Új Szó, 1971. október (24. évfolyam, 233-257. szám)

1971-10-08 / 239. szám, péntek

A szovjet tudomány és technika napjai A Szlovákiai Újságírók Szó vetségének bratislavai székhá­zában sajtóértekezletet tar­tottak a szovjet tudomány és technika napjaival kapcsolat­ban, melyekre a csehszlovák— szovjet barátság hónapjában kerül sor. Július Pavlis mérnök, az SZSZK építésügyi és műszaki miniszterhelyettese e jelentős esemény előkészületeivel fog­lalkozva elmondotta, hogy a szovjet tudomány és technika napjai fő célja a Szovjetunió­ban elért jelentős eredmények ismertetése a csehszlovák tu­dományos és műszaki dolgo­zókkal, valamint a két állam közti tudományos-műszaki, gaz­dasági együttműködés és ba­rátság további elmélyítése. A szovjet tudomány és tech­nika napjainak sokrétű prog­ramja keretében .Prágában és Bratislavában szakelőadásokat tartanak a szovjet szakemberek, az üzemekben és kutatóintéze­tekben pedig beszélgetéseket rendeznek. Prágában és Bratislavában kiállításokat rendeznek. Cseh­szlovákia összes kerületében szovjet szakfilmeket vetítenek. A hivatalos megnyitásra no vember 18-án kerül sor Bra­tislavában. A szovjet tudomány és tech­nika napjainak keretébe* meg­rendezendő legnagyobb szlová­kiai kiállítást december else­jén nyitják meg a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában. Központi jelszava: „Az atom az ember szolgálatában". A legnagyobb csehszlovákiai kiállítást „Világűr a békének — tudomány az emberiségnek" címmel Prágában rendezik me g- . 6 A. n s, v . %* §§8 iliäSsi&ŠS VALASZTÄSI széljegyzet Bevezetőül Csehszlovákia Kommunista Pártja idei nagyjelentőségű XIV. kongresszusa után ha­zánk élete konszolidálásának további rendkívül fontos ha­tárkövéhez értünk. Néhány hét múlva, pontosabban 1971. november 26.—27-én az ur­nák elé járulunk, hogy meg­válasszuk azokat, akik a nép akaratát fogják képviselni államunk képviselő-testületei­ben, kezdve a nemzeti bizott­ságoktól egészen a Szlovák és a Cseh Nemzeti Tanácsig illetve a Szövetségi Gyűlésig. Az előkészületek már hosz­szabb ideje folynak. Többek között a Szövetségi Gyűlés és a két nemzeti tanács elnöksé­ge jóváhagyta már választó­kerületeit és ez a munka las­san véget ér a nemzeti bizott­ságok szintjén is. Csak Szlo­vákiában már kétezernél jó­val több agitációs központ működik s a legtöbb helyen elkészültek a választási prog­ramok. Folyamatban van a po­litikai pártok, a társadalmi szervezetek és az NF más al kotórészei képviselőjelöltekre vonatkozó javaslatainak ösz­szegyűjtése a Nemzeti Fronl szervei által. Más szóval, a választási kampány kezd mind intenzí­vebbé válni és olyan formá­kat ölteni, amelyek lépten nyomon mindenki által ta­pasztalhatóak lesznek. Hz így is van rendjén, hiszen a vá­lasztásuk ügye nem lehet kö­zömbös senki számára. Nem mindegy ugyanis, hogy ki fog bennünket képviselni és hogyan a következő megbí­zatási időszakban. A kampányba való aktív bekapcsolódás természetesen megkívánja a tájékozottságot is. Ezért indítjuk ezt a kis ro­vatunkat. amelyben rendsze­resen választ adunk a legfon­tosabb kérdésekre. Nemcsak a választási törvények ma­gyarázatára szorítkozunk te­hát benne, hanem olvasóink kapcsolódó problémáinak tisztázására ts. fg) A komáméi járás Búi |Búcs) községében október 2-án és 3-án tartották az első Duna menti szüreti ünnepélyt. A szőlőtermesztők bebizonyították, hogy a hagyományok nélkü­li ágazatban — a szőlőtermesztésben- is kiváló eredményeket képesek elérni. A járásban az elmúlt 10 év alatt 10 hektár korszerű szőlészetet létesítettek 60 mázsás átlagos hektárho­zammal. Búb a szüreti ünnepély napján a népviseletek szín­helyévé is vált. (Fenvétel: Erik Stražan — CSTK) Keserű szüreti örömök A Barna homok néven ismert szőlőhegy