A kongresszus hangsúlyozottan rámutatott a szocialista állam és a szocialista demokrácia fejlesztésének alapvető útjára, módjára. Kifejezte elsősorban azt az alapelvet, hogy a pórt szocialista állam megszilárdítására irányuló törekvésének fő tartalma a nép államirányításban és közigazgatásban való részvételének bővítése és elmélyítése. Ezzel egyidejűleg kiemelte annak szükségét, hogy tartósan elvszerű harcot folytassunk a burzsoá ideojógia, a szocializmus állampolitikai rendszere építése marxi - lenini kiindulópontjainak és alapelveinek revizionista deformációi ellen. Államunk a parasztsággal és a többi dolgozóval szövetségben álló munkásság osztályhatalmas eszközének funkcióját tölti be. A kongresszus ezért hangsúlyozta, hogy szilárdítani fogjuk csehszlovák szocialista államunkat, tökéletesítjük egyes láncszemeit és funkcióit, hogy betöltse küldetését a társadalom sokoldalú fejlesztésében." Nálunk a dolgozó nép hatalma az állami szervek tevékenységének sokrétű formáiban és a szocialista demokráciában jut érvényre. Az államhatalom politikai bázisát, a népuralom alapvető formáját, a szocialista képviseleti testületek képezik. A marxi - lenini értelmezésű szocialista képviseleti intézmények a szocialista állam 'szervei mechanizmusának tartóoszlopai. A dolgozók a kommunista párt vezetésével bennük és közvetítésükkel gyakorolják az államhatalmat, vesznek részt minden kulcsfontosságú társadalmi ügy irányításában és igazgatásában. A többi állami szerv jogköre ezektől a nép által választott, a nép által ellenőrzött és a népnek felelő testületektől ered. Szocialista államunkban, amelyben a hatalom a dolgozók kezében van, az állami gépezetben döntő szerepük van éppen a képviseleti testületeknek, amelyek megtestesítik a szocializmus politikai rendszerének szocialista demokratizmusát. A képviseleti testületek és szocialista államunk többi szervei a dolgozók és szervezeteik alkotó kezdeményezésére, valamint az állami szervek munkájában való közvetlen részvételükre támaszkodnak. Ebben tükröződik az a lenini gondolat, hogy a szocialista államot a tömegek öntudatossága teszi erőssé, az, hogy a dolgozó emberek mindenről tudnak és mindent eldöntenek. Az állami szervek és dolgozók egész munkásságukban köi telesek szilárdítani kapcsolatukat a dolgozókkal, fejleszteni politikai aktivitásukat. A képviseleti testületek olyan szervek, amelyeknek politikai és demokratikus lényege nem a képviseleti rendszerben rejlik, amint az a burzsoá parlamentarizmusra jellemző, hanem a proletár munkaintézmények típusú állami képviseleti szervek rendszerében. Olyan intézményekben, amelyekben a nép által választott és a népnek felelős képviselők feladata nemcsak megvitatni a politikát, nemcsak megszavazni a törvényeket, hanem egyben gyakorolni az államhatalmat; biztosítani a dolgozók jogos érdekeinek, szükségleteinek és jogainak realizálását. A szocialista képviseleti testületek az egységes államhatalom és igazgatás politikai eszközei, a szocialista demokrácia osztályszemléletű kitejezői. „Sohasem titkoltuk, hogy a szocialista demokrácia a dolgozó nép milliós rétegeit szolgáló osztálydemokrácia." (G. Husák előadói beszéde a CSKP XIV. kongresszusán.). Hazánkban a néphatalom képviselői a képviseleti rendszer legmagasabb szintű láncszemei, mégpedig a Szövetségi Gyűlés, a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács. Ennek a rendszernek legtömegesebb, legszélesebb láncszemét a nemzeti bizottságok képezik, amelyek a