Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-08 / 239. szám, péntek

A

Szovjetunió Kommunista Pártja nagyra értékeli a dolgozók bizalmát. A kommunista társadalom építése során a kommunisták mindig védték a kommunista párt és a tömegszervezetek kapcsolatainak lenini alapelveit. A párt fellépett az olyan nézetek ellen, hogy nem szabad beavatkozni e szervezetek munkájába, s ugyanakkor elvetette a fölösleges adminisztrálást a társadalmi szervezetekben. A lenini párt már az Októberi Forradalom utáni években visszaverte a demokratikus centralisták és más ellenzékiek támadásait, akik el akarták szakítani a tanácsokat — szovjeteket — a párttól. Az SZKP le leplezte a szakszervezetek „semlegessége" mensevik értelmezésének helytelenségét és azokat a kísérleteket, hogy » Komszomolt szembeállítsák a párttal. Egyúttal rámutatott a szakszervezetek „ellenőrzése" trockista jelszavának Lenin-ellenes lényegére. A revizionisták ma a kommunista pártokat támadva nagy leleményességről tesznek tanúbizonyságot. A jobboldali erők például azt állítják, hogy a szocialista államban a párt vezető szerepe akadályszza a demokrácia fejlődését. Csehszlovákiában az opportunista erők hasonló rágalmazó állításokat hangoztattak, melyeknek célja az volt, hogy a kommunista pártot eltávolítsák a társadalom éléről. A jobboldali erők koholmányait maga az élet cáfolja meg. A szocializmusban nincs más olyan erő, amely oly következetesen respektálná és egybehangolná a dolgozók érdekeit, mint a kommunista párt. Tevékenységének legfontosabb irányvonala a néptömegek alkotó kezdeményezésének sokoldalú fejlesztése. Annak a „baloldali" szektás koncepciónak sincs semmi köze a marxizmus—leninizmushoz, amely katonai módszereket akar érvényesíteni az állami szervek és a társadalmi szervezetek munkájában. Mint ismeretes, az ilyen Lenin-ellenes irányvonal elsősorban a pekingi vezetés elméletében és gyakorlatában nyilvánul meg. Kínában feloszlatták a népi hatalom alkotmányos szerveit, a szakszervezeteket, a Komszomolt, más demokratikus szervezeteket és az értelmiség alkotó szövetségeit. Az országban az egész hatalom a katonák kezében összpontosul. Ök veze tik az úgynevezett forradalmi bizottságokat. Az SZKP, tekintettel a fejlett szocialista társadalom kialakítására, megerősítette szociális alapjái és vezető szerepét a kommunizmus építésének folyamatában. Ez azonban nem jelenti, hogy ezáltal csökkenti vagy korlátozza a dolgozók tömegszervezeteinek szerepét —, amint a kommunizmus ellenségei bizonygatták. A marxista— leninista pártnak a szocialista társadalomban betöltött szerepe fokozottabb jelentősége azt jelenti, hogy fokozódik azok nak a társadalmi szervezeteknek a jelentősége, melyek által a párt hatást gyakorol a tömegekre. A párt vezető szerepének megszilárdítása, a tanácsok, a szakszervezetek, a Komszomol és az összes társadalmi tömegszervezet jelentőségének növelése társadalmi folyamat, melyben megnyilvánul a szocialista rendszer demokratikus jellege. Minden társadalmi szervezet tagsága összetétele sajátosságainak és sajátos feladatainak figyelembevételével aktivizálja tevékenységét a kommunizmus építésében. A Szovjetunió Kommunista Pártjának érdeke, hogy a társadalom életében növekedjen a tömegszervezetek feladata. Ezért az SZKP XXIV. kongreszszusa határozataiban kitűzte a tanácsok, a szakszervezetek, a Komszomol tevékenységének fő irányvonalát. A tanácsok A tanácsok fejezik ki a leg teljesebben a szocialista állani demokratizmusát. A Szovjetunió Kommunista Pártja rendkívüli jelentőséget tulajdonít az államhatalom helyi szervei feladatai megszilárdításának a társadalom életének valamennyi területén. Ezért az olyan fontos területeken is kibővítették a szovje