oldalán vidám szti­retelők hangja veri fel az őszi táj csendjét. A Bodrogszerda­tielyi Állami Gazdaság pince­gazdaságában megkezdődött a szüret. Az inkább dombnak, mint hegynek nevezhető emel­kedés alján, ahol a sorok kez­dődnek Demeter Ferencné, Dajko Lajosné, Lipták Pálné, Pikó Mihályné, Bárány Miklós­né, Pálinkás Ernő, Visnyai Jó­zsef, a Szatmáry-testvérek és ki tudná felsorolni még há­nyan az állami gazdaság dol­gozói közül szorgalmasan gyűj­tik vedrekbe, puttonyokba az aranyló szőlőfürtöket. A domb másik oldalán a trebišovi gim­nazisták több mint negyven­tagú csoportja szüretel. Tisz­tán csengő énekük messzire elhallatszik. A leghangosabbak persze ezúttal is a lányok. Ment­ségükre szolgáljon azonban, hogy ők többen, szám szerint harminchétén vannak. Bányácsky Tiborral, Nagy Jánossal és Parajos Gáborral, az állami gazdaság hetvenkét hektáros szőlészetének részleg­vezetőivel hosszasan elbeszél­getünk a várható termésről, a gondokról, s a pincegazdaság terveiről, távlatairól. Beszéd közben az állások közti ösvé­nyen igyekszünk felfelé, ahonnan jó belátni a környé­ket. A pihenőnél megkóstoljuk a szépnek ígérkező termést. — Á szőlőtermelőknek szin­te az egész év folyamán ked­vezett az időjárás. Akárcsak most a vénasszonyok nyara — magyarázza Bány.ácsky elvtárs Minden tőkén szépen fejlettek a szemek. A must cukortartal­ma 23 fok körül mozog. A várható termést nehéz lenne megközelítő pontossággal is felbecsülni. Még csak a szüret kezdetén tartunk. Hirtelen megszakad a beszél­getés fonala. Alig néhány mé­terre tőlünk hangos szárnycsat­togtatással népes fácánhad röppen tel a sorok közül. — Ezek a mi indiai szent te­heneink — mondja szinte dü­hösen Nagy János elvtárs. Csodálkozó tekintetem lát­tán azonnal magyarázni kezd és elmondja, hogy szőlőjük egy ré­Korszerű mozdony A Szövetségi Közlekedésügyi Mi­nisztérium egy új Diesel-villany mozdony megtervezésére kérte fel a Martini Gépgyár vezetőségét. Ez év májusában fejezték be a pro­totípusok gyártását. Az új moz­dony neve: „T—466.0". Műszaki adatai, súlya: 62 t + 3 százalék, maximális sebessége 9D km/óra, előnye a könnyű súlya és nagy vontatóereje. A prototípust a KGST-tagálla­mok szakembereinek részvételé­vel próbálták ki a velimi állo­más próbapályáján. Az ötödik ötéves tervben kb. 400 ilyen mozdonyt adnak át a vasútnak. Jávorka István, Martin sze a védett fácánosnak, ahol mintegy hét-nyolc ezer fácán él. — Minden évben tetemes ká­rokat okoz nekünk ez az óriási madársereg. A legbosszantóbb benne az, hogy mégcsak nem is védekezhetünk ellenük hatéko­nyan, mert védett területen vannak. Sérthetetlenségüket törvény biztosítja, akárcsak az inuiai szent tehenekét — pa­naszkodnak a szőlészet veze­tői. Ojabb rikácsolás jelzi a „szüretelni segítők" riadt tá­vozását. Bosszanko'dva, keserű szájízzel jegyzi meg Parajos Gábor: — Ez kell nekik, az édesebb­je. Még válogatnak is. Tavasz­szal a nyulak, most meg a fá­cánok tartanak hízókúrát a hegyen. Gazdaságunknak eb­ben az évben már több mint félmilliós kára van a védett vadállomány miatt. — ideje lenne már végre el­dönteni — veszi át a szót is­mát Bányácsky elvtárs, — hogy mi legyen itt, szőlő, vagy álla­mi fácános. Mert a kettő csak kimondottan abban az esetben lehetséges együtt, ha jövőre már áttérünk a fácánok szőlő­vel történő etetésére. Ez pe­dig igen nagy luxus lenne ... Valóban így van, hiszen a gazdaság csupa nemes borsző­lő termesztésével foglalkozik. A rizling, a burgundi, a hárs­levelű, a leányka, a müller, a tramin és a furmint fajták ér­tékes termését nyilvánvalóan könnyelműség lenne ilyenfor­mán kárba veszni hagyni. Mire lecsillapodnak a kedé­lyek, fordítunk a szón. Újra a termésről kezdünk beszélgetni. — A fiatal, korszerű műve­léssel termesztett