községekben, a városokban, a járásokban és a kerületekben közvetlenül oldják meg a dolgozók problémáit. Alkotmányunknak és szocialista alapelveinknek megfelelően, amint azt a párt XIV. kongresszusa hangsúlyozta, ezek a szervek nagy felelősséggel tartoznak a területi, a nemzeti és a szövetségi láncszemekben egyaránt a dolgozó nép alapvető érdekeinek érvényesítéséért. Ezért nem csoda, hogy az 1968 1969-es években (gyakran még sokkal korábban is) a revizionistáknak, valamint a szocialista fejlődés más ellenfeleinek a szocialista állam ellen irányuló támadásai nálunk gyakran összefonódtak a képviseleti testületek marxi lenini értelmezése elleni harccal. Ez volt tapasztalható például a CSSZSZK politikai rendszere „új optimális modelljének" megfogalmazásával kapcsolatban, amikor sokoldalú ideológiai és politikai támadás irányult a szocializmus osztályjellege, a szocialista állam hatalmi funkciói és mechanizmusa ellen. „A szocializmus új csehszlovák modellje" c. cikkben (Rudé právo, 1968. július 10-12.) például ezt olvashattuk: „Szocialista társadalomként csak olyan társadalom létezhet, amely lépésről lépésre céltudatosan korlátozza és megszünteti politikai-hatalmi szerveit, hogy ne fordulhassanak szembe a szocialista fejlődéssel, meggátolja beavatkozásukat olyan szférákba, amelyekben nem illetékesek, például a gazdaságba, a pártéletbe stb." „A szocialista demokrácia - olvashattuk az említett cikkben - az egyszerű képviseleti rendszertől(l) áttér a közvetlen demokrácia mélyebb formájára, az önigazgatási rendszerre mindenütt, ahol ennek kialakítják a reális feltételeit." A politikai-hatalmi szervek „céltudatos korlátozása és megszüntetése" programjának része volt a képviseleti testületek állami funkcióinak korlátozása. E szemlélet szerint ugyanis a képviseleti testületek olyan szervek, amelyek egyrészt nem eléggé demokratikusak, másrészt túlságosan erőteljesen, zavartkeltően és hozzá nem értően beleavatkoznak éppen a gazdaság, kultúra, tudomány, stb. irányításába. Ezek az elméletek népszerűsítik az ún. politikai (demokratikus) irányítás elválasztását a szakmai (technokrata) irányítástól. Szerintük a társadalom irányításában nem az állami szerveknek, a munkásosztály eszközeinek kell döntő szerepet vinniök, hanem a felvilágosult elitnek, a kiváltságos értelmiségnek, a technokratáknak stb., mert csak azok képesek és hajlandóak „tiszteletben tartani és kifejezésre juttatni az ember szükségleteit a modern civilizáció és a tudományos-műszaki haladás korában.". Az ilyen és az ehhez hasonló nézetekkel revidálni akarták a fennálló képviseleti rendszert, elvetve azt az alkotmányos elvet, amelynek értelmében az államhatalmat a képviseleti testületek közvetítésével a dolgozó nép gyakoroliaAZ ÁLLAMAPPARÁTUS JELENTŐS FELADATAI Az államhatalmat azonban nem gyakorolhatják maguk a képviseleti testületek. A marxizmus - leninizmus az államhatalomban olyan erőt lát, amely a kényszer alkalmazásával képes biztosítani az uralkodó osztály diktatúráját, a számára előnyös társadalmi viszonyok kialakulását, védelmét és megszilárdítását. Ezért szocialista társadalmunk nem lehet meg jól működő állami mechanizmus (apparátus) nélkül, amelynek feladata ellátni a szocialista állam minden alapvető funkcióját - az elnyomó funkciót, amelynek feladata védeni a szocialista rendszert az osztályellenség részéről fenyegető támadásokkal szemben, az ország külső támadással szembeni védelmének és a békeharcnak funkcióját, valamint a gazdasági-szervező