tek jogait, mint a vállalatok és. a gazdasági szervezetek tevékenységének koordinálása. Pontosan meghatározták a tanácsok jogkörét és megerősítet ték anyagi-pénzügyi alapjukat. A nemrég megválasztott Legfelsőbb Tanács mindkét kamarájában — a Szövetségi Tanácsban és a Nemzetiségi Tanácsban — 11 állandó bizottságot neveztek ki, melyek a gazdasági, kulturális és szociális építés alapvető ágazataínak kérdéseit vitatják meg. A képviselők mintegy fele tagja a bizottságoknak. A XXIV. kongresszus határozata hangsúlyozza, hogy a tanácsoknak aktívan befolyásolniuk kell a gazdaság és a kultúra fejlődését, következetesebben kell törődniük a lakosság kulturális és életszükségleteinek kielégítésével. Következe tesebben kell érvényesíteni a végrehajtó szervek felelősségét a képviseleti szervekkel szemben és növelni kell a képviselők felelősségét. Ezért törvényes intézkedéssel határozzák meg a különböző fokú tanácsok képviselőinek helyzetét, jogkörüket, valamint az appa rátus dolgozóinak kötelességeit a képviselőkkel szemben. A szakszervezetek Lenin meghatározása szerint a szakszervezetek az igazgatás, a gazdálkodás és a kommunizmus iskolái. A Szovjetunióban csaknem az összes dolgozó, mintegy 93 millió ember tanul ebben az iskolában. A szakszervezetek elsősorban a szocialista társadalom vezető osztályának — a munkásosztálynak a szervezete. Feladata, hogy a tudományos-műszaki értelmiséggel együtt megoldja ü társadalmi termelés intenzifikálásának kérdéseit. A szakszervezetek tevékenységének legfontosabb szakasza a gazdaság, a tudományos-műszaki előrehaladás meggyorsítására és a munkatermelékenység növe lésére kifejtett törekvés. A szakszervezetek nagy hatást gyakorolnak az állami népgazdasági tervek teljesítésére, a technika, a technológia tökéletesítésére és a termelés gazdaságosságának fokozására. Támogatják közvetlenül a munkakollektívákban a demokratikus elvek fejlesztését. A szakszervezetek és más társadalmi szervezetek által a munkások közvetlenül részt vehetnek a kollektívák és a társadalom mindennapi életével összefüggő kérdések megoldásában. A vállalatok növekvő gazdasági önállóságának viszonyai között nagy jelentőségűek a taggyűlések, az állandó termelési tanácskozások és a kollektív szerződések. A párt arra törekszik, hogy a dolgozóknak a termelés irányításába való bekapcsolásának ezek a formái a lehető leghatékonyabbak legyenek, segítsék az üzemek és vállalatok tevékenységének megjavítását, a termelés eilen őrzését. A Szovjetunióban 1970ben 147 ezer állandó termelési tanács működött, melyekben több mint 37 millió ember tevékenykedett. A szakszervezetek egyik alapvető feladata a munkások és az összes dolgozók törvényes jogainak védelme, gondoskodás munka- és életviszonyaik meg javításáról, a munkatörvények, szabályok, munkavédelmi normák fokozott ellenőrzése, vala mint a munka utáni kulturális élet és egészséges pihenésről történő gondoskodás. Komszomol A párt tartaléka és legközelebbi segítőtársa a fiatal nemzedék kommunista nevelésében a Komszomol — a több mini 28 millió tagú társadalmi-politikai tömegszervezet, amely intenzív tevékenységet fejt ki. Az államhatalom szerveibe, a tanácsokba több mint félmillió fiatalembert választottak be, s a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa képviselőinek húsz százaléka fiatal. A tanácsok és a szakszerve zetek, a Komszomol, a népi ellenőrzés szervei, a szövetkezeti, sport- és más szervezetek az SZKP vezetésével az alkotó szövetségekkel együtt növelik befolyásukat a szovjet nép életének valamennyi területén. E szervezetek széles körű hálózata segítségével építi az SZKP a kommunizmust, megismeri és egyesíti a szovjet társadalom különböző rétegeinek érdekeit. Minél jobban