telepítés he­lyenként a 180 mázsát is meg­adja-hektárjáról. Sajnos azon­ban, hogy a szőlő nagyobb ré­sze öregebb száz évnél. Nincs a faluban, de még á környé­ken sem olyan ember, aki csak hírből is emlékezne, mikor te­lepítettek a hegyen. Távlati ter­veink szerint hamarosan új vesszőkkel fogjuk pótolni a ré­gi tőkéket — újságolják a vin­cellérek. — Mi lesz a leszüretelt ter­més sorsa? — Részben saját pincegazda­ságunkban dolgozzuk fel, a • többit a Slovenské Nové Mes­to-i borfeldolgozó üzembe szállítjuk. Bár rekordtermésre egyáltalán nem számíthatunk, mégis a hozamokat illetően bizakodóak vagyunk. Ha semmi váratlan nem jön közbe, a szü­ret végére megtelnek a hor­dók. Egy hónap alatt az utolsó szemig pincébe kerül a ter­més — válaszolja magabizto­san az egyik tapasztalt szakem­ber. — Persze, ha addig meg nem eszik a fácánok. Két társa fejbólintással erő­síti szavai igazát. KULIK GELLÉRT FOKHAGYMA ÉS SALÁTA Sok, vagy kevés? • A kolárov ói (Gúta) kertészkedők 2 és fél vagon fokhagymát már eladtak • Tervszenísíteni akar­ják a kistermelők munkáját • Műtrágyát kapnak elegendőt- • Szakembereink már évekkel ezelőtt érvként használták fel a külföldi példákat arra, hogy átplántálják a köztudatba: a miénknél jobb talajú országok fokhagymatermesztés kitűnő példáját hozták fel, amelyekben több zöldségfajta terem meg, mint nálunk, s mégis maga­sabb a fokhagyma részaránya. Az állami gazdaságok és szö­vetkezetek vezetői az összeha­sonlító adatok ismerete nélkül is megállapíthatták, hogy ha­zánkban a fokhagyma termesz­tése valóban kifizetődik. Fej­lesztését mégsem volt köny­nyű elhatározni. Igen alaposan raeg kellett vizsgálni azt is, hogy milyen mértékben köti le a munkaerőt, mennyi a piac felvevőképessége. Most ezzel a problémával foglalkozik a Gyümölcs- és Zöldségtermesztők Szövetségé­nek kolárovói (Gúta) szerve­zetének taggyűlése. B a g i t a Erazmus, a vezetőség tag­ja, akit az értékesítéssel bíz­tak meg, névsor szerint szólítja sorban a tagokat: jóvőre ki, hány métermázsa fokhagymát, hány fej salátát szándékszik termeszteni. Majdnem százan vannak jelen a taggyűlésen. Mindenki bemondja saját ter­vének adatait. Gyorsan megtel­nek a papírlapok- feljegyzé­sekkel, számokkal. De talán még nagyobb gyorsasággal ha­lad az óramutató. Az összefoglaló adatok sze­rint a házi kertekben, a ház­táji földeken kertészkedőknek nagyobb kedvük van salátát termeszteni, mint fokhagymát. Morovics Benedejt, a pénztáros előveszi a kimutatá­sokat és beszámol arról, hogy az idén milyen mértékben si­került biztosítani a fokhagyma értékesítését. Gyakran emlege­ti: „Eddig már két és fél va­gon fokhagymát átvettek a felvásárló szervek." A vitafelszólalók megjegyzé­seiből azonban kitűnik, hogy a 287 főnyi tagság bizonyos ré­sze, főleg azok, akik nem kö­töttek szerződést a felvásárló szervekkel, még mindig ren­delkeznek bizonyos mennyisé­gű eladatlan terméssel. Sző szót követ, és arra a megálla­pításra jutnak, hogy leghelye­sebb, ha a szervezet megpró­bálkozik az értékesítéssel. Új­ra előkerülnek a papírlapok, gyűlnek a feljegyzések. Min­denki bemondja, hogy hány mé­termázsa fokhagymát szándé­kozik eladni. Újabb másfél óra. Valaki megjegyzi: „Már húz­zák a vasárnapi ebéd levesnó­táját." Ezt úgy kell érteni, hogy delet harangoznak, és ha va­sárnap is van, ideje már véget vetni a gyűlésnek. Horváth Ede elnök nem is tétováz, né­hány perces záróbeszédet mond és búcsúzik a tagságtól: „Ta­lálkozunk legközelebb, szoká­sunkhoz híven, a hónap utolsó vasárnapjának délelőttjén." A vezetőség azonban még marad. Vitatják a problémát: a ZELENINA nemzeti vállalat ki­rendeltsége nem akarja part­nerként elfogadni a szervezetet. Ez;:n változtatni kellene, mert a vállalat léte biztonságot je­lent