és a kulturális-nevelő funkciót. A CSKP XIV. kongresszusa nagyra becsülte a csehszlovák állami mechanizmus jelentőségét s rendkívül fontos feladatokkal bízta meg egyes láncszemeit. A kongresszus elsősorban hangsúlyozta, hogy az imperialista világ határán élünk s egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy szövetségeseinkkel vállvetve fel kell készülnünk a nemzeti és az állami függetlenség, valamint a szocialista rendszer védelmére. Ezt a feladatot a Varsói Szerződés tagállamaival vállvetve, a Szovjetunióval való szilárd és megbonthatatlan barátságunkra támaszkodva látjuk el. Szabadságunk és szocialista vívmányaink védelme nemcsak a fegyveres erők, néphadseregünk, hanem egyben az összes állami és társadalmi szervezet, intézmény tartós feladata is, amelyek az állam egységes védelmi rendszere keretében komplex módon teljesítik a honvédelmi feladatokat. Ebben a rendszerben jelentps szerepet visz főleg a népi milícia, amely az elmúlt húsz esztendőben a szocialista vívmányok védelmének fontos láncszeme volt. Szocialista rendszerünk védelmében rendkívül nagy feladatok hárulnak a biztonsági szervekre. A felforgató elemekkel, a bűnözéssel szemben, a közrend és a polgári jogok védelmében, az imperializmus aknamunkájával szemben vívott harcukban helyettesíthetetlen szerepet töltenek be. Szocialista célkitűzéseink elérésére törekszik az állami és a gazdasági apparátus összes többi láncszeme is, az ellenőrzés, a bíróságok és az ügyészségek szervei is. Ezeknek a szerveknek is fontos feladata küzdeni a bürokrácia, a felelőtlenség, a polgári jogok elhanyagolása csökevényei, tendenciái stb. ellen. A POLITIKAI RENDSZER FONTOS LÁNCSZEME Szocialista rendszerünkben, a szocializmus építésében a képviseleti testületek, az állami szervek mellett fontos szerepet visznek a Nemzeti Frontban tömörülő önkéntes társadalmi szervezetek, a politikai pártok és intézmények js. A Nemzeti Front forradalmunk és szocialista építésünk bonyolult feltételei között jött létre. A Nemzeti Frontra úgy tekintünk, mint a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, a szocialista értelmiség, a dolgozók további rétegei és szervezetei, a kommunisták, más politikai pártok tagjai, a politikailag nem szervezett polgárok osztályszövetségére, a csehek és szlovákok, valamint az államunk területén élő nemzetiségek szövetségére. A Nemzeti Front továbbra is fontos szerepet tölt be politikai rendszerünkben és szervezeteinek arra kell vezetniük a dolgozók millióit, hogy elmélyítsék a szocialista hazafiságot, a proletár internacionalizmust, nemzeteink és nemzetiségeink testvéri viszonyát, szilárdítsák államunk egységét és erejét. (Lásd Husák elvtárs előadói beszédét a CSKP XIV. kongreszszusón.) A dolgozók Nemzeti Frontban tömörülő társadalmi szervezetei a társadalom politikai felépítésének átfogó rendszerében olyan helyzetben vannak, és olyan funkciókat látnak el, amelyek megkülönböztetik őket a többi szervtől s amelyeket az alábbi alapvető tények jellemeznek: olyan szervezetek ezek, amelyekben kifejezésre jutnak az abból eredő különleges szükségletek és érdekek, hogy. a szocialista társadalom reálisan tagozódik különböző rétegeire és érdekcsoportjaira. Ezek a szervezetek problémáik megoldása, érdekeik valamint tagjaik érdekei realizálása során igazodnak az össztársadalmi szükségletekhez, de állami kényszer segítségével nem gyakorolnak hatalmat, hanem túlnyomórészt neveléssel, meggyőzéssel, stb. teszik ezt. Ugyanakkor