fejlődik az alkotó tevékenység, annál bonyolultabb problémákat kell megoldani és annál jelentősebb szerepet tölt be a kommunista párt, amely a társadalom élén állva, a kitűzött célok felé vezeti az országot. A párt az új ötéves terv és a XXIV. kongresszus határozatainak teljesítésére ösztönzi a szovjet embereket. Azokra a kommunis tákra támaszkodik, akik az egyes munkakollektívákban ős alapszervezetekben dolgoznak. A párt és a tömegek kapcsolatának fontos tényezője, hogy a párttagok több mint 73 százaléka a társadalmi termelés különböző szakaszain tevékenykedik. Az SZKP nagy gondot fordít arra, hogy növelje a kommunisták szerepét és aktivitását a tömegszervezetekben. A tanácsok képviselőinek 45 százaléka kommunista vagy az SZKP tagjelöltje. Mintegy másfél millió kommunistát választottak be a szakszervezetek irányító szerveibe. A párt a tömegszervezetekben gyakorolt vezető szerepének megvalósításában ügyel arra, hogy nyilvánvalóan különválasszák a párt, állami és társadalmi szervezetek funkcióit. Az SZKP XXIV. kongresszusa határozottan elítélt minden olyan kísérletet, hogy helyettesítsék a tömegszervezetekfet. Felhívta a tömegszervezetekbt, növeljék aktivitásukat és fokozott felelősséggel teljesítsék a rájuk rótt feladatokat. A tanácsok állandó bizottságának tevékenységi területe a pártszervezetek támogatásával állandóan bővül, a bizottságokra bízták a döntést egyes olyan kérdésekben, melyek megoldása eddig a végrehajtó bizottságok egyes osztályainak hatáskörébe tartozott. A párt a tömegszervezetek számára kiadott intézkedéseit tagjai által továbbítja. Fontos feladat, hogy a pártcsoportok mindenütt olyan szervként mű ködjenek, amely egyre nagyobb hatást fejt ki a pártonkívüliek körében és elmélyíti kapcsolatát velük. Lenin hangsúlyozta, hogy. a szocialista állam akkor szilárd, ha a tömegek mindent megítélhetnek és mindenhez öntudatosan viszonyulhatnak. A XXIV. kongresszus e lenini elvek alapján azt ajánlotta, hogy szenteljenek állandó figyelmet annak, hogy a dolgozókat sokoldalúan tájékoztassák a párt, állami és gazdasági szervek tevékenységéről. Egyúttal rendkívül fontosnak tartjuk, hogy objektív és kimerítő információkat nyerjünk alulról, Ez segítséget nyújt a pártszerveknek ahhoz, hogy jobban tájékozódjanak minden helyzetben, jobban megismerjék a dolgozók különböző kategóriájának érdekeit, álláspontját, idejében kijavítsák a hibákat és kezdeményezően felkaroljanak minden újat. A párt és a dolgozók megbonthatatlan egysége lehetővé teszi, hogy biztosan haladjunk előre és megoldjuk a legbonyolultabb feladatokat. A lenini párt bővíti és megszilárdítja kapcsolatát a tömegekkel, szervezeteik segítségével a dolgozók újabb rétegeit nyeri meg az aktív politikai és munkatevékenységre és ezzel biztosítja az egész szovjet nép fokozatos átmenetét a kommunizmusba. B. MOROZOV, a történelemtudományok doktora. |APN) A párt és a dolgozók tömegszervezete! Útravaló a választásokhoz Nincs még messze az idő, sokan talán sohasem felejtik el, milyen nagy értéke volt a múltban a legtöbb családban a koronának, mennyire a fogukhoz vertek minden garast az emberek. Mert hiába mindén, a szükség takarékoskodásra kényszerítette a munkást, a kisparasztot, csakúgy mint a dolgozó értelmiség túlnyomó részét. Még a kereskedők és az, iparosok sem voltak kedvezőbb helyzetben. Nem csoda, hogy gyakran hitelre árusították portékájukat „hozom"-ra dolgoztak, és ha akadt egy-egy készpénzzel fizető vevőjük, olyan becsben tartották, hogy azt sem tudták, mit kezdjenek vele. A fiatalok nem élték át azokat a szomorú időket, s ezért el sem tudják képzelni, milyen nehezen tengették életüket szüleik, nagyszüleik. Ma persze más a helyzet. A szocializmus véget vetett a