a kistermelők számára. Úgy vélik, hogy amennyiben a vállalat szerződéses viszony­ba lépne velük, az állami fel­vásárló szerv képes arra, hogy a kistermelők egész évi szor­galmas munkájának eredmé­nyét átvegye s így azok nem lesznek kiszolgáltatva az ér­tékesítés bizonytalanságának. Véleményük szerint a fogyasz­tók is nyugodtabbak lennének, tudván, hogy a vállalat hatal­mas készleteivel, egyenletes, jó minőségű árujával, s nem utolsósorban szilárd áraival az ö érdekeit szolgálja. Csakhogy... A ZELENINA vállalat a legnagyobb, de nem az egyetlen felvásárló és érté­kesítő szervezet. A JEDNOTA fogyasztási szövetkezet bizo­nyos időszakokban szintén fel vásárolja a fokhagymát és a salátát. És úgy tapasztalják, hogy a felvásárló szakemberek kedvezőnek tartják az egész­séges kereskedelmi verseny ki­alakulását. Mitévők legyenek a szervezet tagjai? Megpróbálkoznak tervszerű­síteni a termelést. Aprólékos, valósággal sziszifuszi munka összesíteni a kertészkedők ter­veit, hisz előzőleg is órák hosz­száig tartott a felmérés. De vállalják, mert munkájukkal útját állják a spekulációknak, őrködnek a fogyasztók érdeke in és helyesen szolgálják a termelők érdekeit is. Remélik, hogy a felvásárlás tervszerűsé­ge így alakul majd ki és a jö­vőben a készletek biztosítása a termelőkkel, illetve a szer­vezettel legalább egy évre szó­ló, közös érdeken alapuló szer­ződés értelmében lesz magvaló­sítható. Más problémák is megvita­tásra kerülnek. A szervezet szakelőadásokat fog biztosítani a tagok számára. Ez az elnök, Horváth Ede elvtárs gondja. A legközelebbi taggyűlésen a yá­lasztás kérdéseivel foglalkoz­nak majd, hisz 287 főnyi tagsá­gukkal jelentős részét képvi­selik a lakosságnak a Nemze­ti Front helyi bizottságában. Ezek után már csak néhány, szokásos ügyet beszélnek meg: a bejelentések alapján elintéz­ték, hogy a területi kiren­deltségen keresztül megfelelő mennyiségű műtrágyát kapja­nak a tagok, s biztosították a rózsafácskékat is. Végezetül egy ötlet: tavaly jól sikerült a tanulmányi kirándulás, amikor megtekintették Budapesten a Mezőgazdasági Kertészeti Aka­démia kísérleti gazdaságát. Ha­sonló tanulmányi kirándulást kellene szervezni az idén is. Amikor felkelnek az asztal mellől a vezetőség tagjai né­hány szerény, de önkritikus megjegyzés még elhangzik: „El­felejtettünk a kiállításra minta­csomagot küldeni a jonatánal­mából. Nem szakás ugyan sár­garépát küldeni a kiállításokra, de nem ártott volna abból is küldeni, hisz az idén igazán szép a sárgarépa. Emberek, ne feledkezzünk el az agitációs központról sem!" Szétszéled a vezetőség. Az elnök megelégedettséggel nyug­tázza: „Sok mindent elintéz,­tünk, de a legfontosabb, hogy a fokhagyma és a saláta kérdé­sében már világosan látunk. Tudjuk, hogy ki, mennyit ter­meszt majd.' Ée útközben to­vább vitatjuk ennek a két nö­vénynek a termesztésével járó problémákat. De nehogy elfe­ledjem, hogy gyümölcstermesz­tők, kertészkedők között jár­tam, valaki kezembe nyom né­hány szép körtét. i HAJDÚ ANDRÁS Emlékezetes kirándulás A Košicei Nyugdíjasok Klubja négynapos magyarországi kirán­dulást szervezett. A nyugdíjasok megtekintették Nyíregyházát, Haj­dúszoboszlót, Debrecent és több más várost. Felejthetetlen sza­mukra a Hortobágy, az alföldi tá). A keilemes élményekre soká­ig fognak emlékezni. Jozef Ježovit mérnök Otóber 5 én, nyi­tották meg Bratisla­vában a Csehszlovák —Szovjet Barátság Házában a csehszlo­vák néphadsereg ka­tonai műkedvelő képzőművészeti al­kotásai első nyilvá­nos seregszemléjét. A kiállítás anyaga fényképekből, lino •ľýSžr le u "i metszetekből. '' művészi kovácsmun kákból és a katonai technika miniatűr modelljeiből tevődik össze. (Felvétel: M. Voj- < tek — CSTK) m 1971 X. f

Next

/
Thumbnails
Contents