törekednek arra, hogy a különleges, a csoportos és a részleges érdek, amelyet reprezentálnak s amelynek valóra váltásában tagjaiknak segítséget nyújtanak, összhangba kerüljön a társadalom érdekeivel. A társadalmi szervezetek fontos politikai formáját képezik a dolgozók bevonásának a társadalom irányításába. Ebben a vonatkozásban a legnagyobb szerepet nálunk a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom viszi. A szakszervezet a szocialista demokrácia átfogó rendszerének egyik legfontosabb láncszeme. Minden munkahelyen és üzemben, társadalmi rendszerünk minden szintjén részt vesz a gazdasági fejlődés számos problémájának megoldásában. Lenin így jellemezte a szakszervezetek helyzetét: „A szakszervezetek, a proletárdiktatúra rendszerében elfoglalt helyüket tekintve, ha szabad így kifejeznünk magunkat, a párt és az államhatalom között állnak." (Lenin Művei, XXXII. k., 2. o). Hangsúlyozta, a pártnak ügyelnie kell arra, hogy a szakszervezetek következetesen betöltsék az irányítás, a gazdálkodás a kommunizmus iskolájának forradalmi szerepkörét. A szakszervezetek a szocialista nevelés iskolái, s ez az egyik oldalon annyit jelent, hogy következetesen védeniük kell a dolgozók törvényes érdekeit és szükségleteit a bürokratizmus, a jogtiprás különféle megnyilvánulásaival szemben, a másik oldalon pedig nevelniük kell az össztársadalmi érdekek, az élet és a munka szocialista normái tiszteletbentartására, a dolgozók milliói kezdeményezésének kibontakoztatására Szerepet visznek a munka, a szocialista tulajdon iránti szocialista viszonyra való nevelésben, a dolgozók kulturális és szociális szükségleteiről való gondoskodásban, stb. A soron következő időszakban le kell küzdenünk a január előtti időszak hibáit, amelyeket a szakszervezetek munkájában a formalizmus elburjánzása okozott, de főleg a január utáni időszakban a szakszervezetek revizionista felbomlasztásának következményeit. A fiatal nemzedék nevelésével foglalkozó társadalmi szervezetek között fontos szerepe van a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek és Pionírszervezetének. A CSKP XiV. kongresszusa elsőrendűnek tekintette azt a feladatukat, hogy segítsék a pártot a fiatal nemzedék mai és jövőbeli küldetésre való igényes felkészítésében, tagságukat arra vezessék, hogy aktívan részt vegyen a társadalom életében, szocialista hazafiságra és internacionalizmusra neveljék. A Szocialista Ifjúsági Szövetségnek minden ifjúsági csoporttal kapcsolatban meg kell találnia a megfelelő munkaformát, és a kultúra, a sport stb. viszonylatában is ki kell elégítenie és fejlesztenie kell érdekkörét, valamint szükségleteit. Érvényre kell juttatni azt az alapelvet, hogy a fiatalok sokkal nagyobb részt vállaljanak a párt, a szakszervezetek, a Nemzeti Front szervei, az állami és a képviseleti szervek munkájában, hogy tapasztalatokra tegyenek szert a közéletben és a politikai munkában. A SZISZ szervezeteiben erősítsük a párttagok magvát, és ezért több fiatalt vegyünk fel a párt soraiba. A párt a tömeges testnevelés és a sport szervezeteiben is hasonló szellemben ösztönzi a szocialista nevelést. Ezek a szervezetek hozzájárulnak az emberek fizikai egészségének és erkölcsi jótulajdonságainak megszilárdításához, az ország védelmi készségének fokozásához. Külön ki kell emelni a Csehszlovák Szovjet Baráti Szövetség munkáját, amely az elmúlt években nagy szerepet töltött be a csehszlovák - szovjet barátság megszilárdításában. A dolgozók szocialista