politikai és a gazdasági kizsákmányolásnak. A társadalmi értékek a népet szolgálják, a nép gazdálkodik velük. A munkában nincs hiány, tehát többnyire az anyagiakban sem szűkölködünk túlságosan. A lakosság életszínvonala évről •nag évre emelkedik, úgyhogy könynyedébben bánik a pénzzel is. Nyilván, ezzel magyarázható 1971. gyakori hiszékenységünk. Sokan ahelyett, hogy meggyőződx- 8- nének róla, kivel van dolguk, a szószátyárok, a nagyzolok, haszonlesők és károkozók szavában sem kételkednek. Nem érdekli őket, arányban van-e az áru ára a súlyával, vagy a minőségével. Ellenvetés nélkül leszurkolják a kívánt összeget és mert van miből, azzal sem törődnek, hogy esetleg tűlfizetik a portékát. A lépten-nyomon tapasztalt mulasztások és kilengések fölött jóhiszeműségből, vagy kényelemszeretetből szemet hunynak. Persze ilyesmi nem fordulhatna elő, ha nem volnának még sokan, akik tőkét kovácsolnak jómóddal magyarázható közönyünkből. Mert ezek a zsugoriság ördögétől megszállott, önző nyárspolgárok nem riadnak vissza a társadalom, sőt az egyének becsapásától és meglopásától sem. A fogyasztók fokozott vásárló-ereje és a bizonyos árufajtákban mutatkozó hiányra számítva, nemegyszer visszaélnek a helyzettel. Megkárosítanak mindenkit, aki hagyja magát... Nem hiába figyelmeztetett a XIV. pártkongresszus erre a mindennapi életben gyakori jelenségre. Igaz, nagy hiba volt, hogy azelőtt nem sok figyelmet szenteltünk a harácsoló nyárspolgároknak, akiknek a szavaik és cselekedeteik között oly nagy az eltérés. Vizet prédikálnak, de bort isznak, miközben egy tál lencséért még a hazájukat is szemrebbenés nélkül hajlandóak volnának eladni... Milyen sorsot érdemelnek ezek az emberek, akikből közvetlen környezletükben sem mutatkozik hiány? Az ő számlájukra kell írnunk rossztulajdonságaink burjánzását, melyek észrevétlenül ránk ragadnak, akár a fertőző betegség. Tény, hogy megszabadulni tőlük nem könynyű dolog. Mégsem térhetünk fölöttük napirendre, ha becsben tartjuk munkánkat, eredményeinket, ha nem akarjuk, hogy a fejlődést korlátozza és jövőnket is veszélyeztesse azok nak a mentalitása, akiknek életmódja és cselekedeteik szigorú bírálatot, sőt megvetést érdemelnek. A megalkuvásnak nincs helye a szocialista társadalomban. Ezért nem barátkozhatunk velük, ezért nem támogathatjuk őket. Csakhogy ez nem elég, mert a bírálat visszapattan a szégyenérzetet nem ismerő nyárspolgárról, akár a falra hányt borsó. Jellemük megváltoztatása kilátástalan volna, ha erősebb. drasztikusabb eszközökhöz nem folyamodnánk. Egyetlen gyógyszer ellenük az, hogy a közvélemény tudomására hozzuk: veszélyes emberrel van dolgunk, akit mindenkinek a saját érdekében ellenőriznie kell és megfosztania a további károkozás lehetőségétől. Rekesszük ki tehát őket körünkből, tartózkodjunk tőlük. Ez valamennyiünk érdeke, elsősorban a fiatalok miatt, akiknek a neveléséért felelősek vagyunk. Ha ugyanis tanulságos példával állunk eléjük, akkor jó útravalót kapnak tőlünk az életre. Célunk, hogy megismerjék a velük szemben támasztott erkölcsi követelményeket, és csiszoljuk jellemüket, hogy felnőtt korukban általános megbecsülésnek örvendjenek. Ezért kell távoltartanunk az ifjúságot a károkozóktól. Úgy véljük, nem árt, ha a választásokat megelőző időszakban az említett nemkívánatos jelenségekre is felfigyelünk, hogy megfelelően felvértezve védekezhessünk ellenük, csakúgy mint a jelenségek okozói ellen. KARDOS MARTA A Trnavai Cukorgyár Peter filemnický-iizemében, amely a Munkaérdemrend tulajdonosa, az elmúlt héten kezdték a 102. cukorrépakampányt. A cukorgyár naponta 262 vagon cukorrépát dolgoz fel. František Rišavý a kezelőpanelen Ügyeli a kontinuális diffúzió folyamatát. (Felvétel: Z. Repová — ČSTK)