társadalmában az önkéntes társadalmi szervezetek nem állnak ellentmondásban az állammal, amint az a kapitalizmus idején volt. Az állam alapvetően megváltozott, a munkásosztály és az összes dolgozó egységes hatalmi eszköze lett. Megváltoztak az ökéntes szervezetek is. Bár a dolgozóknak csak bizonyos csoportjait vagy rétegeit ölelik fel, és azoknak érdekeit képviselik, feladatuk nem az ilyen érdekek egyoldalú érvényesítése akár mások kárára, hanem valóra váltásuk az egész társadalom fejlődése keretében. Ezek a szervezetek is részt vesznek az össztársadalmi érdekek kielégítésében, az egységes szocialista politika gyakorlásában. Ezért alkotmányunk is hangsúlyozza, hogy a társadalom szocialista fejlődését Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével, az állammal vállvetve és egységesen a dolgozók e szervezetei is biztosítják. A szocialista állam szerveinek, a társadalom egész politikai szervezetének helyzetével és szerepével, főleg a Nemzeti Front szerepével kapcsolatban hangsúlyozni kell a Tanulságok c. dokumentum alábbi fontos gondolatát: „Számos tény igazolja, hogy 1968-ban nálunk széles antikommunista koalíció jött létre, és kialakulóban volt a politikai rendszer új struktúrája, amely gyakorlatilag felújította az 1948 februárja előtti helyzetet, sőt amelyben megnyilvánultak a München előtti burzsoá köztársaság szembetűnő vonásai is." 1968-ban olyan akciókat bontakoztattak ki, amelyeknek célja a többpártrendszer létrehozása volt. Ennek keretében a Nemzeti Front február előtti „megújhodott" modellje a pártok és más intézmények ún. politikai partnerségére épült volna. „Politikai realitásunk - Irta például 1968-ban a Kulturni noviny - felhasználhatja a többpártrendszert, amely lényegében az 1945 - 1948-as években kialakított intézményes formában létezik." A február előtti többpártrendszer idealizálásával egyidejűleg a jobboldali opportunisták és publicisták a politikai harc és versengés arénájába szólongatják az 1948. februárjában „elhallgattatott" nem kommunista pártokat, követelik, hogy a CSKP-hez viszonyítva ún. egyenjogú „partneri" helyzetük legyen és aktivitásukat fel akarják használni a „megbénított" Nemzeti Front feltámasztására. Más szóval tulajdonképpen annak lehetővé tételére törekedtek, hogy a kommunizmus elleni harcukat folytathassák és betetőzhessék az olyan reakciós és hozzájuk hasonló erők, amelyek az 1968 - 1969 es években e pártok keretein belül, de kívül is aktivizálódtak és folytatni kívánták azt a politikát, amelynek gyakorlásában húsz esztendővel ezelőtt meggátolta őket a dolgozók februári győzelme. Ettől eltekintve az említett időszakban a politikai élet porondjára léptek olyan nyílt, szocializmusellenes programmal fellépő új politikai szervezetek, mint a K 231 és a KAN, amelyek nem titkolták azt a tervüket sem, hogy a kommunista pártnak megfizetnek 1948 februárjáért. A szocialista állam és társadalom építése marxi - lenini osztályjellegű alapelveitől való elhajlás utat nyit a kispolgári és revizionista nézeteknek, mítoszoknak és áldemokratikus ábrándoknak. Államunkra és szocialista demokráciánk fejlődésére is teljes mértékben vonatkozik a CSKP XIV. kongresszusa határozatában szereplő gondolat, amely hangsúlyozza, hogy a „revízíonizmus kiirtása és leküzdése elsősorban társadalmunk további fejlődése alapvető kérdéseinek idejében történő és következetes marxi - lenini megoldásától, valamint az ideológiai munka kibontakoztatásától függ." FRANTIŠEK KORANDA (Pártélet)